Szolnok Megyei Néplap, 1963. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-11 / 212. szám

r VthÄG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZOLNOK Ml m ^/Vejtiwt A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA ' XIV. évfolyam, 212. szám. Ara SO fillér 1963. szept 11„ szerda. Ma: GYORSLISTA az Y. és VI. békekölcsön sorsolásáról Táborzárás után Az idén is — mint 1957 óta minden évben — kö­zépiskolás és egyetemista fiataljaink önkéntes ifjú­sági építőtáborokban töl­tötték a nyári szünidő egy részét. Az ország harmincnégy építőtáborá­nak kapui az iskolaév kezdetével bezárultak, s megerősödve, csokoládé- barnára sülve, sok színes élménnyel gazdagabban hazatértek az utolsó tá­borozó csoport tagjai is. A velük való állandó nyári foglalkozások tehát befejeződtek, és a tábor­vezetők lélegzetvételnyi szabad időhöz jutva végre nyugodtan felmérhetik, mit is végeztek, hogyan állták meg helyiket a diákok a termelőmunká­ban. Megyénkből négy építő­táborban dolgoztak két­hetes turnusokban nyár elejétől augusztus végéig a felső- és középiskolás dotálok. Tavaly a jelent­kező diákok egyrésze otthon maradt. így pél­dául Kareag-pusztán a táibomyitáskor csaknem százan hiányoztak az első csoportból. Az idén nem fordult elő ilyen eset. Sőt! Néhány iskolából többen jelentkeztek, mint ahány diákot el tudtak helyezni. A Szolnok me­gyei KISZ VB eredetileg három építőtábor felállí­tását tervezte, de később ezt a számot négyre kel­lett emelni a szolnoki Varga Katalin és a mező­túri gimnázium vezetői­nek kérésére. így lehető­vé vált, hogy megyénk kilencszáz diákja az épí­tőmunkába bekapcsolód­jék. Közülük legtöbben a mezőtúri „Lékay János” tábor lakói ’ voltak. Szol­nok, Békés és Csongrád megye fiataljai dolgoztak ott nem kevesebb, mint nyolcezer munkanapot. Augusztus végére elkészí­tették a halásztelki ön­tözőrendszer hét méter Széles I. számú főcsator­náját. A nem egészen két hónap alatt tizenöt- ezerhatszáz köbméter föl­det mozgatták meg, am.i — ha figyelembe vesz- szük milyen kemény, szikes talajon végezték — egyáltalán nem voltköny- nyű munka. Az új öntő-, zőcsatoma megnyitásával* több környékbeli termelő- szövetkezetbe jut el a víz, s csupán ezzel több mint négyezer hold föld válik öntözhetővé. A fiúk a tervet túlteljesítették, munkájuk értéke megha- ladia a háromszázezer forintot. Eredményükkel ez ország csatornaépítő táborainak versenyében második helyre kerültek. Különösen jól dolgoztak és sók dicséretet kaptak a törökszentmiklósi és ti­szafüredi gimnázium, a szolnoki gépipari techni­kum és a jászberényi gimnázium diákjai. A balatonújhelyi leány­táborban megyénkből négyszáznegyvenhat kö­zépiskolás lány vett részt. A helybeli, exportra ter­melő állami gazdaság kertészetében gyümölcsöt, zöldségfélét szedtek és csomagoltak szállításra. Táboruk a lányok orszá­gos versenyében első lett. A szolnokiak munkája miatt a táborvezetők egy­általán nem panaszkod­tak. Kánai Lajos, az ál­lami gazdaság igazgatója is elismerően nyilatkozott róluk. Legkiválóbbnak a törökszentmiklósi mező- gazdasági technikum húsz fős. csoportja bizonyult — személyenkénti napi tel­jesítményük 41 forint volt. Őket egy brigád sem tudta túlszárnyalni, hi­szen a többiek átlaga alig haladta meg a napi húsz forintos termelést. A ieg- jobban dolgozó brigádo­kat a helyszínen kitüntet­ték s az iskolák közti verseny első helyezettjei a későbbiekben még pénz­jutalomban is részesül­nek. Hogy pontosabban kik, az még ezután dől el. Harminc fiatal — a szolnoki Varga Katalin, a mezőtúri és törökszent- miklősá gimnázium diák­lányai — a szentmárton- kátai (Pest megye) „Furák Teréz” tábor munkájából vették ki részüket. Ez számukra annál is nehe­zebb volt, hogy nem ha­sonló korú középiskolá­sokkal, hanem néhány évvel idősebb főiskolás, egyetemista fiatalokkal dolgoztak, s velük már nehezebb volt versenyre kelni. Beszélni kell még a ne­gyedik csoportról, a so­roksári Állami Gazdaság­ban dolgozó jászberényi diákokról is. Harmincán voltak ők is. mindannyian a herényi felsőfokú taní­tóképző tanulói. Augusz­tus második felében dol­goztak ott, a gazdaság szigetmajori üzemegysé­gében. Mind a négy építőtábor vezetője elismerését fejezte ki a . Szol­nok megyei fiatalok szorgalmát, munkáját il­letően, s ha az eredmé­nyek még nem is, de di­cséret már mindenhonnan megérkezett. Meg is ér­demlik. Nagyszerűen dol­goztak. Helytálltak. F. M. A MÁV minden vonalán közlekedhetnek a vasúti szerelvények A felhőszakadások során le­zúdult hatalmas víztömeg — mint ismeretes — sok helyütt felszakította a vas­úti pályákat és különösen a miskolci és az újszászi fővonalon okozott rengeteg nehézséget. A miskolci vo­nalon ísaszeg és Pécel kö­zött már helyreállították a pályát, kedden délelőtt pe­dig az újszászi vonalon Mende és Sülysáp között fejeződtek be a munkála­tok. Kedden délelőtt tehát a MÁV minden vonalán közlekedhetnek a vasúti szerelvények. Ez annak kö­szönhető, hogy a MÁV nagy erőket mozgósított: a pályafenntartási dolgozókon kívül részt vettek a helyre- állításban honvédségi ala­kulatok és szovjet katonai egységeik is. (MTI) Többezer holdat öntött el a tíz A vasárnap lehullott rendkívüli csapadékot hét­főn újabb esőzés követte. Ez nem volt jelentős, álta­lában 10—20 millimétert mértek, de a korábban ve­szélyeztetett területek most is több csapadékot kaptak az átlagnál. Az Országos Vízügyi Fő- igazgatósághoz eddig érke­zett jelentések alapján a Koppány-csatorna felső sza­kaszán, Tamási felett 2500— 2800 holdnyi területet, zöm­mel rétet és legelőt öntött el a víz. Fejér megyében a Gaja-patak többszáz holdat borított el vízzel, a Bara­nya megyei patakok pedig 1500—2000 holdnyi mező- gazdasági területet árasz­tottak el. Megkezdődött az árhullám levonulása. A Tá- pió felső szakaszán javult a helyzet, az alsó szakaszon viszont a patak völgyében 100—150 méter széles sáv­ban folyik az ár. Ez a víz azonban községeket már nem veszélyeztet elöntéssel. (MTI) A kenyérgabona termesztése nem csak szükséges, hanem jövedelmező is (Tudósítónktól) A pusztamonostori Bú­zakalász Termelőszövetke­zetben az aratás, cséplés időszakában kiváló mun­kát végeztek, s állam iránti kötelezettségüket kenyér- gabonából is pontosan és idejében teljesítették. Eredményük a Jászságban egyedülálló, de megyei szinten is kiemelkelő. Dobosi Imre, a szövetke­zet elnöke megfontoltan hangoztatja, hory a veze­tőség és a tagság álláspont­ja már évek éta teljesen egységes abban: az álíam iránti köteleiettség mindennél előbbrevaló. Persze csudán a jószándék veit, kétszer szántott, si- mítózott, gyűrűshengerrel alaposan megmunkált ta­lajba vetettük a búzát, mégpedig idejében, október 1 és 20-a között. Hadd emeljem ki, hogy nálunk nagyon bevált az őszi és koratavaszi felültrágyázás. Pusztamonostoron való­ban az egész termelőszö­vetkezet dédelgetett növé­nye a búza. Pethes Mihály főkönyvelő is úgy véleke­dik, a búza vetésterületét most sem csökkentik, ezt maga a tagság sem enged­né meg. Kolozsvári János, aki munkacsapatával együtt kiválóan dolgozott a cséplésnél, megerősíti ezt a véleményt, s még annyit fűz hozzá, hogy jövőre ugyanekkora területről sokkal több kenyérgabonát szeretnének betakarítani. Nagy Sándor községi párttitkár és Csuta Lajos tanácselnök azt ismerteti, hogy ebben az évben a búza termeléssel is foglal­kozik a népfront tapaszta­latcserék, mezőgazdasági tárgyú filmek bemutatásá­val, ankétok szervezésével. A pusztamonostori Búza­kalász Tsz évről—évre lé­pett egy-egy jókorát előre. S hogy ez sikerült, abban mindenkor jelentős része volt a jó búzatermésnek. Az „arany búza” ma is a termelőszövetkezet, s vele együtt . az egész község egyre szépülő életének egyik záloga. B. Gy. Jászberény nem lett volna ehhez ele­gendő, de viszonylag a ter­més is jó volt, így lehe­tőség nyílt a kötelezettség teljesítésére. Legény József az 1650 hold szántóval rendelkező közös gazdaság főagronó- musa a következőket mondja a búza-kérdésről: — Örömmel üdvözöljük a Szolnok meryei Néplap­nak azokat a cikkeit, ame­lyek a kenyérgabona ter­meléséről mostanában megjelentek. Gondolok a Héki Állami Gazdaság és a kisújszállási Búzakalász Tsz gabonatérmelési mód­szerének. eredm-'nyeinek pontos, részletes bemuta­tására. — Nos, a mi tapasztala­taink is sokban megegyez­nek a Héki Állami Gazda­ság sokéves, nagy terüle­ten szerzett tapasztalatai­val. Legelső ezek közül az, hogy a kenyérgabona nagy mennyiségben való terme­lése nemcsak feltétlenül szükséges, hanem igen . jö­vedelmező is. A Jászság­ban valamikor azt mond­ták, hogy a búza arany, nyugodtan állíthatjuk, kin­cset ér az ma is. Nagy területen kertész­kedünk, de nálunk ma már mindenki látja, hogy a jól művelt, gondosan ápolt búza vagy rozs sok eset­ben hoz annyi tiszta jövedelmet, mint a kertészeti növé­nyek, vagy akár a dinnye. E növényeket sokkal na­gyobb költséggel, fáradság­gal, munkával termeljük, szállításuk, értékesítésük is sokkal nehezebb és költ­ségesebb, mint a gabonáé. — Abban is egyeznek ta­pasztalataink a hékiekével és a kisújszállásiakéval, hogy a bő termés elérésé­ben nemcsak a búzafajta a döntő. Kettőszáznyolcvan­hét holdon termeltünk Bánkuti 1201-es búzát. Az átlagtermés kis híján 11 mázsa volt. A szovjet Be- zoszitája I. 233 holdon a 11,5 mázsánál is többet adott átlagban. Az idei ne­héz esztendőben mindkét eredmény jónak számit, de egyben arra is rávilá­gít, hogy valóban nem csupán a búzafajta a dön­tő. — Mi volt hát a döntő? — Az, hogy jól megmű­Kádár János Jugoszláviában Kádár János, a magyar forradalmi munkás-pa- rasz kormány elnöke, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizott­ságának első titkára, Jo- szip Borz Titonak, a Ju­goszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság elnöké­nek, a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetsége főtitká­rának meghívására nem hivatalos látogatásra teg- ] nap Jugoszláviába utazott. Kádár Jánost elkísérte Apró Antal, a Miniszter- tanács elnökhelyettese, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, Gáspár Sándor, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, — az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja,) Erdélyi Ká­roly külügyminiszter he­lyettes, valamint Zágor. György, a Magyar Nép- köztársaság belgrádi nagy­követe, aki jugoszláv területen csatlakozott Ká­dár Jánoshoz és kíséretéhez. A különvonat hétfőn délután 5 órakor megérke­zett a