Szolnok Megyei Néplap, 1963. október (14. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-18 / 244. szám
I MM3. ófcMber IS. STMJtNOK MEGYEI NÉPLAP a A gazdasági és politikai helyzet ismeretében dolgozni Pártunk VIII. kongresszusa megszabta a tennivalókat a pártmunka színvonalának tökéletesítésére is. Ennek lényege: a társadalomban végbement változással összhangban fejleszteni a pártmunkát. Mindazt a módszert, ami helyes és jó, ami eredményekre vezetett továbbra is alkalmazni és fejleszteni, a hibák ellen pedig erőteljesebben harcolni. Napjáinkabn a gazdasági kérdések megoldása elsőrendű politikai feladat. A szocializmus teljes felépítése a tudatos gazdaság- szervező tevékenységet, az előrelátó vezetést, az irányító és ellenőrző politikai munkát, magasabb színvonalon követeli meg termelőszövetkezeteink pártszervezeteitől is. A magasabb követelmények szükségessé teszik a munkamódszerek továbbfejlesztését. Tsz pártszervezeteink irányító és ellenőrző munkája az elmúlt években szakszerűbb lett, a gazdasági feladatok megoldásának politikai összefüggéséit, a gazdasági és politikai munka jó összhatását mind jobban bizonyítják. Eredményeink ellenére a termelőszövetkezeti pártszervezetekben a vezetés színvonalával sok helyen nem lehetünk megelégedve. Tevékenységüket általában szűkén értelmezik, ügy gondolják, ha vezetőségi ülésen, párttaggyűlésen a gazdaságvezetőket beszámoltatják, eleget tettek a szervező, ellenőrző munkának. Ez tagadhatatlanul fontos mozzanata a pártvezetőség és a párttagság tájékoztatásának. A gazdaságszervező és ellenőrző politikai munka során azonban az is elengedhetetlen, hogy megmutassák az gazdasági feladatok politikai hatását, feltárják és terjesszék a jó módszereket, és kezdeményezéseket. Segítsék elhárítani a teendők végrehajtása során jelentkező akadályokat. Csak helyeselni lehet azt, hogy amikor az őszi betakarítási és vetési munkák meggyorsítására szükség volt, a túrkevei Vörös Csillag Tsz párt végrehajtó bizottsága, majd a párt- alapszervezetek kidolgozták, milyen feladatok hárulnak a kommunistákra. Mindenek előtt megmagyarázták, miért kell a munkát meggyorsítani. A cél ismeretében könnyebb volt a párt-tagságot jobb munkára, áldozatvállalásra serkenteni. Másrészt mikor a gazdaságvezetők tartottak tájékoztatót, már javaslatokat kaptak. Szinte minden párttag külön-külön kapta meg a feladatát a pártcso- portértekezleteken is. Ennek eredménye, hogy a városban már 13-án befejezték az őszi búzavetést. A komin ll ni «ül a példa- mutatásnak szép megnyílva ulása született Túrke vén. Jakab László, Árvái Károly kommunista traktorosok, Gulyás Lajos pártvezetőségi tag a cél érdekében 36—48 órát dolgoztak gépeikkel egyhuzamban. Simon Sándor, a II.- es üzemegység párttitkára nappal irányította brigádját, éjjel pedig traktorra ült, vagy éppen csávázta a vetőmagot. Szabó Sándor fogatos brigádja, — melynek kilenc tagja van, s ebből négy kommunista — önként vállalta éjjel a szállítást. Példájukat követte az öt pártonkívüli is. A B -alász Termelő- szövetkezetben a pártvezetőség nem mérte fel időben a helyzetet, nem tájékoztatta a párttagságot, így nem is tudott megfelelő segítséget adni a gazdaságvezetésnek. Pártvezetőségi ülést is csak a városi párt végrehajtó bizottság felszólítására tartottak. Itt a gazdaságvezétők nem érezték a pártszervezet segítségét, s nem is tudtak lépést tartani a többi termelőszövetkezettel. Nem volt politikai munka az éjszakai műszak szervezésére, még nappal is nagy gondot okozott egy-egy nehezebb munkahelyre embert állítani. Akadt ugyan egy-egy kommunista, aki önként vállalt többletmunkát, de ez nem segítette ki a szövetkezetét. Xt ellenőrzésről elmondhatjuk, hogy a párt- titkárok sokat vannak az emberek között Munka közben felkeresik őket, meghallgatják problémáikat. Ez azonban még mindig alkalomszerű, nem eléggé céltudatos. Az esetek többségében csak egyszerű határlátogatásról van szó, nem minden esetben párosul ez a helyzet vizsgálatával, a hibák feltárásával és elhárításával. Az aratás idején megkérdeztem az egyik termelőszövetkezet párttitkárát — hogyan áll a munkaverseny, kik a legjobb kombájnosok, és a legjobb kombájnos hány holddal vezet, van-e olyan kommunista kombájnos, akinek feltűnően alacsony a teljesítménye, stb. Sajnos, nem tudott válaszolni a kérdésekre, pedig minden nap a határban tartózkodott. Az ilyen céltalan ellenőrzés természetesen nem segítő. A pártvezetőségi tagok, illetve a párttitkár sokat legyen együtt az emberekkel, ez fontos, de nem helyettesítheti a jól szervezett, elemző munkát. Ezt a tsz párttitkárok nem szívesen csinálják arravaló hivatkozással hogy nem szeretnek az irodában ülni. Igaz, sokkal könnyebb az emberekkel beszélgetni, mint a tapasztalatokat ösz- szegyűjteni, értékelni, kidolgozni a kommunisták j mozgósításának módját. De e kettőt szorosan összhangban tartva, sokkal hatékonyabb a pártpolitikai munka. Gyakran előfordul az is, hogy pártalapszervezeteink vezetőségei, főként a párttitkárok, magukra vállalnak olyan feladatot, melyet a gazdaságvezetőknek kellene elvégezni. Emiatt esetenként nem tudják sajátos hivatásukat megfelelően betölteni. Elengedhetetlen, hogy a pártvezetőségek jól értsenek a konkrét gazdasági kérdésekhez. De nem a részletkérdésekre, hanem a nagyobb összefüggésekre, az összmunka főbb folyamataira kellene figyelmüket fordítani. Az ellenőrzésnek akkor van értelme, ha szakszerű, konkrét és a tények ismeretére támaszkodik. A túrkevei pártvezetőségek több 'ge szakmailag is felkészült feladata végrehajtására. Ha szükséges, nagy szakmai hozzáértéssel vitatkoznak, és jó tanácsokat adnak a gazdaságvezetőknek. A pártvezetőségi üléseken, a taggyűléseken az irányító ellenőrző politikai munkával, mégsem igen foglalkoznak. Egy-egy kérdést többnyire azonos módon vitatnak meg a taggyűlésen, mint a gazdaságvezetők értekezletén. Alig lehet megkülönböz- < tetni, hogy párt vagy gazdasági tanácskozáson vagyunk-e, men a pártvezetőség sem elemzi konkrétan a gazdasági politikai helyzetet, és az esetek többségében a párttagság feladatának meghatározása elmarad. A termelőszövetkezetik pártszervezeteinek ahhoz, hogy tovább javítsák a párt gazdaságszervező és ellenőrző munkát, szükséges: többször vegyék kézbe pártunk VIII. kongresz- szusának határozatait és rendszeresen tanulmányozzák, hogy újabb és újabb lépést tehessenek előre. Szabó István a megyei pártbizottság munkatársa Magyar borok öt világrészen Várhelyi Aladár, a MONIMPEX külkereskedelmi vállalat borászati főosztályának vezetője tájékoztatásul elmondotta, hogy borexportunk erőteljesen fejlődik. A statisztikai évkönyvek tanúsága szerint a második világháború előtti 10 év átlagában a hordós borokon kívül Magyarország évente 300 000 palack bort exportált, azóta ez több mint ötvenszeresére emelkedett. Jelenleg öt világrészben, Európán kívül 23 országban ismerik borainkat. Borexportunk további fejlesztéséhez a legfontosabb feltételek, hogy az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek az eddiginél nagyobb arányban telepítsenek olyan szőlőfajtákat, amelyek borait a külföldi piacokon keresik, elismerik mint például a tokaji borok, továbbá a szürkebarát, a kéknyelű és a medocnoir. Befejezték q búzavefésl Fási Sándor, a tiszapüs- pöki Győzelem Tsz elnöke tegnap telefonon értesített bennünket arról, hogy a termelőszövetkezet délután háromra befejezte a búzavetést. A szövetkezetben az öt százalékos biztonsági tartalékkal együtt 662 kh-n vetettek kenyérgabonát. A talajbemunkáló és vetőgépek azonnal útnak indultak, hogy a tiszatenyői November 7 és a kengyeli Vörös Hajnalban segítsék a vetést * A mezőtúri Űj Reménység Tsz vezetői közölték, hogy tegnap 992 hqldon befejezték az ősziek vetését. A szövetkezeti gazdák 680 helyett 710 holdon vetettek búzát. A kuncsorbai Vörös Október Tsz-ben tegnap este szintén befejeződött a kenyérgabona vetése. Ezer- háromszáz helyett 1370 holdon tették földbe a kenyér- gabonát. Jászberényben a Március 15 Tsz tegnap délután 15 órakor befejezte a kenyérgabona vetését. Felemelt tervüknek megfelelően, 1000 kát. holdon vetettek búzát. A jászberényi Rákóczi Tsz 682 kát. holdon, a Kossuth Tsz 1115 kát. holdon tette földbe a kenyérgabona magját. Miért javítják r"sTm!n«séSben a vasúti teherkocsikat? Sok helyen „szorít a cipő” az őszi szállítási csúcs- forgalomban. Ezek között is az egyik legfájóbb pont az, hogy kevés a vasúti kocsi. Országos méretekben naponta több ezerrel haladja meg a kocsiigény a rendelkezésre állók számát. A hiány pótlására sok- jó és hasznos intézkedést hajtottak végre a fuvaroztatók, a fuvarozók, a szállításban érdekeltek. Mindezek azonban nem több kocsit, hanem a meglévőknek jobb kihasználását jelentik. Van-e lehetőség még több kocsi vágányra állítására? Ezzel a kérdéssel indultunk a szolnoíki Járműjavítóba, hiszen rajtuk múlik első sorban, hogy a javításra kerülő kocsik mielőbb visszakerüljenek a forgalomba. Javítanánk, de nincs mit Az elmúlt negyedévben sem volt biztató a helyzet. Nem gyorsult a javításra kerülő kocsik átfutási üteme a műhelyeken és a tervezettnél jóval kevesebb vasúti kocsit javítottak ki. Cserta Miklóssal, a gyár fődiszpéeserével vizsgáljuk az okokat. Ezek között első helyen áll, hogy lényegesen kevesebb javításra kerülő tehervagon kerül be a forgalomból, mint amennyit eredetileg terveztek. — 5—3—2—1—3. Ez- a naponta hozzánk bekerülő futóműhibás kocsik száma. Csak szeptember 19-e után emelkedett 10 fölé a napi bejövő mennyiség. A hart tervünk szerint háromszáz teherkocsit kell kijavítanunk, viszont a hó elejei lemaradást, amit a kevés beérkező kocsi okozott, tíz nap alatt lehetetlen pótolni. Ez a hullámszerű behozatal nem a mi hibánk — mondja. Teherkocsi fővizsgából négyszázkilencvenkilencet kellett volna elvégezni szeptemberben. Húszadikáig összesen kétszáznegyven kocsit küldtek be. Hiába hajráznak a hónap végén, az elmaradást legfeljebb csökkenthetik. Ha van mit, nincs kivel A másik ilyen rajtunk nagyrészt kívülálló ok, hogy kevés az emberük. A teherkocsi javító osztályon például szeptember 22-én 346, 23-án 159 hiányzó óra volt, vagyis ennyi munkaórát nem teljesíthettek munkáshiány miatt. Ez is közrejátszik abban, hogy szeptember első két dekádjában termelési tervüket csak 75.6 százalékra teljesítették. Az viszont már nem az előbbi következménye, hogy termelékenységi tervük ?t csak 77,5 százalékra teljesítették. A művezetők arra hivatkoznak, hogy azért kevés a munkaerő, mert kevés a fizetés. De arról nem beszéltek, hogy a kevés kereset egyik oka a műhelyeken belüli szervezetlenség, gyenge irányítás, rossz munkaelosztás. Forgalom helyett vissza a műhelybe Lapozzuk fel újra a fő- diszpécser sta's’tikáját. Ebből világosan látszik, hogy sok esetben hiába áll rendelkezésre elég javításra váró kocsi, a műhelyek mégsem teljesítik napi tervüket. Előfordult, hogy az alvázjavítók a napi 16 kocsi helyett csak tízet továbbítottak a soron- következő munkafolyamatra. Végül azt az állítást, hogy az elmaradás okait a műhelyekben is kell keresni, szintén statisztika bizonyítja: Szeptember 16-án 17 kijavított teherkocsiból csak tízet találtak minőségileg elfogadhatónak. 19-én a húszból tizennégyet, 20-án tizennégyből tizenegyet. A visszamaradt kocsikon pedig kisebb—nagvobb javítást még el kell végezniük. Ezekért a késve útnak induló kocsikért pedig elsősorban a műhelybeliek a felelősek. A valóban meglévő objektív nehézségek mellett sokkal nagyobb erőfeszítéseket és szervezettebb, jobb munkát kell végezniük művezetőknek, munkásoknak egyaránt. Csakis így lesz több használható vasúti kocsi és csakis ezzel adhatnak segítséget a járműsök az őszi szállítási gondok megoldásához. * E. Gy. Aki csónakban meg a napvilágot | Egy tiszai halászdinaeztia utolsó sarja ) A szolnoki múzeum szerteágazó kutatási terveinek szerves része a letűnt korok halászati módjainak, a régi halászok életmódjának néprajzi vizsgálata. A néprajz — sajátos kutatási módszert kialakítva — arra törekszik, hogy a ma is gyakorolt, vagy már csak a legöregebbek emlékezetében élő fogási módokból a régi korok emberének halfogó gyakorlatára következtessen. A ma élő halászok kezén számos olyan szerszámot találunk, melyeknek anyagában és technikai kivitelben primitívebb ősei már évszázadokkal ezelőtt is használatban volta.. Ezeknek az emlékeknek az összegyűjtését, megőrzését tekintjük feladatunknak. A., egész Tiszántúl a múlt századi árvízlecsapo- lások előtt valóságos vízivilág volt. A laposokban, mélyedésekben egyik áradástól a másikig megmaradt a víz, s ezek a vízá! lások halóriásoknak adtak menedéket A halászat néhány századdal ezelőtti jelentőségére jellemző, hogy a Berettyó-parton települt Túrkevén a XVIII. század második felében hat halászcsapatnak, tehát — óvatos számítással is — mintegy száz embernek adott állandó megélhetést a víz. S hány meg hány ember kacérkodott a hatóságokkal, hogy a kevéske kenyér mellé egy kis halat szerezzen... Az igazi halászat azonban a Tiszán alakult ki. A széles árterületeken szertefutó víz jó ívóhelyet és biztos menedéket adott a halaknak, s a halászember leleménye mindig újabb szerszámok kifundálásával igyekezett kifogni rajtuk. Változatos, az egyszerű emberek ügyességét dicsérő szerszámok egész sora maradt ránk a múltból, de ezeket a szerszámokat — így mondják a nagy időt megélt emberek — manapság már a fiatalabb halászok sem ismerik. Különös öröm hát a mi számunkra, akik a régi korok halászati képének megrajzolásán fáradozunk, ha egy-e"” idős halásszal, ősi halász-dinasztia utolsó tagjával hoz össze a sors. Ilyen a Mindszenten élő Elekes József halászmester, aki 83 évvel ezelőtt csónakban látta meg a napvilágot, s a vízhez azóta sem lett hűtlen. Nagy területet bejárt, számos foglalkozást megpróbált, — hosszú élete bővérű regénybe kívánkozik. Szeretettel emlékezik a tiszaugi, nagvrévi emberekre, gyermekkori- ifjúkori éveinek tanúira: itt, a Szolnok megyei Ti- sza-szakaszon dolgozott előbb nagyapjával—apjával, még a múlt század utolsó évtizedében, majd a maga kezére is. Tiszaugon állott állami szolgálatba is: a hídépítéskor révészként dolgozott. Nem-mindennapi emlékező képessége valóságos kincsesbánya. Ismeri a Tiszát Ti szaburától Titelig. Hogyne ismerné, hisz a víz adott neki kenyeret, s a vízterület összeszűkülése után messzi földre el kellett vándorolnia a kenyér után. Csillogó szemmel, az emlékekben gyönyörködve idézi fel azokat az időket, amikor a mindszentiek a Balatonra jártak el halászni, s ott olyan hatalmas méretű kerítőhálót készítettek, amilyet a balatoniak még csak nem is láttak. Büszkén idézte a távoli ősöket, — a hét felvidéki halász-családot -i- akik valamikor a múlt ködében felkerekedtek, otthagyták régi hazájukat, a Tisza- partján megtelepedve Mindszentet alapították. És sorolja, sorolja a változatos szerszámodat, elmondja a velük való halászat módját. Elekes József most is dolgozik. Látása meggyengült, járása elnehezült — a sok hűvös éjszaka, a folyón való hálás megviselte a gyarló testet. S ennek ellenére páratlan vállalkozásba kezdett az idős halász: elhatározta, hogy elkészíti a régi tiszai halászszerszámok kicsinvített mását — tanulságul és emlékeztetőnek. A régi halászat harmincegynéhány szerszáma, tárgyi emléke a szolnoki múzeumba kerül. így őrizzük meg a jövendő számára. Kivételes szerencse, hogy találkozhattunk Elekes Józseffel. A Tisza halászatának történeti képe néhány vonással szegényebb lett volna az ő életének, munkájának emléke: nélkül. Szilágyi Mikim
