Szolnok Megyei Néplap, 1963. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-29 / 228. szám
1963. szeptember 29 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Bemutató a Szigligeti Színházban ..... figurák elviségét mennyire r csupán a hatalomféltés, a = pozícióféltés diktálja. Hor| váth Gyula alakítása szűk! szavúságával tudott hamgI súlyt, jelentőséget adni en| nek a figurának. Laczkó I mérnököt Upor Péter játéka lanBiiKiiitBiiftiisuiHautiia.iaiiatiana laiiaiiiniiiaitaMaitaiiiiiiHiHiiiiiiaiiBiiaHBiiaiiiiiaiiaiiKiaiiaiiatiaiiBDaiiaiiiiiaiiiiiiiiiitaiiaiiatiaiiauBhiiiiiiiiiiHii.- jellemezte a kommunista elvhűség és az emberi közvetlenség határozottságát ötvözte együvé. Hegedűs Ágnes Mária hálátlan szerepében la nagyszerűen helytállt, az asszony vívódásait, ragaszkodását jól érzékeltette. Kisebb szerepekben jól szolgálta a művet: Simon Kúzmér, aki a fiú szenvedélyes igazság- szeretetét őszinte héwed képviselte, 8 Tatár Endre, aki Bertók félelmetes gonoszságát fejezte ki Fehér Mikló* díszletei stílusosan, hűséggel szolgálták a drámát. Az író mondja: JSzép állomásnak érzem a szolnoki bemutatót", Tegyük hozzá: «•lóban as. így igaz. méz Umk amikor munkájának mélyebb értelmét is érzi, rádöbben: „Most már végképp tarthatatlannak érzem a munkám és a magánéletem közötti demarkációs vonalatEzért tesz vallomást, ezért akart szembenézni a nyilvánosság előtt múltjával. Azt írja Dobozy Imre: ^Színművem nem arról szól, hogy a főhő» Agass mérnök bűnös-* vagy sem a kivégzett partizán halálában. Nem bűnös, ez kezdettől fogva világos. A dráma arról szól, hogy amikor megerősödik benne a feltétlen őszinteség akarata, a közösség iránti nosztalgiája, hisznek-e neki vagy sem? A bizalom drár mája tehát ez, amelyben — a valósághoz híven — van, aki szembekerül an önmaga áttol prédikált, de nehéz helyzetben nem vállalt szép elvekkel; s van aki ugyan nem prédikálja a barátság, az emberi felelősség, a kiállás erényét, de éli belső parancsként". Nagy igényű, nemes szándékokat ígérő írói koncepció ez és a dráma első részében tökéletesem meg is valósul Sajnos, ezt a koncepciót az kő nem viszi végig teljes mértékben, mert ez a remekül elindított lélektani dráma nem folytatódik, a választ egy majdnem Duzna-i rekvízi- tamcfcfeai kialakított cselekmény mégis arra adja meg, amit már tudtunk, hogy Ágass nem volt bűnös, s nem igaz az, amivel a megjelenő Barla alezredes vádolja. így a cselekmény csak azt tisztázza, ami már az első pillanatban világos volt, pedig Ágassnak nem felmentésre van szüksége, hanem erkölcsi megtisztulásra. Sajnos, ebben a konstrukcióban erre nincs eléggé lehetősége. Mert amikor Ágass vallomástétele után B áriában fieltömez a régi indulatok, Ágass furcsa módon, sértődötten visszavonul, eljut odáig, hogy öngyilkosságra - készül, meghátrál A szerencse és fiának leleményessége megmenti. Barla és Ágass beszélgetése ezek után már önmagában bármilyen érdekes is, s valóban nagyon eofc izgalmas közéleti kérdést érint, de a drámát nem mozdítja tovább, nem mélyíti eL Csak a befejezés irányítja jól az érdeklődést arra, hogy ennek a párbeszédnek az élet minden napjában, holnapjainkban kell folytatódni és megoldódni. A szolnoki Szigligeti Színház előadása pontosan, hűséggel fejezte ki a dráma mondanivalóját. Pós Sándor biztos vonalvezetéssel, a szituációk hangsúlyainak okos elosztásával és rendjével állította színpadra a művet, a lélektani drámára koncentrált nagyon helyesen. jól visszaadta a dialógusok érzelmi és gondolati telítettségét, feszességét, a gondolati gazdagságát A színpadi mozgások szűkszavúsága, a gesztusok visz- 8zafogottsága, a stílus lényegét közelítette meg. Maga a színpadi térképezés és a figurális jellemzés a dráma lelkét tette átélhető- vé, élményünkké. A Jelenetek elválasztásával világossá tette Ágass közéleti konfliktusának magánéleti következményeit, s az egyes jelenetek önmagukban is éppen ezzel a körülhatároüt- eággal és lokális pontossággal kaptak hangsúlyt. A színészi alakításokról csak felsőfokokban lehet beszélni. Mensáros