szabadkai pályaud­varra, ahol Kádár Jánost a Belgrádiból érkezett ju­goszláv fogadóbizottság üd­Kádár János és Joszip Broz Tito tárgyalásai Karagyorgyevőban Karagyorgyevo, (MTI) Kádár János, a forradal­mi munkás-paraszt kor­mány elnöke, az MSZMP Központi Bizottságának el­ső titkára és Josziip Broz Tito, a Jugoszláv Szocia­lista Szövetségi Köztársa­ság elnöke, a JKSZ főtit­kára kedden Karagyorgye- vóban tárgyalásokat folyta­tott. A tárgyalásokon magyar részről jelen volt: Apró Antal, a Minisztertanács el­nökhelyettese, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, Gáspár Sándor, az El­nöki Tanács helyettes el­nöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Erdélyi Károly külügyminiszterhe­lyettes és Zágor György, a Magyar Népköztársaság jugoszláviai nagykövete. Jugoszláv részről a tár­gyalásokon részt vett: Alek­Tito elnök latinamerikai szandar Rankovics. köztár­sasági alelnök, á JKSZ Központi Bizottságának tit­kára, Jovan Veszelinov, a Szerb Kommunisták Szö­vetsége Központi Bizottsá­gának titkára, a JKSZ Köz­ponti Bizottsága Végrehajtó Bizottságának tagja, Veljko Vlahovics a JKSZ Központi Bizottsága Végrehajtó Bi­zottságának tagja, Milos Minies, a Szövetségi Végre­hajtó Tanács alelnöke, Bosko Siljegovics, a JKSZ Központi Bizottsága nem­zetközi kapcsolatok bizott­ságának elnöke, Mirko Te- pavac Milügyminiszterhe- lyettes, Bogdan Cmobmya, a köztársasági elnöki ügyek főtitkára és Dusán Csalies, a Jugoszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársaság ma­gyarországi nagykövete. A tárgyalások szívélyes, baráti légkörben folytak le. nyilatkozata körutazása előtt vözölte. A különvonat ne­gyedórát időzött a fogadó állomáson, majd Újvidék felé indult, ahol ugyancsak üdvözlésre került sor. Ka- ragyorgvevóban Kádár Já­nost, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökét, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titkárát és a kíséretében levő személyiségeket Jo­szip Borz Tito, a Jugosz­láv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, — a JKSZ főtitkára, Alekxan- dar Rankovics köztársasá­gi alelnök, a JKSZ Köz­ponti Bizottságának titká­Tito jugoszláv köztársa­sági elnök néhány nap múl­va latinamerikai köruta­zásra indul, amelynek so­rán ellátogat Brazíliába, Chilébe, Bolíviába és Me­xikóba. A jugoszláv elnök utazá­sáról nyilatkozatot tett, amelyben hangsúlyozza, hogy a latin-amerikai or­szágokban teendő látogatá­sára olyan időpontban ke­rül sor, amikor a nemzet­közi helyzet pozitív fejlő­dési irányzatot mutat. A nukleáris kísérletet a leve­gőben, a világűrben és a víz alatt betiltó moszkvai megállapodás — folytató­dik a nyilatkozat —, amelyhez mind nagyobb számban, mintegy nép­szavazásszerűen csatla­koznak az államok, új re­ményt éb-esztett, ugyan­akkor azonban kötelezett­séget is rótt valamennyi or­szág államférfiaira, hogy ne elégedjenek meg ezzel az első lépéssel, hanem a le­hető legnagyobb erőfeszíté­seket tegyék a különböző problémák ugyancsak bé­kés megoldására. Tito elnök nyilatkozaté­ban azt a meggyőződését fejezte ki, hogy az általa meglátogatandó országok elnökeivel gyümölcsöző tár­gyalásokat folytat majd az időszerű nemzetközi kérdé­sekről, valamint Jugoszlá­via és az illető országtik baráti kapcsolatainak to­vábbi elmélyítéséről. elnök vacsorán látta ven­dégül Kádár Jánost és ki­ra, valamint számos más állami és párt-vezető üd­vözölte. Este 9 órakor Tito

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom