Szolnok Megyei Néplap, 1963. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-04 / 206. szám
I9W. szeptember 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Áz első csengetés előtt Gyakorlati munkán (i ll Aki fivére nyomdokain halad A „Villgép“~specialista A nevünk Kozma Andor és Szabó Editke. Most jöttünk az óvodából és ismerkedünk az új helyünkkel. Nagyon érdekes... Tudományos tanácskozások A Magyar Tudományos Akadémia szeptemberben több tudományos tanácskozást rendez küföldi tudósok, kutatók részvételével. Tihanyban a nemzetközi matematikai unió támogatásával az akadémia és a Bolyai János Matematikai Társulat modem algebra- kolokviumot, az akadémia, az Országos Atomenergia Bizottság és az Eötvös Lo- ránd Fizikai Társulat pedig magfizikai kollokviumot tart. Martonvásáron kuko- ricanemesítési és termesztési, Budapesten talajmechanikai és alapozási konferencia lesz. A két — szünidőben is tanuló — egyetemista lánnyal a Szolnok megyei Tanácsnál találkoztam. No, nem buktak meg ők a félévi vizsgán, nem azért tanultak a szünidőben, hanem mert: — Mi társadalmi ösztöndíjasok vagyunk — így mondta Bognár Jolán, aki szeptemberben már a második évfolyamot kezdi Budapesten, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Pénzügyi fakultásán. Jogosan beszélt többes számban Bognár Jolán, hiszen a megyei tanácsnak társadalmi ösztöndíjasaként több fiatal tanul a különböző egyetemeken, — a közgazdászokon kívül jogász, kertészeti főiskodás, mérnök, mezőgazdasági mérnök, pedagógus-hallgatók. Ezek a fiatalok minden évben nyári szünetjük egy részét gyakorlati munkával töltik Szolnokon, vagy a megyében — immár évek óta. így szól a társadalmi ösztöndíjjal kapcsolatos szerződés előírása, ez kötelező, akárcsak az, hogy amikor végeznek, legalább annyi évig a társadalmi ösztöndíjat adó szervnél dolgoznak, ameny- nyi ideig részesültek ebben a támogatásban. Én pályázat útján nyertem el a társadalmi ösztöndíjat a megyei tanácstól — magyarázta Bognár Jolán, örülök is a havi 550 forint támogatásnak, hiszen máskülönben nehezen tanulhatnék. Édesapám kubikos, öten vagyunk testvérek. — Más is tanul a családban? — Igen. Fivérem Moszkvában jár közgazdasági egyetemre, 6 is pénzügyi szakra. Az ő tanácsára választottam én is ezt a hivatást, és szeretnék nyomdokaiba lépni. A nővérem, aki szintén érettségizett, most a Tisza Cipőgyárban dolgozik, az egyik húgom az idén érettségizett, postai tisztviselő Tiszaföldvá- ron. a másik húgom pedig mászeptemberben megy sodik gimnáziumba. Nem újság tehát a Bognár családban a tanulás! Ezért örült első szakmai gyakorlatának is Joli. Megismerkedett a tanács pénzügyi osztályán a költség- vetési csoport munkájával. — Már amennyire egy hónap alatt meg lehet ezt ismerni — teszi hozzá. — Mindenesetre rendkívül sokat tanultam; A csoportnál nagy szeretettel fogadtak, mindenben segítettek, nem fukarkodtak a jótanácsokkal; Borók Róza már harmadik nyarának egy részét töltötte el a tanács pénzügyi osztályán. Ebből is kitűnik, hogy az idén már a negyedik évfolyamot kezdi a közgazdasági egyetemen, ahol ipari szakos. A pénzügyi osztály valamennyi csoportján dolgozott eddig, legutóbb a főkönyvelőségen; — Számomra mégis az volt a legérdekesebb, a leghasznosabb a hat hetes gyakorlati idő alatt, hogy a mezőtúri „Villgép”-nél összegyűjtöttem a szakdolgozatom megírásáhaz szükséges anyagot. Két hétig tanulmányoztam a vállalat szervezeti felépítését és a három bakelitprés gépnél a tervszerű gyártás szervezést; — S milyen megállapításra jutott e munkában? — Arra, hogy az anyag- ellátási zavarok és bizonyos munkaszervezési hibák miatt a tervszerű, és az optimális kapacitást kihasználó gyártás még nem valósult meg. Jaj, de ezt sem kellett mondanom, hiszen a szakdolgozat elkészítéséhez még nagyon sok szakirodalmat kell elolvasnom... — Az egyetem öt éves, jövőre még eljön Szolnokra gyakorló munkára a szünidőben, a következő évben már végez. A megyében nagy szükség van képzett közgazdászokra. Ha megszerzi diplomáját, milyen szakterületen szeretne dolgozni? — Ezen még nem sokat gondolkoztam, csak annyit mondhatok, hogy ipari vonalon; S erre lesz is lehetőség. Hogy hol — ezt nem tudhatom előre —, de hogy türelmetlenül várom hogy végezzek, s mielőbb dolgozhassak, az bizonyos. Viszont, addig sokat kell még tanulnom. — bubor — Jtun$.zenttnáUitoi&aH tfaiéhi... — Halló, Kunszentmártoni járási KISZ-bizottság? — Igen, itt Száraz László, járási KlSZ-titkár beszél. — Szeretnénk, ha elmondaná, hogyan sikerült Kun- szentmártonban a katona és a civil fiatalok találkozója? — Nagyszerűen! Ennek magyarázata az, hogy a járási KISZ Bizottság és a Járási MHS Elnökség aktíFÉLREÉRTETT HATÁROZAT — Ne szabódj már Julis, hisz hallhattad a gyűlésen. hogy az én kötelességem a fiatalság hóna alá nyúlnit (Endrődi István rajza) váá valóban nem kíméltek erőt és fáradtságot a szervezés folyamán. S nemcsak Kunszentmártont, hanem a környező községek lakóit is valósággal lázba hozta ez az esemény, bizonyíték erre az, hogy a különböző típusú műsorszámokon csaknem négyezren vettek részt. — Mi volt a találkozó programja? — Délelőtt 10—12 óráig a művelődési ház szabadtéri színpadán kultúrműsor zajlott le. Ezen az idei kulturális szemle járási helyezettjei vettek részt, — csé- pai, tiszaugi, kunszentmártoni KISZ-es fiatalok. A legnagyobb sikert a csé- paiak aratták. Szerepelt még a kecskeméti repülősök tánczenekara is délelőtt — szintén megérdemelt, nagy sikerrel. — Hogyan telt el a délután? — Nyugodtan állíthatom, hogy még a délelőtti műsornál is gazdagabb program várt a közönségre. 3—5 óráig a szolnoki MHS motoros szakosztályának tagjai különböző kategóriákban motoros bemutatót tartottak. Délután, pár perccel 5 óra előtt, egy LI—2-es típusú repülőgép jelent meg a tuláti-rét felett, melyből több ejtőernyős csoport ugrott ki. Az ejtőernyős ugrás hatalmas élményt jelentett. A második kcrimozi ügyében | AZ IDÉN | már két ízben jelent meg cikk, kifogásolván, hogy vállalatunk miért nem üzemeltet kertmozit a szolnoki szabadtéri színpadon. Erre a kérdésre szeretnénk válaszolni. Véleményünk szerint az új szabadtéri kertmozi létesítése nem indokolt. Elsősorban azért nem, mert a tőle néhány száz méterrel működő Vörös Csillag kert- mozi kihasználtsága sem érte el még egyetlen évben sem a 30 százalékot. Másodsorban a kertmozi akusztikai feltételei, műszaki adottságai sokkal jobbak, mint a szabadtéri színpadéi. Persze joggal kifogásolják a Vörös Csi’lag kertmozi ülőberendezését és látási viszonyait. Az igazság az, hogy évek óta megvan az anyagi fedezetünk egy hétszáz személyt befogadó, 13 méteres képernyőjű mozi létesítésére, süllyesztett nézőtérrel, kényelmes ülőberendezéssel, ízléses műanyag hullámlemez tetővel. Az egyetlen akadály csupán, hogy a mozi területén van egy düledező kuglizó, amelyben az Állami Áruház dekorációs részlege üzemel. Régóta kérjük a városi tanács illetékeseit: legyenek segítségünkre, hogy ez a részleg onnan elkerüljön. Többszöri kérésünk és sürgetésünk eredménytelen maradt. A cikkírókat az a gond foglalkoztatja, hogyan lehetne a szabadtéri színpadon mozit üzemeltetni. Véleményünk szerint ennél fontosabb, a lakosság érdekét jobban szolgáló létesítményekre kellene gondolniuk. Ilyen a külső kerületek mozihiánya. Ha valaki az Abonyi úti újtelepről, a Vörös Csillag útról, az Alcsi sorompón túlról filmet szeretne látni, több kilométert kell gyalogolnia. A kertvárosi mozi is csak szükségmegoldás. Ezért is mi harcoltunk. A Kisgye- pen nagy anyagi ráfizetéssel, mostoha körülmények között keskenymozit üzemeltetünk, csak azért, hogy az ott lakók művelődhessenek, szórakozhassanak. Mégis állandóan hadakoznunk kell azért, hogy ne állítsák le csak amiatt, mert iskolateremben van és a mozilátogatók bepisz- kolják a helyiséget. Nem lenne-e helyes, ha a kommunális beruházásoknál a jövőben ezekre is gondolnának? 1SZÜKSÉGESNEK| tartottam mindezt megírni, hátha sikerül egyszer közügy- gyé tenni Szolnokon a tényleges és égető moziproblémákat Rontó Béla a Szolnok megyei Moziüzemi V. igazgatója Magvar könnyűzene Kubában, Laoszban, Tokióban A Magyar Rádióhoz naponta érkeznek külföldi rádióállomásokról komoly- és könnyűzenei műsorok felvételeit tartalmazó hangszalagok. Ugyanakkor a Magyar Rádió állandóan küld zenei összeállításokat külföldre hazai szerzők műveiből, vagy magyar zenekarok közreműködésével készült felvételekből. A tekercseken már bemutatásra várnak a bécsi ünnepi hetek, a francia fesztiválok és a salzburgi Festwoche hangversenyei. Rövidesen megérkeznek azok a magnetofonszalagok is, amelyek a bayreuthi ünnepi játékok, a montreauxi, a luzerni, az edinburghi é-: a bregenzi fesztiválok műsorát tartalmazzák. A Magyar Rádió könnyűzenei adásaiban hamarosan elhangzik majd a sopoti, a bledi és a monacói tánc- és könnyűzenei fesztiválok műsora. A Magyar Rádió is sok tánczenét tartalmazó magnetofon-szalagot és hanglemezt „exportál”. Néhány héttel ezelőtt a monte cáriéi — varieté-versenyre — küldtek több tekercset magyar tánczenei felvételekkel. Most ezeknek a felvételeknek a másolatát kérik a brüsszeli, a párizsi, a luxemburgi, a stockholmi és a svájci adóállomások is. De eljutnak messzebbre is a magyar tánczenei felvételek: állandóan sugároz magyar könnyűzenét a kubai, a laoszi, a tokiói és a sydnei rádióadó is. (MTI) MUZSI KÁLÓ FIATALOK A KUNHEGYESI JÁRÁSBAN Egyik ismerősöm pár napot Abádszalókon töltött nyári szabadságából. Csodálkozva mesélte, hogy az esti órákban eddig soha nem hallott hegedűhangok szűrődtek ki az ablakok mögül. Nem hasonlítottak ezek semmiféle „nótához”, de még a jazz-zenéhez sem. Megállt az egyik ablak alatt, mely nyitva volt, égett a villany, és látta, hallotta, hogy egy csöppnyi kislány hegedűvel a kezében ott állt a kottaállvány előtt és éppen Bach Parasztkantátáját hegedülte. A másik utcában Beethoven IX. Szimfóniájának hangjai szűrődtek ki a félig nyitott ablakon... Egy másik alkalommal — szintén Abádszalókon, — ahogy ismerősét meglátogatta barátom, akaratlanul egy házi hangverseny hallgatói közé került. A család szemefénye, a 13 éves Tériké átszellemülten, nagy biztonsággal hegedült, s a szülők, nagyszülők és vendégek csillogó szemmel, ünnepélyes csendben hallgatták... Mint mondotta, nem gondolta azt, hogy ami Pesten lehetséges, az Abádszalókon is ilyen rövid idő alatt valósággá válhat. Pedig napjainkban nem ritkaság már az ilyesmi, amiről ismerősöm is mesélt. A kunhegyese járásnak ma már nincs olyan községe, ahol ne lenne színvonalas zeneoktatás, ahol a zeneileg tehetséges paraszt- fiatalok ne tanulnának valamilyen hangszeren játszani, alapot szerezve a magasabb zenei tudás elsajátításához. Tíz évvel ezelőtt kezdődött Kunhegyesen a szervezett zeneoktatás a Kossuth utcai iskola egyik tantermében, egy ütött-kopott régi pianinón. Weindl Ottóné, az idős. de még ma is fáradhatatlan, lelkes zongoratanárnő gyűjtötte maga köré először a zeneileg tehetséges gyermekeket. Területileg a karcagi zeneiskola hatáskörébe tartozott Kunhegyes, s ebben az időben Sebestyén Péter, aki ma a kisújszállási zeneiskola vezetője, fáradhatatlanul járta a községeket, hogy megvesse az egész járásban a zeneoktatás alapjait. A következő években a járás zenekultúrájának eddig soha nem látott fejlődése következett. Növendék-hangversenyek, tanári hangversenyek, zenei ismeretterjesztő előadások sorozata követte egymást. A kezdeti közönyt felváltotta a növekvő érdeklődés. Kunmadarason például, ahol a klasszikus és modern zeneszerzők művelt azelőtt legfeljebb csak a rádióban hallották, ma már Bodrogi Józsefné iskolaigazgatónőnék, a helyi zenekultúra lelkes pártfogójának segítségével évenként háromnégy tanári, illetve növendékhangversenyt tartanak — mindannyiszor telt ház mellett! E hangversenyek ma már a község legfontosabb, legnépszerűbb kulturális megmozdulásai közé tartoznak. A kunhegyes! zenepedagógusok előtt sokáig emlékezetes marad az az epizód, amely az 1961—62-es tanév évzáró növendékhangversenyén történt. A hangversenyen egymás után léptek a zsúfolásig megtelt teremben a kisébb-nagyobb hegedűsök, zongoristák a közönség elé. A műsor betetőzését a járási növendékzenekar műsorszáma jelentette: a 24 hegedűsből, fúvóshangszerekből, csellóból, bőgőből és ütőhangszerekből álló zenekar Beethoven szimfónia-részletet adott elő, Móricz Béla, a községi énekkar vezetőjének irányításával. Döbbent csend követte a produkciót, s egyszerre kirobbant a tapsvihar, s a percekig tartó vastaps nemcsak az egy-két éve tanuló zenekaristáknak, fáradhatatlan karmesterüknek, hanem a zene, a muzsika győzelmének is szólt, jelezve, hogy amit az elmúlt időkben elmulasztottak Kunhegyesen, most a pedagógusok önzetlen munkája és a község vezetőinek támogatása révén potoló- dott. S annak, hogy a jövőben már nem lesz elveszett zenei tehetség Kunhegyesen! A megye vezetői szintén sokat tettek a kunhegyesi járás zenekultúrájának emeléséért. Ezzel is magyarázható, hogy járásunk területén a zenét tanuló gyermekek száma kétszázhúsz főre, a zeneoktatók létszáma pedig 11 főre emelkedett. Képzett, naqytudású tanárok látogatnak rendszeresen Járásunkba, akik közül külön köszönet illeti Mezriczky Lajosnét és Szatmári Juditét, a szolnoki Bartók Béla Állami Zeneiskola szaktanárait, akik a hegedű-, illetve a szolfézs-oktatással kapcsolatban sok értékes segítséget, tanácsot adtak. Most, az új tanév küszöbén újabb, még nagyobb feladatok várnak ránk. Magasabbra kell törni, tovább kell haladni a megkezdett úton, amire minden lehetőségünk megvan. Vásárhelyi Károly. a kunhegyesi Járási Zeneoktatói Munkaközösség vezetője Ä Szolnok megyei Tervező Iroda azonnali felvételre keres építész-, statikus-, gépészmérnököket és technikusokat. Jelentkezni lehet: Szolnok, Kossuth tér, Irodaház. III. em.
