Szolnok Megyei Néplap, 1963. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)
1963-08-16 / 191. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1963. augusztus 18. Moszkva, (TASZSZ) A Novoje Vremja című szovjet hetilap 33. számában „Kortárs” aláírással cikket közöl a kínai vezetők politikai elvtelenségéről. A cikk megállapítja! a kommunistákat az egymás közötti és az eszmei ellenfelekkel folytatott vitákban mindig a magasfokú elv- szerűség jellemezte. Ezt Lenintől tanulták. Ha ebből a szempontból közelítjük meg azt a vitát* amely a szovjet párt, a többi kommunista és munkáspárt és a Kínai Kommunista Pánt között folyik, szembeötlő, hogy a kínai KP vezetősége mennyire lebecsüli az elvszerűséget. A kínai vezetők az ideológiai nézeteltéréseket az államközi kapcsolatokra viszik ált. Az elvszerü eszmecsere helyett a kínai politikusok az ingerültség hevében már a rágalmazó propaganda síkos útjára tévedtek. Jól tudva, hogy a Szovjetuniónak mekkora tekintélye és becsülete van minden ország előtt, a pekingi politikusok, nyilván éppen ezért, a Szovjetuniót pécéz- ték ki támadásaik fő célpontjául. E támadásokra még a nemzetközi fórumok felhasználását sem szégyellik. Nemrég a hirosimai értekezleten a kínai küldöttség egyik tagja például nem átallotta azt kijelenteni, hogy a szovjet emberek „segítettek az amerikai imperializmusnak Lumumba meggyilkolásában!” Ilyesmit még a Szovjetunió burzsoá eszmei ellenfelei sem agyaltak ki. Ez a kijelentés legfeljebb a húszas évek fehér emigránsai és a forradalomtól begyulladt nyárspolgárok koholmányaihoz hasonlítható, akik annak idején hallatlan tökélyre tettek szert SzovjetOroszország rágalmazásában. A cikk a továbbiakban rámutat: a politikai elvte- lenség nagyon messzire vihet. Ez már most is világosan látható. Peking politikusadnak először nem tetszett ez az álláspont, amelyre az SZKP és más kommunista és munkáspártok helyezkedtek ideológiai kérdésekben; majd nem tetszett nekik a szocialista államok politikája; most pedig elhatározták, hogy a szovjet nép bélügyeável foglalkoznak és feljogosítják magukat a kérdések hebehurgya ma gyaná zására. A kínai vezetők beszédeiből már régóta érezhető, hogy — enyhén szólva — különös módon világítják meg a Szovjetunió életét. A szovjet nép eredményeinek csökkentésére irányuló tendencia most szovjet-ellenes kampány formáját öltötte magára. A kínai sajtó, mondhatni, „nagy ugrást” tett ezen a téren. Az Üj Kína egyes tudósítói, a Renmin Ribao és más lapok munkatársai kiollózzák a szovjet lapokból a bírálatokat és a társadalmunk által bírált fogyatékosságokat úgy tálalják, mintha azok a szovjet rendszer törvényszerű következményei lennének. Az effajta eljárás nem kíván kommentárt. Kína dolgozói — hangzik tovább a cikk — a gyakorlatban győződhettek meg arról, hogy egyetlen ország sem nyújtott nekik olyan segítséget az új társadalom felépítésében, mint a Szovjetunió. Lehet, hogy most egyesek Pekingben át akarják nevelni a kínai népet, megakarják rendíteni a Szovjetunióba és annak marxi- lenini pártjába vetett hitét Schröder elégedetten távozott Londonból Köves Tibor, az MTI tudósítója írja: kondom, (MTI) Dr. Schröder nyugatnémet külügyminiszter az angol kormány vezetőivel folytatott egynapos londoni tárgyalássorozatának befejeztével csütörtök délelőtt visszautazott Bonnba. Elutazása előtt az angol és a nyugatnémet külügyminiszter tanácskozásaiból közös közleményt adtak ki. Jól tájékozott londoni politikai körökben úgy tudják, hogy Macmillan miniszterelnök és Lord Home külügyminiszter nyomatékosan biztosította Schrödert: az angol kormány német politikája továbbra is az NDK diplomáciai elismerésének megtagadásán alapul és ezen az sem változtat, ha az NDK és az NSZK képviselőjének aláírása egyaránt szerepel a moszkvai megállapodáson. Schröder állítólag hangsúlyozta: Bonn csak akkor hajlandó hozzájárulni a Varsói Szerződés tagállamai, illetve a NATO-hatalmak megnemtámadási egyezményének megkötéséhez, ha a két német állam képviselőjének egymás mellett szereplő aláírása nem vonja maga után az NDK diplomáciai elismerését a NATO-hatalmák részéről. Továbbá, ha a megkötendő szerződés mellékleteként a bonni felfogás szerinti „egyesítésben” jelölik meg a német kérdés végső megoldását. Angol részről egy olyan „lazább” formula gondolatával foglalkoznak, amelynek értelmében írásba foglalt megnemtámadási szerződés helyett, a két oldal külön-külön deklagálné a katonai kezdeményezésektől való tartózkodás politikáját. Állítólag azt is megígérték Londonban, hogy a kelet—nyugati tanácskozások minden szakaszában előzetesen konzultálnak a bonni kormánnyal a további lépésekről. Londoni megfigyelők szerint a nyugatnémet külügyminiszter ezt a csaknem vétójoggal felérő ígéretet tekinti londoni tárgyalásai legfőbb eredményének. MINDEN RELATÍV i- « V:*iU# Adenauer: Ez csend!!! (Gerő Sándor rajza) ALVILÁG az „örömök kiköiöjében 99 Nemrégiben hasiövéssel kórházba szállították a hamburgi St. Pauli negyed egyik mulatójának üzletvezetőjét. Az illető azt vallotta, hogy gondatlanságból ő sebesítette meg saját magát — a beavatottak azonban jól tudták, hogy másról van szó. Mégis — mindenki hallgatott. A sebesültnek két oka is volt erre, tarthatott az újabb golyótól és nem akarta, hogy St. Pauliról újabb rossz, riasztó hírek terjedjenek el. E hallgatás azonban nem sokat segítettSt. Pauli, a nagy kikötőváros híres és hírhedt szórakozónegyede, a tobzódó neonfények és a női mosolyok világa, az „örömök kikötője”, ahol fél négyzetkilométernyi területen 285 mulató, 24 szálloda és 18 nyilvánosház zsúfolólik össze. St. Pauli azonban nemcsak az erotikus látványosságok és vásárolt szerelmek központja, hanem az utóbbi esztendőkben a bűnözésé is. A rendőrség tavaly 8 500 bűntényt, merényletet és lopást jegyzett fel. Nők vagy férfiak — attól függően, hogy milyen nemű vagy vonzódású az áldozat* — sötét mellékutcákba csalogatják az idegent, ott leütik és kirabolják. „St. Pauli-galerik” veszekedéseket, összetűzéseket provokálnak és a zűrzavarban kilopják a látogató pénztárcáját. A hamburgi lapok arról panaszkodnak, hogy a régi, a helyi születésű társaságokhoz — a Nyugat-Németország- ban dolgozó külföldiek salakjaként — mostanában olasz, török, marokkói és görög bandák is csatlakoztak, kihasználják a német lányok vonzódását a fekete férfiakhoz, kitartottjaikká válnak, s ennek következtében az utcai merényletek során „a germán ököl mellett munkába lép a kés, sőt a revolver is”. Egy helyi lap „Ámor- gengsztereknek” nevezte őket, mire a negyed rendőrfőnöke kijelentette, hogy mindez túlzás: St. Pauli nyugodt hely, nem igaz, hogy revolveres bandák alakultak, hamisak a kábítószerekről, a leánykereskedőkről és a fegyvercsempész társaságokról terjesztett hírek. A lapok közlik ugyan a rendőrfőnök véleményét, de idézik egy pincér szavait is akit egy halálos merénylet bírósági tárgyalásán hallgattak ki tanúként: „Törvényen kívül élünk, állandóan nyakunkon ül a félelem — a félelem valakitől...’-* St. Pauli rossz híre az utóbbi időben kihatott a mulatóhelyek látogatottságára. Skandináv túrista- csoportok például azelőtt okvetlenül útbaejtették Hamburg e nevezetességét, ma már azonban messze elkerülik környékét. A lokáltulajdonosok aggódva keresik a megoldást és különböző szenzációkkal csalogatják befelé a negyed központi utcáján, a Ree- perbahnon sétálókat. „Itt látható a legperverzebb mutatvány, amit csak elképzel!’’ „ötven vegyileg tisztított pásztorlányka!” *,A nők Itt az ön combjába harapnak!” — kiállt ják a mulató portásai. De a legváltozatosabb produkciók sem tudták kellőképpen fellendíteni a forgalmat, s ezért néhány mulató- és vendéglőtulajdonos elhatározta, hogy lemossa St. Pauliról a gyalázatot. Három szakaszból álló programot fogadtak el* amely szerint az idei hamburgi Nemzetközi Virágkiállítással egyidőben propaganda-hadjáratot kezdenek. Közös erővel és közös költséggel igyekeznek visz- szaszerezni a negyed „jóhírét”* igyekeznek biztosítani a közönséget, hogy nem kell tartaniok az alvilág embereitől. Közös plakátot nyomattak, amelyben üd- vözlik a vendégeket és közlik vele, hogy St. Pauliban „nincs sem tolvajlás, sem verekedés”. Tgy híres és gazdag bár- tulajdonos azonban nem volt hajlandó csatlakozni ehhez az akcióhoz. Tizennégy lokál tulajdonosa. Weisledernek hívják. Alakját titokzatosság lebegi körül. Legnagyobb lokáljában, a Star-klubban mindössze másfél márkába kerül egy üveg sör, vagy egy konyak, mégis nemzetközi rangú dzsessz-zenekarokat és énekesnőket szerepeltet horribilis gázsiért. Weisle- der feltétlenül ráfizet a Star-klubbra. Vajon miért, s főleg miből? És miért nem akart csatlakozni lokáltulajdonos kollégáinak alvilág-ellenes szövetségéhez? Csupa rejtély, biztosat senki sem tud, csak sejt* és sejtet. Az utóbbi napokban mindenesetre a rendőrség nagy apparátussal kiszállt St. Pau- liba, a nyugalom biztosítására* annak elérésére, hogy az idézett plakátnak valóban igaza legyen: húsz fegyveres, két rádiós autó és harminchat tisztviselő. Ezt hallva Weisleder is csatlakozott kollégáinak „becsületclubjához.. T. I. Az afrikai külügyminiszterek dakari konferenciájáról Accra (MTI) Kalmár György, az MTI accrai tudósítója jelent Az afrikai külügyminiszterek augusztus 2. és 11; között tartott dakari találkozóját az Addisz Abéba-i afrikai csúcsértekezlet hívta össze. Az volt a feladata, hogy megtegye az első gyakorlati lépéseiket az Addisz Abebában megjelölt úton. /El kellett dönteni néhány szervezeti kérdést: Hol legyen az afrikai államok újonnan alakult egység szervezetének székhelye* ki legyen a főtitkára; bizottságok felállítására volt szükség, költségvetést kellett elfogadni, meghatározni a legközelebbi csúcs- találkozó helyét és idejét. Ezeken a gyakorlati kérdéseken kívül két, különösen fontos problémát kellett az afrikai külügyminisztereknek megtárgyaltok. Az első a területi csoportosulások kérdése volt. Igaz. hogy az Addisz Abe- ba-i találkozó határozata szellemében (bár azt nem mondták ki félreérthetetlenül) az eddigi afrikai csoportokat, például a mon- roviai, a casablancai és a brazzaville-i meg kellett szüntetni. Kevés jel mutatott azonban arra, hogy ezt mindenki hajlandó lenne végrehajtani. A casablancai és monroviai csoport ugyan voltaképpen megszűnt, de például közvetlenül a dakari értekezlet előtt tartották Co- tonou-ban (Dahomey) a volt francia gyarmatok szervezetének, az afrikai és Malgas Uniónak konferenciáját, amelyen több kormányfő, köztük elsősorban a házigazda, Hubert maga olyan határozottan a szervezet fenntartása mellett foglalt állást* hogy úgy tűnt, mintha Addisz Abebában nem egységre, hanem csoportosulásokra búzditottak volna Most alakul a Kelet-Afrikai Kenya, Uganda, Tanganyika* Zanzibár államszövetség is. E csoportosulások tagjai azt állítják* hogy nem ellenfelei, hanem részesei kívánnak lenni az Addisz Abebában meghirdetett egységnek. Az afrikai államok nem kis része, különösen Guinea és Ghana azonban* azt vallja, hogy csoportok egysége helyett egész Afrika egységére kell törekedni s rámutatnak arra*’ hogy a csoportok létezése és szaporodása lehetőséget ad az imperialista hatalmaknak az *,oszd meg és uralkodj” elv érvényesítésére. Érthetően ez a kérdés állt a dakari konferencia középpontjában, amely ugyan nem fogadta el a radikális guineai álláspontot, a csoportosulások azonnali feloszlatására, de ajánlást fogalmazott meg, amely sürgeti a területi csoportok megszüntetését a kontinentális egység érdekében. A másik jelentős kérdés, mely a dakari külügyminiszteri konferencián a viták középpontjában állt, annak a bizottságnak jelentése volt, amely már korábban összeült Dar-es Salaamban, s akcióprogramot dolgozott ki, a még gyarmati uralom alatt álló területek felszabadításának meggyorsítsára. Az előterjesztett javaslat szerint évente mintegy négymillió dollárt bocsátanak a független afrikai államok a felszabadulási mozgalmak rendelkezésére. A dakari konferencia sürgette a gyarmatokon egymással párhuzamosan vagy gyakran egymással szemben küzdő szabadság- harcosok közös frontba egyesülését, s javasolta, hogy a független kormányok ismerjék el Roberto Holden angolai ideiglenes kormányát. Ez utóbbi döntés helyességéről megoszlanak a vélemények. Ami tehát a két fő politikai kérdést illeti, a területi csoportok felszámolását s a felszabadító mozgalom továbbá támogatását, a dakari konferencia legalábbis fél lépést tett előre. Nyilvánvalóan többet értek volna el, ha elfogadják azt a javaslatot* melyet Ghana terjesztett elő egy olyan egységes szervezet felállítására* amely irányíthatja és összehangolhatja a kontinens országainak politikai és diplomáciai erőfeszítéseit, s közös akciókat készíthet elő. A konferencia elé került szervezeti kérdésekben elég kevés történt, mindenekelőtt azért* mert — mint Kojo Botsiq ghanai és Jaja Wachuku* Nigéria külügyminisztere erre rámutattak — ezeket a kérdéseket nem készítették élő. A szervezet székhelyéül Addisz Abeba jelölését fogadták el, de a döntést az államfők jövő- áprilisában összeülő tuniszi konferenciájára bízták. Ezt januárban Lagosban egy újabb külügyminiszteri találkozó előzi meg. Bármilyen kevésnek is tűnnek a Dakarban elért konkrét eredmények, ezeket nem szabad lebecsülni. Hirdetmény Jászberény Városi Tanács VB igazgatási osztálya felhívja mindazokat a személyeket, akiknek Jászberény város belterületén, az ún, Pelyhefeparton (Káposztás kert) földingatlanuk van és ezideig még idézést kisajátítási ügyben nem kaptak, saját érdekükben mielőbb jelentkezzenek az igazgatási osztály hivatalos helyiségében (Jászberény, Lehel vezér tér 18. sz. földszint 7-es számú szoba.) Ne legyen gondja az étkezésre* ha Eserke- szöllőre jön a Népfürdőbe, mert állandó meleg ételekkel és hűsítő italokkal várja a pihenni, gyógyulni vágyókat és a fürdő vendégeit a Cserke- szöllől Földművesszövetkezet vendéglő-étterme. Esténként hangulatos zene VÁSÁROLJON! Könnyű, divatos, ISI IC URA patent napszemüveget tükrös üveggel modern formákban 94.— Ft 106.— Ft 162.— Ft Kapható: az OFOTERT boltokban. A Novoje Vremja a kínai vesetők politikai elvtelenségéről
