Szolnok Megyei Néplap, 1963. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-18 / 218. szám

IMS. szeptember 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s A 4-es számú országos főútvonal Szolnok, Beloian­nisz úti szakaszán szenny vízcsatorna bővítését végzik Könnyebb lesz tanulni Kétszázhatvanhatezer fo­rintot fordítanak jövőre a ti- szaszentimrei iskolák rend- bentartására. Ebből 94 000 forintot kisebb építkezé­sekre, a községhez tartozó ujszentgyörgyi iskola fás- kamrával való kiegészíté­sére fordítanak. Rendbe­hozzák a gyakorlókertet, padlózzák a tantermeket és szeméttárolókat építe­nek. Az iskolák rendben- tartása mellett azzal is könnyítik a falu felnőtt és gyermeklakóinak tanu­lását, művelődését, hogy 14 000 forintért vásárolnak könyveket a falu könyvtá­rába. CIKKÜNK NYOMÁN tisztább lett az örményesi bolt örményesen járó fegy- verneki olvasóink egyike szerkesztőségünkhöz írott levélben bírálta az fmsz- élelmiszerbolt tisztátlan voltát. Figyelmeztetésünk­re Tóth Jajos, a török­szentmiklósi fjk igazgatója válaszolt. A kritika jogos­ságát elismerte. A továb­biakban közölte, hogy — megfelelő zárt vitrin hiá­nyában — a polcra füg­gesztett függönnyel tartják távol a legyeket a húsárú­tól. Tóth Lajos intézkedett annak érdekében, hogy a jövőben a bolti dolgozók kifogástalanul tiszta kö­penyben jelenhessenek meg munkahelyükön. teljesítmény mindegyik or­szág vasútvonalain. íme az érvényben lévő előírások így hatnak a gyakorlatban és válnak akadályozóivá annak az ésszerű törekvés­nek, hogy minél kevesebb legyen egy-egy vasút for­galmában a gazdaságtalan üres járat A nemzetközi forgalom­ban érvényes előírásokról elmondottak közel sem ad­nak teljes képet arról a sokféle megkötöttségről, amely létezik. De úgy vé­lem, hogy ez a kevés is ér­zékelteti; az elavult előírá­sok módosítása, vagy a ré­gihez hasonló elveken fel­épülő új szabályzat kidol­gozása sem elégítheti ki a KGST-ben együttműködő országok között állandóan növekvő áruforgalom köve­telményeit. Az együttmű­ködés politikai alapjai, ed­digi gazdasági eredményei teremtették me" a feltéte­leit annak, hogy napirend­re kerüljön a vasúti kocsi­park országonkénti és nem­zetközi méretekben is ked­vezőbb kihasználásának megoldása. Ezt a célt szol­gálja a közös kocsipark, amelynek létrehozása úgy történik, hogy minden or­szág a közösség rendelke­zésére bocsátja saját kocsi­parkjának egy részét. En­nek a résznek a nagyságát természetszerűen meghatá­rozzák az egyes országok adottságai, lehetőségei. A közös kocsipark céljaira felajánlott vagonok tulaj­donjogát természetszerűen nem érinti a megállapodás. A közösségi kocsikat minden ország felhasználhatja saját céljaira mindaddig, amíg nem tudja áruval megrakva visszaküldeni a tulajdonos országnak. Ugyanis az együttműködés­ben résztvevő országok az általuk a közössé« rendel­kezésére bocsátott mennyi­ségnek megfelelő darabszá­mú idegen kocsit, haszná­lati díj fizetése n'lkül, or­szágon belüli fuvarozásra is igénybe vehetik. De fel­használhatják az egyez­ményben résztvevő orszá­gok közötti vasúti szállítás­ra, sőt olyan országokkal lebonyolított nemzetközi forgalomban is, amelyek nem tagjai a közös kocsi­parknak. Kocsihasználati díjat csak abban az eset­ben kell fizetnie az egyes országoknak, ha az általa a közösség rendelkezésére bocsátott darabszámot meg­haladó mennyiségű vasúti kocsit vesz igénybe. Vagyis — ahogy szaknyelven mondják —, ha számítási részét meghaladja az általa igénybevett kocsimennyi­ség, akkor használati díjat fizet, viszont ha az említett aránynál kevesebb kocsit AKI „PRÓFÉTA“ LETT HAZÁJÁBAN Először szabadkozott. — Ne írjon rólam. Nem sze­retném, ha a cikk az át­szervezés előtt megjelenne és én esetleg egy másik vállalathoz kerülnék. De ha mégis írni akar, akkor vár­jon egy-két hónapig. Két hónap elteltével újra együtt ültem Pathó Illéssel, a Törökszentmiklósi Mező- gazdasági Gépgyár főmér­nökével irodájában. Nyu­godt természetű ember. Minden mondatot jól meg­fontol, mielőtt kimondja. Első beszélgetésünk al­kalmával nem az kapott meg, hogy elmondotta: — A felszabadulás után 1949-ig lakatosként dolgoz­tam e gyárban. Tovább akartam tanulni, ezért szakérettségire jelentkez­tem Szegeden. Sikeresen le is tettem, azután a buda­pesti Műszaki Egyetem gé­pészmérnöki karán nappa­li, ' majd később esti tago­zaton mérnöki diplomát szereztem. Most ugyanab­ban az üzemben, ahonnan tizennégy évvel korábban elindultam, én vagyok a főmérnök. esztergapadot, így gyártot­tak alkatrészeket hogy a többi gépet is üzemképes állapotba helyezzék. Abban az időben ilyen problémák voltak. Most? — Kénytelen vagyok Miklóson házat építeni, mert a család még Pestep lakik. Lakást nem kaptam. OTP-kölcsönt vettem fel, abból építek. Miért utazzak minden héten száz kilomé­tereket? Azt hiszem, mon­danom sem kell, hogy az ilyen külön háztartás nem a legjobb megoldás Elmondotta, azt szeretné, ha a város munkás lakói­nak minél nagyobb része munkát kaphatna az üzemben. Ehhez viszont el­engedhetetlenül fontos a termelési kapacitás bővítése és az, hogy a felettes ható­ság az elavult, korszerűtlen üzemrészek helyett tága­sabb és jobban felszerelt munkahelyet biztosítson. — Sok gondot okoz ne­kem, hogy a szakmai szín­vonal emelésére tett intéz- aedéseket nem látom meg­nyugtatónak. A mérnök és technikus továbbképzést — ha a színvonalat tartani, azaz fokozni akarjuk a nemzetközi marógépgyár­tásban — sürgősen meg kell valósítani Szolnokon vagy Törökszentmiklóson. Jobb lenne azonban egy ál­talános gépgyártás jellegű technikumi oktatást indíta­ni itt a városban. Nagyon sok a tanulnivágyó ember Miklóson is. Sajnos, techni­kusi szinten csak a mező- gazdasági technikumban képezhetik magukat. Azt hiszem, nem titok már az, hogy felmerült egy híradás- technikai gyárrészleg váro­sunkba telepítésének a gon­dolata is. Oda nagyon sok szakképzett ember kell majd. Pathó Illésnek ez a leg­nagyobb gondja. Tudja, korszerű, a nemzetközi igé­nyeknek megfelelő mező­gazdasági gépeket ' csak azok tervezhetnek és ké­szíthetnek, akik nyomon követik a futólépésben ha­ladó technikát — bognár — Ez elég különös, de nem ritkaságszámba menő törté­nete egy üzemi lakatosnak. Éppen ezért nem a lakatos­ból főmérnökké válás nagy- szerűsége az, ami elsősor­ban Pathó Illés esetében megragadott. Inkább azon csodálkoztam, hogy az az ember, aki közel nyolc évig Budapesten lakott, munká­ját s magát megbecsülték, a budapesti Malomgépgyár főmérnökeként tagja volt a mező- és malomipari mű­szaki fejlesztési bizottság­nak, aki, hogy úgy mond­jam „közel volt a tűzhöz”, minden szívfájdalom nél­kül saját magától hazajött a kisvárosba, Törökszent- miklósra. — Amíg a minisztérium­ban dolgoztam — mert ott is voltam egy jó ideig — a törökszentmiklósi gépgyár ügyei, az én szívügyeim voltak. Valahogyan mindig úgy éreztem, hogy tarto­zom, hogy adósa vagyok e gyárnak. 1962. július 1-én aztán alkalmam nyílt ha­zajönni. Azért kissé meg­szeppentem ám, mikor el<>- ször beléptem a gyárka­pun. Eszembe jutott egy közmondás: „senki sem pró­féta a maga hazájában” Ez a közmondás most az egyszer nem vált be. A fő­mérnököt szeretik, megbe­csülik a gyárban és a ré­gebbi dolgozók személye­sen is ismerik. Hogyne is­mernék, hiszen a teljesen kifosztott, tönkretett gyár­ban a háború után vele együtt kézzel hajtották az A talajelőkészítés célja, hogy a vetés idejére gyom­mentes, morzsalékos, be­ér edett, természetesen üle­pedett, elegendő vizet és lehető legtöbb tápanyagot tartalmazó, a kívánatos ve­tésmélységet biztosító mag­ágyat hozzon létre, A köve­telményeik biztosítása a ko­rán lekerülő elővetemények után lehetséges is. Más azonban a helyzet a ku­korica élővetemény eseté­ben, amikor a talajelőké­szítésre és vetésre kevés idő áll rendelkezésünkre. E kevés idő alatt kel] meg­felelő magágyat készíte­nünk az őszi búza alá. A tajajelokészítés mód­szerét illetően eltérőek a vélemények. Vánfiak, akik a mélyebb tala iélőkéezft,%t tartják a ► legjobbnak. Te­hát a szántással történő ta- lajelőkészítés mellett van­nak. Mások viszont a talaj­előkészítés méVségét nem tartják döntőnek, csupán a jó magágy-előállítás az el­sőrendű követelmény. Sze­rintük teljesen közömbös, hogy a jó magágyat sekély vagy mély talaj előkészítés­sel állítjuk-e elő. A közel­múltban lezajlott búzater­mesztési tanácskozásokon elhangzott tapasztalatok bi­vesz igénybe, használati bért kap azoktól a vasutak- tól, amelyek — ismét a szaknyelv kifejezésével él­ve — állagtúllépésben van­nak. A közös kocsipark hasz­nálatát biztosító előzetes megállapodások természete­sen tisztáznak sok egyéb részletkérdést is. Ezekre nem térünk ki, s csupán a legfontosabbat említettük, azt, amely lehetővé teszi, hogy mind az egyes orszá­gokban, mind az egyez­ményben résztvevő orszá­gok összességében csökken­jék az üresen vontatott vasúti kocsik száma, lehe­tővé váljék a rendelkezésre álló kocsipark gazdaságo­sabb kihasználása. A közös összefogás lehetővé teszi, hogy mindegyik ország tu­lajdonképpen külön befek­tetés nélkül, összehangolt szervezési intézkedésekkel növelje szállítási kapacitását A működés gyakorlata — ahogyan azt az előbbiekben vázlatosan ismertettük — természetesen megkívánja, hogy legyen valamiféle szervezet, amely irányítja az együttműködés munká­ját. A legfőbb irányítószerv a Tanács, amelynek mun­kájában minden tagország meghatalmazott képviselő­je vesz részt A Tanács — egyszerűsített értelmezéssel élve — az együttműködés legfontosabb elvi és gya­korlati kérdéseivel foglal­kozik és ellátja a legfőbb felügyeletet A Tanácsnak alárendelt de állandó jel­leggel tevékenykedő szer­vezet az Iroda, amely el­látja a közös vagonpark nyilvántartási, elszámolási, tehát adminisztratív felada­tait. A felmerülő igények­nek megfelelően intézkedik az egyes országokban je­lentkező kocsifölösleg — vagy hiány kiegyenlítéséről és így operatív tevékenysé­gével is hozzájárul a közös cél, a rendelkezésre álló kocsipark minél gazdaságo­sabb kihasználásához. A közös vagonpark létre­hozása tehát olyan gyakor­lati lépés, amelynek köz­vetlen gazdasági eredmé­nyei előnyösek mind az egyes résztvevők, mind az összesség szempontjából. Olyan új forma ez, ame'y rugalmas és hatékony együttműködési lehetősé­gek kihasználására teremti meg a szükséges kerete­ket. A január elsejével megvalósuló közös vagon­park újabb területre ter­jeszti ki az államok közötti együttműködést s érvénye­síti a KGST legfontosabD alapelvét, hogy a szocializ­mus építése érdekében mind teljesebbé váljék a munka nemzetközi