Szolnok Megyei Néplap, 1963. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-12 / 239. szám

1963. október 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s FIA T ALOK a határban Megyénk az őszi mezőgazdasági munkák végzésé­ben nem a legjobban áll. Ezért határozták el a me­gyei diák és üzemi KISZ-szervezetek, hogy az eddi­ginél is nagyobb mértékben segítik a tsz-ek, állami gazdaságok őszi betakarítási, vetési munkáját. A me­gyei KISZ VB legutóbbi titkári értekezletének egyik legfontosabb napirendi pontja az volt, amikor a KISZ szervezetek vezetői beszámoltak a fiatalok eddigi mun­kájáról és további terveiről. becsülés mellett. Karcagon pedig — ahol 2138 fiatal csaknem 40 ezer órát dol­gozott, eddig a határban — a Dimitrov Tsz nem tartja be ígéretét a végzett mun­ka pénzbeli térítését illető­en. Ez természetesen nem nagyón lelkesíti az egyéb­ként szorgalmas diákokat, üzemi kiszistákat. Elhatá­rozták, hogy vasárnap öt­száz fiatal indul a környék­beli szövetkezetek földjeire kukoricát tömi, szárat leta­karítani, rizst aratni — hol mire van szükség. Ha Di­mitrov Tsz vezetőivel ad­dig nem sikerül megegyez- niök, akkor helyette a ta­lán kevésbé rászoruló Má­jus 1 Tsz-be mennek. Nem soroltunk fel min­den problémát — mint ahogy a végzett munkákról is lehetne még írni — nyil­vánvaló, a KISZ-fiatalak nagy szorgalommal, pihenő­napjaik, éjszakáik feláldo­zásával segítik az őszi be­takarítás mielőbbi elvégzé­sét, s az csak természetes, hogy munkájukat megbe­csüljék mindenütt. F. M. MIT AD ÉS MIT ADHATNA a szórakozni, művelődni vágyóknak ? TÓSZIt Pesti vendégek érkeztek a minap Tószegre a Mű­velődésügyi Minisztérium­ból Elek Lajos, a megyei tanács népművelési cso­portjának vezetője kísére­tében. Dr. Csikai László, a Közművelődési Főosztály osztályvezetője, Vincze Já­nos, a Revizori Főosztály osztályvezető helyettese, — Perregi Gyula és dr. Rom- hányi Vince Tószeg kultu­rális helyzetének vizsgála­tára jött. Az új mozi valameny- nyiük tetszését megnyerte. S mint a statisztika mu­tatja, a helybelieknek is tetszik, sokan látogatják. E filmszínház látogatottsá­ga jobb a vidéki átlagnál. Érthető ez, hiszen a könyv­táron, azon kívül egyéb szórakozási, művelődési le­hetőség sincs a községben. A könyvtár barátságos, de láthatóan kinőtte már a kis szobát. Szlovák Fe­renc pedagógus, aki dél­utánjait a népművelés szol­gálatába állította, — mint könyvtáros, megszerettette a könyvet a falusiakkal. — Ezt bizonyítja, hogy tavaly 21000 kézben fordult meg a csaknem négy és félezer kötet könyv. Most is hét- százöt állandó olvasója van, kétharmad részben felnőttek. — Fejlesztik-e idén a könyvállományt? — A községfejlesztési alapból nem jutott most erre, de reméljük, a megye nem felejtkezik meg ró­lunk. A legnagyobb ba­junk, hogy a falak nincse­nek gumiból — panaszolja a könyvtáros. i A tanács vb titkára, : Gulyás elvtárs közbeszól. i — Jövőre egészségházat építünk, s akkor itt, a ta­nácsháza épületében két szoba, a jelenlegi orvosi rendelő és váró felszaba­dul. — Természetesen a könyvtár rendelkezésére bocsátjuk. — Ezerkilencszázhatvan- őttől tehát kiérdemlik az egésznapos könyvtárszolgá­latot, függetlenített könyv­tárossal. No és a művelő­dési házuk? Nézzük csak meg azt is! Befejezés előtt áll a Szolnoki Papírgyár új erőtelepének építése. Azzal bizony nincs mit dicsekedni! Egy nagy ri­deg terem, mennyezete le­szakadni készül, szóval ezen már a gondos kar­bantartás sem segít. Mi­lyen viszolyogva jönnek ide az emberek mozi után. Abból