Szolnok Megyei Néplap, 1963. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-25 / 224. szám

1963. szeptember 25. % SZOLNOK MEGYEI NÉPLA1­5 Akinek mindent tudnia Szolnokon a megyei könyvtár egyik tágas termé­ben a pult mögött szemüveges fiatalasszony ül. Ko­rántsem bonyolít le akkora forgalmat, mint az egy teremmel arrébb található kölcsönző részleg, de azért időről időre hozzá is odalép valaki különböző kéré­sekkel. Például olyannal: kaphat­na-e adatokat a tranzisz- torqs szemüvegről? Vagy: hogyan juthatna az 1920-as évek nyugat-európai irodal­mának részletes bibliográ­fiájához? És a készséges könyvtárosnő pillanatok alatt leszedi a mögötte álló polcon található könyvkü- lönlegességeket, s ha ott nem találja meg, egy kis türelmet kér. Néhány na­pon belül pedig mindenki megkapja a választ. Dr. Kardos Józsefeié, a megyei könyvtár egyik leg­kevésbé ismert ágazatának, a tájékoztató szolgálatnak a vezetője. Munkája nagyon jelentős, hiszen a megyé­ben egyre több a tudomá­nyos kutató, egyre több az egyetemet, főiskolát végzők száma, akik számára kevés az, amit egy közkönyvtár nyújthat. Az ő segítségükre siet ez a szolgálat. Mint megtudtuk, két igen jelentős munkaterüle­ten dolgoznak. Az egyik a bibliográfiák összeállítása, adatszolgáltatás, felvilágosí­tások nyújtása, a rendelke­zésre álló szótárak, lexiko­nok, enciklopédiák segítsé­gével. A másik meg az iro­A nagy találkozóról Szeles Imrémé, a Magyar Nők Országos Tanácsának tagja, a nők moszkvai vi­lágkongresszusának egyik rpegyar küldötte tegnap este a tiszavárkonyi asszo­nyok körében beszélt a kongresszusi emlékeiről, él­ményeiről. Beszámolóját a napi munka után is nagy érdeklődéssé] hallgatták a várkonyiak. A szolnoki já­rásban ez volt a második beszámoló a világ asszo­nyainak nagy találkozójáról. dalomkutatás, segítségnyúj­tás a szakdolgozatok elké­szítéséhez. Az ember el se képzelné, mi mindent kell megtanul­nia egy olyan könyvtáros­nak, aki ezen a területen dolgozik. Kardosné is hosz- #zú időt töltött az Egyetemi Könyvtárban, az Országos Műszaki Könyvtárban, a Mezőgazdasági Könyvtár­ban. Megismerkedétt a szakfolyóiratokkal, szótá­rakkal. Mi minden van egy ilyen könyvtárban? Itt van a nemzetközi „Who’s who 1962.” Ez egy olyan angol kiadású könyv, ahol a vi­lág minden nevesebb sze­mélyiségének adatai, tevé­kenységének rövid ismerte­tése bennfoglaltatik. Kádár János éppúgy szerepel ben­ne, mint Kim ír Szén, vagy Kennedy. Aztán itt van Riemen: Musik-lexi- konja, a világon a jelen­legi legteljesebb zenei lexikon. A Szelszkohozjaj- sztvennaja emciklopedija, a nagy szovjet mezőgazdasági lexikon. Ezenkívül iroda­lomtörténetek, technikai és művészettörténeti forrás­munkák, folyóiratok, ame­lyek mind a szakkérdések­ben való gyors tájékozta­tást szolgálják és teszik lehetővé. Legteljesebb az irodalma a mezőgazdaságnak és a tájegységre jellemző ipari témáknak. Január 1-től kü­lön mezőgazdasági és mű­szaki „fiókja” is lész a tájékoztató szolgálatnak. Hogy mennyire fontos és gyümölcsöző a működése, arra csak egy adatot: az állami gazdaságok igazgató- ságámk üzemszervezési osz­tálya jelentésében külön is kiemelte, mennyit köszön­het a rójuk bízott tudomá­nyos-szervezési kérdések ki­dolgozáséban a tájékoztató szolgálatnak. Búcsúzásunkkor Kardos­áé büszkén mutatja meg naplóját, sikerült adatokat beszerezni a tranzisztoros szemüvegről, amelyet Ausz­kell triában gyártanak, szárában nagyothalló készülék van elhelyezve. Mindjárt mellé­kelte a fényképét és mű­szaki leírását is. Szép és érdekes munka a tájékoztatóé. Nem kell hozzá más, csak néhány nyelv ismerete és széles­körű tájékozottság az alu­míniumtestű hajók techni­kai fejlődésétől az angliai Bartók-hangversenyekig né­hány ezer kérdésről.