Szolnok Megyei Néplap, 1963. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-22 / 222. szám
1985, szeptember 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 A felvásárlás helyzete Ülésezett a tiszafüredi járási pártbizottság Ülést tartott pénteken a tiszafüredi járási pártbizottság. A tanácskozás egyik napirendi pontjaként Erdélyi Ferenc, a járási tanács elnökhelyettese számolt be a pártbizottságnak a felvásárlás eredményeiről. A járásban a felvásárlás idei eredményei meghaladják a múlt éviét. Bár kenyérgabona termesztési tervüket nem teljesítették — az őszi vetésekből 1200 holdat kellett kiszántani a fagy miatt a tavasszal — a tavalyihoz viszonyítva 9000 mázsával vásároltak fel többet, ez év első felében. A napraforgó, valamint a tojás kivételével minden főbb termékből és terményből többet vásároltak fel a felvásárló szervek az idén, mint tavaly. A beszámoló kimutatta azt is, hogy az árutermelésben milyen fontos szerepük van a háztáji gazdaságoknak. A tejnek például közel negyven százalékát, a tojásnak pedig közel 76 százalékát adják a háztáji gazdaságok. \ háztáji gazdaságokban tenyésztett sertések száma nagyon ingadozik a járásban. Az idén hétezerrel tartottak kevesebbet a háztáji gazdaságokban, mint tavaly. Ezért a pártbizottság úgy foglalt állást, hogy a szövetkezetekben az eddiginél jobban kell gondoskodni a háztáji állatok takarmánnyal való ellátásáról. A sertéshizlalási eredmények biztatóak a járásban. Ez részben a különböző takarmánytápok etetésére való áttérésnek, másrészt a gondozói munka javulásának tudható be. Részletesen ismertette Erdélyi elvtárs a zöldségfelvásárlás helyzetét is. A beszámoló nagyon sok számot adatot sorolt fel. Ennyi adat. birtokában már lehetséges és hasznos lett volna elemezni azt is, hogy mi rejtőzik a számok mögött Megkeresni az okát is annak, hogy miért van olyan nagy különbség az egyes szövetkezetek eredményei között. A tisza- szentimrei Haladás Tsz- ben például 10,80 forintot költenek egy kilogramm sertéshús előállítására, addig a tiszaszöllősi Szarvas Sándor Tsz-ben 26 forintnál is többet. Ugyanez vonatkozik a szarvasmarha hizlalására. Azzal a különbséggel, hogy ennek a költsége a járási átlagot tekintve is magas, tavaly meghaladta a 22 forintot. A tiszaszentimrei Aranykalász Tsz 13 forintba, a tiszaszöllősi Szarvas Sándor Tsz-ben 41,22 forintba van egy kilogramm marhahús előállítása. A tiszaszentimrei Haladás Tsz-ben 14,50 forintba kerül egy kilogramm baromfihús, a tiszafüredi Há- mán Kató Tsz-ben két fillér híján negyven forint. A beszámolóból kimaradt elemzést a pártbizottság tagjai részben elvégezték. A tiltó piros kör Vénasszonyos nyári napsütésben úszik Kisújszállás. Az utca lármás. Élénk gyerekzsivaj. Autók tülkölnek, biciklisek tekernek, szekeresek fordulnak rá a túrkevei útra. Élénk a forgalom. Az Arany János úti iskolával szembeni épületben is tanítanak. Ott tartják a tornaórát, és a gyakorlati foglalkozást is. Így hát reggel és a szünetekben nagy a diákvándorlás. A kicsik, nagyok szertelensége tán még balesetet is eredményezhetne, ha... Az úttörők közlekedési járőrörse nem vigyázna rájuk. Most éppen Szél Pista és a mosolygós, vöröshajú Kecze István a szolgálatos. Egyenruhában vannak. Piros nyekkendőjüket vígan lobogtatja az őszi szél. Fejükön tányérsapka, rajta