a környezetből — ebbe. Ha egyáltalán el­jönnek... — Kellene kultúrház, — mondja a vb titkár —, de öt évre az egészségház felemészti a pénzünket. —1 Pedig a minisztérium is segítene... — No de az emberek el­járnak szórakozni Szol­nokra, meg a szomszédos községekbe. Ez nem lehet közömbös! Ha lenne szép művelődési házuk, az von- zaná ide a szomszéd fal­vak lakóit. Nem jobb len­ne úgy? — Kétségtelen. Remél­jük, erre ie sor kerül. — Nos, gondolkozzanak rajta: hogyan lehetne?! * Az újságírónak — ki vé­letlenül tanúja lett e szem­lélődésnek — van egy ja­vaslata. A minisztérium anyagi segítséget ígért, — vagyis megtoldaná azt a valamit, amit a község a művelődési ház építésére tartalékol. Mi volna, ha ez a társadalmi erő lenne? Volt már arra példa, — megyénkben is — hogy társadalmi összefogással művelődési házat éní+ett a lakosság. — túri — A fövő nemzedéket bízzák ma'd ránk... KARINTHY ÉS SHAKESPEARE a fekete dobogón Amikor néhány ‘ héttel ezelőtt Szolnokon, az Árkád eszpresszóban megkezdőd­tek az irodalmi délutánok, őszintén aggódtunk, félig üres helyiség előtt lép majd fel a színész, az énekes, a zongoraművész. Csütörtökön este azután örömmel és nem tagadjuk, meglepetés­sel nyugtázhattuk: a presz- szó összes, még a raktárban levő székei sem bizonyul­tak elegendőknek a közön­ség számára. — Mensáros László műsorát vagy száz­negyvenen a zsúfolt terem­ben, tízen-tizenöten pedig az ajtóban állva hallgatták végig. Mensáros Lászlót jól is­merjük mindnyájan. Sok szerep, sok szín — egy sok­színű egyéniség előadásá­ban. Mensáros tud és mer sokféle lenni és ez a sok­féleség szólalt meg az intim kis helyiségben, kirobbanó sikert keltve. Ha az egész műsornak összefoglaló címet adtunk volna, ezt a két szót adhat­tuk volna neki: Személyes vallomás. Az összeváloga- tásban is ott láthattuk Men­sáros' legbensőbb énjét, a kétkedő, vívódó, sokszor önmagát marcangoló, de mindig a nemesebbre törő lelki alkatot. Ezt éreztük Kosztolányi Dezső Hajnali részegség című versének interpretálásából, s ez su­gárzott ki a Karinthy-mű- vek mély szubjektivitásá­ból. Különösen a Cirkusz hatott megrendítően. Az el­beszélés a kisfiúról, aki az ifjú korában megtalált dal­lamot szeretné eljátszani a világ cirkuszában. De a cirkusz törvényei kegyetle­nek. Ahhoz, hogy elmond­hassuk a Melódiát, előbb meg keli tanulni egyen­súlyozni a pózna tetején. Valami emberfeletti bűvész- mutatvánnyal elkápráztatni az embereket, hogy a szép­ség értelmét eljátszhassuk nekik a zokogó hegedűn. Szép és bensőséges volt ez a csütörtök délután. — Senki, talán még az előadó sem vette észre, hogy fél­órával tovább tartott. Mert a közönség lélegzetvissza- j fojtva figyelte a Karinthy- példázatot a kiskutyáról és a nagy szerétéiről, meg az utolérhetetlen magasságok­ba felvivő Csehov-monoló- got a dohányzás ártalmas- ságáról, azaz egy összetört és emberi méltóságában megtiport szerencsétlen szívbemarkoló tragédiájáról. Talán csak a helsingőri várba nem tudtuk teljesen követni Mensárost. Az ő Hamlet-je tisztán gondol­kodó, de valahogyan nem egészen emberközeli alakí­tás volt. Hiányozni éreztük a környezetet mögüle. Szép zeneszámban is gyö­nyörködhettünk. Egy Schu­bert négykezest adott elő hatalmas sikerrel a színház Ifjú karmestere, Káidi Já­nos és — Mensáros László. — ht — A JÁSZBERÉNYI Tanító­képző Intézet nappali ta­gozatára az 1963/64-es tan­évben hetven első évfolya­mos hallgatót vettek fel. Szolnok és Heves megye középiskoláiban érettségi­zett lányok és fiúk va­gyunk, valamennyien KISZ fiatalok. Amikor a tanév kezdetén az intézetbe érkeztünk, tag­jai lettünk egy olyan kö­zösségnek, mely messzeme­nő áldozatokra képes, de egyszersmind komoly köte­lezettségeket ró ránk. A ta- nítókéDző előttünk még is­meretlen fogalom volt, s az, hogy a kezdet kezdetén megismerkedhettünk az itt folyó élettel, szokásokkal, elsősorban a KISZ érdeme. Lezajlott az első kollé­giumi közgyűlés, melynek első napirendi pontjaként szerepelt a tam’mányi cso­portvezetők megválasztása. Problémát jelentett szá­munkra ez a választás, hi­szen olyan vezetőkre van szükségünk, akik minden tekintetben megfelelnek fel­adatuknak. EZ ÚTON köszönjük meg a KISZ szervezet és a cso­portokat patronáló taná­raink segítségét, mellyel nagyban hozzájárultak ah­hoz. hogy választásunk he­lyes lehessen. Ismertették a csoportvezetőre váró fel­adatokat. Egy hónap nem sok idő arra, hogy igazán megismerhessük egymást, mégis úgy érezzük, hogy jól választottunk. A jövőt , ille­tően az az elkéozelésünk és kívánságunk velük szem­ben, hogy a kampányszerű tanulás megszüntetésében használják a meggyőzés, s ha ez netán eredménytelen­nek bizonyul, akár a szigor eszközét is. Államunk ez évben új, eddig nem alkalmazott ösz­töndíj juttatási rendszert léptetett életbe, mely egyet­len követelményt támaszt a hallgatóval szemben. Ez a követelmény: a munka. Az új rendszer kétségkívül ambícióval tölti el a főis­kolásokat, de ha ez nem nyilatkozik meg tettekben is, akkor nem méltók erre a messzemenő támogatásra. Ügy kell tehát tekintenünk e segítést, mint kölcsön I. Ebben a szellemben kívá­nunk mi, elsőéves hallgatók itt dolgozni, s ha ez sike­rül — ami csak rajtunk múlhat — megvan a bizto­síték arra, hogy maximális teljesítményt nyújthassunk. NAGY ÉRDEKLŐDÉSSEL tekintünk a most lezajló ve­zetőségválasztó közgyűlések felé, ahol a már megválasz­tott tanulmányi felelősök és intézetünk sportéletét irányító tisztségviselőink mellett új vezetőséget vá­lasztunk az iskolai élet más területeinek irányítására. KISZ-életünk és a diákön­kormányzatot megvalósító és gyakorló diákbizottság ói vezetőket kap. A KISZ SZERVEZETRE hárul az a feladat, hogy egységes egésszé formálja az iskola kulturális, sport, továbbképzési és szociális lehetőségeit. Okulni kell a hibákból, amelyeket az el­múlt tanévben elkövettek. Az új t: név kezdetén ezek­re is figyelmet kell fordí­tani. ÜTÜNK, CÉLUNK, ko­moly munkát jelent. Olyan felkészültséggel kell ezt az iskolát három év múltán el­hagynunk, mely elegendő arra, hogy aktív részesei lehessünk az alkotás örö­mének. A jövő nemzedéket bízzák majd ránk; annak a jövőnek a nemzedékét, mellyel csak most ismer­kedünk. A szocialista em­ber nevelése olyan feladat, mint alapot készíteni egy monumentális oület szá­mára. Mi ennek az. alapo­zásnak kívánunk jó mun­kásai lenni, Tömösközi Sándor a tanítóképző intézet hallgatója Felhívás a Magyar Ifjúság előfizetésére A KISZ Központi Bizott­sága felhívása alapján a KISZ Szolnok megyei Vég­rehajtó Bizottsága 1963. ok­tóberében „Magyar Ifjúság” előfizető-gyűjtő hónapot, október 13—19-ig előfizetést gyűjtő hetet, október 13-án, vasárnap előfizetést gyűjtő napot rendez. Felkérjük a megye fiatal­jait, a fiatalok nevelésével foglalkozó szerveket, sze­mélyeket, hogy fizessenek elő a fiatalok hetilapjára, a Magyar Ifjúságra. Az elő­fizető gyűjtést KlSZ-akti- visták végzik, akik az em­lített időszakban felkeresik a megye lakosságát. Az előfizetés negyedévre 12.90 j forint, félévre 25.80 forint, j A lap hetenként szombaton jelenik meg nyolc oldalon. Havonta pedig egy alka­lommal tizenkét óldal ter­jedelemben juttatja el a szerkesztőség lapját olva­sóihoz. Azok az előfizetést gyűjtő aktivisták, akik tizenöt elő­fizetőt szerveztek fél évig, akik huszonötöt, azok egy évig ingyen kapják a Ma­gyar Ifjúságot. Ezenkívül a KISZ Szolnok megyei VB, a járási-városi KISZ Vég­rehajtó Bizottságai a leg­több előfizetést gyűjtő első három helyezett személyt értékes jutalomban részesí­tik. KISZ Szolnok megyei Végrehajtó Bizottsága í A szolnoki járás kiszese elsősorban a — besenyszö gi Dózsa Népe, szandaszöl lősi Vörösmező, Szolnok Lenin, újszászi Szabadsáj Tsz-eket segítik. Csak Szol nők városból 3462 középis kolás kapcsolódott be a répa szedésbe, • kukoricatörésbi és szárletakarításba. Mun ltájuk összességében köze hatvanezer órát tesz ki. A: általános iskolás diákok kö zül huszonötezren dolgoztai eddig a határban, ezalat leszedtek többek közöt paprikából 250, paradicsom ból 870 mázsát. A járműja vító vállalat az üzem dol­gozóiból és az ipari tanu­lókból 22 rakodó brigádo szervezett, mintegy négy százas létszámmal. Ezel egyrésze vasárnap mái részt vett a vagonkirakás­ban. Két húsz fős brigádoi a Tiszamenti Vegyiművei KISZ alapszervezete is ki­állított, de ezeket még nerr vették igénybe. Nagy mun­kaakciót szervez a járás KISZ bizottság most va­sárnapra is, — ha az előze­tes számításuk teljesül, hol­nap hétszáz társadalmi munkás fiatalt találhatunk kinn a földeken. Elkésett a vetéssel a Kö­zéptiszai Állami Gazdaság is, bár a munkások hétköz­nap-ünnepnap egyaránl dolgoznak. A KISZ titkár még az irodai személyzetet is mozgósította néhány va­sárnapra. Az általános is­kolásokat — számszerint ezernégyszázat — a tsz-ek kertészetébe állítják be, s így onnan felnőtt munka­erőt szabadítanak fel a ku­koricatöréshez, szárbehor- dáshoz. A fiatalok vagonki­rakó készenléti brigádjai több helyen éjszakai mű­szakban is dolgoznak, leg­utóbb a cukorrépa-szeletet, azelőtt kavicsot, követ rak­tak ki. Toma j monostoron, Abádszalókon és még jó- néhány gazdaságban éjjel— nappal szállítják befelé a kukoricaszárat. Túrvekén a diákokon kí­vül elsősorban a városi ta­nács gépkocsivezetői tettek ki magukért, s éjszaka, egy ötven holdas tábláról taka­rították be a szárat. Köz­ben a rakodásról szintén társadalmi munkás fiatalok gondoskodtak. Törökszent- miklós határában az üze­mek kiszesei is bekapcso­lódtak az őszi mezőgazda­sági munkákba — százöt­venen négyezer munkaórát teljesítettek. Az úttörők teljesítményéről még nem érkezett jelentés, pedig csaknem kétezren voltak, s huszonötezer órát dolgoz­tak. Ebben a járásban is mozgósították a jogosít­vánnyal rendelkező gyária­kat — segítsék a szántást- vetést. Aránylag sokan je­lentkeztek. de a munkába állításuk nem ment köny- nyen. (öt gépgyári fiatalt például napokig a kukorica- törésiben foglalkoztattak, s az operatív bizottság közbe­lépése kellett ahhoz, hogy traktort kapjanak.) Szervez­tek két szerelőbrigádot is, de úgy látszik a tsz-ek nem tartanak igényt rá, — vagy csak nem veszik figyelembe a felkínált segítséget. Kü­lönben is jellemző, hogy a gazdaságok vezetői mennyi­re nem szervezik meg a munkára jelentkező ifjak munkáját. Ezért kellett például a törökszentmiklósi Dózsa Tsz-ből négyszáz diáiknak hazamenni a ha­tárból. Hasonló a helyzet néhány Jászsági szövetkezetben is. Ä járásban katonafiatalok is segítik a betakarítást és a vetést — nem kellő meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom