Szolnok Megyei Néplap, 1963. október (14. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-19 / 245. szám
1963. október 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Villanyégő a kenyérben MIÉRT FÉL A TÉLTŐL a határjáró párttitkár? Arany László, a fegyvernek! Vörös Csillag szövetkezeti gazdaság pártszervezetének titkára azt tartja, a jó pártmunkás mindig ott tartózkodik, ahol a legtöbb a baj, ahol a legnagyobb segítséget adhatja. És ott is volt mindig. Eredetileg október 25-re tervezték az őszi vetés végső időpontját. Aztán számolgattak, s kiderült, ha jobban rákapcsolnak, húszadikára véget érhet náluk ez a munka. Csakhogy ezt a vezetők latolgatták így, s az emberek meg úgy tudták, 25-e a megállapodás szerinti határidő. Arra már nem volt idő, hogy ezért gyűlést hívjanak ösz- sze. Más utat választottak: ki a vezetők az emberek közé. A párttitkár is. Pannónia motorkerékpárján járta a határt, s elsősorban a párttagokat kereste fel. Közölte velük, a párt- szervezet is az utóbbi álláspontot követi, s a kommunisták úgy igyekezzenek, hogy megvalósuljon az új elgondolás. A héttagú pártvezetőségből öten a növénytermesztésben dolgoznak. — így könnyű volt a határban rögtönzött vezetőségi ülést „részletekben” megtartani. Csakhogy ezzel még nincs minden elintézve. Roppant nagy a hajrá, szinte éjjel-nappalos a munka. És az emberek nem nyű- hetetlenek. Fáradnak is. De ha valaki jó szóval közelít hozzájuk, ha kitartásra buzdítja őket, az mindjárt más. Arany László úgy sejtette. ez most az ő kötelessége. Kora reggel — volt hogy öt órakor — már a leendő búzaföldek szélén porzott motorja. Lehetőleg mind a tizenegy embert felkereste mindennap, — akik a vetéssel foglalatoskodtak. Mi újság, mi van, hogy érzik masukat? És az emberek elmondták. Gondjaikat is. Jónéhány olyan természetű nehézség volt ezpk között, amin a párttjtkár sem tudott segíteni. De az, hogy legalább valakinek elmondhatták az emberek, már segítségnek számított. Azt mondja erről Arany László: — Nem nagy ügvek. De annak az embernek, most ez a legfontosabb. Napokig is foglalkoztatja, leköti a figyelmét. Tavaly ősszel elég lanyha volt a munka náluk, sokkal nagyobb gond a beAhogy belépek a kis szállodai szobába, szétfoszlik elhatározásom. A fogadkozás, hogy bocsánatot kérek a késő esti látogatásért, a kérdések özöne, amit mindfel akartam tenni. Nyár óta várták, vártuk őt. És most ez az utolsó este. amit itt tölt még. A találkozás után néhány perccel már mondja, mondja életét, s úgy tűnik, hogy órák óta beszél. A mából átcsap a múltba, a múltból újra a mába. S ahol valami hiányzik, a képzelet már könnyen pótolja. Csalódtam. Ez az első, amit a beszélgetés közben érzek. A találkozás tiszta örömével siettem ide és nem tudtam, hogy a hazájától, szülőfalujától talán örökre búcsúzó ember nem lehet derűs, még akkor sem, ha barátoktól barátokhoz megy. ö azért jött haza negyvennégy év után Her- szonból, a dél-ukrajnai tájról, hogv még egyszer és utoljára búcsút vegyen intakarítás mint az idén. Most jó a hangulat, szinte kiváló a munkakedv. Nagyrészt a premizálás hozta meg. A termény 15 százalékos részesedése. Most, a nagy munka végén párttaggyűlés és közgyűlés következik a szövetkezet életében. A vezetőknek lesz miről számot adni. Elhatározták, sok embert megdicsérnek, mert sokan kiérdemelték. Ök maguk látták, s csodálták szinte, mit dolgoztak az emberek. Gondoltak arra is, a jutalc n, az erőfeszítés, a megbecsülés jelképe. A fogatosoknak céljutalmat tűztek ki a betakarításban. S még egy. A nagy munkában összeforrtak a vezetők és az egyszerű szövetkezeti tagok. Nagyobb lett a bizalom. Érződik azon, ötvenkét járási tanácstag kapott megbízólevelet ez év tavaszán a kunszentmártoni járásban. Többségük az esztendő utolsó hónapjaiban számol be választóinak végzett munkájáról, s beszéli meg az emberekkel a következő időszak legfontosabb tennivalóit Eddig húsz tanácstag tartotta meg beszámolóját. Itt az egyszerű, hogy úgy mondjuk házon belül megoldható problémákon kívül érdekesebb, egész községek lakóit érintő kérdések, javaslatok is felmerültek. Ezekből idézünk most néhányat. Július 22-én volt a járásban az első beszámoló. Cserkeszöllőn Csepesz Imre, a . Magyar—Román Barátság Tsz elnöke tartotta az 52. választókerület lakóinak. Legtöbbet a Szele- vényt Tiszakürttel összekötő út építése került szóba — ezt a kérdést azonban legnagyobb igyekezete ellenére a járási tanácstag sem tudja megoldani, így A családfa negyvennyolc fő ága akkor, 1919 ben nagyon sokfelé hajlott. Ő azért még most is mindegyikre nagyon jól emlékszik. Egyetlen családról is órákon át tudna mesélni. A szegény kubikosokról éppúgy, mint a gőgös úrhatnámokról. De ezt nekik már most nem mondaná. Pedig ma sem élnek egyformán. Kálmánról beszél legtöbbet, aki akkor erős volt, nagyon erős. Ma nagyon gyenge, megtört, de elégedettebb, mint ereje teljében. A daliás fiatalok, a kislányok, a húga — akit 12 évesen látott utoljára — ma mind-mind őszülő, töpörödött öreg. Nem is valami rokonlátogatásra jött ő. A szerető szálak sok rokoni szívben már akkor megpattantak, amikor beállt a Vörös Hadseregbe, amikor a Tanács- köztársaság védelmére toborozta a katonákat. S méginkább mikor itthon üldözték, elítélték. De ha még nem így lett volna is. hogy egyre inkába megmondják véleményüket a gazdák. Többek között a kukorica beszállítása miatt zsörtölődtek eleget. Féltették a még kintlévő termést, a közvagyont. Egyszerre nem ment minden. Dehát most már majd csak vége, vége a nagy munkának. S mindenki örül ennek, csak Arany László, a párttitkár van gondbaij. Azt mondja betege lesz a télnek. Most megszokta, olyan jó volt, mindig, mindennap kinn a határban, kinn az emberek között. De mi lesz majd vele. Hová mehet a télen? Tréfás felvetés, de komolyra fordítva mondjuk: azért mi csak nem féltjük a téli tétlenségtől Arany elvtársat. Borzák Lajos a javaslat bekerült a megyei tanácshoz. Mint kiderült, ez egyáltalán nem új, évenként felvetik mind a két községben. Az összekötő út építése már húsz évvel ezelőtt megkezdődött. Húztak egy töltést, de a munkák befejezése a háború miatt elmaradt. Azóta a mély töltés miatt csak a nyári hónapokban használható. Ez. Tiszakürt egyik legforgalmasabb útszakasza, mert a külterületi lakosok (körülbelül 8—900 ember) munkahelyét és lakóhelyét köti össze. Az építésről ezután kezdődnek a tervtárgyalások a megyei tanácsnál. Annyit azonban előre is elárultak, hogy nem sok a remény — vannak fontosabb útszakaszok (például a tiszafüredi) — s ezt a következő években még nem készítik el. Tiszakürtön Jenei Imre járási tanácstag 25. számú választókörzete veti fel egy új községi művelődési ház építését. A községi tanács vezetői is gondoltak már erre, s a községfejlesztésd a negyvennégy évi távoliét, a negyvenkét évi. hallgatás akkor is elmossa az érzéseket. Pedig az ő negyvennégy éve vágyódás volt. Még ott a jó emberek közt is. De lám, a rokonok, a hozzátartozók helyett itt vannak a régi bajtársak. Akikkel együtt vonszolták az ágyút, akikkel együtt harcoltak. És 6 egyszerre látja bennük a daliás ifjakat, s a megfáradt öregeket. Jaj, micsoda keserű emlékek. Hogy féltette, őrizte ezeket a képeket a negyvennégy év alatt. S hogy megváltoztak, milyen rútul vágnak vissza most, mikor ennyi év után újra megelevenednek. Akkor elmenekült. Szovjet földre, ahol szívesen, szeretettel fogadták, s ő hazája forradalmának bukása után tiszta szívvel örült az ottaniak győzelmének. S beállt a nagy építő forradalom hadseregébe. A személyi kultusz virágzása idején mégis meghurcolták. Ez méginkább fájt, mint az itthoni bukás. A második világháborúban kedves élettársát, a hűséges pesti lányt is elveszítette. Tizennyolc éve nincs, akivel otthonában magyar szót váltson. Mert Ifjú Demeter Gábor olvasónk levéllel fordult szerkesztőségünkhöz, amelyben a karcagi sütőipari vállalat kunhegyesi telepének munkáját kifogásolja. Idézünk soraiból: „Ha a telepen rendszeres ellenőrzés lenne, talán nem érné annyi meglepetés a vásárlókat Néhányat megemlítek: a kény ér bélben zsákmadzag, svábbogár, egér. Legutóbb a kenyér héjába sütött fél villanyégővel kedveskedtek. Jó lenne már egyszer arról beszélni, hogy javult a kenyér minősége, s nem mindig ilyen lelkiismeretlenségeken bosszankodni” alapból évek óta tartalékolnak erre a célra. Előreláthatólag a jövő évi tervükbe már bekerül az új kulturális intézmény építkezési munkáinak megkezdése. Jenei Jánosmé, a cibakházad 37. körzet választottja augusztus 29-én számolt be megbízóinak. Ebben a választókerületben a villanyhálózat kibővítése volt akkor a legnagyobb gond. A község Kishegy-Bátor- szöllőí részén ugyan van villanyvezeték, de magasfeszültségű — s így közvilágításra nem alkalmas. A TITÁSZ szentesi kirendeltsége még 1962-ben megígérte, hogy a szabványtól eltérő régi oszlopokat újakra cseréli ki, amelyekre majd normálvezetéket is lehet kötni. Azóta megváltozott a terv. Eszerint 1964 második negyedévében a magasfeszültségű hálózatot lebontják, és másik vonalra teszik át. az utána készülő új vezeték pedig elviszi a bátors'zöl lős leknek is a régen várt villanyfényt. — f. m. — a fia, a telefonszerelő munkás nem tanulta meg apja nyelvét. Csak csacska menye, Katica unszolja most is: Papa, ez magyarul sto eto? — Ha nem szerettem volna a hazámat, szülővárosomat, nem tudnék már magyarul. S egy hatvanhétéves embernek ezt bárki megbocsátaná. Megtanultam ugyan a herszoni tájszólást, de hogy felejthettem volna el a karcagit, — mondja... Milyen hiteles vallomás. A meghurcoltatások sebe is begyógyult idővel. Szeret ott élni, de jó volt hazajönni. A fogadtatás felülmúlta azt, amit várt. Nagyon, de nagyon jól esik neki. hogy naponta három helyre is hívták. Legalább huszonöt felé ezalatt a három hét alatt. Nem láttam az utolsó kézfogást, az utolsó ölelést ott, a kisváros pályaudvarán. Pedig ez a búcsú nem is csak Szendrei József egykori vörösparancsnok kézfogása volt. A történelem egy lapja kelt életre köztük, a karcagi vörös katonák közt. hogy még egyszer megállapíthassák: Bármit hozott is egyéni sorsuk — a küzdelem megérte. Borsi Eszter Közérdekű Javaslatok: bekötőút művelődési ház Tanácstagi beszámolók a kunszentmártoni járásban NßßifvesiMe^if év VÁGYÓDÁS Őszi lehalászás A Középtiszai Állami Gazdaság 1627 holdas halastó rendszerében megkezdődött az őszi lehalászás. A bánhalmi kerületben a nyolcas számú tóból 650 mázsa kétnyaras tükörpontyot húztak ki. A 23 tagú halászbrigád naponként 120—130 mázsa halat fogott. A gazdaságban változatos fajtákat — tükörpontyot, harcsát és eompót — tenyésztenek. A harcsát a Német Szövetségi Köztársaságba, a eompót Olaszországba szállítják. Budapestre a nyári húsellátás javítására 18 vagon halat küldtek. Az új Sóskúti tórendszerből elegendő hal jut a nagyobb városok, sőt a járási székhelyek ellátására is. A gazdaságból például Kisújszállásra, Jászberénybe,. Törökszentmik- lósra és Kunhegyesre szállítottak halat. Kiemelik a halat a kerítőhálóból A kétnyaras pontyokat vaiogatas és osztályozás után a terelőbe viszik. Fotó: Farkas Ferenc Vadtenyésztő gazdaságokat jelöltek ki A vadgazdaságok élővad befogási terveinek zavartalan teljesítése érdekében az állami gazdaságok főigazgatója az ország különböző vidékein tíz állami gazdaság vadgazdaságát, továbbá az Észak-Magyarországi Kísérleti Intézet füzesabonyi vadgazdaságát, a Dél megyeri Te- nyészvadgazdaságot és a Tatai Állami Fácántelep vadgazdaságát' vadtenyésztő gazdaságnak jelölte ki. Ezek a vadtenyésztő gazdaságok kizárólag élővad- nevelóssel és befogással foglalkoznak majd, a befogott élővadat vagy más vidékekre szállítják vérfelfrissítés céljából, vagy exportra adják át