az őrs jelvénye, kezükben az állítótárcsa olykor magasba lendül. A piros kör tiltó jelére a járművek engedelmesen megállnak. Kecze Pista az út közepén őrködik, s néha-néha rászól egy-két pajkosabb srácra. — Igyekezz már, te! Nem sétatér... Erre aztán meg futni kezdetiek. A szolgálatos kipirul, mérges lesz. Látszik rajta, hogy legszívesebben megbillentené valamelyiket... Dehát most nem lehet. Ez komoly munka; így hát legyűri az indulatát. Na, végre átért az egész osztály. Szabad az út. Ojra motor berregés, bicikli-csengetés, egy „na’’ a lovaknak... Mikor visszajön a fiú, megszólítom. — Miből áll a szolgálat? — Hát, őrködésből. Nyolcán vagyunk. Farkas Pista a parancsnok, ö oszt be bennünket. Reggel fél nyolcra jövünk, csengetésig vigyázunk; No meg a szünetekben. — Szeretitek? — Hát persze. Csák eleinte volt rossz, mert mindenki minket bámult. De aztán megszoktuk. A felnőtték, is mi is. Itt már — mutat az átkelőhelyre — ők is csak akkor mennek át, ha szabad az út. — A járművek megállnak? — Mindig. — Mi volt eddig a legérdekesebb a számotokra? — A próbázás. Akkor jól kiszúrtunk a kocsikkal. A megállítást gyakoroltuk; De jó hecc volt! Nem volt ott járókelő egy se. Mi meg mégis megálljt jeleztünk. Persze, a sofőrök bosszankodtak. Mi meg jót nevettünk. Űjabb gyerekcsapat érkezik. Kecze Pista magamra hagy. Újból a levegőben van a tárcsa. Fékeznek a kocsik. „Hóha!” — hallatszik egy szekérről. A kisdiákok nem mozdulnak. F. P. A Törökszentmiklósi Vas és Faipari KTSZ a vasipari, hűtőgép és motorszerelő javítási munkákat 2 5 Val olcsóbban végzi a lakosságnak 196 3. október 1-t ő 1 A lelketlen Krajcz Fáradtak vpltak és álmosak. Hiába, nem nekik való még az éjszakázás. Reggel hat óra tájt ballagott hazafelé a három gyerek. Egész éjjel szalmát húzattak le a Mező Imre Tsz földjéről Kengyelen. — Éhes vagyok — mondta hirtelen Pólyák Sanyi. — Én is — kontrázott Pápai Józsi. — Várjatok, — szólt a legidősebb, a tizenöt éves Csató Feri. — Dinnyét szerzünk. Benne vagytok? Meg sem várta, míg társai válaszolnak, a dinnyeföld felé vette az irányt Minden simán ment. Négy szép görögdinnyét zsákmányoltak és a nagygyepen leültek, hogy elfogyasszák. Az elsőből falatoztak farkasétvággyal, amikor hátuk mögött hirtelen föld- r—uhant egy kerékpár. — Esztek, bogárkáim? — tornyosult föléjük a diny- nyés hatalmas teste. — Kitől kaptátok? Na, pofázzatok, mert széttaposlak benneteket — ordította. — Szent Pétertől —. re- begte ijedten a kis Pápai. Azt akarta mondani, hogy Székely Pétertől, de nyelvébe görcsölt a félelem. így csúszott ki a száján a komikus felelet. Csattant, a hatalmas tenyér a kis golyófejen. Egyszer, kétszer, háromszor, négyszer. Citt, csatt... Csitt, csatt... Aztán a Csató gyerekhez lépett. Erre a két kisebb futásnak eredt. A kis Pápai úgy sírt -ohanás közben, ahogy a torkán kifért. — Hát te? Nem tudsz pofázni?... Hallgatott, ült a dinnyék mellett, a földet nézte kitartóan. — Kitaposom a beled, ha nem szólsz, te... Csató Feri szíve a torkában dobogott. Mit fog csinálni vele ez a... — Jaj, — sikoltott belőle a fájdalom! Megrázkódott az agya. — Jaj, ne... ne bántson — kiabált és a két tenyerét arca elé kapta és felugrott ültéből. — Loptok, rohadt csirkefogók? Loptok, Nesze! Tenyérrel, ököllel, elvakult dühvei csépelte, ahol érte. A gyenge test leroskadt, erre belerúgott. — Állj. fel, mert széttaposlak — tajtékzott vérbe- borult szemmel. — Fogd a dinnyéket. Visszavisszük a kunyhóba, jómadár. Amint az ajó elé értek, belökte. Annyit hallott még, hogy a dinnyés társa bekiáltott: Üsd, az anyja szentségit, többet ne tudjon idejönni. — Bízd rám — szólt ki és keze máris új ütésre lendült. Reccs... A gyerek csak nekiesett a kunyhófalnak, és leroskadt. Orrából patakban folyt a vér. Krajcz megijedt. Rosszul találhattam — villan felzaklatott agyába. Hirtelen megragadta és az ajtón túlra lódította a jajgató gyereket. aztán utánaszólt: — Menj te, ne hullajtsd itt a véred. Röviddel az eset után olyan volt a község, mint a felbolygatott méhkas. — Embertelen ez a Krajcz Laj< s. — Na, hiszen csak az én fiammal csinálta volna így, az uram már rég agyonütötte volna. — A magáé! De az a szerencsétlen idős, beteges Csató József? — Fizettesse meg velük, de ne verje félholtra a gyereket — Nem ember az. — Nem bír az erejével az a bika. — Kiváltképpen akkor, amikor iszik. — Szegény gyerek. Látták, hogyan nézett ki? Akkora volt a feje, mint egy kishordó. Teljesen összetörte az a brutális dinnyés. — Csak jöjjön be a kocsmába — így az emberek. Krajcz Lajos augusztus tizenharmadika óta nem mutatkozik emberek _ között. Este, a sötétség®eple alatt lopódzik haza. A dinnyeföldön kerestem fel. Fölényesnek igyekezett látszani. — A Csató gyerek miatt jött? Nem tudom, mit kerítenek olyan nagy feneket a dolognak. Kapott három pofont és kész. — De még három hét után is nyomja az ágyat. — Az egyik egy kicsit nagyra sikerült Amúgyis A szőke kislány először felment az avasd kilátóra és körbepillantott. Hatalmasnak érezte magát és a karcagi kis árkokra, töltésekre gondolt. Ott szánkóztak telente — a lesiklási távolság mindössze 5—6 méter volt. Ezt nevezték „domb”-nak. Kedves, szelid dombocskának, a téli örömök egyetlen objektumának. S most itt a nagy hegy, a hegyen ez a pompás építészeti remekmű, amelyről jól látni a Bükk bérceit, a kohók óriáskéményeit, a távolban kígyózó vonatokat, a csillogó hátú Szin- va-patakot. Ez a kezdő „képsor” ragadt meg Barabási Krisztinában is, aki elszakadva a messzi karcagi pusztáktól, itt talált időlegesen otthonira Miskolcon a Nehézipari Műszaki Egyetem egyik kollégiumi épületében. Amíg benyomásairól alakulóban lévő véleményéről faggatom, az a kérdés törtet bennem élőre, miért gondolt erre a „férfias” pályára? — Nagyon szeretem a matematikát és az ábrázoló geometriát. A gépekhez is nagy kedvet érzek, ami itt az egyetemen megkétszereződött, mert egy egész tanulókör előtt kell bizonyítanom. — ? — Egyedül vagyok lány az egész tankörben. S most azt kell bizonyítanom, én sem vagyok gyengébb gépészmérnök „alapanyag” mint a fiúk. — Hogyan zajlott le az életre szóló kedves aktus: „...egyetemi polgárrá fogadom...?” — Mivel több mint nyolc- százán kezdtük meg a tanulmányainkat, ez az ünnepélyes pillanat tanulócsoportonként zajlott le. Megható volt... Én, az egyetemi polgár... Nevet beteges gyerek. Nem amiatt fekszik az. Nincs annak a kölyöknek semmi baja. Aztán ha okoskodnak, ám tegyék. Oda állok én mindenkor a bíróság elé. Krajcz Lajosnak nem ez az első esete. Egyszer már szigorú büntetést kapott verekedés miatt Ügy látszik, nem tanult belőle. Most azonban nemcsak az igazságszolgáltatással került szembe, hanem az egész község megvetésével, jogos ellenszenvével is. Bognár János Barabási Krisztina karcagi diáklány egyetemi polgár, Miskolcon, ebben a szüntelenül növekvő, lüktető levegőjű városban. — Milyennek találja az alföldi csendesség után ezt a nagyvárosi nyüzsgést, az Egyetem-város zsibongását. — Tulajdonképpen csak a földrajzból ismertem a várost Gyárait, épületeit csak fényképről, filmhíradók kockáiról. A csendes kedves alföldi város után kicsit idegen ez a rohanó világ, de gyorsan meg lehet szokni. Maga az Egyetem-város is olyan, mint egy város. Utcáiról csak a mikrobuszok és a mikrovü- lamosok hiányzanak. — Az első tanítási nap mit hozott? — Nagy meglepetést. Zárthelyit írtunk matematikából. Az arra volt jó, hogy az oktatók tapogatód- zanak: ki mit tud? Ugyanis a sokféle középiskolából idesereglő fiatal feltehetően nem egy színvonalon mozog. — Sikerült a zárthelyi? — Ügy érzem, igen. Nem szeretnék szégyent hozni egykori kedves karcagi tanáromra, Veres Jánosra. Nézem ezt a szőke, csendes egyetemi polgárt, aki magával hozta egy csendes város szerénységét is. Vajon feloldódik e ez a pazarlásnak tűnő zárkózottsága, tompul-e mértéktelen szerénysége? A kérdéseket önmagámnak azért tettem fel, mert a mai diáktempó valahogy több határozottságot, több kezdeti bátorságot követel meg. Vagy én vagyok türelmetlen? Utolsó kérdésem nem lepi meg, már várta: A hegyek elhódítják-e majd az Alföldtől? — Szeretem a hegyeket; Szentély an fő részletre A Csepel Kerékpár- és Motorkerékpár Nagykereskedelmi Vállalat Közli, hogy a lakosság személygépkocsi vásárlásának megkönnyítése érdekében 1963 szeptember 23-tól december 31-ig Trabant, Wartburg, Skoda és Moszkvics gépkocsit — OTP hitelre is árusít. A hitelezés részletes feltételeiről a Csepel vállalat autószalonjai, valamint az Országos Takarékpénztár Fiókjai adnak felvilágosítást. (MTI). de ezek nincsenek olyan hatással rám, mint a gépek. Hódítani csak ők képesek, legyenek az Alföldön, vagy a felvidéken. Ami pedig a jövőt illeti, ezt nem jelöltem túl távolinak. Csak annyit szeretnék elérni, hogy az első télévben jó, de inkább jeles rendű legyek. Ez az erkölcsi megnyugváson kívül ösztöndíj javítással is párosul. Párkány László Elfogták Olaszországban elfogták és 13 havi börtönre ítélték Serafimo Massanit, a „bürokrácia ellenségét”, aki tavaly keltett szenzációt azzal, hogy éjszakánként betört különféle irodákba, szétszórta az összes papírokat, rettenetes felfordulást okozott és mindenütt cédulát hagyott „A bürokrácia ellensége” felirattal. Őszi virágdísz Másodszor öltözött virágdíszbe az idén a vadgesztenyefa a tiszaszentimrei rendőrőrs udvarán. Virágai épp olyan szépek, mint tavaszi „elődeik”, csak leveleit szürkitette meg a nyári por. Azonnali belépéssel felveszünk gyakorlattal rendelkező ESZTERGÁLYOS és SZERKEZETI LAKATOS szakmunkásokat. Útiköltséget csak felvétel esetén térítünk. — Jelentkezés: ' Jászberény, Aprítógépgyár, Munkaügyi Osztály. jegyeztesse elő 1964-re tervezett kislakásépítését a megyei építőipari szövetkezetek és vegyesipari szövetkezetek építőipari részlegeinél, hogy a kivitelezéshez a kapacitást biztosítani tudják, pontosan betarthassák a vállalt határidőt. Kivitelezéssel kapcsolatos tájékoztatást készséggel adnak! Alföldi diáklány a hegyek lábainál #
