Szolnok Megyei Néplap, 1963. október (14. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-30 / 254. szám
1963. október 30. \ SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Egy távoli művészet, ^ A Damian eh Mnienm keleGázaíai kiállítása ^ am ah/ mégis köze/ áll hozzánk Egy távoli világrész, Ke- let-Ázsia művészetének két jellegzetes műfaja, a bronz és a fametszet látható a Damjanich Múzeum kiállításán. A világrészek egyetemes művészetében is jelentős helyet elfoglaló, önálló és hatalmas művészetből — nem sokból a keveset, hanem éppen megfordítva — annak két ágából többet és változatossab- bat láthatunk itt. A Kelet- Ázsiához tartozó valameny- nyi ország szerepel e kiállításon. ki többel — ki kevesebbel, az ország nagy- sáffátöl. illetve attól függően, hogy ezek az országok milyen mértékben képviseltetnek múzeumunkban, amely külföldi barátaink véleménye szerint Közép- Európában a maga nemében a leggazdagabb. Miért esett a választás a bronzokra és fametszetekre? A bronz aránylag későn jelentkezett Kínában, az i. e. 1500 körül, tehát a Közel-Keletnél és Európánál jóval későbben, Koreában, Japánban és Vietnámban még inkább megkésve, csak az i. e. V—III. századtól kezdődően. Viszont a késői elterjedést kiegyensúlyozza az a fokozott jelentőség, amely megint csak Kínával az élen, a bronz ezekben az országokban betöltött. A Shang-Yin, a Csou és a Ham korszakokban, azaz az i. e. 1500-tól i. u. 220-ig Kínában a remekműként készült, a világon sehol szépségükben felül nem múlt, bronzedények, nemcsak az animisztikus, kozmikus őshitben és az ősök kultuszában töltötték be a legfontosabb szerepet, hanem ezek voltak a főúri beiktatások kísérői, sőt a rájuk vésett feliratok révén a legfontosabb írásos dokumentumok is. A buddhizmus elterjedésével a buddhák és a népes buddhista pantheon istenei öltöttek bronzba öntött formát. Kelet-Ázsiában készültek régen a világ legnagyobb bronzszobrai, két esetben nagyobbak mint egy ötemeletes ház magassága. A Ming-korban, azaz a XV. században újra Kína gazdagította a bronzok műfaját két újfajta ötvözettel, a Hsiian-te császár után elnevezett aranyszínűvel és egy másikkal, amely ezüstben volt gazdag. A fametszetek kiállítását indokolhatnánk azzal is, hogy ma is elevenen élő művészi műfaj ez. Vietnámban az újév, a Tét megünneplésekor jutott jelentős szerephez, Kínában pedig a felszabadító harcokban az egyik leghatásosabb propagandaeszköznek bizonyult. A múlt század 60-as éveiben Párizsban megcsodált japán fametszet Ma- net-val kezdődően átalakító és felszabadító hatással volt az impresszionisták, a poezt- impresszdonisták művészetére. Van Gogh két japán fametszetet lemásolt, még a komplikált írásjegyeket is utánozta és Anes-ban azért volt kezdetben olyan •boldog, mert azt teljesen olyannak találta, mintha Japánba került volna. A fametszetek azonban, a kezdetükhöz visszanyúlva a kínai nép sok nagy találmánya mellett talán a leg- fontosabbakra, a papír és könyvnyomtatás felfedezésére emlékezhetnek. Kezdetben ugyanis egy-egy teljes lapnak a szövegét fadúcba vésték, innen már egy lé„Fláry János“ Észtország legrégibb színháza, a Tartu-i „Väi- nemöinen” színház bemutatta Kodály Zoltán: „Háry János” című operáját. A permier nagy sikert hozott. Karel Idr, az opera rendezője közölte az APN tudósítójával, hogy a kiváló magyar zeneszerző, akivel a színház már régóta És*< op s*á gli a n levelezésben áll, értékes tanácsokat adott az opera rendezéséhez. Kodály Zoltán gyönyörű operájával a moszkvaiak is megismerkednek — jelentette ki Karel Idr — mivel a „Väi- nemöinen” színház moszkvai vendégszereplésekor a Kreml színházában is bemutatják a „Háry János”-t. Megfiálaí: tják Szolnokon a Tisza Szállót. A tavasz- sa&l már új köntösében várja bel- és külföldi vendégeit. TALÁLKOZÁSOK A TEMETŐBEN Az életet sokféleképpen lehet felfogni. A halált csak egyértelműen: Valaki nincs. A temető a nagy búcsúzások, megismételt találkozások, az emlékezés helye. Az élőknek. Egy kicsit jellemez is bennünket és azokat is, akik előttünk voltak, s akik valamikor csak úgy kijártak valakihez, mint most mi tesszük. Gyerekek leszünk újra és apák, anyák, testvérek, barátok, elvtársak. Ha kimondanánk gondolatainkat ezzel a szóval kezdenénk: emlékszem. Találkozások a temetőben. Elmondom. így történt egy szombat délelőtt, Szolnokon a vasút mögött. MARIA Mielőtt a vaskapun bemennél jobbra egy kis sziklakápolna fogad. A gipszből készült Mária szobor talpazata körül virágok. Elszáradt. friss egyaránt. A kampókon és szögeken aranybetűs márványtáblácskák. Legtöbbjén ez a szó áll: Hálából. Néhányan el- haladtukban keresztet vetnek. öregek. íme, hajlotthátú nénike térdel le. Imádkozik. A kis öreggel négy-öt éves fiúcska van. Nem térdel, játszik. Kavicsot kínál, s hogy nyúlok érte, hirtelen eldobja. És nevet. Tisztán, csengőn. Az imádkozó rászól. — Csendben légy, menj játszani. Az meg szalad, szalad jó messzire, onnan visszanéz, majd elmerül a kövek rúg- dosásában IMPRESSIÖ A bútnál középkorú férfi tartja csap • alá a kannát. Csobog a víz. Észrevett. Erre odaindulok. Bemutatkozásra nem kerül sor. A mozdulatai, mondatainak rövidsége sietésre vall. ő dolgozik. Nincs ideje csevegésre. Fél perc alatt végez velem. Körülbelül így: — Nem sírásó vagyok, hanem kertész. Azok lentebb vannak. — Milyen érzés naponta idekint lenni? Tekintete csodálkozást feje* ki. — Virág, virág. Itt is, másutt is, nem? Megfizetnek, ez a lényeg. A kanna tele lesz. — Na én megyek, dolgom van. Jónapot. Neki ennyi elég belőlem. Utána nézek. Pontosan úgy jár-kel a sírok között, mint egy esztergályos a műhelyben. Már jó ideje megyek. Céltalanul bolyongok. Város ez, mellékutcákkal. Táblák, nevek. Bent az iro-~ da nyilvántartókönyvében feljegyezték e címeket, számot is adtak hozzá. Akár a házaknak. Mindegyikhez tartozik egy ház. Az, ahol éltek. Itt a látogatók a küszöbök helyett a mezsgyét lépik át. ÖREGKOR Az egyik pádon két ma- muska beszélget. Ráncosak, fogatlanok és feketék. Hangosak. Öregkor. — Tudja itt, a mejjem nagyon szúr. — Volt orvosnál? — Még hogy én, csak nem képzeli?! Pillanatig csend van. Keresik az újabb mondatot. Eres, bánatos kezük összefonódva hullt — tán órája is — az ölükbe. Ügy hagyták. Megint beszélnek. De csak foszlányait értem. — Kapott húst? — Nem. Csak... — ...Sándorom... én. — ...Igaz, igaz;.. Megfordulok. Csillan szemükben a napfény. Pitye- regnek. Egyikőjük kifújja az orrát. Eszembe jutnak a fejfák, emlékoszlopok feliratai. „Emlékedet örökké őrizzük”. A sírt benőtte a fű, a gaz. Bonyolult és egyszerű. „Kovács Jánosné, élt 67 évet”. Virág. Gondoskodás. Temetkezünk, fogad- kozunk. Van, aki csak gyászol és ki-kijön találkozni. Temetkezünk. Rozsdás táblák. márványtáblák, gaz, virág. SZERELEM Két ember jön. Sétálnak, ölelkeznek. Az asszonyt felismerem. Aki vele van, nem a férje. Ügy tudom, az magára hagyta. Láttam ezt a nőt bent a városban is. Mindig egyedül és szomorúan. Most boldog. Ni, még csókolóznak is. Furcsa hely ez randevúnak. De biztonságos. Láthatóan szeretik egymást. És a halottak nem beszélnek. Ide menekültek. Szerelem. Leülnek a fűre. Napoznak. A TOLVAJ Kezd drága lenni a virág. Ezt észrevenni a temetőben is. ötven év körüli, bajuszos férfi töri a szárakat a máséról. Válogat is. Egyre több van a kezében. Elrendezi, közben hunyorog. A földről felvesz egy bádogdobozt és abba teszi. OdébálL Cikázik jobbbra, balra. Az egyik £rná] lehajol. Majd felemelkedve főthorgaszt, összefonja ujjait. Tartuffe. Pedig most egyedül tudja magát. Milyen lehet, ha látják? SÍRÁSÓ ÉS A FAKABAT Lent van a gödörben. A homloka csupa víz. Szólok neki. Hopp, kint is van. Elnézem. Vékonypénzű. Szuszog. Mint mondja, asztmás. • Nem szabad neki se dohányozni, se inni. Rágyújt, reggel pálinkázott. Humoros történetet mesél. — Munka előtt átjárunk a többiekkel a Mozdonyba egy féldecire. A vasutasok mindig ugratnak: „Megjöttetek. hullarablók?” Ahogv kitűnt, a válaszért ők sem mennek a szomszédba. — Csináltassátok meg a fakabátot, aztán gyertek el hozzánk... Fakabát annyit tesz, mint koporsó. A magyar nyelv értelmező szótárában- nem szerepel ez a kifejezés. Pedig jó. Még sok mindent elmesél az életéről a korábbi munkahelyeiről, de neki lényeg a ma. a temető. Búcsúzóul biztosít arról, hogy ő amíg él, innen el nem megy máshová dolgozni. — Kezet fogunk. Eltűnik. Csak az ásója csapkodia ütemesen a sír pariját. Ma még hét hantolása lesz... Igyekezni kell. Fábián Péter A vezsenyi kisipari kosárfonó szövetkezet évi 100 vagon fűzvesszőt készít kosár és kertibútor fonáshoz. Molnár József összeköti a kifőzött nemesíúz, gúlákat. ROMAIN GARY ÉS JEAN SERERG HÁZASSÁGA pés vezetett tovább a szövegek illusztrálásához készült fametszethez, illetve azok levonatához. És amennyiben a bronzművészet, éppen költséges mivolta mellett elsősorban is a feudális nagyurak privilégiuma volt, az olcsó fametszet, Kínában, Japánban és Kelet-Ázsia többi országában is, a XVII. szá- ! zadtól kezdve a városi ke- j reskedő- és iparos osztály i könnyen hozzáférhető, kedvelt és népszerű művészi örömét jelentette. így a bronz is, meg a fametszet is nemcsak tárgyi formájánál és díszítésénél fogva más, mint a mienk, dianem ezeknek kivitelezésében is, olyan technikai , megoldásokat találunk, amelyek még ma is példaként szolgálhatnak. — így jelentik e , művészetek a gyönyörködtetés mellett, a legjobb tanítóanyagot, melyek távol élő népek magas kulturális eredményeinek — tolmácsolásra nem szoruló — közvetlen kifejezői. Horváth Tibor múzeumi főigazgató Romain Gary, a kiváló francia író nemrég egy korzikai városkában feleségül vette Jean Seberg amerikai filmszínésznőt. A közismert par mindent elkövetett, hogy titokban tartsa a házasságot és elkerülje a sajtó nyilvánosságát. Hindu sebészek időszámításunk előtt hatszáz körül A hindu sebészek mér te. 600 és 1000 között olya« „modern” eljárásokat alkalmaztak, mint a vérátömlesztés, a bőrátültetés stb. Sikerrel végeztek fejműtéteket, hályog eltávolítást, sérvműtétet és császármetszést. Mindezek a sebészi eljárások szerepelnek a „Sus- ruta Samhira” nevű híres hindu orvosi könyvben. A hindu mű elmondja, hogy egy király egyik alattvalója életét a saját vérével mentette meg oly módon, hogy karjából ezüst csövön keresztül vért ömlesztettek át a beteg testébe. Elmondja a könyv egyebek között azt is, hogy a véda sebészek egy hős harcos lábát amputálták, majd vasból műlábat készítettek neki. A hindu sebészeknek csodálatosan fejlett műszereik voltak. A régi könyvek több mint 100 különféle sebészeti eszközt és műszert ismertetnek. Megtudjuk a régi könyvekből azt is, hogy az anatómiát már akkoriban emberi holttestek boncolásával tanították, legalábbis egészen a buddhizmus elterjedésének koráig. Érdekes, hogy míg a régi hindu könyvek oly részletesen ismertetnek meg a sebészeti módszerekkel és eszközökkel, mélyen hallgatnak az indiai gyógyszer- készítményekről. A gyógyszerek összeállításának titkát féltékenyen őrizték a legkorábbi időktől kezdve. RÖVIDÉIN Párizs A hasnyálmirigy enzimjein alapuló új gyógyszer: feleslegessé teszi az antibiotikumokat, véget vet a láznak. * Folytatásos regényt nyomnak a supermarketek csomagolópapírjára. A vásárlók hétről hétre olvashatják. * Férfias hajviselet: választék középen! (Sacha Distel, Jean-Pierre Cassal stb.) * Vatikán-város VI. Pál pápa, épp úgy, mint elődje, televízión kí- resztül figyeli a zsinat üléseit. * Oslo A gleccserekből azelőtt évente egy centimétemyi réteg „leolvadt”. Fordulat 1962-ben: a gleccserek egy év alatt 1,20 cm-rel vastagodtak. * Bonn Peter Kreuder jazz-kom- ponista zenés vígjátékká rövidítette „A nürnbergi mesterdalnokok”-at. . * New York 1970-re megvalósulnak az „automatizált” napilapok. A szerző elektronikus írógépen „egyenesben” adja ie a cikkét; a szerkesztőségi asztal az űrhajó kapcsoló- táblájára emlékeztet. Az Egyesült Államok postaügyi minisztériuma november 11-én bélyeget ad ki Eleanor Roosevelt 79. születésnapjára. * Újszerű mozireklám: az „United Artists” filmvállalat robotgépet készíttetett, amely minden telefontulajdonost felszólít, hogy nézze meg a legújabb filmet.
