Szolnok Megyei Néplap, 1963. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1963-08-19 / 194. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZOLNOK jki * m A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYE! TANÁCS LAPJA XIV. évfolyam, 194. szám. Ara 80 fillér 1963. aug., 19. hétfő Éljen alkotni án ifunk ünnepe ALKOTMÁNYUNK ÜNNEPÉN Irta : Pallói Sándornál a népfront megyei titkára T izennégy évvel ezelőtt, 1949. augusztus 20-án iktatták törvénybe alkot­mányunkat, a magyar dol­gozó nép társadalmi rend­jének alaptörvényét. Ez az alkotmány a munkásosz­tállyal szövetséges dolgozó parasztság kivívott hatal­mának győzelmi dokumen­tuma, melyet a tőkések, bankárok, volt földbirtoko­sok uralma felett aratott. Alkotmányunk megalko­tására akkor kerülhetett sor, amikor megteremtettük a proletariátus diktatúráját és lehetőség nyílt arra, hogy életünk minden terü­letén megindulhasson a szocialista építőmunka. Ez az alkotmány népünk sza­badságának, hazánk függet­lenségének, a jövőt ked­vünkre és javunkra for­máló alkotó munkának biz­tosítéka. Az elmúlt tizennégy év bebizonyította, hogy a mun­kások, az egykor elnyomott, kisemmizett proletárok jó vezetői a népnek. Az or­szággyűlésben, a tanácsok­ban becsülettel vizsgáztak, pedig ez a vizsga nem volt könnyű. A tizennégy év alatt alkotmányunk szelle­mében dolgoztunk. Munkásosztályunk dere­kai helytállása, szorgalmas munkája eredményeképpen • mi megyénk ipari termelé­se is mintegy négyszeresére emelkedett. Megyénk mun­kásai az 1963. év I. félévé­ben is 9,8 százalékkal ter­meltek többet, mint az elő­ző év azonos időszakában. Az év első hat hónapjában 3,7 százalékkal több kőola­jat, kilencszer több föld­gázt, 4,4 százalékkal több bőrcipőt, 29,8 százalékkal több kénsavat adott a me­gye ipara, mint egy évvel korábban. Fellendült a munkaver­seny, kibontakozott a szo­cialista brigádmozgalom, meggyorsult ipari üzemeink műszaki fejlesztése, amely újabb nagy eredmények el­érésének biztosítéka. Bí­zunk abban, hogy a máso­dik ötéves terv feladatait is elvégezzük. M egyénk parasztságá­nak túlnyomó több­sége a mezőgazdaság szo­cialista szektoraiban építi jövőjét. A termelőszövetke­zetekben a dolgozó paraszt­ság egyre inkább megtalál­ja számítását. Az elmúlt aszályos évek ellenére is növekedtek a mezőgazda­ságban a termésátlagok, jó­val túlhaladtuk az egyéni kisparcellák termésátlagait. Mindez az állam adta anya­gi segítség mellett, a ter­melőszövetkezetekben dol­gozó parasztság szorgalmát, egyre nagyobb szakértel­mét, a szocializmusba vetett hitét bizonyítja. A Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongresszusa tisztele­tére a mezőgazdaságban is széleskörű munkaverseny bontakozott ki és fejlődbe a szocialista brigádmozga­lom is. Az ipari és mezőgazdasá­gi üzemek legjobbjai most, alkotmányunk 14. évfordu­lóján veszik át a megyei pártbizottság, a megyei ta­nács, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa elismeré­sét, megbecsülését jelentő vándorzászlókat és okleve­leket. A termelésben elért eredményeink nyomán nö­vekszik a munkásosztály és a termelőszövetkezeti pa­rasztság jövedelme. A vá­ros és a falu lakossága egy­re jobb és kultúráltabb körülmények között él. Va­lósággá vált a művelődés­hez, a tanuláshoz való ló­gunk. Megyénkben több mint 70 művelődési ház, 80 könyvtár, 128 mozi, színház és többezer rádió és tele­vízió szolgálja ezt. Az álta­lános és középiskolákban a felnőtt lakosság százai, ez­rei vesznek részt a külön­böző tanfolyamokon. Növek­szik az orvosegészségügyi ellátottság, amely megyénk lakossága többségének tel­jesen ingyenes. Megválto­zott a város, a falu arcula­ta. Egyre több új művelő­dési ház, óvoda, bölcsőde, fürdő, járda, virágos park hirdeti a lakosság alkotó összefogását. Az emberek százai és ez­rei kérnek részt a társa­dalmi munkából. 1962-ben is több mint tízmillió fo­rint értékű társadalmi mun­kát végzett a megye lakos­sága. megértve azt, hogy falvainkat csakis az egész lakosság összefogása emel­heti ki az évszázados elma­radottságból. A szocializmus teljes felépítését, népünk jólétének megteremtését, népünk csak együttes erő­vel végezheti el. Ezt akarja a munkásosztály, a paraszt­ság és a különböző társa­dalmi rétegek. E szövetség kerete a népfront-mozga­lom, melynek feladata a szövetség állandó erősítése, az alkotókedv kibontakoz­tatása. Ezt népünk egyete­mes érdeke szabja meg. A legnagyobb figyelmet továbbra is a munkásosz­tály és a parasztság szövet­ségére fordítjuk. Munkás- osztályunk hű szövetséges módjára továbbra is törő­dik a falu sorsával. Részt vállal a mezőgazdaság szo­cialista nagyüzemi rendsze­rének megerősítésében, ki­alakításában. A politikai segítség mellett nagy anya­gi támogatást is nyújt a fa­lunak. A munkások jól tudják, hogy ez megtérül, a jobb, olcsóbb és egyre nagyobb tömegű mezőgaz­dasági termékben, a jobb élelmiszer ellátásban. Dolgozó parasztságunk politikai öntudata növeke­dett. A közös gazdaságok munkaszervezése, a közös­ségi élet ezt a fejlődést meggyorsította. A szocialista tudat kialakítása azonban még hosszú folyamat. Sok­oldalú nevelő és szervező munkára van szükségünk ahhoz, hogy a nagyüzemi gazdálkodáson belüli lehe­tőségeket, a meglévő tarta­lékokat, a lehető legna­gyobb mértékben kihasz­náljuk. Hogy valamennyi tsz jól szervezett nagy­üzemmé parasztságunk pe­dig egységes osztállyá vál­jon. A szocialista társadalmi viszonyok lehetőséget teremtettek arra. hogy ha­zánkban ma már teljes jogi, politikai egyenlőség legyen, hogy mindenki ta­nulhasson, képességei sze­rint dolgozhasson, s mun­kájával szerzett érdemei alapján tölthessen be mun­kakört, vagy funkciót. — Mindenki munkája szerint részesedhet a termelt ja­vakból. Helyesnek bizo­nyult, hogy a kizsákmá­nyoló osztályok jószándékú tagjait bevontuk a termelő munkába. Többségük becsü­letesen dolgozik, beilleszke­dik a szocialista falu és város rendjébe. Értelmiségünk az elmúlt évek során nagy változá­son ment át. Jelentős több­sége ma már a munkások és parasztok gyermekei, és olyan volt munkások és parasztok, akik felnőtt fej­jel munkájuk mellett vé­gezték el tanulmányaikat Értelmiségünk egy része már a népi hatalom ne­veltje. Fontos feladatunk a munkásosztály és az értel­miség kapcsolatának továb­bi erősítése. Ennek az alap­ja adva van, hiszen a mun­kásosztály és az értelmiség alapvető érdekei egybees­nek. Számukra is csak a szo­cializmus nyújthatja az anyagi létbiztonság mellett az igazi alkotó munka le­hetőségét. Ma már nem teszünk különbséget régi és új értelmiség között, első­sorban a társadalom javá­ra kifejtett munkája^ ügy­szeretete, a szocialista haza iránt tanúsított hűsége alapján értékeljük őket. A munka adja ma a rangot, ez a társadalom tagjai meg­becsülésének leghitelesebb mércéje. T ovább karjuk erősiteni a kapcsolatot a kis­iparosokkal, a kiskereske­dőkkel is. A közhit sem úgy tartja már őket szá­mon, mint valamikor ré­gen. Nekik is fontos he­lyük, feladatuk van a mi társadalmunkban. Megyénk dolgozói tudják, hogy a szocializmus teljes felépítésének nagyszerű programját csak béké­ben lehet megvalósítani. Népünk és megyénk dol­gozóinak összefogása, béke­akarata a májusi leszerelé­si hónap idején is meg­nyilvánult. A különböző béke nagygyűléseken, ré­teggyűléseken, mintegy százharmincezer ember vett részt és hallatta hang­ját, foglalt állást a Szov­jetunió következetes béke­politikája mellett, őszintén és határozottan támogatja a nemzetközi helyzet tár­gyilagos megítélésében a Szovjetunió és kormányunk békepolitikáiát. melyet a népek érdekeinek védel­mében, az atomcsend megteremtésében képvisel. Elért eredmónveink kife­jezésre juttatták népünk egyetértését, a szocializmus teljes felépítése, hazánk függetlensége és a béke vé­delmében. 5 I menüink ma és emlé- kezünk. Van mire visszatekintenünk. Az el­múlt tizennégy év eredmé­nyeire büszkék vagyunk, de nem bizakodunk el. A Ma­gyar Szocialista Munkás­párt VIII. kongresszusa határozatainak' megvalósí­tása még előttünk áll. Né­pünknek el kell végezni a második ötéves terv fel­adatait. Ma. alkotmányunk törvénvbeiktatásámak év­fordulóján sem feledkez­hetünk meg a jövőről, az érte vállalt felelősségről. Nagyon sokat kell még tennünk alkotmányunk szellemében.' népi demok­ratikus rendszerünk, szo­cialista hazánk erősítésé­ért, népünk felemelkedé­séért. Mindent az emberért, mindent az ember javára Megkezdődött a karcagi kórház építése — Dr. Doleschall Frigyes egészségügyi miniszter végezte el az ünnepélyes kapavágást — Az erőgépek munkához láttak Tegnap a délelőtti órák­ban a városban minden a maga megszokott rendjé­ben ment, bár itt-ott az ut­cán, a tejboltban, cukrász­dában elég sokszor lehetett hallani: „Ma kezdődik meg az új kórház építése”. Módunk nyílt arra is, hogy néhány adatot meg­tudjunk a majdani kórház­ról. Bálint András, a me­gyei tanács tervosztályának főmérnöke elmondotta, hogy az új létesítmény egy ki. lencemeletcg főépület- bői, egy külön műtő­szárnyból, egy harminc­két munkahelyes orvosi szakrendelőből, külön fertőzőépületből és egyéb az üzemeltetést szolgáló épületből áll. Az összes beruházási költ­ség 107 millió forint, s a harmadik ötéves tervben kerül átadásra. A fűtést olaj- és gázkazánokkal old­ják meg. Ügy tizenegy őrá után már nagy izgalomban vol­tak a vendéglátók, a városi tanács végrehajtó bizottsá­gának vezetői, tagjai. Kö­rülbelül háromnegyed ti­zenkettőkor érkezett meg dr. Doleschall Frigyes egészségügyi miniszter, dr. Polónyi Szűcs Lajosnak, a megyei tanács vb. elnökhe­lyettesének, dr. Tóth Lajos megyei főorvosnak és a fő­orvosi kar számos tagjának kíséretében. A vb-teremben került sor a fogadásra, amelyen szí­vélyes beszélgetés alakult ki a miniszter és a tiszte­letére egybegyűltek között Doleschall elvtárs László Jánostól, az ÉM. Szolnok megyei Építőipari Vállalat igazgatójától a következőt kérdezte: — Az ez évi nyolcmillió forintból mennyit építenek be? A válasz a következő volt: — Hatmilliót az építke­zésre, kétmilliót csatorna- építés hozzájárulásra fordí­tunk. A rövid eszmecsere után a vendégek és kíséretük kimentek a Madarasi út melletti térségre, ahová a kórházat építik. Az emelvény körül gyűltek össze a város lakói, az építőmunkások és mind­azok. akik erre az aktus­ra kiváncsiak voltak. Üdvözlő beszédet Böjti János, a Karcag Városi Ta­nács VB elnöke mondott. Ezek után dr. Doleschall Frigyes egészségügyi mi­niszter lépett a mikrofon elé. , Rövid beszédében kifejtet­te: mennyire örül annak, hogy ennek az ünnepség­nek részese lehet. „Meg va­gyok győződve arról, hogy ez a nap fordulópont a kar­cagi kórház építésében. Gondolják meg, majd tíz éven keresztül foglalkoztak különböző szervek ennek a létesítménynek a tervezésé­vel, munkálatainak előké­szítésével. Ma pediglen már bizonyosak lehetünk abban, hogy az új kórház építése megkezdődik. Ebből az al­kalomból engedjék meg, hogy őszinte örömmel kö­szöntsem a város lakossá­gát és az építőknek pedig jó munkát és sok sikert kí­vánjak.” A miniszter beszédének végén Böjti János vb. elnök felkérésére dr. Doleschall Frigyes elvégezte az első kapavágást, mely aktussal a karcagi kórház építése megkezdődött. Utána László János kiadta az utasítást az erőgépeknek a munka megkezdésére. Zászlóavatás Mezőhéken Térdigérő szántások pásztázzák a mezőhéki Tán­csics központjába vezető útszakasz két oldalát, ötezer­kétszáz holdon végeztek a betakarítással az idén a Munka Vöröszászló Érdemrenddel kitüntetett tizenkét és félezer holdas Táncsics szövetkezet gazdái, s már egy talpalatny; tarlót sem találhatunk a két falut, Mezőbéket és Rákócziújfalut felölelő roppant szövet­kezet határában. Sőt az ünnepek után augusztus 21-én már az őszi vetőmagot csávázzák a békiek, s hamaro­san megkezdik a vetést. Három üzemegységükben máris ezer hold vetőszántásuk készen van. A mezőhékie(k nyugodt érzésekkel ünnepelnek, s a megyei pártbizottság, a megyei tanács és a szak­szervezetek megyei taná­csának vádor zászlója is jó helyre került ide. Ezt ün­nepelni igyekeztek három­százötvenen a szövetkezet művelődési házában vasár­nap reggel. Többen azért nem voltak ezen az ün­nepségen, mert társaik azt mondták nekik: nagy meg­tiszteltetés ért bennünket, de a vándorzászlót meg Is akarjuk tartani. S amíg mi ünnepelünk, addig sem áll­hat a silózás, a lencséplés és a többi munka. Ilyen­formán a szövetkezet gaz­datársadalmának csak ki­sebbik része lehetett jelen az ünnepségen, amelyet Rajkó István párttitkár nyitott meg. Rojkó elvtárs Mészáros László elnökhe­lyettesnek adta át a szót, aki az elnök külföldi tar­tózkodása idején vette át a vándorzászlót. Nyíri Béla, a megyei ta­nács végrehajtó bizottsá­gának elnökhelyettese mél­tatta a mezőhéki Táncsics Termelőszövetkezet féléves eredményeit. Nagy dolgokat csináltak az esztendő első felében is a mezőhékiek. Év Kitüntették a legjobb kombajnosokat Tegnap délelőtt a gépál­lomások megyei igazgatósá­gán átadták az idei gabo­nabetakarítási munkák leg­jobbjainak a földművelés- ügyi miniszter kitüntetését. Az ünnepségen megjelent Bereczki Lajos, a megyei pártbizottság mezőgazdasá­gi osztálya vezetője. A gépállomások négy leg­jobb kombájnosának Sassi István Kossuth-díjas, me­gyei igazgató adta át a gép­állomások kiváló dolgozója kitüntetést és a kétheti ke­resetüknek megfelelő pénz­jutalmat. Kitüntetést kapott Boros István, a Szolnoki Gépállo­más kombájnosa, aki 883 holdról 830 tonna, Busi An­tal, a Törökszentmiklósi Gépállomás kombájnosa, aki 600 holdról 601 tonna, Nagy Károly, a Jászberényi Gépállomás kombájnosa, aki 610 holdról 545 tonna, Farkas Antal, a Mesterszál­lási Gépállomás kombáj­nosa, aki 572 holdról 752 tonna gabonát takarított be. elején kezdtek hozzá szarvasmarhaállományuk TBC-mentesítéséhez, s már ötszáz egyedből álló TBC negatív tehén- és üszőállo­mányt alakítottak ki. A megyei tanács elnök- helyettese szólt azonban, azokról a tényezőkről is, amelyek gátolják a Tán­csics Tsz még jobb híré­nek gyorsabb növekedését. A tsz egyoldalúan a nö­vénytermesztésre rendez­kedett be, s noha ebben nagy perspektívái vannak, nem szabad elhanyagolnia az állattenyésztést sem — mondotta Nyíri Béla. Szólt arról is a megyei pártbi­zottság és a megyei tanács képviselője, hogy elenyésző a tanulási kedv a szövet­kezetben. Főként a fiatalo­kat buzdította önképzésre. Nyíri Béla után Kardos Sándor, a szolnoki járási pártbizottság munkatársa és Mózes Márton, a héki Tán­csics Tsz főagronómusa fej­tegette még ugyanezt a gondolatot. Majd a szövet­kezeti gazdák jutalmazásá­ra került sor. A szövetke­zet vezetősége pénz- és könyvjutalomban részesítet­te azt a harminchat szö­vetkezeti gazdát, akik az első félévben a legpélda­mutatóbban dolgoztak és leginkább hozzájárultak a vándorzászló elnyeréséhez. Az ünnepi közgyűlés külön tapsban részesítette Besze László, Vígh Mihály, Pász­tor Antal, Korom Károly gazdatársaik jutalmazását. Az ünnepélyes zászlóát­vétel után a mezőhéki szö­vetkezeti gazdák egyenesen az ünnepi tanácsteremből indultak a határba, hogy folytassák a munkát. B. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom