Szolnok Megyei Néplap, 1963. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-01 / 204. szám

Í9C9. szeptember I. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 BÚVÁRINAS VOLTAM Addig jár a korsó / . Beszélőefés Pj ^ 1 1 TT^ a szolnoki szarkákról ^ ^ ^ ^ * * * a szabálysértési előadóval A szolnoki új Tisza-híd korlátján áthajolva kíván­csiak serege lesi a vízbe zuhant öreg híd eltávolítá­sán dolgozók látványos, de nehéz és veszélyes munká­ját. Főleg a búvárok — akik a roncs vízalatti fel- darabolását végzik — ör­vendenek nagy népszerű­ségnek; A búvár az, aki betekint­het a vízalatti világ csodá­latos rejtelmeibe — gon­dolják a bámészkodók. Óh, ha csak egy percre is le­szállhatnának abban a kü­lönös ruházatban a folyó fenekére — sóvárognak egyesek; Ilyen élményben azonban nem mindenkinek lehet része. Jómagam sem gondoltam azon a délelőt- tön, amikor ladikon az úszó munkahely felé vittek, hogy megismerem a titok­zatos és ritka szakma na­gyon kis részét, a merülést. Rotyog a Tisza vize Amikor a hídroncs köze­lében horgonyzó és két vaspontra épített kis fahá­zikóhoz — a búvártámasz­ponthoz értünk, abban a pillanatban tűnt el a folyó­ban a réz búvársisak. Ahol lemerült, nyomban Totyog­va, nagy sietségigei tört fel­színre számtalan légbubo­rék. — Hallasz engem, Gyula? — szólt a kagylóba a tele­fonkészülék mellett ülő fürdőnadrágos férfi. A le­merült búvárral beszélt. — Jól van, egy pillanat. Gyerekek — szólt a tutajon segédkező fiatal bajosok­hoz. — Megengedni a gázt! — Nyisd ki a palackokat t— adta tovább egyikük a parancsot a gázpalackok kezelőjének; Megfigyeltem, három gu- micsövön ment a gáz a he­gesztőpisztolyba. Amíg a pisztolyt előkészítették, né­hány percig beszélhettem a telefonos emberrel, ő is búvár. Szabó Istvánnak hívják. A társa, aki most lent van és a hídroncsot vágja, Kiss Gyula. Gyors kérdések, rövid feleletek váltogatják egymást; Ha­marjában megtudtam, hogy 17—18 éve folytatják ezt a szakmát.­— Hogyan működik a hegesztő- pisztoly a víz alatt? — Három vezetéket lát­hat. Kettő oxigén, egy hid­rogén gáz. Az egyik oxi­génnek az a szerepe, hogy elfújja a vizet a pisztoly végétől. Egy légzacskót ké­pez a láng körül. — A legnagyobb felelős­ség a távbeszélő-kezelőn van — mondta, mintegy fi­noman figyelmeztetve, hogy ne zavarjam. — Pisztolyt felhúzni! — továbbította a telefanügye- letes. Röviddel utána kiemel­kedett a vízből a búvársi­sak, melyből sisteregve tá­vozott a felesleges levegő. A vaslétrán a súlyos öltö­zék terhe alatt lassan fel­mászott a fedélzetre a bú­vár. Gyakorlott mozdula­tokkal vetkőztették. Lecsa­varták a rézkeretes üveg­ablakot. — Levegő állj! — hang­zott a parancsszó. Kiss Gyula homlokán folyt a veríték. Lekerültek hátáról és melléről az ólomnehezékek, kilépett az ó'nmtalnú. rézorrú cipők­ből, s leült a padra. úgy, ahogy volt, búvárruhában, — Nehéz munka? *— Megszoktuk. — Látni a víz alatt? — Semmit; — Akkor hogyan vágja a hídroncsot? — Tapogatok. — Nem veszélyes így? — Dehogynem. Mesélni kezdtek. Bor­zongva hallgattam. 1956- ban a tiszaiaki vízduzzasz­tónál dolgozott Szabó Ist­ván. Víz alatt tartózkodott, amikor minden jelzés nél­kül felemelték a zsilipka­put. A nagy erővel zúduló víz besodorta a turbinaház­ba. Hogy itt ül és mesél, azt annak köszönheti, hogy a turbinák javítás miatt álltak. Így néhány zúzódás- sal megúszta a dolgot. Buggyanni akarok — Nem akar buggyanni? — kérdezte minden átme­net nélkül Kiss Gyula. — Mit csinálni? — Lemerülni. Mi bugy- gyantásnak mondjuk. A többiek szeme megcsil­lant, mosolyogtak. Jó hecc ígérkezett; — Itt, a roncsoknál? — próbáltam kitérni a válasz elől. — Nem ismerem a víz alatti terepet. — Hátrább megyünk, si­ma mederalj fölé. Na? — Lemegyek — mond­tam határozottan. — Elbírja a ruhát? — Hány kiló? — Kilencven; — Hm. Biztosan elbírom. —1 Na. akkor gyerünk. Míg hátrább megyünk a tutajjal, öltözhet. Kezembe nyomott egy halom kötött alsóruhát és elmagyarázta, milyen sor­rendben vegyem magamra. — Készen vagyok. — Itt a ruha. Húzza fel. Ameddig csak tudjr A • szűk nyaknyíláson kellett bebújni. Térdnél feljebb az istennek sem ment. Hatan beleráztak. A gyapjú alsóruha miatt izza­dok úgy — bátorítottam magam. Eligazítanak — Míg az ólomtalpú ci­pőket csatolták és a két húszkilós ólomsúlyt a nya­kamba akasztották, a két búvár oktatott. — A levegőre vigyázzon. Ha nem engedi ki a fejsze­• leDpel, felfúvódik, mint a béka. — Menjen le egészen a folyó fenekére, de a létrát ne nagyon engedje el. — Levegő indul. A sisakba zúgva tódult a levegő, a kerek ablakot becsavarozták, s már hal­lottam is a távbeszélőn: — Menjen a létrához és lassan szálljon vízbe. Jól érzi magát? — Jól — mondtam, s el­átkoztam azt a percet, ami­kor a tutajra léptem. A pokolban jobb Nagynehezen levánszo­rogtam a létrán és eltűn­tem a víz alatt. Körülfolyt a piszkossárga víz, a feles­leges levegő hangosan bugyborékolt a sisak mel­lett és semmit sem láttam. Egyre lejebb mentem, s közben válaszolgattam a kérdésekre. Piszok rosszul éreztem magamat. A dob- há-tvám hasogatott kegyet­lenül. Leértem. Nem süppedtem az iszapba, kemény talajra — Feküdjön hanyatt. — Megpróbálom — vála­szoltam. de egy letérdelés- mél többre nem futotta a tehetségemből. — Most hasra! — Rendben van. Máris kész — lódítottam. — Fel akar jönni? Vagy marad még? — Unalmas itt a sötét­ben. Megyek. Nagyon gyorsan felértem. Alig vártam, hogy újra ter­mészetes levegőt szívjak. Nagyot, mélyet sóhajtot­tam, aztán vigyázva, hogy ne remegjen a hangom az izgalomtól, megjegyeztem; — Ha búvárra lesz majd szükségük, szóljanak csak nekem. Érdekes. Egyikük sem vette komolyan. Bognár János Feltevésünk szerint a da­ganatkeltő vírus, illetőleg a benne lévő nukleinsav a sejtbe kerülve, mint kiegé­szítő genetikai információ, közvetlenül hat és változ­tatja meg a sejtet, annak öröklődő tulajdonság "it. Ez­zel szemben a rákkeltő anyagok és fizikai behatá­sok nem jelentenek gene­tikai információt, tehát nem épülnek be a sejt gén­szerkezetébe, hanem csupán az információ átadását sza­bályozó berendezést befo­lyásolják és így ‘idézik elő a sejt tulajdonságainak megváltozását. A cancero- gen anyagok kikapcsolhat­ják bizonyos gátló berende- sek működését és ezzel megnyitják az utat a nor­A magas, testes szőke fiatalember és a zömök kö­zépkorú férfi éppen leért a cukrászda lépcsőjén, mikor szinte rendelésre, megérke­zett, a barátjuk. Ez a har­madik egyenes tartásé, szi­kár, csontos fiú, körülbelül egyidős a megtermett sző­kével. — Honnan jössz? — kér­dik tőle köszönés után. — Az öregtől... Nézzétek azt a „Csajká”-t — int gyorsan a fejével a főutca forgatagában tovasuhanó fekete meseautóra. Lehet­ne vele tépni a betont, — Szajolig egy lélegzet- vételre elszalad — tetézi a szőke. Erre nem mondaná az egyszeri tószegi katona, mikor megkérdeznék, hova megy: „A viponnyal meg­gyek vagy nyócvannyai a betonyon Sopronyba a ro- konyokho’ ”, Nevetnek. — Na elenged a főnök? — Ha enged, ha nem, úgy is beiratkozom levelező ta­gozatra a technikumba, ő azt hajtogatta, nem egyezik bele. — Mit mondott? Kerek- perec kitette nekem is az ultit: ha technikumba irat­kozom, keressek más mun­kahelyet. — Tudjátok, mivel ér vei? „Értsék meg az oktató elvtársak, hogy nincs sem­mi a tanulókévzésből. ha maguk csak helyettesítgetik egymást. Beláthatják: mi­kor a saját műszakjuk után odaállnak helyettesíteni, ak­kor már csak lélekben lesz­nek jelen, fizikailag nem teljes értékű emberek. Azt gondolják, ezt nem veszik észre az iparitanulók?” Juhász Margittal, a Szol­nok Városi Tanács sza­bálysértési előadójával be­szélgettünk a minap két tárgyalás közti szünetben, a kisebb tolvaj lásokról. — Szarkáknak nevezik köznyelven az apró, né­hány forintos tolvajlások elkövetőit, akikkel azért kell külön foglalkozni, mert e szarkák közül egyik sincs olyan helyzetben, hogy rá lenne utalva a lo­pásra. Többségük kereső, dolgozó ember, sokan anya­gilag is egészen jól szitu­áltak... — Milyen jellegű lopá­sok szaporodtak el az utób­bi időben? mális sejtekből hiányzó anyagok keletkezéséhez. — Az emberi daganatokon — kivéve néhány szemöl­csöt — még nem sikerült vírusokat kimutatni. Véle­ményem szerint ennek egyik oka az, hogy eddig — a kutatók mindig lassan növekvő daganatokat tanul­mányoztak, abban a stá­diumban, amikor a vírusok már eltűnhettek. — A rák keletkezésének és a folyamat lezajlásának ezt az elméletét számos kísérleti adat támogatja. Jelentőségét abban látom, hogy alapul szolgálhat a különböző vonalakon folyó rákkutatás eredményeinek közös nevezőre hozására és az ellentmondásokat felol­Erre én. De Csécsei elv­társi Volt valami baj a Bakó Pista csoportjával, mikor hetenként egyszer át­vettem tőle, ha technikum­ba ment? Csécsei elvtárs éppen ezt a csoportot emel­te ki a többi előtt példa­képnek... — Hát én nem úgy irá­nyítottam Türke Sanyi he­lyett a gyerekeit? — gom­bolyítja tovább a szőke, őszintén megmondom, még jobban ügyeltem, mint a saját csoportomnál. Ne mondhassa senki, hogy „ez csak olyan helyettesítés”. Dupla gonddal mutattam be a fogásokat, még elevenebb voltam, mint az én mű­szakomban: meg ne látsszon rajtam a fáradság. A harmadik eddig csak hallgatott, most ő is csat­lakozik. — Még ilyen testületet, mint a miénk. Máshol di­rekt könyörögnek az em­bereknek, tanuljalak, ké­pezzék tovább magukat. Itt meg: „Keress más helyet, ha beiratkozol a techni­kumba.” — Ilyen az öreg. Neki minden a termelés... Be­csülöm benne, hogy olyan következetes, akkurátus. Ha egyszer utasításba ad vala­mit, ne adj isten, hogy azon változtatna. Az az elve. hogy a vezető sose kapkod­jon. Jó is ez, biztonságot ad a tizenkét oktató mun­— „Elszaporodásról” nem beszélhetünk, de hogy egyesek előszeretettel tu­lajdonítanak néhány forint értékű árúcikkeket az ön- kiszolgáló boltokból, a kö­vetkező példák is igazolják. — Augusztusban az egyik Szolnok Bokányi De­zső utcai asszony két „Bo­ci” csokoládét és egy do­boz cipőkrémet lopott, M. S-né Szolnok Sajtó utcai lakos pedig egy üveg köl­nit. T. E-né ugyancsak a Sajtó utcából körömlakkle­mosóért és szappanért „fe­lejtett” el fizetni. M. Lajos- né, szandaszöllősi lakos 's „fizetésnélküli” önkiszolgá­ló boltnak tekintette a dó emlélet kidolgozására. Így eljuthatunk a rákos folyamat kezdetének és kü­lönböző szakaszainak helyes magyarázatához, — ami — az ' orvostörténet tanúsága szerint — a sikeres gyógyí­tás alapfeltétele. A rákkutatás eddig is sok nagyszerű eredményt ért el és ma már ott tartunk, hogy világosan látjuk, milyen problémák megoldása van még hátra, mire kell erő­feszítéseinket összpontosíta­nunk. Ez teszi jogosulttá j azt a reményt, hogy a tu- ; domány végülis győzedel­meskedik és megoldja a rák rejtélyét is. MESTERSÉGES HORMON Dr. R. Schwyzemek és dr. P. Siebemek, a baseli Ciba-cég munkatársainak sikerült mesterséges úton előállítania a hipofizismi- rígy Acht nevű hormonját, mely a mellékvese Cortison termelését szabályozza. A mesterséges Acht mind biológiai tevékenységét, mind pedig kromatográfi- kus reakcióját tekintve tel­jesen megfelel a természe­tes hormonnak. kájába. De az még nem történt meg, hogy azért a mi javaslatunkat is meg­hallgatta volnr — Aáá... Mintha nem hallana — erősíti meg a szikár oktató. Egyszer mé­regbe is hozott. Holtbiztos voltam benne, hogy jobb, amit én javasolok — egy új munkadarab kidolgozá­sáról v°lt szó —, de ő kutyába se vette az ötlete­met. „Azért is úgy csiná­lom, ahogy én jobbnak tar­tom” — vágtam oda neki... Másnap négyszemközt kor­holt: hogy tehettem vele ilyet a tanulók előtt. Lejá­ratom a. tekintélyét... . — Igen? — dupláz rá a köpcös. — És mikor minket teremt össze a gyerekek előtt? Meg amit Koczog Jóskával csinált • egy hó­napra rá, hogy odajött? Odavezette hozzám, — az én csoportom esztergálta a dísz-kelyheket — azt mondja Koczognak: „Fi­gyelje meg, maguk is ilyet késAtenek majd.” — Jó, Csécsei elvtárs, akkor majd átnézegetek, tanulmányoz- gatom a munkamenetet — így Jóska. Mire a főnök: „Dehogy nézeget át. Majd innen megy magához egy üfrues tanuló, és megmutat­ja.” ...Lehet így bánni egy oktatóval, a gyerekek, a tanítványai előtt? — Hogy egyszer is érdek­szolnoki 1. sz. önkiszolgáló boltot, O. Margit pedig egyik áruházban egy für­dőruhát kísérelt meg eltu­lajdonítani. — Milyen büntetéseket szabtak ki a 'fenti cselek­ményekért? — A törvények, rendel­kezések szellemében, szi­gorúan, de igazságosan igyekszünk minden ügyben eljárni. A fenti lopásokat 350 Ft-tól, 500 forintig ter­jedő büntetéssel bírságol­tuk, ám ha az eset később is ismétlődne, a bírság ösz- szege is magasabb lesz. — Milyen egyéb említés­re méltó szabálysértések fordultak még elő augusz­tusban? — T. József Alcsi-i la­kost 100 forintra kellett bírságolni azért, mert el­hagyta katonai igozlvá- nyát, gmi az egyik legfon­tosabb okmány. P. P., Szolnok, Nyár utcai fuva­ros Ujszászon, az italbo't előtt hagyta kocsiját, lovát. A ló, a kocsival együtt a közeli parkba ment, tönk­retette a virágágyat, a gye­pet. A szabálysértőt kárté­rítésre és 400 forint bírság megfizetésére büntettük. Akadt augusztusban csa­lás is — folytatta Juhász Margit szabálysértési elő­adó. — Cs. Ferencné, aki már régebben is „ügyfe­lünk” volt, ezúttal H. A-né Szolnok, Gyöngyvirág utcai lakost kereste fel azzal a trükkel, hogy kályhacsövet szeretne vásárolni, de hi­ányzik 12 forintja, adjon másnapig ennyi pénzt köl­csön. H. A-né, aki nem is tagadta ezt meg. Másnap a kölcsönkérő és a kölcsön­adó véletlenül találkozott az utcán. Cs. Ferencné azonban, ahelyett hogy megadta volna a kölcsön­vett összeget, elszaladt. A szabálysértési tárgyaláskor az is kiderült, hogy Cs. Fe­rencné előszeretettel mu­tatkozik be álnéven, ahogy ebben az esetben is tör­tént, amikor „Bírónőként’’ szerepelt. lődött volna a tíz év alatt: „Fiam, hogy vagy, nő-e a gyerek? Avád szeret-e még úgy heccelődni, mint le­génykorunkban, mikor együtt dolgoztunk?” — ilyet még nem értem meg. — Fontosabb neki a kré­ta, mint mi... Még egy fél darabot is „vételezni” keü nála az irodában. Ügy nyújtja át, mint drága cuk­rot. — Bizisten, időnként csak egy használható alkatrész­nek érzem magam — fakad ki csendesen a harmadik. Csak az a fontos, hogy rendbe legyek, mert más­képp nem működik miat­tam a gépezet — De mondhatnánk már el egyszer neki is — mind­ezeket. — Pedig nem bosszúálló ember az öreg. Akárhogy is lehordja az embert, nem megy panaszra az igazgató­hoz. — Mikor a módszer miatt összerúgtam vele a port, szükségem volt véleménye­zésre. Na mondom, nekem befellegzett; de azért kér­tem az öregtől. Olyan tár­gyilagos, becsületes jellem­zést adott rólam, hogy nem tudtam hovalenni. — Nem lenne semmi baj, csak egyszer ülne le ve­lünk... Csak egy „haszon­talan” beszélgetésre. Mond­juk arról, hogy s mint va­gyunk odahaza? Tetszik-e az asszonynak, hogy tovább akarunk tanulni? Mert így azt gondolja, csa'i vele kell megküzdenünk... Tóth István rnnenni. A Kecskeméti 9. sz. Autóközlekedési Vállalat — gyakorlattal rendelkező gépkocsivezel’őkei­keres felvételre. Munkásszállást nem biztosít. — Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán Kecs­kemét, Csáktornyái u. 4—8. sz. alatt. Felvétel esetén az útiköltséget megtéríti. MEGOLDÓDIK a rák rejtélye? Világszerte a kutatók tízezrei vizsgálják a rossz­indulatú daganatok keletkezésének, megelőzésének, gyógyításának sokoldalú problémáit. A Magyar Tudo­mányos akadémia meghívására egy hetet töltött ha­zánkban L. A. Zilber professzor, a világhírű szovjet viruskutató, akinek munkásságát évtizedek óta a rák­kutatás tölti ki. A nagynevű tudós legújabb eredmé­nyeiről a rákos folyamatok megindulására és lezajlá­sára vonatkozó elméletéről a következőket mondotta: — b. gy. — KÁDEREZÉS

Next

/
Oldalképek
Tartalom