Szolnok Megyei Néplap, 1963. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-18 / 218. szám
1353. szeptember 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Négy apa, kilenc gyermek A martfű! vasútállomás közelében kanyargós, hepehupás út húzódik a műút felé. Az előbbin dömper döccen, imbolyog. A kizárólag anyagszállításra készített jármű előrészén három férfi kapaszkodik. Amint a rendőrautó felbukkan, a dömper megáll, három utasa pedig hirtelen érdeklődést tanúsít a rejtekhelyeit kínáló, cinkos bokrok iránt... Sorra kérdezzük a három férfit: hány gyermeke van? Négy, kettő, kettő. Persze, mindannyian szeretik őket, s el sem tudják képzelni, mi történne velük, ha árvaságra jutnának. Szedlák István, a TITÁSZ fiatal dömperese egy gyermek édesapja. — Az ördög nemigen alszik... Mit gondol, mennyire ítélik el, ha az egyik munkás leesik a dömperről és meghal? — kérdezzük tőle. — Hááát... Tíz évre bizonyosan... — Ennyire nem szigorú a BTK. Súlyos esetben azonban nyolc évet kaphat. A lelkiismeretfurdalás persze tovább tart, mint a szabadságvesztés büntetés... AZ IDILL VÉGE... Szelíden csókolózott egy bécsi szerelmespár a lovag parkoló autójában. Az idillnek azonban hirtelen vége szakadt: egy gumidefektet kapott autóbusz ugyanis beleszaladt az au-, tóba és a kislány ijedtében csók helyett — beleharapott szerelmesének orrába... Nagy lehetett az ijedtség, mert a póruljárt lovagot a mentők részesítették első segélyben, s összevarrták félig leharapott orrát. AGGÓDOM Szeretek abba a gyárba járni és ha alkalmam adódik körbejárom a műhelyeket, az irodákat, elbeszélgetek mindenfelé, mindenkivel. Mégis azon a napon amikor ott vagyok, este mindig rossz érzéseim vannak, nehezen tudok elaludni. Elmondom, hogy miért. Amikor megyek, már a kapunál régi ismerősként fogadnak. Az öreg nagybajusza portás bácsi lekezel velem, megkérdezi miujság a politikában, mi lesz a vasárnapi meccsen, aztán elmondja a legújabb pletykákat — persze csak a ma- gántermészetűeket, mert a gyárról ő nem mond a világért semmi rosszat, azokat az irodákon belül tudom meg. Aztán a barátságos beszélgetés után az öreg bevonul « portásfülkéjébe, én pedig a négyszögletes kis ablaknyíláson benyújtom az igazolványom. Ebből szép akkurátuson kimásolja nevem (pedig kívülről tudja, hiszen az érkezéskor nevemen szokott szólítani) a belépési cédulára, ami indigóval két példányban készül, nevem alá kerül az igazolványom száma (olyan sokszor itt jártam már, hogy talán ezt is kívülről tudja) megkérdi kihez megyek milyen ügyben és hogy most hány óra van (mert ezt is rávezeti, mint belépési időt). Majd elfelejtem, azt is írja, hogy honnan jövök, mintha nem tudná. Végül aláírja, szentesíti a kis papírcédulát és barátságosan kezembe nyomja. Elindulok, végzem a munkám és mint már mondtam, hogy szívesen járok ide és elég sokat is időzöm. Mire búcsúzom, jól A NEMES CÉL — Milyen ügyben tetszett jönni? — Ellenőrizni szeretném, hogy a szövetkezet eleget tette-e az eperfaültetési kötelezettségének — válaszoltam szerényen egy alacsony, hajlott, kopasz, szemüveges bácsikának, aki az Erős Tsz irodájában fogadott. A kis- öreg bólintott, ezzel is jelezve, hogy érti a látogatásom célját. Aztán áttessékelt egy külön szobába, ahol száz pontból álló kérdőívet nyomott a kezembe. — Minden hozzánk érkezőnek egy ilyen kérdőívet kell kiállítani, ez az új rend — mondta és a sorsomra hagyott. Hülledezve néztem a kérdőív, pontjait. Ki vagyok, honnan jöttem, milyen ügyben, majd a pártállásom, a katonai rendfokozatom érdekelte a tsz-t. A többi pontokban aziránt érdeklődtek, hogy voltam-e büntetve, ha igen, akkor miért. Sikkasztottam, loptam, betörtem... stb. Milyen nyelveket beszélek, mikor és hol jártam külföldön,, van-e családom... Ijedten kerestem meg a kisöreget: — Kérem én ezt éjfélig se töltöm ki! — Dehogynem — mondta elnéző mosollyal. — Maguk is kilószámra küldik a kérdőíveket, mi ki tudjuk tölteni? Maguk egy vacak, száz pontból álló kérdőívre nem tudnak felelni? Visszakullogtam a szobába, s pár perc múlva mellettem ült egy MÉK-es ertiber, egy képügynök, s egy patkányirtó, aki a görényeit jött felajánlani. Szó nélkül körmölték a kérdőívet. Aztán újabb sereg ember jött, alig fértünk a szobában. Én lettem legelőbb kész. Amikor a kis- 9reg átvette tőlem a kérdő- mohón kérdeztem: eltelik az idő, rohanok kifelé. Este jön a tragédia. Pakolok ki a zsebemből és a sok kacat között persze, hogy megtalálom a belépő- cédulát is. Amikor először találtam meg a kis bűnjelet, íróasztalom fiókjába tettem gondolva, ha majd legközelebb abba a gyárba megyek, elviszem. Persze, hogy elfelejtem. Így aztán most már egy egész kis gyűjteményem van belőlük. Minden újabb szerzemény rossz estét okoz nekem. Eszembe jut, hogy szegény öreg portás bácsi mennyire keresheti a cédulát. Vagy talán nem is emlékszik, hogy kirohantam a kapun és akkor értem aggódik. Vajon hol veszhetett el az az újságíró ebben a nagy gyárban — gondolkodik magában. Aztán talán mozgósítja a gyárőrséget, az illetékeseket. Felkutatják a műhelyeket, raktárakat, biztosan még a mellékhelyiségekbe is benéznek utánam, a veszélyes gépek .alá néznek, hátha isten ments, ott fekszem feldarabolva. (Még azt hinnék, hogy szándékosan tették el láb alól az okvetetlenkedő újságírót — gondolja az aggódó főkönyvelő) Szóval a legteljesebb a kétségbeesésem. Mire nagynehezen elalszom, gondolatban az egész gyár engem keres és a belépőcédulát. Rosszakat álmodom. Reggelre aztán megnyugszom és bemagyarázom magamnak, hogy a kutya sem keres engem. Esetleg csak a belépőcédulát, — elvégre fontos okmány lehet, ha annyi adatot írnak rá és két példányban készítik. Nem igaz? — egy — — Akkor hol is találom meg az elnököt? — Lassan a testtel fiatalember — nyugtatott. — Az elnök dolgozik a határban. Magának még néhány próbán is át kell esni. Bevitt egy másik szobába, ahol két teljes órát ültem egy széken mozdulatlanul, csak néha jutott eszembe, hogy azért mégis csinálni illenék valamit, esetleg legyeket kellene fogni. — Na látja fiatalember — mondta az öreg. — Egész jól bírja már a dolgokat. Ezzel bekötöttem a szememet, s kivitt a kertbe. Ott levette rólam a kötést és felmutatott egy fára. — Tessék megmondani, hogy milyen fa ez? — Eperfa — nyögtem, de akkor már késő este volt és még semmit se csináltam. Csak papírmunkával foglalkoztam. Iszonyú méreg fogott el: végtére is a szövetkezetbeA nem lehet bürokrácia! Ezt mi a hivatalban sokkal jobban csináljuk! Meg aztán mit csinált az elnök, amíg mi a kérdőívekkel vesződtünk? Dolgozott? Mutyiban dolgozik, amikor mi az ellenőrzéssel fet akartuk tartani? Na ez szép dolog. — Idefigyeljen — mondtam ennek a makacs kis- öregnek. — Maguk piti kezdők a bürokráciában! Ajánlok néhány apróságot: 1. Minden kiküldött négy nappal az érkezése előtt jelentse be írásban a szövetkezetnek, hogy ekkor és ekkor érkezni szándékozik. 2. Megérkezésekor a kérdőívhez csatoljon egy frissen írt önéletrajzot. 3. Az önéletrajzhoz csatolni kell: a) a születési anyakönyvi kivonatot, b) a házassági anyagkönyvi kivonatot, c) a himlőújraoltási bizonyítványt, d) a vízijártassági engedélyt, e) a felettes hatóság 10 forintos okmány - bélyeggel ellátott engedélyét a szövetkezeti látogatáshoz, stb. Érti ember!? A kisöreg nem hökkent meg. Először lehúnyt szemmel, látható élvezettel hallgatta a kioktatást. Majd hirtelen papírt, ceruzát ragadva feljegyezte a szavaimat. Erre megdöbbentem. — Jóember! Térjen észhez! — ragadtam meg a vállait. — Hátha ilyen bürokrácia-tengerbe fürdetik meg a tsz-be érkező szegény kiküldötteket, a kutya se jön többé magukhoz ellenőrizni, kérdezősködni, okoskodni! Az öreg átölelt, megcsókolt, s azt mondta: — Na látja, éppen ezt szeretnénk elérni... (Griff) Napjainkban különleges flotta indul á tengerek meghódítására: egységei a legfurcsább fegyverekkel vannak ellátva: hálókkal, fúrókkal, teleíziós kamerákkal, markolókkal, különleges fényszórókkal. Céljuk a Földgolyó egy olyan részének felderítése, amelyről ma is alig tudunk többet, mint a Holdról: a mélytenger. A közönséges tengeralattjárókénál sokkalta nagyobb mélységeket elérő járművek előállításán dol- doznak a Szovjetunióban, Olaszországban, Angliában, Japánban, Franciaországban és az Egyesült Állanikkel-, réz- és mangánérc- darabok! Titkok a tenger mélyén Az igazság az, hogy a tenger mélye még ezernyi titkot tartogat, melyek megismeréséhez valóban különleges robotgépek szükségesek. Annyit kell még kutatni, hogy a tudomány alig tudja, hol kezdje. Állandóan új hegyvonulatokat találnak, ott, ahol eddig síkságot tételeztek fel, vagy többszáz kilométernyi bevágásokat, amelyek mélyebbek, mint a Grand Call áromszemély es mélytengeri kutatóhajó. mokban. A mélytengert természetesen nem csak tudományos szempontból vizsgálják, a gazdasági okok is nagy szerepet játszanak. Az óceánok földünk felületének csaknem háromnegyedét borítják el; talajuknak alig 10 százalékát tárták eddig fel — és azt sem kielégítően. Időnként a mélytengeri iszapból talajpróbákat hoznak fel, egy-egy robbanás hang- hullámreflexeket kelt az alatta fekvő kőzetben. Egy magnéziumvillám megvilágít egy darabka talajt, amely még mélyebben fekszik a tenger szintje alatt, mint amennyivel a Mount Everest magasabban a tenger szintje felett és a TV- kamera elfoglalja a tengeri pókok, sörteférgek, tengeri csillagok árnyképét és azokat a tekervényes nyomokat, amelyeket ismeretlen élőlények túrtak az iszapba. De ezek mellett igen értékes ásványi kincsek hevernek: burgonyanagyságú 1 Átadták Afrika első magyar vízmüvét Az Országos Vízügyi Fő- igazgatóság a napokban topta meg a Guineában dolgozó magyar szerelők jelentését Dinguiraye város vízmüvének átadásáról — Afrikában ez az első vízmű, amely magyar tervek alapján épült és magyar berendezésekkel működik. A Vízügyi Tervező Iroda műszaki tervei alapján a Veszprém megyei Víz- és Csatornamű Vállalat szakemberei' építették fel a tisztítóművet és a vízmüvet. A vízmű — a külföldi szakemberek véleménye szerint is — kitűnőre vizsgázott. A gépek kifogástalanul működnek és nagyon jól bevált az elemekből összerakható épületek szigetelése és szellőztetése, mert a trópusa forróság ellenére is csupán húsz fok meleg van a helyiségekben. A próbaüzemelés most már hamarosan befejeződik. Szeptember végére visszatérnek a magyar szerelők, csupán egy szakember marad tovább, hogy megtanítsa a guineai munkásokat a berendezések kezelésére. (MTI) HEMINGWAY JEGYZETEI A Newsweek című folyóirat szerint Carlos Baker, a pimcetoni egyetem tanára, Emest Hemingway életrajzán dolgozik. Az életrajzot az író barátainak és levelezőpartnereinek visszaemlékezései alapján írja Mary Hemingway, az író felesége, aki Bakerrel együtt dolgozik a'z életrajzon elmondotta, hogy férje soha semmit sem dobott el, most tehát csak rendezni kell a hátrahagyott mintegy egymillió jegyzetét nyon és amelyeket valószínűleg titáni földcsuszamlások okoztak, olyan csu- szamlások, amelyek egyben katasztrofális földrengéseket is eredményeztek. Valahol egy hajó iszapot hozott fel és egy 100 000 éves réteg tele volt — valószínűleg földönkívüli eredetű — üveges szilánkokkal. Egy másik hajó bevonta a halászhálóját és abban volt egy hal (Caelacanth), amely tulajdonképpen sok évmillióval ezelőtt kihalt A dán „Galathea” nevű hajó 1951- ben 3590 méter mélységből az ijesztő piros „Galathea- tauma” nevű halat hozta fel, amelynek torkában villaalakú, ismeretlen fajtájú, fénylő zsákmány volt 1962 novemberében egy kaliforniai tengerkutató intézet megkezdte a RUM (Remete Underwater Manipulator) építését, amely ember nélküli, televíziós kamerával és távvezérléssel ellátott jármű. A RUM jobbra és balra kitér nyomvonaláról és 6 km mélységből szed fel szikladarabokat; a vezérlés egy mérnök kezében fut össze, aki előtt a televízióernyő van. A RUM azonban nem olyan rugalmas, mint a „Mobot”, afhely ugyancsak különleges mélytengeri kutatóeszköz. A Mobot a tengerfenéken „él”. A Shell olaj- társaság építette meg szerelési munkákhoz. Csavarhajtással úszva jut előre, kerek „lúdtalpakkal” lépeget, ultrahangos tájékozódó készülékkel látták el, TV szemmel lát és — mint egy indiai istennőnek — egész sor keze van, amelyekkel ás, fog, tol, emel, szerszámot kezel, olajvezetéket rak le és 30Ó méterrel a tenger színe alatt olajfúró állomásokat létesít. Talán — mondják a külföldi mélytenger-techni- kusok — nemsokára a tengerfenék igen széles területeit fogják a Mobot-karok megdolgozni. A tengeralatti flotta egyik különleges új hajója a „De- epstar” lesz; e „Mélység csillagának” tervezésében az ismert Jacques-Yves Cousteau, a híres békaember is résztvett; egyébként a Deepstar kisebb kísérleti példányát, a „merülő csészealjat” Cousteau már többször kipróbálta 330 méter mélységig. A Deepstar 4000 méterig tud majd merülni. Feladata fittebb ». dekes. így pL a legénység többek között a mélytengeri kábeleket eEenőrzl, geofizikai méréseket végez, . hangműszereket vizsgál be, talajmintákat hoz fel és sok helyen a tengerfenéken oceanográfikus műszereket helyez el, amelyek automatikusan küldenek mérési értékeket a felszínre; de nem csak kutatási, hanem ellenőrzési, sőt mélytengeri kábelek és olajvezetékek javítási munkáira is fel fogják használni. A mélység kincseinek kiaknázása A Tokyo-i Yawata-művek már hoznak fel vasérceket a tengerfenékről mélységi baggerekkel. Észak-Ameri- kában „tengerfenéki aranyláz” van: A £(heU cég az Alaska előtti csendes-óceáni vizekben arany után túr. Délafrito búvárcsónakokkal kutatja a híres kék gyé- mántföid tengeralatti folytatását. Kaliforniaiak „tengerfenék-porszívót” terveztek: szívóbaggert, amely a tengerfenék fantasztikusan gazdag mangántelepeit ki tudná aknázni Mielőtt egyáltalán mélytengeri bányászatra lehetne gondolni, előbb „leltározni” kell; mindmáig az embernek ugyani alig van akár fogalma is arról, hogy mit lehet a mélytengerben látni, találni vagy átélni Dr. Piccard „Trieste”-jé- nek szenzációs mélytengeri expedícióját, amely a Ma- riana-árokban csaknem tizenkétezer méterre szállt le, most gyors ütemben sok más követi majd. Egyike az első járműveknek az „Aluminaut”, amely néhány hónap múlva, de még mindenesetre ebben az évben indul első útjára. A név elárulja a jármű anyagát és célját: alumíniumborítású hajó, de csak igen tpesz- száről emlékeztet az ismert tengeralattjárók alakjára. Az Aluminaut nem .ér majd mindenütt a tengerfenékre. „Csak” 5000 méter mélységre tervezték, bár elég erős ahhoz, hogy Icb. 6000 méterre merüljön. De ezzel mozgási szabadsága nem korlátozott, mert a tengerfenék 50%-a az 5000 méteres határ fölött fekszik. Az Aluminaut legénysége — amint egy szakember mondotta — 3 emberből áll. A markoló kart kézi- karral mozgatják és a markolótorom azt fogja meg. amit a bentlévők a reflektorfényben kívánatosnak látnak. Elsősorban azonban a „környezet megfigyelését” szolgálja az Aluminaut: tudományos műszerei a ví2 nyomását, sótartalmát és hőfokát mérik. Kormányos és megfigyelők egyaránt igen pontosan látják, merre tartanak (kivéve az iszapban, amely a tengerfenéken ugyanolyan szerepet játszhat, mint a köd az ország- , úton. (Az utazási sebesség 5000 méter mélységben maximum 3.8 csomó, a2 akciórádius kb. 125 km; ennyire futja a 77-cellás elemekből.) Hangműszerek figyelmeztetnek az akadályokra 200 .méteres körzeten belül. Az Aluminaut egyik legeslegelső feladata a titokzatos DSL (Deep Scatter- ling Layer) kutatása, egy olyan rétegé, amely éjjel felfelé, nappal lefelé mozog, s amely valószínűleg elképzelhetetlen mennyiségű, hang- és egyéb hullámokat visszaverő pirinyó élőlényből tevődik össze. Egészen bizonyos, hogy az Aluminaut és társai egész sor, eddig megfejtetlen kérdésre adnak majd választ. Ligeti György R0BQTGGP6K S
