Szolnok Megyei Néplap, 1963. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-21 / 221. szám

1963. szeptember 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s a répaföldön TT agyvarékas is olyan község, ahonnan eljárnak dolgozni. A szolnoki üze­mekben, a vasútnál, de a fővárosban is nagyon sok rékasi ember, főként férfi, ta­lált munkaalkalmat. Érthető tehát, hogy a Béke Tsz-ben a növényápolás és betaka­rítás idején jórészt az asszonyok, s a csa­ládtagok munkájára számítanak. Eddig még nem okoztak csalódást a ré­kasi asszonyok. Most is szinte elözönlötték a 170 holdas cukorrépa táblát. S a veze­tőknek nem a munkára kellett noszogatni, hanem inkább arra ügyelni, hogy minden­ki a megszabott időpontban fogjon a beta­karításhoz. Ha a szállítás és a a cukorgyár kapacitása megengedné, néhány nap alatt felszednék a répát. Ahhoz kell azonban igazodniok, hogy napi 15 vagonnal adhat­nak át, s ezenkívül a két és fél, három napra való tartaléknál többet nem cél­szerű felszedni. — Mi már holnap végzünk — újságolja özvegy Magda Istvánné. A dolgos, idős néni július óta már nyug­díjat kap. De a vállalt területen példásan gondozta a növényeket. Persze segítséggel. A lánya F. Bakk Imréné és a menye Magda Mihályné most is ott hajladozik a répacsomók mellett. Távolabb a két fia­talember „kapkodóval” rángatja ki a földből a jó nagyra nőtt répát. Az asszo­nyok összeszedik, tisztítják, , .fejelik”, csomóba rakják. — Mi nem vagyunk tsz-tagok, de min­dig segítettünk anyámnak — mondja Baklc-né. — Mit is csinált volna egymaga a három hold kukoricával, az 1650 négy­szögöl répával, s 640 négyszögöl mákkal. — Közösen kapáltunk, s a betakarítás­ban is segítünk — toldja meg a mondot­takat a fiatal Magdáné. Jó termést ad a répa. A főagronómus szerint az átlagtermés fölözi a 220 mázsát. Szavait igazolja a Magda család eredmé­nye is, az általuk művelt, s betakarított répa biztosan lesz három vagonnal. Ezért, a munkaegységen felül, 60 kiloramm cu­kor prémiumként jár. Bíró Mihálynénak a férje és Polónyi Józsefné segít az 1000 négyszögöl cukorré­pa betakarításában. — Vasárnap még több volt a segítség. Nyolcán, vagy kilencen voltunk — szá­molgat Bíróné. — Tudja, én csak olyan bedolgozó vagyok, de azért az idén is vál­laltam három hold kukoricát, nyocszáz négyszögöl mákot, meg ezt a répát. Polónyiné tagként gyarapítja a munka­egységét. A vállalt terület mellett a közö­sen művelt napraforgó, cirok és egyéb nö­vény ápolásában, betakarításában is részt vesz. Úgy számítja, 150 egységre részel majd a zárszámadáskor. Kicsit távolabb hat asszony dolgozik egymás mellett. — Most a Kiss Sándorné répáját szed­jük. Jobban halad a munka így, összefog­va, mintha mindenki egymaga bajlódna a területével — sorolja a beszédes Tóth Istvánné. Aztán a keresetre, meg a gondokra te­relődik a szó. Nem könnyű a helyzete Dóra Jánosnénak sem. Négy gyermek ne­velése, a házkörüli munka ellátása mellett — erre sokszor az éjszakai pihenőjét ál­dozza — vállalt munkát a közösben. Szeptemberig 130 munkaegységet írtak a javára. Demecs Jánosné sem válogatott a munkában, különben nem szaporodott volna százötvenre az egysége. Most a be­takarítás idején még vagy ötvenet gyűjt ehhez. Zsákfoltozás, szénagyűjtés, palánta ki­ültetés, kapálás és betakarítás, mind olyan feladat, amelyből részt kérnek a rékasi asszonyok. S ha sürgős a munka, család­tagjaikat is „beszervezik”. Most a cukor­répa betakarításánál is szinte minden tag harmad—negyedmagával dolgozik. Nem csoda tehát, hogy ütemesen, jól ha­lad a munka. N. K. Miért csökken ősszel és télen a tyúkok toiáshozama? Sokan azt gondolják, fölösleges szót vesztegetni a tójás népélelmezási je­lentőségéről, holott igen nagy fontossággal bír. Mégis az év utolsó negye­dében romlik a piacok, üz­letek tojás ellátottsága, nő a háziasszonyok gondja. Belföldön a tavaszi (áp­rilis, május) 1,20—1,40 fo­rintos árral szemben ősszel és télen 2,—2,80 Ft a tojás ára. Egyesek ezért az álla­potót az „árdrágító" ter­melőt bírálják. Gondolnunk kell arra, hogy e folyamat évente és rendszeresen megismétlő­dik. s ezért törekedni kell az évi termelés egyenlete­sebbé tételére. A baj abból származik, hogy a tyúkok éves átlag­ban is keveset tojnak. A jobb tojók a téli hónapok­ban is többet termelnek. A tapasztalat bizonyítja, hogy a 160—180 tojást ter­melő New Hampshire tyú­kok november 1-től március 1-ig 40—50 tojást is tojnak. Ugyanakkor az évente 110— 130 tojást adó parlagi tyúk fajták a téli idényben csak 10-et, 20-at tojnak. Többen az egyenletesebb termelést a jó téli tojókkal kívánják megoldani. Nem kétséges, hogy e tekintetben egyes fajták, sőt egyedek között is némi különbségek van­nak. Emellett azonban fi­gyelembe kell venni az egyéb lehetőségeket is. Az őszi és téli tojásho­zam növelését a tartási és takarmányozási körülmé­nyek javításával tudjuk elérni. Ahhoz, hogy a tyúk to­jást termeljen bizonyos mennyiségű fényre is szük­sége van. Ha ugyanis szem a látóidegeken át több fényhatást közvetít az agyfüggelék elülső lebenyé­hez, közvetve több tojás­termelést eredményez. Így érthető, hogy az év rövid nappalos időszakában a to­jástermelés feltételei rész­ben hiányoznak. A grö­vidült nappalokat az ólak mesterséges megvilágításá­val szükség szerint meg- hosszabíthatjuk. Ezzel a módszerrel — megfelelő, változatos, egyenletes takar­mány és ivóvízellátás mel­lett a tyúkok téli tojásho­zamát 20—30 százalékkal lehet növelni. Gondoskodni keli megfe­lelő hőszigetclésű, nagy ablakokkal ellátott világos téli tyúkólakról, mivel a hidegben a nap túl­nyomó részét az ólban töl­tik a tyúkok. 10 Celsius fok alatt a tyúkok tojáshozama 10 százalék alá csökken — törekedni kell tehát arra, hogy a téli hónapokban a tojóházakban ne süllyedjen a hőmérséklet plusz 10 Cel­sius fok alá. Befőj ásolhatjuk az őszi és téli tojáshozamot a törzs­nek szánt jérceállomány kelési idejének megválasz­tásával is. Legjobbnak tart­juk a koratavaszi (márciusi) kelésű jércéket. Ezek 15—30 nappal korábban kezdik ősszel a tojásrakást, mint a későbbi kelésűek. ősszel és télen az a tenyésztő jut több tojáshoz, amelyik ál­lományában több a jérce és kevés a 2—3 éves tyúk. A másodéves tyúkok őszi tojástermelése a vedlés miatt szünetel. Az is megállapítható, hogy a tyúkok folyamatos változatos takarmányellátá­sa sem kielégítő. A téli hó­napokban a fehérjehiány esetenként eléri a 30—50%- ot. Ezért arra kell töreked­ni, hogy a meglévő gaz­dasági abraktakarmányokat minél változatosabban állít­suk össze. Fokozottabb mér­tékben etessünk tojótápot, fölözött tejet, baromfisilót és biztosítsunk megfelelő hőmérsékletű friss ivóvizet. Gondoskodni kell az ásvá­nyi anyag (mész, só) pótlá­sáról is. Egy tojás termelé­séhez 6 gramm meszet használ fel a tyúk szerve­zete. Lényeges még az is, hogy aprókavics (sóder) ál­landóan álljon a tyúkok rendelkezésére. A takarmányozást, ivóvíz­ellátást lényegesen lehet javítani önetetők és ön­itatók használatával. Igen sok helyen van még e-téren tennivaló. Az ön­etetők és önitatók beszerzé­se érdekében helyes minél előbb felvenni a kapcsolatot az AGROKER Vállalattal, hogy e szükséges eszközök leszállítása idejében meg­történjen. Ha alkalmazzuk az őszi- téli tojástermelés növelését elősegítő ténye­zőket. a tojásellétási zava­rok csökkennek, a tyúktar­tás pedig jövedelmezőbbé válik. Virág István megyei főállattenyésztő A Szarvasi Kísér­leti Halastavak Gazdaságában, ahol évek óta vizsgálják a tavi nemeshal tenyész­tés tudományos módszereit, nem­régiben elkészült Európa egyetlen halkeltető és iva­déknevelő háza. A ragyogó tisztaságú épületben 46 fe- | hér csempézett medence van. Té­len is itt nevelik az ivadékokat s ezzel elérik, hogy a halak egy évvel a szokásos tenyész­tési idő előtt ke­rülnek piacra DRAGA TANDÍJ A Tiszamenti Vegymű- vek ebben az évben 7 580 000 forint kocsiállás- pénz bírságot fizetett ki. Ugyanis ennek a hatalmas és egyre növekvő üzemnek legnagyobb gondjaj közé tartozik a beérkező nyers­anyag kirakása. A gyár területére nyers­foszfátot, ként és piritet szállítanak vasúti kocsik­ban. Ezek közül a legna­gyobb nehézséget és a leg­több bírságot a foszfát ki­rakása okozza. Maradjunk tehát ennél az anyagnál és vizsgáljuk meg az itteni helyzetet. A Vegyipari Tervező Vál­lalat a foszfátraktárhoz na­pi 540 tonna kirakását biz­tosító berendezést tervezett. Ha az év egyik legzsúfol­tabb beszállítási időszakát vizsgáljuk, akkor a követ­kező képet kapjuk: 1963. második negyedé­ben összesen 24 500 tonna nyersfoszfát érkezett a ve­gyiművekhez. Tehát a napi 540 tonnát kényelmesen ki­rakhatták volna. Igenám, de ez a mennyiség tizen­három nap alatt érkezett be, vagyis naponta a kiraliókaoaciláq több mint háromé/orona A lökésszerű anyagszállí­táson segíteni a helyiek nem tudnak. A világ tájai­ról 10 000 tonnás hajóra- kománydkban érkezik a foszfát a legközelebbi ten­geri kikötőkbe.; Ott'^gy ek- körn szállítmány Vasúti ko­csikba történő átrakása kél nap alatt lezajlik. Tehát egyszerre ekkora tétel indul útnak és érkezik hazánkba. Nyilvánvaló, hogy a terve­zett 540 tonnás napi telje sítményű kirakó-berendezés ezt nem győzi. Tehát a tervező fedezve van. Nem ilyen egyszerű a helyzet azonban, ha a ki­rakó gyakorlati kapacitásiát is vizsgáljuk. Ez a kotrólá- dás rendszer már elkészí­tése pillanatában is el»vu’t k»n'«Ifuliotó volt Szerkezeti megoldása any- nyira rossz, hogy az 540 tonnás mennyiség csupán elméleti adat. A valóságban ezt jelentősen csökkenti a drótkötelek sűrű szakadása, amelynek cseréje két óra kiesés. A motorban — tel- • jes terhelésnél — a csúszó­gyűrűk tönkremennek, el­lenállások leégnek. És ha mindezt figyelembe vesz- ezük az ide tervezett kon­strukciónál, akkor a tervező felelősségéről már lehet szólni. iWm kellett sej»ít«éíT ? A tervezők hibáját, az ab­ból eredő gyakorlati nehéz­ségeket már évek óta isme­rik a vegyiművekben. Még­is a kirakás módszerét az­óta sem változtatták, kor­szerűsítésére, újítások, ész- szerűsítések bevezetésére a legutóbbi időkig sem tettek hathatós intézkedéseket.' — 1963. első félévében 1453 vasúti kocsit raktak ki és erre 5529 óra időt kézira­kodással pazaroltak A kot­róláda viszont csak össze­sen 2450 órát dolgozott. Pedig lett volna megol­dás. Év eleje óta tízesével nyújtották be a műszakiak, egyszerű munkások elgon­dolásaikat. Hi leit a sor üli ? Egyrészüket a vegyipari ter­vezőhöz küldték további vé­leményezésre, mintha a gyárban nem akadt volna felelős műszaki ember, aki megállapíthatta volna, hogy jó-e a megoldás, vagy nem. A VEGYTERV pedig min­den esetben elutasító véle­ményt adott, ki tudja miért? Az elutasított újításokból csak egyet említünk. Szabó Jenő, a szállító üzem veze­tőjének helyettese javasol­ta, hogy csekély anyagi be­fektetéssel úgy alakítsák át a kotrórendszert, hogy az ne egy, hanem két irányba húzza ki a foszfátot a rak­tárakba vezető szállítósza­lag-sorra. Közel kétszeresé­re emelkedhetett volna így a naponta kirakott mennyi­ség. Miért csak most? Most végre szeptember­ben részmegoldást hoztak a kényszerítő körülmények. Beállítottak három dömpert, amelyek a vagonokból a rak­tárakba szállítják a foszfá­tot. Ez is gyorsítja a mun­kát. Szereztek nyolc gép­lapátot a Gizella Malomból, ezt a villanyszerelők átala­kították és ezzel a vagon­ból fele idő alatt a fogadó­árokba ürítik az anyagot. Mindkét megoldás jó és eredményessége a közeljö­vőben -már mutatkozik. De hozzá kell tenni, hogy nem ez a végleges. 1964. máso­dik felében szállítószalagos megoldásra cserélik ki a kotróláda-rendszert. Ennek a várása volt az oka. hogy ilyen hosszú ideig nem tet­tek semmit a nehéz hely­zet felszámolására, inkább fizették az álláspénzt. Sokat megtakaríthattak volna be­lőle az ésszerű javaslatok bevezetésével. a műszaki klub segítségével. Az országosan jelentkező szállítási nehézségek köny- nyítésén tehát a Tiszamenti Vegyiművek a maga erejé­ből és lehetőségeihez mér­ten nem sokat segített. Es ha a népgazdasági szinten jelentkező veszteséghez hozzáadjuk a gyár hét és félmilliós bírságát, valóban drága volt a tandíj. Erdélyi György Hazai hírek Korszerű autóbusz pályaudvar Buda­pesten, a Koszto­lányi Dezső tér szomszédságában. Az indonéz parlamenti kül­döttség megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét fi Indonéz Köztársaság Ideiglenes Legfelsőbb Népi Tanácskozó Testületének és parlamentjének küldött­sége, amelyet dr. Ali Sast- roamidjojo miniszter, az ideiglenes legfelsőbb népi tanácskozó testület alelnö- ke vezet, pénteken délelőtt a hősök terén megkoszo­rúzta a Magyar Hősi Em­lékművet. Az országgyűlés elnöke fo­gadta az indonéz parlamenti küldöttséget Vass Istvánné, az or­szággyűlés elnöke pén­teken délelőtt az Ország­házban fogadta az In­donéz Köztársaság Ideig- len „ Legfelsőbb Népi Ta­nácskozó Testületének és parlamentjének küldöttsé­gét, élén dr. Ali "sastm- mic 'o miniszterrel, az Ideiglenes Legfelsőbb Népi Tanácskozó Testület alel- nökével. Három nappal hosszabb lesz a nyár Hétfőn, szeptember 23-án este hat perccel fél nyolc előtt kezdődik az ősz. Ezen a napon központi égites­tünk a valóságban ponto­san 12 órán át vándorol a látóhatár felett és ugyan­ennyit alatta. A csillagászati naptár szerint azonban a nap 23- án reggel 5 óra 31 perckor kel és délután négy perccel háromnegyed hat előtt nyugszik, vagyis 12 órát és 10 percet tölt a horizont felett, az éjszakára pedig csalt 11 óra 50 perc jut. Sőt még két nappal később is nyolc perccel hosszabb a nappal mint az éjszaka, és csak 26-án, tehát há­romnapos késéssel érke­zünk el a nanéiegyenlőség- hez. A nyárnak ezt az „iUe- g.'"s” nyereségét a Föld légkörének köszönhetjük. A levegőtenger ugyanis megtöri, a Föld felé görbí­ti a rajta áthaladó fény- sug .rs1' útját, úgyhogy mi akkor is a látóhatár felett látjuk a Napot, amikor \z még, vagy már alatta jár.

Next

/
Oldalképek
Tartalom