Szolnok Megyei Néplap, 1963. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-25 / 224. szám
1993. szeptember 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kiesik-e 1,800.000 for nt a derzsi gazdák zsebéből ? Parázs vita — számolgatás ““ végeredmény A tiszaderzsd Kossuth Tsz-bein a szokásos napi munkaeligazítás után parázs vita alakult ki a „termelőszövetkezeti háromszög”: az elnök, a főagro- nómus és párttitkár között. Papír, ceruza segítségével számolgatták, ebből ennyi, abból annyi a kiesés, ez vagy az pedig többet hoz a tervezett jövedelemnél. — Te János, nem jól szá-, molsz, mert másfél milliónál több a kiesés a növénytermesztés jövedelméből — mondta Fótos Sándor tsz-elnök. Andrási János főagronó- mus ismét élőiről kezdte: — A búzából 1 200 000. a maglucemábó! 300 000 forinttal csökkent a bevétel... Hát igen. a tiszaderzriefc- nek is sok kárt okozott a hosszú kemény tél. Mind az 1150 hold búzájukat megcsdgázta a fagy, 290 holdon pedig teljesen kipusztította. Átlagtermésük a tervezett 14 mázsa helyett 10.60 mázsa lett kenyérgabonából. A 120 hold magnak meghagyott lucernát Is tönkretette a nagy hőség, majd a több napos eső. Ez okozta az említett másfél millió forint kiesést. — ...ténylegesen nemcsak ennyi az időjárás okozta kár. Még vagy 300 000 forinttal csökkent a növény termes zté* bevétele, mert az uborkamag, s néhány egyéb növény sem hozta meg azt, amit vártunk — hagyta abba a számolgatást a főagronó- mus. — Tehát 1 800 000 forinttal kevesebb lesz a tervezett bevétel... — Igen, de azért várjon még egy picit — szólalt meg Fazekas Pál, a párt- titkár, — Miért? — Mert a számításnak ez csak az egyik oldala. Azt is adjuk már össze, mit mivél pótolunk, vagy mi hozott többet a vártnál — bíztatta vitapartnereit. Ismét sorakoztak a számok a papírlapon. Andrási elvtárs hangosan számolgatott: — A kifagyott búza helyett 168 holdba napraforgót vetettünk. Ebből 680 000' forintot várunk. Megdupláztuk a burgonyatermő területet is. a 80 hold — száz mázsás átlagot számítva — 1 000 000 forint többlet bevételt ad. A ciikorrénánk 175 hold átlagában 40 mázsával fölözi a tervezett 180 mázsás holdanként] termést. A többlettermés értéke 287 000 forint. — Mit nem számoltam még Sándor? — pillantott kérdően az elnökre. — A kertészetet, meg az árucsdríkét. Igaz, hogy ebből Takarékos város KISÚJSZÁLLÁS A számadatok azt bizonyítják, hogy a kisújszállásiak igen takarékos emberek. Tavaly év végén a takarékkönyvekben 11,7 millió forintjuk volt. Ez az összeg szeptember közepére 15,8 millió forintra emelkedett. A városban valamennyi, legalább ötven alkalmazottat foglalkoztató üzemben, intézményben működik a KST, amelynek fő összege eléri az 1,2 millió forintot. Sokan váltották ki — s helyezték így el pénzüket — az autói yeremény-betét- könyvet. Pontosan nyolcvankilencen, 565 000 forintot tettek félre e célból. A különböző hitelakciók kedvezményét is számosán vették igénybe. Lakásépítkezésbe harminchármán fogtak OTP-hitel segítségével. Részükre évmillió forintot folyósítottak. Áruvásárlásra 210 hitellevelet állított ki az OTP kisújszállási fiókja, 40 j 000 forint értékben. Az államosított házak eladásakor egymillió forint hitelt biztosítottak a vásárlóknak. Mindezek alapján valósan állapíthatjuk meg: takarékos város Kisújszállás. A mezőtúri leánygimnázium második osztályos tanulói politechnikai gyakorlaton a városi kertészetben vesznek részt. // FEHÉR" FIÚK „vagány”, akinek erőszakkal se lehet befogni aszóját. A vagonajtóból, ahol eddig a kibukó a sűrű fehér felhőből csak néha villant meg egy-egy vaslapát, most kiugrik a megrakott vontató tetejére, igazgatni. Öt látom meg először. — Elég lesz fiúk! — kiált oda a traktorvezető. — Szólj a többieknek! Azután hozzám fordul és valamivel halkabban azt mondja: — Rendes gyerekek ezek. Nézze meg, hogy dolgoznak. És még ebédjük sem volt .. A Zetor