meg­szervezése. Konner János zonyítják, hogy a talajmű­velésnél nem lehet recep- turákat felállítani. A legjobb termést fel­mutató üzemek nemegyszer ellentétes talajművelési módszerrel érték el termés- eredményeiket. Ez azt bizo­nyítja, hogj* több úton is célhoz lehet érni. A köve­tendő eljárás még üzemen belül is mindig az időjárás, talajállapot, elővetemény, gyom viszony ok, géppark stb. függvénye. Mind több ta­pasztalat igazolja, hogy ese­tenként az a talajelőkészí­tési módszer lesz eredmé­nyesebb. amelyik az emlí­tett célokat az adott vi­Az ő a búza la afe^őké«zíté*e kukorica után szonyok között jobban, fő­ként kevesebb ráfordítással teljesíti. Intézetünkben három éve vizsgáljuk a kukorica után: talajelőkészítés módszerét őszi búza alá. A. taiajelő- készítés két alapvető mód­szere a következő volt: 1. Szántás 20—24 cm mé­lyen. 2. Disztillerezés 14—18 _ cm mélyen. A két alapműveleten, tár­csával, simítóval és gyűrűs­hengerrel megfelelő, apró- morzsás magágyat készítet­tünk. E kísérleteinkben három évben a termések a követ­kezőképpen • alakultak: . 'Jf TatajcTőkészítés Termelés 1961, 1662. <963,. ,q/kh % er/kh %' q/kh % 1 94 cm mélyen ................ 12.35 100.00 12.71 100.00 19.03 100.00 2. Disztillerezés 14—16 cm , mélyen ......... 15.05 121.86 11.96 94.09 18.86 99.10 A három év kísérleti eredményei azt mutatják, hogy a szántással és disz- tiälerrel történő talaj elő­készítés esetén a termés- eredmény nem mutat szig­nifikáns különbséget. Ez gyakorlatilag azonos ter­mést jelent, mivel az el­térés a hibahatáron belül van. így az alkalmazandó eljárást a ráfordítás mér­téke szabja meg. 1962-ben a kísérleti gaz­daságban üzemi viszonyok között végeztük kísérletün­ket. ahol a kétféle talaielő- készítés munkálatait felje­gyeztük. Ezek a követke­zők voltak: 1. Szántás 20—24 cm mélyen (mivel sekélyebben nem lehetett szántani), si­mító -(- gyűrűshenger két- sorral, tárcsa -+• gyűrűs- henger. 2. Disztillerezés 14—16 cm mélyen, tárcsa + gyű­rű sh enger. így a gazdaság normatí­váival számolva szántás esetén 2.8 nh, míg disztil­leres talajelőkészítés esetén 1.4 nh talajmunkát fordí­tottunk 1 kát. hold őszi búza talajelőkészítésére. A kísérletből levonható következtetések: a) A terméseredmény szignifikáns különbséget nem mutat egyik talajelő- készltés javára sem, tehát gyakorlatilag hárem év át­lagában azonos termést ad­tak. b) A disztilleres talajelő­készítés a szántáshoz vi­szonyítva felényi normál- hodba került, ezáltal ol­csóbb és gyorsabb. c) Kukorica után tehát a disztilleres talajelőkészí­tés a leggazdaságosabb. Kö­vetelmény azonban, hogy a kukorica alá elvégezzük a szokásos mélyművelést és azt a tenyészidőben meg­felelő növényápolásban ré­szesítsük. Káposzta József tud. munkatárs, Nagykunsági Mezőgazdasági Kísérleti Intézet, Karcag 68 000 Isz gazdát képeznek ki szakmunkássá Évről-évre növekszik a mezőgazdasági szakmun­kás-tanfolyamra jelentke­zők száma. A tervek sze­rint ebben a tanévben 5302 tanfolyamot szervez­nek az országban, ahol 68 000 termelőszövetkezeti tag szerzi majd meg s mezőgazdasági szakmun­kás-bizonyítványt A há­roméves tanfolyamokon a hallgatók 450 ón alatt sa­játítják el szakmájuk el­méleti és gyakorlati tan­anyagát. A legtöbb tanulni vágyó termelőszövetkezeti gazda a Tiszántúlon van, Csongrád megyében több mint 6000, Hajdu-Piharban mintegy 4000, Békés me­gyében pedig 5600 terme­lőszövetkezeti tag szerzi meg a szakmunkás-képesí­tést (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom