Szolnok Megyei Néplap, 1963. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1963-08-15 / 190. szám

1963. augusztus 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Iskolapadból katedrára Hetvenketten vannak, jobbára fiatal leányok. Di­daktikát, lélektant, logikát tanulnak; Legtöbbjük most érettségizett. Szeptember 2-án megkezdik munkáju­kat a falusi iskolákban. Negyedik éve minden nyáron összegyűlnek ha­sonló fiatalok Jászberény­ben, ahol egy hónapon ke­resztül megkapják azokat a leglényegesebb tudnivaló­kat. amelyek a tanítói hi­vatáshoz szükségesek. Ta­nulmányaikat ezután a fő­iskolán, illetve a tanítókép­ző intézetben folytatják. Az eddigi gyakorlattól eltérően idén csak azok jöhettek tanfolyamra, azok taníthat­nak majd az iskolákban, akiket már felvettek a fenti intézményekhez levelező hallgatónak; Rápolthy Viktor szakfel­ügyelő, a tanfolyam vezető­je meg van elégedve tanít­ványaival. Elmondja, hogy ezek a fiatalok annyira lel­kesek, olyan érdeklődőek, hogy a figyelemnek ezt a fokát még idáig nem ta­pasztalta. — Napi nyolc órán ke­resztül tanulnak a fiatalok, legnagyobbrészt természe­tesen módszertant. Idén is négy csoport működik: ta­nítójelöltek, magyar—törté­nelem, biológia—földrajz és matematika—fizika szako­sok. Bemutató tanításon vesznek részt, azután, né­hány napon keresztül ők is tanítanak; A jelenleg is napközi otthonba járó álta­lános iskolásokból kerül­nek ki a i, médiumok”. Munkájukért egy-egy sze­let csokoládé a jutalom. Chlumetzkd Mária tanító- jelölt Fegyvemekre kerül. Anyja is tanító volt és a kislányt gyakran magával vitte az órákra. Ott szeret­te meg a hivatást, mást el sem tud képzelni. Mihály Mária Szolnokon érettségi­zett, ő majd Mezőhéken ta­nít. Mindketten szeretik a tanfolyamot, úgy érzik, jó Indítást kaptak. Megkezdődik a következő' óra, a tanáménik és tanító bácsik eldobják a cigaret­tát. aztán sietnek be a kis- padba. Másodikán már a katedrán ülnek. — ht — Színházi közönségszervezők értekezlete A szolnoki üzemek szb kultúrfelelősei és közönség- szervezői kedd este érte­kezletre gyűltek össze a Sávári Endre Művelődési Ház klubhelyiségében; Az egybegyűltek előtt Berényi Gábor igazgató adott tájé­koztatást az új színházi év­adról. Elmondotta milyen megváltozott külső körűimé, nyék között fogadja a szín­ház látogatóit, ismertette a műsortervet és néhány szóban a jövő évadban elő­adásra kerülő művek tar­talmát. Nagy érdeklődés fogadta az újtipusú bérletek beve­zetésének hírét és a reper­toár műsorra való áttérést. A szervezőket nemcsak anyagilag becsülik meg ezentúl, hanem azzal is, hogy a megindítandó kö­zönségszervezési verseny díjaként jutalomüdüléseket tűznek ki. A versenyt a szervezők által kijelölt há­romtagú társadalmi bizott­ság bonyolíja le. A közönségszervezők ezentúl a vállalat vezetője és szakszervezeti titkára által aláírt megbízólevél­lel működnek majd. Az értekezlet után a je­lenvoltak számos kérdést tettek fel munkájukkal kapcsolatban a színház ve. ze tőinek. Tiszafüreden az ismeret- terjesztésnek követésre méltó módszerét dol­gozták ld. ötletes terv alapján diafilmen örökítik meg a helyi ter­melőszövetkezetek életét, munkáját, regisztrálják a nagyközség általános fej­lődésének egy-egy mozzana­tát. A diafilmvetítést úgy teszik élővé, hogy a film­kockák megfelelő kísérő szövegét magnetofonszalag­ra veszik fél. Nemcsak az álló képeken szereplő egy­két rádiójáték A Magyar Rádió stúdiói­ban magnetofonszalagra vették O’Neil „Az éjszakai portás” című darabját. A kétszemélyes hangjátéknak Agárdi Gábor és Sinkovits Imre a szereplője. Varga Géza rendező ve­zetésével elkészült Máriás- ey Judit „Gyilkosság gyil­kos nélkül” című első hang­játékának felvétele is. A főszerepet Ladányi Ferenc alakítja. Mindkét rádiójá­tékot az ősz folyamán su­gározza a Kossuth-adó. — (MTI) Kedvező feltételekkel lehet már 1964. évi leadásra is kötni sertéshizlalási szerződést UGYANCSAK KEDVEZŐ FELTÉTELEK­KEL BEINDUL AZ 1964. ÉVI KOCA- TARTÄSI és süldönevelési akció. BIKA- TINOHIZLALASI AKCIÓ. — •JSZÖHIZLALASI AKCIÓ. KISSÜLYÜ NÖVENDÉKMARHA NEVELÉSI AKCIÓ, és a HÁZTÁJI és EG YÉNI GAZDASAGOK SELEJT TEHENÜK ÉRTÉKESÍTÉSE TE­RÉN KEDVEZŐ LEHETŐSÉGEKET VE­HETNEK IGÉNYBE. Amennyiben selejt tehenük helyett üszőt állíta­nak tenyésztésbe úgy az I. o., vagy II. o. minő­ségű tehénért az állami szabadfelvásárlási ároo felül kg-ként 3.— Ft üszőbeállítási prémiumot kapnak. Magas áraki Termelőszövetkezetek részé­re kamatmentes hitel, valamint előnyös feltéte­lek mellett biztosítunk nagyüzemi felárat Egyé­ni és háztáji termelők részére kedvezményes abraktakarmány Juttatás. — Bővebb felvilágosítást járási kirendeltségeink, valamint községi felvá­sárlóink nyújtanak SZOLNOK HEVES MEGYEI ALLATFOKGALM1 V. egy szövetkezeti tag szólal meg, hanem elmondják a témával kapcsolatos véle­ményüket a község és a termelőszövetkezetek veze­tői is. A szövetkezeti gaz­daságokban szakágak sze­rint csoportosítják a fel­vételeket. Külön előadáso­kon kívánják bemutatni a növénytermelést, az állat- tenyésztést, a szociális és népművelési tevékenységet. Ellátogatnak majd a mű­velődési ház lelkes fotósai a község egy-egy rendez­vényére is. Felvételeket ké­szítenek például a helyi néprajzi múzeumban, a földművesszövetkezet lak- berendezési kiállításán. — Képanyagaikkal tanácsokat kívánnak adni a község la­kóinak milyen modern bú­torokkal rendezzék be la­kásaikat. A tiszaföldvári művelő­dési ház alkotó terve, kez­deményezése ma már a megvalósítás stádiumában van. A Szabad Nép Tsz életéből 120 felvételt készí­tettek el. Az ősszel a Le­nin Tsz munkáját örökítik meg, diafilmen és hangsza­lagon. Az előadásokat téma­körönként 100 kockából ál­lítják össze. Három magne­tofonkészülék már rendel­kezésükre áll, legutóbb pe­dig a diafilmvetítőt is meg­vásárolták. A tudós sakkvilágbajnok Mihail Botvinnik már 1936-ban kezdett foglalkoz­ni a váltakozó áramú vil­lamos generátorok stabilitá­sának tanulmányozásával. A generátor „stabilitá­sa” a gépnek az a képes­sége, hogy tetszés szerinti ideig termel meghatáro­zott, előre megadott ener­giamennyiséget. Ez a fel­tétel csak akkor teljesít­hető, ha közös villamos­rendszerbe kapcsolt gene­rátorok szigorúan azonos frekvenciájú, . váltakozó áramú energiát fejleszte­nek. Mint ismeretes, a gene­rátor terhelése, amelyet a felhasznált energia meny- nyisége határoz meg, reá­lis