Szolnok Megyei Néplap, 1963. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-03 / 205. szám

Űj forma a mező- gazdasági szakmunkás- képzésben Panaszkodni jó? ILYEN SZÉP TAN MÉG ANYUNAK SEM VOLT... KAMRÁS JUDIT, A SZOLNOKI KOLTÓ ÚTI IS í CL A KIS ELSÖOSZTÁLY OS A NAGY GYÖNYÖRŰ« SÉGGEL NÉZEGETI ÉLETE ELSŐ TÁSKÁJÁT. Start a cukorgyárban A vízügyi iguzo lóság enyhítette a , Tunuaerőhiányt — A töizsgárda 24 órás műszakja — Legnagyobb gond a „kampányosok" munkába állítása — Győr megyében. Azöt- tevényl kavicsbányában. — Gyárban __- -«iaLeazüíl­Va nnak még olyan em­berek, akik nagyon szeret­nek panaszkodni. Ez aztán az idők folyamán olyany- nyira szokásukká válik, hogy akkor is siránkoznak, ha arra semmi okuk nincs. Vagy talán csak ők hiszik, hogy van... Tapasztalataink szerint a panaszos levelek több­ségét valóban szenvedők, betegek, elhelyezkedni nem tudók, öreg, magányos édesanyák, vagy szomorú gyerekek írják. A címzett (járási, megyei tanács, rá­dió, szerkesztőség, minisz­térium) hisz nekik és el­kezdi vizsgálni a panaszu­kat. Mindez az esetek több­ségében rengeteg utánjárást igényel — de megéri, hi­szen segítenek valakinek. Szívesen teszik. Csak ak­kor bosszankodnak kicsit, ha a hosszas vizsgálat után kiderül, hogy kár volt. Nem érte meg a fá­radságot, mert a levélből egy szó sem igaz. A pa­naszos hazudott. Szándé­kosan, sőt fondorlatos mó­don megpróbálta félreve­zetni a hatóságot. Azt hit­te, mivel a minisztérium vagy a szerkesztőség mesz- sze van, írhat hozzájuk akármit (hat gyermekem­mel disznóólban nyomor­gok, kifúrtak az állásom­ból, igazságtalanul bánnak velem...) ott úgysem tud­ják a valóságot. S nem is kutatják... Hanem csakki- uialják a segélyt, a lakost, legorombítják az igazgatót, A megyei pártbizottság Marxista—Leninista Esti Egyetemének idei tanévnyi­tó ünnepségére tegnap ke­rült sor Szolnokon, a Ság- vári Endre Művelődési Ház­ban. Ez alkalommal kicsi­nek bizonyult a művelődési ház színházterme, ami nem is csoda, hiszen ebben a tanévben megyénkben több mint hétszázan tanulják egyetemi szinten a marxiz­mus—leninizmust. A tanévnyitó ünnepség résztvevőit, az esti egyetem hároméves tagozata, vala­mint a kétéves szakosító hallgatóit, Váczi Sándor elvtársat, a megyei pártbi­zottság titkárát és Árvái István elvtársat, a megyei pártbizottság ágit. prop. osztályának vezetőjét Gaál Gyula, a Marxista—Le­ninista Esti Egyetem igaz­gatója köszöntötte. Váczi Sándor, a megyei pártbizottság titkára tanév­nyitó beszédében ismertet­te, hogy az utóbbi években, de különöset! a VIII. párt­Varsó (MTI). Lengyel- országban szombaton este és vasárnap délelőtt meg­emlékezések zajlottak le, amelyeken sok százezer lengyel hazafi áldozott ke­gyelettel az 1939. szeptem­ber 1-i hitleri akció áldo­zatai és az ellenállás hő­sei emlékének. sőt még cinkosságra Is vállalkoznak, hogy meg­mentsék a „jogtalanul meghurcolt” ember becsü­letét. Hozzánk is naponta ér­keznek panaszos levelek. Sokan írnak a szerkesztő­ségbe, akik bíznak ben­nünk, tudják, hogy — ha csak egy mód van rá — elintézzük kérelmeiket. Er­re 'számítanak az álpana­szosok is. B. Gy. mezőtúri levélírónk például szósze- rint ezt állította: -„... a legnagyobb nélkülözésnek vagyok kitéve, éhezek.” Utána néztünk a dolog­nak. A szomorú levélíró ottjártunkkor éppen az egyik italboltban enyhí­tette bánatát, illetve a nyomorúságát. Mint a kör­nyékbeliektől hallottuk, ezt gyakran megteszi. De a levélben még más is volt: „Két év óta hiába járok a tanácshoz, nem tudok elhelyezkedni.” Er­ről csak annyit, hogy már egy éve feléjük se nézett, tavaly sűrűn bejárt ugyan, de nem fogadott el egyet­len felkínált munkalehe­tőséget sem. Sajnos, elég sokan van­nak az efféle panaszgyár­tók. Senki nem számolta még ki, mennyi hasznos munkaórát pocsékoltak el a különböző társadalmi szervek, hivatalok, szer­kesztőségek indokolatlan sjérelmeik kivizsgálására F. M. kongresszus óta megnőtt megyénkben az érdeklődés a politikai kérdések iránt. Ez tükröződik abban is, hogy megyénkben az 1963— 64-és pártoktatási évben tizenkilencezren tanulnak a különböző tanfolyamokon, az esti egyetemen és a marxista—leninista közép­iskolában. A tanulás fontos­ságáról szólva igen beszédes számot említett Váczi elv­társ: az esti egyetem első évfolyamán az idén ötszáz- hatvannégyen kezdik meg a marxizmus—leninizmus tanulmányozását. A Szolno­kon működő osztályokon kí­vül hat helyen nyolc kihe­lyezett osztály szervezésé­vel nyílt lehetőség arra, hogy a városok, falvak la­kói köziül mind többen sa­játíthassák él magasabb szinten a marxista—leninis­ta tanításokat. A tanárok felelősségét is hangsúlyozta Váczi elvtárs, befejezésül pedig ismertette az esti egyetem rendjét. Varsóban ünnepélyesen megkoszorúzták az isme­retlen katona sírját és vi­rág borította be az összes katonasírokat Lengyelor­szágban. — Háborúellenes gyűlések zajlottak la az egész országban. Cukorrépa, cukorrépa és cukorrépa. Vagon' .ban, vontatón és lovaskocsin. Ilyenkor, a cukorgyártási szezon kezdetén a répaföl­dekről minden út a cukor­gyárakba vezet. Megkezdődött a kam­pány. Szeptember 2-án a Szolnoki Cukorgyár is tel­jes kapacitással megindult. Az első munkanap regge­lén azonban nem sokkal többen siettek a hat órát jelző gőzduda megszólalása előtt belépni a gyárkapun, mint egyébként, a karban­tartási munkák ideje alatt. Miért? Azért, mert az üzem törzsgárdája és a mű­szakiak többsége már az előző nap délutánja óta a gyárban tartózkodott. A gépek és berendezések kétnapos főpróbája után, ez az első nap az emberi tel­jesítőképesség és az idegek főpróbája volt. Beosztani, munkába állítani a rendel­kezésre álló — de kevés — szezonmunkást és a lehető legrövidebb idő alatt beta­nítani a rájuk bízott be­rendezések kezelésére olyan embereket, akik ta­lán még ipari üzemben ed­dig nem is dolgoztak. Ilyen Horváth György is, aki hétfőn réggel „munka­ruhában”, azaz rövid nad­rágban, kíváncsian nézelő­dött a diffúziós részen. — Szezonmunkás? — kérdeztük. — Igen. — Hova való? — Csongrádra. — Ezelőtt hol dolgozott? — Soha. Ezelőtt mindig szőlőben dolgoztam... Odább a főzőknél a gyár főmérnöke, dr. Viczián Brú­nó állt, akit többen körül­vettek. Izgatottak voltak, úgy látszik a tömítésekkel volt valami baj. Tabák Lajos igazgatóval a gyárudvaron találkoz­tunk. A répa kirakását szemlélte. — Hogyan sikerült a kampánykezdés? — Erre legszívesebben holnap ilyenkor válaszol­nék — mondta. — Ez alatt az egy óra alatt még nem történt komolyabb hiba. — Sikerült jól felkészül­ni a szezonra? — Részben. Vannak azonban olyan új berende­zések, amelyeknek a szere­lését még mindig nem sike­rült befejezni. — Üj gépek kipróbálása is folyik, Ilyen a Zsigmond- féle elsőtest. Ez a bepárló- állomás munkáját szabá­lyozza. Üzembe helyeztük a létisztító berendezést is, melyet dr. Viczián Brúnó főmérnök és Mészáros Sán­dor főműszakvezető konst­ruált. Ez az újítás, de mondhatnám úgy is, hogy találmány az eddigi cukor- veszteséget a minimálisra csökkenti. — Ügy tudjuk, kevés a munkaerő. — Kevés. örvendetes azonban, hogy a vízügyi igazgatóság segítségünkre sietett. Egy U. V. 20-aa nagyteljesítményű lánctal­pas rakodógépet kaptunk tőlük az egész kampány idejére. Nagy segítség. — Mi a legfontosabb ten­nivaló az első üzemi na­pon? — Az új dolgozók beta­nítása, munkába állítása. Minél jobban sikerül ez, annál zökkenőmentesebb lesz a cukorgyártási idény — válaszolta Tabák Lajos* majd hozzátette: — ne ha­ragudjon, nagyon sok az elfoglaltságom. Holnap hív­jon fel és elmondom, sike­res volt-e a felkészülésünk és az első műszak alatt mennyi cukrot termeltünk.- bj ­Több mint hétszázan tanulnak az idén a Marxista— Leninista Esti Egyetemen A hitleri támadás 24. évfordulója A vasárnap Eszpresszó sport- Nagyiván­eredményei ban Vít^Q PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZOLNOK ÍJ / » XIV. évfolyam, 805. szám, ______Ara SO fillér 1963. szeptember 3., kedd.

Next

/
Oldalképek
Tartalom