László Ágass drámáját pontosan, nagy érzelmi hőfokon fogalmazta meg, vívódása! az őszinteség hitelességét hordozták. Emberi hitele volt mindannak, amit tett, még lelki összeomlását is él tudta fogadtatni. Módi Szabó Gá bor Barla alezredes szerepében az elvekben gondolkodó ember nemes tartását és oktalan merevségét foglalta össze, mozgásában is • szavak hangsúlya fogalmazódott meg. pontosan, az emberre jellemző határozottsággal Lelki feloldódásét is hitelesnek éreztük. Horváth Gyula Cserepes igazgató alakjának azzal tudott jelentő« hangsúlyt adni, hogy a cselekmény legdrámaibb pontján eljátszotta azt, hogy ez az ember érzi, tudja: Ágass sorsa már nem független az < karrierjétől sem, ez már személyes ügye, Itt a Játszmát már nem nézheti az igazgató kívülálló fölényével, a kimenetele már a* 6 sorsát is meghatározza. Azt a gondolatot ifl kifejezte a« alakítás, hogy az Byen BOKROS LÁSZLÓ YAZLATFÜZETÉBÖL Szekerek mennek Kezem keresztben fejem alatt Hanyatt £üvek-szu ronyát lenyomva fekszem S szemem összekuszálja a csillagokat Az ott balról élesebben szúr a a hold... Mit ér opálja ha nem látom én Előttem szekerek mennek fáradt évek szénabáláival ..-mentünk ml ie Álltunk a téren esőben tűző napban a hallgattunk tr»n«ipii»Bi«-Trhti Ha kellett tapsoltunk unottan Nem érett ott szikra soha Mentünk mi is szerteszéledtünk akár a szél zászlókat lobogtatva Kezem keresztben fejem alatt Hanyatt firvek-szuronyát lenyomva fekszem Előttem szekerek mennek lassan ponttá zsugorodnak S fölöttem kinyitja lombját meleg sugárral a teljes-fényű Nap Gábor Zoltán J^ztnidaiiuk „Matyóország múzeumát A matyó szoba belső fala, gazdag íalidíszcivei, kerámia-anyagával Jobb oldalt a felpárnázott „bebújó»” ágy Mezőikövesd könnyen megközelíthetősége révén már a felszabadulás előtt híres idegenforgalmi központtá vált. Kihasználva az érdeklődést, a Magyar Államvasutak összkomfortos vendégházat rendezett be a külföldiek számára francia konyhával, több nyelven beszélő vezetővel és matyó ruhába öltöztetett legényekkel, karcsú lányokkal, akik csárdást és barackpálinkát „szervíroztak" az ideérkező idegeneknek. így értelemszerűen nem a maty óság 6zínes népviseletének, ragyogó hímzést technikájának és különleges ruháinak nőit az érdeklődés, hanem ■ „kuriózumnak", amelyet kitűnő érzékű üzletemberek hirdettek meg külföldi országokban Mezőkövesddel és a matyósággai kapcsolatban. Mezőkövesd ma már húszezer lakosú óriás-falu. Az igényeit tekintve városnak számítják mind a bensÄilöttek, mind a környékbeliek. A lakosság életmódja gyökeresen megváltozott. A néprajzi érdekességnek számító szalmatetős házak lényegében már csak a Matyó Múzeum hatalmas fényképes tablóin láthatók. E házak helyén városias, modem bérházak emelkedtek ás ezzel párhuzamosan 1952-ben elhagyták színpompás népviseletüket a matyók, részben a ruhák kényelmetlensége miatt, részben pedig azért, mert a küzdelmes múltra emlékeztette őket. A matyóság idegenforgalmi vonzása azonban megmaradt. De a színes múlt után érdeklődő csoportok a letűnt viseletét, a hímzések történetét ma csupán a Matyó Múzeumban tanulmányozhatják. E múzeum most tíz esztendős, vezetője Dala József nagy szakértelemmel és példamutató lelkesedéssel gyűjti a matvó- ság értékes és érdekes emlékeit. A múzeum megszervezésének gondolata 1947- ben vetődött fél. Egy történelmi épületet alakítottak itt múzeumi célokra. A meúzeum kapuja minden nap kinyílik az érdeklődők előtt. A kisebb teremben élénk tárul a matyóság múltja eredeti oklevelekben, települése, életmódja, a summásélet emlékei szerződésekben, eszközeiben. Itt látható a díszes summásláda, amelybe kora tavaszon bepakolta szegényes holmiját a summás- lány és fölrakta valamelyik dunántúli gróf, báró. vagy herceg birtokára induló szekérre. Dokumentumok vallanak arról, miként zajlott le ezen a tájon az országos sajtóban is nagy port felverő embervásár. A nagyobb terem vitrinjeiben korhű matyó szoba idézi a múltat „bebújós” ágyával, értékes kerámiáival, férfi és női használati tárgyaival. Itt láthatjuk a kis matyók járókáját, ülőkéjét és nagy gonddal hímzett ruhácskáját. E szoba lényegében hasonlít a Karcagon látható kunsági szobához. Különösen hangulatában és használati tárgyainak azonosságában. E nagyteremben láthatók az ezer- ráncú matyó szoknyák, a gazdag női fejdíszek, a menyasszony- és vőlegény- viseletek. Vitrinekben Őrzik a szentistváni és tardi női viseleteket is. A múzeum látogatottsága állandóan növekszik. Mind a bel-, mind a külföldiek kíváncsiak arra a csodálatos rózsamezőre, amely falakon, tányérokon, párnákon, dunnákon és különböző szőtteseken megtalálható. Kíváncsiak a híres matyó babákra, amelyek híven őrzik egy nép nagyszerű tehetségét és fantáziabőségéi. Az érdeklődésre való tekintettel a jövő esztendőben új hajlékot kap a matyóság kincseinek e tárháza: a most épülő új mű- ve'ődési ház lesz jövendőbeli otthona, az egy évtizede fennálló Ma'vé zeumnak. Párkáni Lásajé Dobozy Imre drámájában, hőseinek szenvedélyedben elvek csatája zajlik, magas ' intellektuális hőfokon. Az érvek és indulatok elveket tesznek mérlegre, a szocialista etika a mai társadalom elevenbe vágó kérdéseinek megfogalmazása — a „Holnap folytatjuk” című dráma. Ha nem is az ábrázolás teljes tökéletességével, de olyan társadalmi problémára irányítja a figyelmet, amely napjaink, s közeljövőnk egyik legaktuálisabb kérdése lett és marad, az össznépi társadalom újszerű konfliktus-lehetőségeit fedezte fel, azt kérési, kutatja, „van-e már nemcsak elég erőnk, hanem elég emberségünk és figyelmünk ahhoz, hogy a helyét kereső egyénnek — válságos helyzetben — megértést és igazságot tudjunk adni”. Dobozy Imre írói érzékenységét, recepti vitását, okos szeméi ml sem bizonyítja jobban, mint ez az eredeti kérdésfeltevés. Ahogy a szolnoki színháznak írt Írói jegyzetben olvassuk, ez a dráma azt a nagy etikai konfliktust vizsgálja egy hajdani mérnökkari tiszt életében, hogy képesek vagyunk-« leszámolva a gyanakvással a felismerésekhez eljutott embert és embereket okosan, tapintatosan tenxntt sem elhallgatva és «^ködösítve, közel engedni • mi világunkhoz. „A tisztből lett mérnök — írja Dobozy — kiváló tudós, a valóság vonzásának engedve, mégis eljut az értő fel- temetésig és addig a belső kívánságig, hogy ne legyen titka a közösség előtt. S ekkor következik élveink gyakorlati próbája: vajon, a nekünk valló, hozzánk Trer-' *-» ember megkapja-« nikai .--au,. wt, ax embertárs! szolid fcást, vagy aem? — vág csak felemás Siódon kap; meg?” Izgalmas kérdésfeltevés s íz s az író, különösen örá- •nája első részében meg- yőzően bizonyítja, hogy a lekben megvívott csaták jkScal jobban jellemzik a mai ember konfliktusait, a mai társadalmi viharokat, mint a teátrális lndulatfel- térések. Nem a közéleti kérdésektől vjüó menekülés tehát, amikor az embert lélek felé fordul az író. hanem az ember rejtettebb világának felfedezése. S amd ezzel együtt jár: a stiláris kifejezés, a formálás változása is — ezért olyan vibrálóan gazdag az b szellemi-pszichológia! világ, amit a hősünk jellem- képében felfedez és megjelenít a dráma. Ágass Iiászló sorsában az az újszerű. hogy ez a volt hadmérnök belső kényszerből próbál leszámolni lelkiismereti terhével, a valóság, a társadalmi fejlődés kényszerítő ereie viszi el addig, hoey mesérti, értelmes, erkölcsös dolog minden tisztességes embernek közénk tartozni. Nem egyszerűen rokonszenvezni velünk, hanem a birtokon belül lévő szemévé] nézni az életet, mert megérti: a mi korunk nem a helyezkedők, a kaméleonok színváltozását igényli, sokkal Inkább számít azokra, akik becsületesen akarnak közeledni hozzánk. Ágass ezért akar leszámolni múltjával mert nyílt szívvel akar közénk lépni. Ez az ember évek munkájával szavazott hovatartozásáról és mégis mfn- ■ dig volt valami, ami falat vont személye és a kommunista munkatársai, meg vezetői közé. Ágasst ez ma már nem egyszerűen nyugtalanítja: lelkében sérti. Eddig ezt eev vállrándítással elintézhette, meri nem érezte problémának. Hi1 nélkül fs tudott eredmé- HSresea dolgozni, de ma, ILII PDLyiflTJÜR