- ht — Régi jobbágy lakóházból falumúzeum Tiszacsegén az idén ad­ták át rendeltetésének a népművészeti emlékekkel és egykori használati tár­gyakkal berendezett falu­múzeumot. Az épület ere­deti beosztás szerint há­rom részből: lakószobából, konyhából és kamrából áll. Kevés vált a háromezer példány Találkozó a burgonyaföldön A Verdi-jubüeum előtt A szovjet társadalom ké­szül Giuseppe Verdi, a nagy olasz zeneszerző szü­letésének 150. évfordulójá­ra. A Szovjetunióban Vető­di a legnépszerűbb külföldi zeneszerzők közé tartozik. Kétszer járt Oroszország­ban, operáinak bemutatá­sában résztvettek a leghí­resebb énekesek: Saljapin, Nyezsdanova, Szobinov, Kozlovszkij, Barszova és mások. A Szovjetunió postaügyi minisztériuma a napokban különbélyeget adott ki Ver­di arcképével. A jubileumi ünnepségek Verdi születésnapján, októ- ben 10-én kezdődnek. Ülést tartott tegnap dél­előtt a nőtanács Szolnok járási végrehajtó bizottsá­ga. Fontos kérdés volt na­pirenden: Hogyan segítsék a mozgalom aktívái a ne­velési terv ismertetését. Az eddigi tapasztalok szerint a szülők nagyon szívesen fogadták a nevelési tervről szóló kiadványt, A három­ezer példány kevésnek bi­zonyult a járásban. A to­vábbi feladatok, a további lépések megbeszélésére ok­tóber közepén összehívják az iskolai és óvodai szülői munkaközösségek elnökeit, az iskolaigazgatókat, a ve­zető óvónőket, valamint a községi nőtanácsok titká­rait. Döntöttek abban is, hogy a szokásokhoz híven tovább segítik az asszonyok közt a találkozásokat, a tapasz­talatcseréket. A jászladányi liányok-asszonyok a zagy- varékasiakkal, a besenyszö- giek a szajoliakkal, a kő­telekiek a nagykörű iekkel találkoznak a közeljövőben. A tanácskozás befejezté­vel elhatározták azt is, hogy a nőtanács asszonyai segítenek a száné-wzöl 1 ősi Zöldmező Tsz 25 holdas , burgonyavetése termésének felszedésében/ Szerdán és csütörtökön a martfűi, a kőtelki, a tiszavárkonyi és a vezsenyi asszonyok, ös­szesen mintegy százan ad­nak a tsz földjén egymás­nak találkát, hogy a ter­mést mielőbb betakarítsák, s ezzel is enyhítsék a szö­vetkezet gondjait. SVÁJCBAN TELEVÍZIÓS FILM KÉSZÜL LENINRŐL Grigorij Alekszandrov, aki a nagy Szergej Ejzen- stein egykori tanítványa, a svájci televízió részére do­kumentumfilmet készít Le­nin Svájcban eltöltött évei­ről. A napokban megkez­dődnek a. felvételek azo­kon a helyeken, ahol Lenin svájci éveit töltötte emig­rációban. OLVASÓINK írják KERÜLETI POSTAHIVATAL KELLENE... Városunk az utóbbi évek során szinte rohamléptek­ben fejlődött; — néhány utcája fölött azonban mintha megállt volna az idő... Szolnokon jókora területek vannak, melyek­re a posta nem kézbesít ki csomagot. Érthető ez olyan utcák tekiAtetében, melyek esős időben fogat- | tál, gépkocsival járhatat­lanok. Bosszantó, hogy jármű­vel jól megközelíthető he­lyek lakóinak is a főpos­tára kell bemenniük ér­kezett csomagjukért, me­lyet ki vállon, ki kerék­páron fuvaroz haza. A Ko­lozsvári hídon túl, az Abo- nyi út mentén épült új települést nem kerüli el a mentőszolgálat, a taxi, a MÁV „háztól-házig”, a fu­varos — csak a posta. — Gondolom, egy kerületi postahivatal felállítása sok felesleges kényelmetlen­ségtől kímélné meg az er­re lakókat. Arnótfalvi Andor Szolnok, Sorompó u. 9. PALACKOZNI JAJ DE NEHÉZ Miért nem lehet Szolno­kon üveges kakaót, yog- hurtot kapni? Budapestről nem is beszélve: az üve­ges tejtermék árusítása megannyi vidéki nagyvá­rosban rég megoldott kér­dés. A yoghurt, az üveges kakaó üzletekben, üzemi büfékben árusítása meg­rövidítené a reggelenként tejre várakozók hosszú so­rát is. Cs. Miklósné, Szolnok Mint a szolnoki tejüzem­nél megtudtuk, az üzem kaphatna palackozó gépet. Ezt azonban csak akkor üze­meltethetné, ha mellette pa­lackmosó gépet is működ­tethetne. Ez utóbbi gép el­helyezésére jelenleg nincs lehetőség. A jelenlegi el­képzelések szerint a megye- székhely tejüzemét 1965-ben bővítik. Ha azonban a Vas­ipari Vállalat januárban va­lóban elköltözik telephelyé­ről, a tejüzem korszerűsí­tésére — így a palackozó és palackmosó gép beállítására is — talán már jövőre sor kerül. f A következő években is­mét csak néhány előadást tartottak Szolnokon. A Színügyi Bizottság 1926. március 2-i ülésén dr. Sár- közy György városi tanács­nok bejelentette, hogy Szolnok még más városok­kal együtt sem képes szí­niszezont fenntartani. Ja­vasolta, hogy nagyobb szí­nikerületbe társuljon be Szolnok, mert így talán 4—5 hetes színiszezon meg­tartására lehetőség nyílik. Megindultak a tárgyalások a debreceni, a szegedi és a miskolci igazgatókkal. Közben átalakították a színházat: modernizálták, bevezették a központi fű­tést és a külsején végzett átalakításokkal tovább ron­tották az amúgy is szerény szcessziós külsőt. A szín­ház építése közben ismét ülést tartott a Városi Szín­ügyi Bizottság és úgy ha­tároztak, hogy az átalakí­tott színház bérletét Se­bestyén Mihály miskolci igazgatónak adják. Űj fejezet kezdődött a szolnoki színészet történe­tében. A Sebestyén-társu- lat a vidék egyik legerő- sebbike. Az igazgató ízig- vérig művész ember. A tár­sulat előadásait nem első­sorban az anyagi előnyök szemelőtt tartása, hanem magas művészi ibletettség jellemezte. Ezzel az együt­tessel a kiváló színészek egész sora szerepelt Szol­nokon. Itt játszott az ak­kori idők legszebb és leg­többet emlegetett prima­donnája Biller Irén, vele együtt a közönség kedven­ce, ezidőben Bán Klári, Lá­bas Juci, Könyves Tóth Erzsi és Kovács Károly is. Kevés társulatnak volt ak­kora sikere Szolnokon mint Sebestyén Mihány együtte­sének. Az egykori szolnoki igazgatóról akit 70. szüle­tésnapja alkalmából a ta­vasszal magas kormányki­tüntetést kanott sok kedves anekdótát feljegyeztek: „A Művészklubban tör­tént, hogy egy fiatal szí­nész, akiről közdudomású volt, hogy nagybirtokos családból született, állan­dóan apja demokratikus felfogását hangsúlyozta: — Az én apám földbirtokos volt és ráadásul főszolga­bíró, de ha kocsiján végig­hajtott a városon, minden­kit felvett, aki felkéredz- kedett. Miska bácsi egy darabig hallgatja, majd odafordul az újdonsült de­mokratához: — Az én apám is mindenkit felvett a kocsijára, pedig nem volt sem főszolgabíró, sem föld- birtokos. — Hát mi volt? — kérdezte egy dzsentri színész. Villamoskalauz. — felelt szerényen Miska h«- csi.” A Sebestyén társulatnak egy év után távoznia kel­lett Szolnokról. A város egyik vezetője ugyanis csak olyan kikötéssel járult volna hozzá szerződésük meghosszabbításához, ha diszkrét fogadószobát ren­deznek be számára a szín­házban. Az igazgató ilyen feltételek mellett nem óhajtotta szerződése meg­hosszabbítását. Hosszas tár­gyalások kezdődnek a Deb­receni Csokonai Színház igazgatójával. Sokáig nem születik érdemleges meg­egyezés. „Szolnokon csak az csináljon színházat, aki tönkre akar menni. A vá­ros anyagi és erkölcsi tá­mogatása nélkül semmit sem tehetek. Nem gondolod polgármester úr, hogy ku­tyakomédia a színművészet ott nálatok?” — írja a deb­receni igazgató. Végre ked­vezményt adott a város. 