Szolnok Megyei Néplap, 1963. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-19 / 219. szám
IM. szeptember 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 a Grand Hotel Royal új hetének első vendégei. . A portáról benézünk a konyhába. Teljes üzem. Óriás fazekakban fő a leves. a kis kukta borjúcsü- lök-hegy mellett áll. Nyújtják a sárga tésztát — ebből délre már túróscsusza lesz és stíriai metélt; A hétfői asztalra öt— hatszáz menü került, ezenkívül — a la carte — háromszáz—négyszáz ételfaj- ta. Mindezt miből? 150 kiló húsból, sok lisztből, zsírból, tojásból, cukorból. Az Ínyenceknek harminc békacombot is tartogatnak. Vissza a portára. A bejárat előtt külföldi kocsi fékez. A vendég kiszáll, bejön, átnyújtja útlevelét: Joachim Fuchs Dortmund- ból. 0 a hetvennyolcadik vendég; Az ajtóban feltűnik három kislány, három hatalmas virágcsokorral. A Royal újra — a régi. A TÉL DIVATJA A Minőségi Szűcs, Bőr és Ruházati KTSZ műhelyében már elkészültek az első téli ruhamodeMek. Az idén is divatosak az egyenes, angolos szabású, nemes petémből készült bundák. Újdonság a háromnegyedes, alul szűkülő, úgynevezett pingvin szabású piémkabát. Ismét divatos az ocelot és a zsemlyeszín szőrme. A kalapok az idén rövidszálú szőrméből készülnek és továbbra is divatosak a hosszú szőrű kucsmák. Barna, egyenesvonalú sálgalléros panofixbunda. Elmúlt a vesztegzár a Grand Hotelben Akik elmennek, akikre már nincs szükség; Fejes Erzsébet ápolónő és dr. Vardas Károly visszatérnek a László kórházba. A vesztegzáron belül ők ketten védték az újabb megbetegedések ellen a Royal szálló kétszázhusz vendégét. véletlen játékaként, amikor megérkezett Mr. A. G. Bulleck, az első vendég, ugyanakkor lépett ki a szállodából Fejes Erzsébet ápolónő és Dr, Vardas Károly, az egészségügy két őre. akik a vesztegzáron belül éjjel-nappal védték a szálló lakóit az újabb himlő-megbetegedés ellen. Mr. Bulleck kocsija amikor kigördült a Nagykörút nek a bejegyzése: csupa elismerő sorok arról, hogy e két hét alatt milyen jól érezte magát, dicséri a szálló kosztját, megköszöni a magyar állam gondoskodását — kitűnő volt minden. Marvin Smull amerikai vendég is a legmagasabb jelzőket használta a dicséret szótárából. S ami hiányzik a vendég könyvbentrekedt artisták, énekesek, még hajnali négykor is talpon volt a szálló. — Mindenki meghízott. Hangos csoport érkezik, oda kell figyelni, a liftnél állnak, széles mozdulattal beszélgetnek; — Olaszok — mondják a portán — indulnak a szalonba, lóügyben jöttek tárgyalásra. Közben állandóan érkeznek az újabb vendégek. A hallban három venezuelai vendég bőröndjét emeli fel a hordár, két hollandnak adják át a szobakulcsot, svájciak, németek, szovjetek, románok, finnek Két hetes vesztegzár után a Grand Hotel Royal ismét a vendégforgalomé. Már korán reggel lesben álltunk a körúti luxusszálloda hangtalanul nyíló üvegajtaja mellett és vártuk az első vendéget. Nem sokkal nyolc óra után a sors amikor a portára újabb vendégek érkeztek. Egyszerre két amerikai nyittatott szobát; Amíg velük törlődnek, fellapozzuk a porta vendégkönyvét, azonnal szembeötlik a francia Kodak kutatómérnökének, mensieur CalinetHárom a kislány, három a virágcsokor; ime a Royal egynapi virág özöne. Mérlegen a tiszafüredi járás 1962. évi költségvetése autófolyamából, hogy megálljon a szálló előtt, a járókelők nem gondolhatták: Ö az első vendég; s az egészségügy védelmének kéthetes sorompója őelőtte nyílik meg először. Viszont az ápolónő és a doktor js csendben, észrevétlenül távozott, Mr. Bulleck egyenesen Londonból jött. A doktor és asszisztense, egyenesen a László kórházba távozott — az élet ilyen, mintha misem történt volna. Mr. Bulleck már elfoglalta szobáját, bői, azt elmondják a porta dolgozói. — Úgy éreztük magunkat, mint egy óceánjárón. A szállót el nem hagyhattuk. nap közben elvégeztük a munkát, este szórakoztunk. — Itt maradt három zenekar, egy népi- és két dzsessz-együttes. Válogattunk, hogy melyiket hallgassuk. — Hangversenyt adtak nekünk, egyik este tarka műsort rendezett a szálló igazgatósága, felléptek a A TISZAFÜREDI járási tanácsnál ezekben a napokban értékelik az 1962. évi költségvetés teljesítését. Megállapították, hogy a községi tanácsok igyekeztek az előirányzott feladatokat maradéktalanul teljesíteni: a lakosság kommunális, egészségügyi, szociális és kulturális igényeit magasabb szinten kielégíteni. Tavaly több mint 20 millió forintot fordítottak a járás területén építkezésekre, és egyéb feladatok megoldására. így például a járás területén tavaly is a legfontosabb probléma volt a falvak járdával való ellátása. Az 1962-es évben 2580 négyzetméter járda felújítást, korszerűsítést, — 400 méter út portalanítását és öt község kezelésében lévő híd felújítását végezték él, több mint félmilliárd forintos összeggel. Másik fontos kommunális feladat a tiszafüredi járás területén a községek közvilágításának fejlesztése. a falvak szépítése, parkosítása volt. A villanyhálózat bővítését községfejlesz- tési feladatként végzik, a költségvetésben csak a közvilágítási ' áramdíj szerepel. Tavaly 64 közvilágítási lámpahellyel bővült a járás közvilágítása. Nagyobb összeget költöttek a meglévő parkok rendbehozatalára. Községgazdálkodási feladatokra összesen 700 000 forintot meghaladó összeget fordítottak. Gondoltak az állami tulajdoniban lévő lakások karbantartására, felújítására. Erre több mint 300 000 forintot költöttek. FELÚJÍTOTTAK a járási szülőotthon szennyvízderítőjét, állandósították a ti- szaszöllősi idénybölcsődét, hogy csak néhányat említsünk az egészségügyi intézményeknél végzett munkák közül. A járás területén a rendszeres és rendkívüli szociális segélyekre 188 000 forintot folyósítottak. A hetvennyolcadik vendég a Royal portáján: Joac- hia Fachs, az NSZK-bóL Szülők, nevetők fóruma Hogyan segíthetik a szülők az első osztályos gyermekeket az olvasás, írás tanulásában ? A szép, új tankönyveket forgatva, a szülők megnyugodva láthatják, nem kell gyermekeiknek mindjárt az olvasás-írás nehéz munkájával bajlódni, mert ezt megelőzi az előkészítő időszak. Ezen azonban hamarosan túljutnak, s már ott a következő aggodalom: „Most még meg van elégedve a tanító néni a gyermekemmel, de ha elkezdik a betűismertetést, hogyan állja meg a helyét? Ha segítségre lesz szükség, hogyan segítsek?” — Ezeknek az aggodalmaknak szeretném elejét venni néhány tanáccsal. Már az előkészítő időszak folyamán szoktassák hozzá gyermekeiket, hogy minden nap beszámoljanak az illető képről, amelyről aznap tanultak. így amellett, hogy felidézik, gyakorolják a tanult anyagot (szavak, szótagok bontását, hangok hangoztatását, játékos összetűzését stb.), egyben kialakul az a szokásuk is, hogy az ABC-s könyvet elővegyék és foglalkozzanak vele. Ennek szokássá fejlesztése igen fontos a későbbi rendszeres olvasástanulás szempontjából. Az első mássalhangzó ismerete után — új könyvünkben az „m” betűnél — kezdik meg a tanulók a kapcsolást, amely komoly erőpróba a tanulóknak, tanítónak egyaránt. Általában ebben az időben szokott bekapcsolódni a szülői segítség is. Valóban, a gyermekek nagy részének szüksége van némi segítségnyújtásra az otthoni tanulásban, a kezdeti időben. Sokszor azonban a jószándék vezette szülői segítség- nyújtás azt eredményezi, hogy a gyermek kifárad, túlterhelt, ideges, figyelmetlen és az olvasást nemhogy megszeretné, de teljesen elmegy tőle a kedve. Hogyan segítsünk tehát? Ne tanítsuk előre a gyermeket! A mássalhangzókat otthon is olyan tisztán ejtsük, mint ahogyan a gyermekek az iskolában tanulják. Tehát „m” és nem „mö”, se nem „em”. A helytelen hangoztatás tudniillik a kapcsolás munkáját nagyban gátolja. Ne olvassuk a szöveget a gyermekkel! Két-háromszo- ri együttolvasás ugyanis azt eredményezi, hogy kívülről mondja a gyermek. A szülők számára ez megtévesztő lehet. Hadd böngéssze a betűket és végezze a kapcsolást a saját erejébe), bármilyen nehéz is kivárni a két betű összekapcsolását. Az otthoni értékelés legyen mindig összhangban az iskolai értékeléssel. Tehát nyugodtan kifejezhetik megelégedésüket a szülők, ha a gyermek jól olvassa a feladatot. Viszont ne túlozzák el a dicséretet, ha az nem indokolt. Mivel az elsőosztályosokat még nern osztályozzuk, a gyermek teljesítményének reális értékelését a tanítóval való gyakori beszélgetésből tudhatjuk meg. Ha a kapcsolat hiányzik, könnyen előfordulhat, hogy a szülők olyan magas követelményt állítanak a gyermekek elé olvasásban, aminek az nem tud megfelelni. Jó segítségnyújtó szerepe van az olvasás tanulásában a tanulók mozgatható betűinek. Ügyeljenek a szülők arra, hogy minden alkalomra ki legyen vágva az újonnan tanult betű. Gyakran kapnak a tanulók kirakós házifeladatot, amit aztán másnap ellenőriz a tanító néni. Mivel az elsőosztályos gyermek még könnyen megfeledkezik a feladatról, egy-egy érdeklődő kérdéssel idézzék emlékezetébe. „Kell-e valamit kirakni holnapra?” A mozgatható betűk a házifeladaton kívül is igen jó segítséget nyújtanak. Akad gyermek, aki igen hamar kívülről mondja a szöveget, s mégis baj van az olvasásával. Ilyen esetben nagyon hálás szülői foglalkozás, ha az anyuka szavakat mond, s a kisgyermek kirakja. Vigyázzunk azonban arra, hogy a szavak az éppen gyakorlandó oldal szóanyagából kerüljenek ki. Közben kérdésekkel segíthetjük: „Melyik hangot hallod az elején? És azután?...2* Negyedórás ilyen foglalkozás többet segíthet, mint egyórás gyötrő olvastatás. Ezek az év eleji áldozatos foglalkozások néhány hét múlva kamatostól megtérülnek, hiszen a nehézségeket betűről betűre haladva megoldják a gyermekek. Sokkal könnyebben, mint az a szegény kis tanítványom, akinél minden otthoni olvastatás alkalmával ki volt készítve a fakanál... Az írás tanulása hasonlóan nagy feladat az elsőosztályos gyermek számára. Az előkészítő időszak folyamán — szeptember — hasznos szülői segítségnyújtás itt is a rendszeres munkavégzésre szoktatás. Minden nap ellenőrizzék, hogy mit „rajzoltak” az írólapra, s mi a feladat Biztosítsák a kedvező feltételeket az íráshoz: világosság, megfelelő magasságú asztal, szék. A nagy magas asztalnál lógó lábakkal ülő gyermek hamar elfárad. (Képzeljük csak magunkat az ő helyzetébe!) A kisebb növésű gyermekeket kisebb asztal mellé ültessék. A balkezes gyermeket otthon is türelmesen figyelmeztessék, ha minduntalan ballal akar nekikezdeni a munkának. Már az előkészítő időszakban is írnak a tanulók füzetbe, s ez komoly erőfeszítést kíván. Később, ha már betűket is tanulnak írni, még fontosabb lesz ez a munka. Ha túlságosan nehezen sikerül a füzetbe írás, hagyják,- hogy bőven próbálgasson a gyermek nagy alakban, lendületesen. (Ügy, ahogyan az írólapra ír.) Sok tanulónak van otthon úgynevezett gyakorló füzete. Nem egyszer halljuk a panaszt: „A gyakorló füzetében szépen dolgozott a kislányom, a rendes füzet pedig tele van tévesztéssel, hibával.’* Pedig a szülő jót akart, azért gyakoroltatta oldalszámra az illető betűt. Gyakorlat teszi a mestert! Ez igaz, de az elsőosztályosok esetében mással is számolnunk kell. Mi, nevelők tisztában vagyunk a gyermek teljesítő- képességével, azért adunk sok szülő által kévéséit írás házi feladatot. Két-három sor írása nem túl fárasztó, ennyire tudja a gyermek összpontosítani a figyelmét, aztán kifárad, figyelme szétszóródik. Tehát pihenten készítse el a házi feladatot, és a gyakorló füzetbe csak ez után, esetleg is- kolásdit játszva, kedvből fakadva dolgozgasson. Végül mind az olvasás, mind az írás tanulásával kapcsolatban ismételten nyomatékosan szeretném felhívni a szülők figyelmét a türelmes, szeretetteljes otthoni foglalkozásra. Gledura Lajosáé tanítónő Jászberény