súlyos pótkocsijával már messze a sorompó felé zötvög, a ködös műtrágyafelhő is elült, csak szúrós, nehéz szagától köhögnek a fiúk még most is. P’bennek kicsit a következő fordulóig. Csillogóan fehérek mind, ruhájuk, arcuk, hajuk, de még a szempillájuk is, ragyognak, mintha porcuVorba mártották volna őket Persze, ez azért korántsem olyan kellemes. Legnagyobb kívánságuk a víz. Inni, de méginkább mosakodni szeretnének Fáradtak kicsit. Nem mondom, úgyse ismernék el. — Négyre, fél ötre úgyis végzünk. Már a felét kiraktuk, semmi az egész — nyugtat meg a titkár fiú. Este táncolni mennek, 1 vagy moziba, lehet, hogy klubest is lesz a KISZ- ben — ezt még nem tudják biztosan. — Holnap vasárnap lesz, mégis munkába mennek újra, csak Kovács Sanyi nem, mert ó növénytermesztő. A többieknek menni kell, az állatok nem várhatnak hétfőig. A jövő héten és azután minden hét végén kukoricát törnek, szintén társadalmi munkában Közben KISZ oktatásra készülnek, - sportpályát építenek, kirándulást szerveznek — éppen elég. Szabad többet kívánni egykét hónapja újjáalakult alig húsztagú ifjúsági szervezettől? — Jön a Zetor! Juhász Lajos már fenn is van a félig kiürült vagonban, onnan figyelmezteti a többieket. Sietnek. Szemüket még marja az előbbi por. Nem marad gazdátlan lapát, ég a kezükben a munka, s egy perc múlva már nem látok semmit. Csípős, maró, de szép habos fehér felhőbe burkolóztak. F. M. csak 200 000 forint a többlet. — A kertészetből is 200 000, meg a csirkéből is — mondta isimét vitakészen a főagronómus. — S a csibéből úgy lett a plusz, hogy a tervezett 20 ezret neveltük fel ugyan, de nem 80 dekagrammra, hanem 1— 1.20 kilogramm súlyúra. A sertéshizlalásnál is a súlytöbblet és a ráadásként meghizlalt 200 sertés hozza az 500 000 forint többletbevételt. A fita és számolgatás azzal fejeződött be, hogy mindhárman bizonygatták: sdlkérüi pótolni a kiesést. S a szövetkezeti gazdák munkaegysége a tervezett 35 forintnál várhatóan többet ér maid a zárszámadáskor. (N. K.) M^crr^uH a MALÉV ©iső tenaeren^úli légijárata Kedden ünnepélyesen megindult a Budapest— Kairó közötti légiforgalom. Az indítóiárattal Rónai Rudolf közlekedési- és postaügyi miniszterhelyettes vezetésével magyar delegáció utazott az Egyesült Arab Köztársaság fővárosába. A megnyitó járaton a magyar delegációt elkísérte Mohammed Ibrahim, az Egyesült Arab Köztársaság magyarországi nagykövete is. A küldöttség búcsúztatásán megjelent Kossá István közlekedés- és postaügyi miniszter, Szarka Károly külügyminiszterhelyettes, a Külügyminisztérium, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium, a magyar légiközlekedés, s a közélet több vezető munkatársa. , A Szolnoki Vasipari Vállalat VIII. kerületi akkumulátor javító üzemében Kovács Mihály a gépteremben ellenőrzést végez. A távolsági autóbusz ^ soká indul még, de a négy fiatalasszony olyan szigorú határozottsággal elfoglalta a két egymásutáni páros ülést, mintha helyük veszélyeztetve lenne. Hallgatnak. Egyikük kezében összehajtogatott hivatalos cédula simul a zsebkendő mellett. Szinte sóhajtanak, mikor a nagy kövér asz- szony is megérkezik. Billen a busz, mialatt felküzdi magát a lépcsőkön. Nem is köszön. Ügy kezdi, mint aki halálra van sértve. — Te is, Manci? Meg ti is, Bözsi, Joli?... Itt az egész Kőris utca?... Mi a csudának ráncigálják az embert? — Maga is az idézésre? — Arra. Mit tudom én, miért?! — M^st már Vrtem, miért nem köszönt Róza néném harmadnapja, mikor a csemegeboltban találkoztunk — jegyzi meg élesen, kese- reűn az egyik fiatalasz- szo- v. Az 5 arca megviselt, szeme kisírt, halántékán varasodott seb. — Én, azért?! Egysze- reűn, nem vettelek észre... De miért is hivattattál engem? Én nem tudok semAz embert pillanatok alatt körülfonja a tüsszentésre ingerlő csípős illat és úgy csavarja az orrát, hogy — ha tehetné, — legszívesebben nem is venne levegőt. Nem messze az állomástól, a külső vágányon áll egy magányos teherkocsi, ott kapja fel a szél ezt a maró, fojtogató szagot. Látni nem sokat lehet arrafelé, mindent eltakar, beborít puha fehér füsttel a felszálló műtrágyapor. Ott dolgoznak társadalmi munkában a tiszafüredi 'Hámán Kató Tsz kiszesei. Kora délután van, kihalt az egész környék, — nagy nyugalom, nagy meleg — amolyan lusta szombat délutáni hangulat uralkodik. Ilyenkor az emberek többsége már hazament a munkából. Potor- nai Gergelyék még nem. Vagonkirakás. Lapátolják a műtrágyát, közben nagyokat tüsszentenek, krá- kognak, nyelik a maró fehér port, a szemük köny- nyezik, de ez még nem zavarja ókét különösebben — állandóan beszélgetnek. Főleg a kis Baksi Feri viszi a prímet, az 6 hangja folyton kihallatszik a többi közül. Be1©való gyerek azt mondják meg, hogy nagyszájú, talpraesett kis miről. Mindenkinek megvan a maga baja. Senki nem teszi ki a piacra: nesz- tek, vegyetek el belőle. — Azt Róza néném is tudva tudja, hányszor zavart ki Péter a három gyerekkel, mikor berúgott. Bicskával rontott utánunk, a szomszédba kellett meghúzódnunk éjszakára. — Én semmit se tudok, semmit nem láttam. Mikor egy családra eljön az este, bezárul minden a világ előtt. Hol, mi történik — senkinek semmi köze hozzá. — Ugyan, ne tessék nw mondani! — csuklik sírásba a menyecske hangja. — Hányszor mutogattam arcomon, karomon a kék foltokat magának is?! — Azt mondtad, véletlenül nekimentéi az ajtónak. — Igen ... mert az ember takargatná, amíg lehet — zokog amaz. — Na és akkor se látott semmit, mikor Józsi bátyámén* 'riött hozzánk? Mikor a disznót vágtuk? Nem’ ... Akkor is egész nap a kocsmában volt Péter. Érte mentem, rimánkodtam, jöjjön haza, segítsen. Erre, ott mindenki előtt egy székkel támadt rám. Ha a maga ura nem fogja le, talán agyon is üt. Ö kísérte haza — Józsi bácsi. Sokáig csitítgatta itthon is, mert nem akart csillanó Jni. Felborítgatta az asztalokat, pedig teli voltak hurkával, kolbásszal, meg még rengeteg töltelékkel. Ott toporzékolt rajta, Józsi bácsi alig bírta elszedni tőle a késeket... Akkor jött át maga is, mindent látott... Hát annyit nem tenne legalább a gyerekeim érdekében, hogy mindezt tanúsítsa a bíróságon? — Én ilyesmihez sosem voltam szokva. A mi családunkban ilyet ér nem láttam ... Sokmindent kibír az ember. Ki kell bírni. Asszony vagy. — Én egyszer mentem ei az uramért a kocsmába — szól közbe bátortalanul a tanúnak beidézett másik fiatalasszony. — Hogy mit kaptam, te jóisten! Abból megértettem, hogy többet ne csináljam... Sokmindent el kell tűrnünk egymásnak. — Ez az! Én is adtam anyám szavára, mikor négy-öt évvel ezelőtt már tűrhetetlen lett a sorunk. Ö is mindig ezt tanácsolta: „Rossz a rosszal, de rossz nélkül még rosszabb.” Hát tegyem tönkre örökéletre a gyerekeket, magamat?! La- het végtelenségig bírni, hogy jóformán már nem is alhatunk odahaza? Egy kis zurdikban húzzuk meg magunkat Bütöséknél. Négyen sírunk, álmatlankodunk. idejutottunk tíz év után. Négy-ó évvel ezelőtt látszott már, hogy a mi életünk zátonyra futott... Most már van képe odahozni a szeretőjét is éjszakára. A gyerekei előtt! — kesereg tovább az elesett. C kkor az elhízott asz™ szony, akiknél „ilyet nem láttak, ilyenhez nincsenek szokva” — hevesen közbevág. — Ki kell bírni mindent! Hát az én lányom mit szólt, mikor a vejem szeretője egyenesen hozzá is bepo- fátlankodott. Oszt így „Még mindig kapaszkodsz az uradba, mi? Tudd meg, hogy gyerekem lesz — tő le”. A lányom mégis kitartott az ura mellett. Sőt! összejámak avval a lánynyal. Az sokszor elviszi hozzá a vejemtől való gyereket, hadd legyen náluk, míg ő a piacon jár.... — Tudja mit, Róza néném — változik határozottá a válóperes tárgyalására utazó fiatalasszony hangja. — Nekem maga ne is jöjjön tanúskodni. Maradjon itthon ... Még a büntetését is megfizetem inkább, A kövér asszony mos* már azértis elmegy. T. í