1931-ig Kardos Géza deb­receni társulata játszott Szolnokon. Ezzel az együt­tessel is nagy művész egyé­niségeket láthatott a kö­zönség. Itt játszott Ditrói Ica, Halassy Mariska, Su­lyok Mária. Erdődy Kál­mán, Misoga László és Su­gár Mihály. A színház és a város ve­zetői közötti összetűzések szinte állandóak voltak, mert a Képviselőtestület csak minimális pénzügyi támogatást szavazott meg a társulat részére, bevéte­le meg alig volt a színház­nak, hiszen az egyszerű emberek számára még a karzati helyárak is nagyon magasak. A kenyérgondok távoltartották a szolnoki közöséget a színháztól. Kardos Géza az 1932-es színiévadra már nem haj­landó átjönni Szolnokra, — „mégiscsak kutyakomédia nálatok a szín'átszás, Pol­gármester úr!” — és ez- évben nincs is állandó tár­sulat a városban. Goór László Teréz körúti szín- társulata és Alapi Nándor utazó együttese vendégsze­repeit néhány előadáson ebben az évben Szolnokon. 1935-ben új színikerületi beosztást alakítottak ki: Kecskemét—Újpest—Békés­csaba—Szolnok az új sziní- kerület városai. A város polgármesterével az új igazgató, az újpesti társulat vezetője, Miklósy Imre sem boldogult: ^••kegyeskedjék lépése­ket tenni Polgármester Ür abban az irányban hogy Slzolnokon is megkapjam azt a subvenciót, amit más városok oly nagylelkűen már rég eljuttattak hoz­zám. Sajnos Szolnokon nincs remény egy közepes jó szezonra sem, így nem tudom megtalálni számítá­somat a város megértő se­gítsége nélkül. A vergődő magyar színészét nevében kérem megértő támogatá­sát, és úgy én mint társu­latom igaz hálája fogja kísérni Nagyságod minden gondolatát.” Nagynehezen megszüle­tett a sovány megegyezés, és a Mikl'ssy társulat ját­szott néhány évig Szolno­kon. Egy 1936-os fővárosi lap igen elismerően irt a látott előadásról, különö­sen dicsérte ölvedi Zsókát, Homokai Pált és Sugár Lászlót. Ennél a társulat­nál vendégszerepeit né­hány napig Gózon Gyula. A képviselőtestület vál­tozása megpecsételte a Miklóssy társulat sorsát. Tovább csökkentették az állami támogatást, s a tár­sulat nem tudott megélni Szolnokon, tovább vándo­rolt. Az 1936-os nyári szí­niszezonban alkalmi együt­tesek léptek fel, köztük egy-egy nagy művész, Ka­bos Gyula, Herczeg Jenő, Komlós Vilmos és Salamon Béla. Az 1937-es szezonra Szik- lay Jenő szegedi színtár­sulatát hívták meg a vá­rosba. Ez az együttes ak­kor már a legjobb vidéki társulat hírében állott. Itt játszik Erényi Böske, Ham- vay Lucy, Lantos Ica, Komlós Juci, Mészáros Ági és Erdődy Kálmán. Az évad nagy színházi sikere Bemard Shaw: Szent Jo­hannája. A helyi és fővá­rosi lapok egybehangzóan dicsérték az előadást. A drámai bemutatón kívül a látványos nagyoperettek egész sorát hozták színre: A víg özvegyet, a Cigány- prímást, a Bob herceget és A cigánybárót. Mégsem boldogult a társulat a vá­rosban. A vidéki színé­szek élet-halál harcában megint csak a hivatalos város győzedelmeskedett. A szegedi társulat az évad befejezése előtt kénytelen visszamenni Szegedre. Bán­ki Róbert társulata tartott még azévben 8 előadást. Ehhez a társulathoz fűző­dik egy felejthetetlen szín­házi élmény: 1938. június 3-án Szolnokon játszott Bajor Gizi, Kiss Ferenc és Rajnai Gábor. (Folytatjuk.* TISZAI LAJOS: ^ ^ Ü ^ || MIMII 4il

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom