Szolnok Megyei Néplap, 1963. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-30 / 254. szám

1965. október 30«

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

Célprémium

a betakarítás meggyorsításáért

A jászágói Kókai László Tsz-ben sok gondot okoz a munkaerőhiány. A vetés idején is éreztette ez a hatását, lassúbb lett a betakarítás üteme, mivel a gépek kiszolgálása elég sok embernek adott munkát. Amikor földbe került a 703 holdon az őszi gabona vetőmagja, még nem pihenhettek meg az ágói szövetkezeti gazdák.

Sok munka vár még rájuk. A kukorica törését jó ha e hét végére letudják, s a 15 hold takarmányrépa szedésére is csak a napokban került sor. Természetesen a kukoricaszárat is be kell takarítani, 60 holdról. Azt tervezik, hogy 3000 mázsa silót készítenek kukoricaszárból, répaszeletből és melaszból. A silónak vetett. 50 hold kukoricát megtörték, annak a szárát is felhasználják a silózásnál.

Saját gépüket is számítva, hét traktor áll rendelkezésükre a 360 hold mélyszántás elvégzésére. A tsz vezetői — együtt a gépállomásiakkal — igyekeznek minden gépre két műsza- ( kot biztosítani, hogy ne maradjon szántatlan föld Annak érdekében pedig, hogy a traktorosok munkáját ne gátolja a kintlévő termény, vagy kukoricaszár, bevezették a természetbeni prémiumot. A szövetkezeti gazdák válla- j Iás alapján, munkaegység- j re ápolták a kapásnövé- , nyékét. Most egy hold ku- j korica betakarításáért, gó- i réba rakásáért, a szór be- j hordásáért, kazlazásáért 2 mázsa csöveskukoricát prémiumként kapnak

Jövedelmező a zöldségtermelés

Am vem néhány

Olvastam a Néplapban Szabó Zoltán jászfényszarui tsz-elnök és Csengeri Bálint MÉK igazgató levelét, illetve nyilatkozatát a zöldségfelvásárlásról, a zöldségtermelés jövedelmezőségéről Szabad legyen szövetkezetünk példájával hozzászólni a tárgyhoz.

A jászszentandrási Petőfi Termelőszövetkezet 250 holdon termelt zöldségféléket az idén. Szerződést kizárólag a MÉK-kel kötöttünk a teljes termés átadására Szabadpiaci értékesítéssel egyáltalán nem foglalkoztunk, mivel az osztályozott becsomagolt áruk szerződéses értékesítése gazdaságosabb, nem von el annyi munkaerőt és szállítóeszközt. mint a piacolás.

Jó kezdeményezésnek tartjuk, hogy a MÉK nemcsak a várható termésre, hanem a tényleges össztermésre megköti a szerződést. Így a szerződéses mennyiségen felüli többiettermés értékesítése is szerződéses áron lehetséges. Az idén általában több termett a zöldségfélékből, mint terveztük. s mégsem volt értékesítési gondunk, mivel a teljes termés átadására kötöttük meg az üzletet. S azt mondjuk, érdemes zöldségtermesztéssel foglalkozni, de csak nagyüzemi alapon, korai termesztéssel, megfelelő helyi csomagolással és osztályozással.

A helyi csomagolással az áru minősége jobbat mutat, épségét megvédjük. S gazdaságos is, mivel a ráfordított munka az osztályozási-, csomagolási díjjal megtérül. Érveim bizonyítására ismertetek néhány- adatot: zöldborsóból 40 000 forimos bevételt terveztünk, s 110 ezer forintot értünk el. Paradicsomból 854 000 forintot árultunk a tervezett 675 000 forint ellenében. A főzőtök 16 000 forinttal fizetett többet a tervezettnél. A' dinnye 9 ezer, a málna 20 ezer forinttal bizonyult jobbnak, mint ahogy terveztük. Igaz, az uborka és a paprika nem vágott úgy be, mint ahogy elképzeltük, paprikából 105 000, uborkából 36 000 forint hiányzik a tervezett bevételből.

Mindjárt meg is mondjuk — az uborka jégkárt szenvedett, a paprika pedig nem érte el a minőségi követelményt, s ezért tör- i tént a kiesés. Végső soron 1 mi elégedettek vagyunk a MÉK kereskedelmi tevékenységével, viszont vannak kellemetlen tapasztalataink is. Többek között az, hogy a kiadott vetőmagvak nem minden esetben veszik tekintetbe a termés külföldi és belföldi vásárlói követelményét. Ugyanis Ma- gyarkincs sárgadinnye vetőmagot kaptunk. tudvalévőén apró fajta, eladása igen körülményes, többnyire II. osztályú árut adott. Paradicsomból heterózis vetőmagot kantunk, noha az apró és zöldtalpas paradicsomot nemigen kedveli a fogyasztó közönség.

Szóvá tesszük azt Is. hogy az áru szállítása több alkalommal néhánynanos késés=el történt meg, így a fogyasztókhoz már gyengébb minőségben érkezett.

Bízunk abban, hogy észrevételeinket figyelembe veszi a MÉK. mert nálunk igen nagy a zöld<égterme- lésá kedv. Jövő évi termelésünk már meghaladja a 300 vagont, s kérjük is a MÉK-et, létesítsen átvevőtelepet nálunk. s így meggyorsul az átvételi idő j

Hegyi Géza,

a jászszentandrási Petőfi Tsz j elnöke

t

Szénásiéknak

valami nem tetszik

Festett szerelde. így nevezik azt az üzemrészt a Tisza Bútorgyárban, ahol a szép „Ágnes” alkatrészeit állítják ! ’sze az ügyeskezű asztalosok.

— A legkényesebb munkát végezzük — mondta Kovács Imre és végigvezetett a csarnokon, közben sok mindent elmagyarázott és

sorra bemutatta az F. Bede- brigád egy részét. A másik része a második műszakban dolgozik. A brigádvezető — Szénási Lajos — is délutá- nos.

— Ne haragudjon, hogy így fogadjuk — szabadkozott Kovács Imre —, de nagyon kell hajtaniuk a fiúdnak. A negyedik negyedévben ötven százalékkal több konyhabútort kell készítenünk.

— Ügy hallottam, ötven vagy hatván új dolgozóval emelkedett a létszám.

— Pillanatnyilag ez jóformán semmit sem könnyít a helyzeten. Az újonnan felvettek segédmunkások. Egyáltalán nem értenek az asztalos szakmához. Legfeljebb a gépműhelyben, az enwezőhen lehet foglalkozA brigád egyik fele

tatni őket és az így felszabaduló régi dolgozók átcsoportosításával lehet a nehéz helyzeten némiképpen változtatni.

— A brigád minden tagja szakmunkás?

— Méghozzá régi. Hattól tíz éves szakmai gyakorlat áll mögöttük.

— És az elmélet? Vannak továbbtanulók?

— Lettek volna. Hárman jelentkeztek technikumba,

csak a felvételi vizsga nem sikerült. Igaz-e, Sanyi?

Sanyi, Rigó Sándor nem örül a kérdésnek.

— A magyar feleletemen múlott. Nem sokat törődtem e tantárggyal. Elég jól ment a többi, a matematika, a szabadkézi rajz, csak hát a magyar... Tudja, négyszáz jelentkező volt és

úgy megrostálták a jónépet, rossz volt nézni.

Kemenczey György, megtudtam, szintén jelentkezett továbbtanulásra, csak öt nem javasolta a vállalat.

— Azt mondták, menjek gimnáziumba. Dehogy megyek. Nekem a technikumhoz van kedvem. Olyant javasoltak, akit a felvételi után két héttel elküldték a vállalattól, átszervezés miatt,

Mielőtt Kemenczey a bútorgyárba jött ipari tanulónak, már két osztályt elvégzett a gimnáziumban. Abbahagyta. Miért? Asztalos akart lenni. Nagyapja, édesapja az volt. Édesapjának három testvére szintén. Ö ne legyen asztalos?

Aztán a társadalmi munkára terelődött a szó.

— Dolgoztunk az úttörő- város építésénél. Szívesen mentünk. De olyanokat kérnek tőlünk, ami nem igen hasonlít a társadalmi munkára. Munkaidő után festő- állványok készítésére kérte a brigádot Szolnoki István művezető.

Míg beszélgettünk, jócskán előrehaladt az idő is. Jöttek a második műszakban dolgozók.

— Itt jön a brigádvezető — mondta Kovács Imre.

Ott kapcsolódott a beszélgetésbe, ahol érkezése miatt megszakadt.

— A múltkor meg több mint száz villanyóra kapcsoló szekrényt készítettünk munkaidő után. Ennek sem volt társadalmi munka íze. A brigádtagok nem szívesen vették a felhívást, mondhatom úgy is, „morogtak” a festőállványok miatt — mondta Szénási Lajos.

Azt is elmondta, hogy háromszor nyerték el a szocialista brigád címet, de még ezidáig jelvényt nem kaptak. Nem nagyon foglalkoznak velünk — mondta. „ — bognár —*

Tanultak

a jásztelkiek a jászapáti .libagyárban"

Amint az őszi búza vetés a jászberényi járásban befejeződött, a Hazafias Népfront megrendezte az első mezőgazdasági tapasztalatcserét.

Ennek során a jásztelki Tolbuchin Tsz libatenyésztésben jeleskedő asszonyai és a sokféle munkához értő géplakatos kereste fel a jászapáti Velemi Endre Tsz libahizlaló telepét, — hogy a házilag készített; immáron országos nevezetességre jutott libatömőgépet tanulmányozzák.

Bátran mondhatunk országos hírnevet, mert a jászapáti Velemi "Endre Tsz libatömőgépe tökéletesebb, mint a Kunszentmártoni Állami Gazadsá- gé, s nemrégiben a Gödöllői Kisállattenyésztő Kutatóintézet vette mintául, a sopronszili termelőszövetkezet pedig tízet rendelt belőle. A Mezőgazdasági Eszközöket Értékesítő Szövetkezeti Vállalat árjegyzékében is szerepel egy libatömőgép modelljének képe, 1400 Ft-os árjelzéssel. A jászapáti, házilag készült tömőgép ugyanolyan pontosan működik, de emellett megvan az a jelessége is, hogy mindössze 240 forintba kerül.

A jásztelki kiváló libagondozónők Lórik Imréné, Kiss Istvánné, Kovács Gá- bomé próbatömést rendezték a géppel. Igen hamar meg is állapították, hogy a jászapátiak jelentős mértékben tökéletesítették eredeti mintájukat, a Kunszentmártoni Állami Gazdaság tömőgépét, mert a jászapátit lábbal lehet hajtani, akárcsak a varrógépet, s így mind a két kéz felszabadul másféle munkára. Az eddigi tapasztalatok azt igazolják, hogy géppel ugyanannyi idő alatt pontosan kétszer annyi libát lehet megtömni, mint kézzel. Ezenkívül a munka biztonságosabb is, mert gépi töméskor a kukorica nem juthat bele a liba gégéjébe. Továbbá kisebb a fáradság, erőkifejtés, s ami még fontosabb, a kéz ujjait is sokkal jobban meg lehet kímélni.

Kovács József, a jásztelki Tolbuchin Tsz ezermester-géplakatosa pedig közben szemlélődött, mért, számolt, rajzolt, jegyzetelt, hogy a tömőgépet náluk is minél előbb elkészíthesse.

A tapasztalatcserén még egy érdekes ráadás is csöppent. Az asszonyok ugyanis olyan részletesen kifaggatták Horváth Istvánt, a Velemi Endre Tsz elnökét és Bolyós József állattenyésztőt az ottani libatömő asszonyok javadalmazási rendszeréről, hogy egyórai faggatózás alapján megállapították a jászapáti javadalmazási módszerek sokkal jobbak, egyszerűbbek, világosabbak és főként ösztönzőbbek, mint a jásztelkiek. Tehát ezeket kell náluk is alkalmazni.

Jászapátin, Jásztelken tehát a jövőben még több libát tömnek, mint eddig. Ügy vélekednek a libagondozók: minél több libamájat szállítunk külföldre, annál több lesz a devizánk. A Hazafias Népfront pedig rövid időn belül a járás valamennyi libatenyésztő községéből vezet tapasztalatcserét a jászapáti libagyárba, ahol már állandóan géppel végzik a tömést.

Bognár Gyula

Színhá7ban Jártak

(Levelezőnk írja)

Kollektív színházlátogatáson vettek részt a jász- ladányi termelőszövetkezeti gazdák. Az Aranykalász és a Táncsics Termelőszövetkezet vezetősége részben a szociális alapból, részben a tagok hozzájárulásával vett kedvezményes áron színházjegyeket a szolnoki Szigligeti Színház Dobozi Imre „Holnap folytatjuk” című darabjának szombat esti előadására.

Az egész heti fáradságos munka után felüdülést jelentett a színházi előadás megtekintése. Szeretettel várjuk a művészek következő előadásait.

?olgár Gézáné Jászladány

Bácsi

Másodszor veszem kezembe azért a tollat, hogy az elmúlás feleit elgondolkozva búcsúztassam az eltűnőt, amely mindennapi környezetünk egészének szerves része volt

Először a Magyar utca sarkán, a földszintes öreg házban lévő „Kedves" eszpresszó felett ejtettem néhány fájdalmas búcsúszót. Hiszen ez a magunk között ven- dégljLtóipari kombinátnak tisztelt, a fejlődő városhoz méltatlanná vált környezet gyakran volt meghitt baráti beszélgetések és szenvedélyes viták színhelye. De az elmúlás felett érzett bánat, néhány mondát után az öröm hangjába csapott át. Megrajzoltam akkor szavakban egy korszerű házat, a régi, elavult helyett, a modern szórakozóhelyet, amely ma már mindannyiunk számára érzékelhető valóság. Mondhatom, furcsa nekrológ volt, amely nem az eltűnő érdemeit, hanem a jövendő szépségét, korszerűségét hangsúlyozta.

És most ismét feltámadt bennem az elmúlás felett érzett nyomasztó hangulat. Az váltotta ki, hogy bontják a Ságvári körút kinyitásának útját álló öreg háztömböket. Ezekhez az öreg házakhoz régi, szenvedélyes emlékek fűznek, hiszen köztük az egyik nádfedeles Rigó utcai házban s a ~eg-zugos utcáklan folytak el gyermekkorom évei. Ezek az utcák szinte kínálták magukat: játsszatok rabló-pandúrt. S mi az út porát magasra kavarva meztelen talpunkkal tablóként, vagy pandúrként ugorgattunk. Ahogyan a szerepeket a sorsolás szeszélye ránk osztotta. A Rigó utcai házban írtam életem első szerelmes levelét, s a szoba földnekhajló mestergerendáján rejtegettem, amíg össze nem gyűjtöttem a bélyegrevalót. Ezeken az utcákon lestem szívszorongva a postást, és naponta kérdeztem: van-e levelem? S amikor megjött a rózsával ékesített boríték, a kis téren burjánzó lavulevelek között kerestem zavartalan búvóhelyet.

Mostani szemmel nézve, csúnya házak voltak ezek. Tetejük közelről köszönt a földnek. Falaik között mindig áporodott vályogszag úszott, amely beleette magát a ruhába. Taposta őket az idő, falaikat őrölték az egerek, s ma látva a kevésbé rangosak csupaszságát, mos. elképzelhetetlen, mi tarthatta még össze ezeket az épületeket.

híjával voltak a ma már szükségesnek tartott kényelemnek. Amikor mi ide költöztünk, még nyitott kemence volt a házban, még szabad kémény. Apám eszk-í- bált össze az elbontott kemence

válykaiból, meg a szomszédos építkezésről darabonként hazahordott téglákból új tűzhelyet. Minden helyisége földes volt, s a tenyérnyi ablakok gyéren engedték be a fényt. Megtörtént, hogy borúsabb nyári délelőttökön meg kellett gyújtani a petróleum-lámpát. Régen megértek a lebontásra ezek a házak.

Lám, ismét átváltottam az eltűnő ócsárlására, s a felette érzett pillanatnyi bánat gyorsan helyt ar ,tt az újvárás örömének. Mert szép, lakályos, kényelmes otthonokat fog helyükbe húzni az Ember. Az utak porát száműzi az aszfalt, és füves sávok, színpompás virágágyak húzódnak majd ez utak mentén.

Az eltűnő régivel együtt azoru- ban nem enyésznek el a gyerekkori emlékek. Talán még szebbek lesznek. Szebbé varázsolja őket a régi, düledező házak helyén született, szemet-szivet vidító úi kör-