viszonyok között éle­Mihail Botvlnnikot, a sakkvilágbajnokot — az egész világ ismeri. Óriá­si a jelentősége a sakk­elmélet fejlesztésében és a világon a legelső szov­jet sakk-iskola megte­remtésében. Sokan tud­ják, hogy Botvinnik a műszaki tudományok doktora. De nem min­denkinek van fogalma arról, hogy milyen nagy Botvinniknek, a tudós- nak a része a szovjet I energetika fejlesztésé­I ben~ sen változhat. A jelenkori energetikában az esetek túlnyomó többségében szinkron generátorokat alkalmaznak, melyeknél a motor forgá­si sebessége, és ennek folytán a frekvencia sem függ a terheléstől. Van a villamos közvetí­tő rendszernek olyan ha­tárterhelése, amely a rend­szerek hosszától függ. Ha a terhelés túllép ezen a határon, a gépek nem sta­bil üzemi adatokkal dol­goznak, „kilépnek a szin­kronból”. Megkezdődik a gépek eltérése a termelt energia frekvenciája te­kintetében és a rendszer, amint a villamos mérnö­kök mondják „összeom­lik”. Ilyenkor gyakorlati­lag megszűnik a hasznos teljesítmény termelése, — sőt néha igen komoly üzemzavarok következnek be. Természetes, hogy az energetikusok igyekeznek minél magasabbra emelni a szinkronmotorok stabili­tási határát. Ebből a cél­ból alkalmazzák a gépek mágneses erőterének, az ún. „gerjesztésnek” a sza­bályozását. Mihail Botvinnik elméleti­leg és kísérletileg igazolta annak a lehetőségét, hogy a szinkronmotorok stabili­tása lényegesen emelhető, azáltal, hogy új szellemes gerjesztés-szabályozó szer­kezetet készített. Botvinniknak ezen a té­ren kifejtett munkássá­gáért először 1937-ben a kandidátusi címet, majd 1952-ben a műszaki tudományok doktora címet adományozták. A tudós a generátorok stabilitása emelési mód­szereit tanulmányozva, ér­dekes következtetésekre jutott. Kiderült, hogy a villamos vonalak hosszá­nak ezer km fölé növelé­sével (márpedig ilyen vo­nalak építési tendenciája világosan észlelhető, gon­doljunk csupán Szibéria térségeire) a szinkrongé­pek stabilitási határa kor­látozódik. így pl. már a Volgái Vízierőmű—Moszk­va vonal tervezésekor ko­moly nehézségek keletkez­tek, melyeket megemelt fe­szültséggel küzdöttek le, továbbá úgy, hogy „erő­szabályozást” vezettek be és egyéb bonyolult mód­szereket alkalmaztak. Ezek az intézkedések azonban nem bizonyultak elegendőnek az energiaát­adás távolságának fokozá­sakor. És ekkor Botvinnik felvetette azt a gondola­tot, melynek megoldása és megvalósítása segítsé­get nyújthat az energetika eme nagyfontosságú prob­lémájának megoldásában. Azt javasolta, hogy egy generátorban egyesítsék a szinkron és az aszink­ron-motorok tulajdon­ságait. Ezt a gondolatot először már a 30-as évek­ben vetette fel, de ^ akkor megvalósítására hiányzott még a műszaki bázis. így tehát egy generátor­ba összefoglalják a szink­ron és az aszinkron gépek tulajdonságait. Az aszink­ron gépekben a motor for­gási sebessége nincs olyan mereven a terheléssel és a frekvenciával összekapcsol­va, mint a szinkronmoto- rokban. Ezek a gépek jóval stabilabbak, egyszerűbbek és olcsób­bak. És mégis a szinkron- gépeket sokkalta szélesebb körben alkalmazzák, mint az aszinkronokat, mivel ezekkel szabályozható az ún. reaktív kapacitás és feszültség, ami rendkívül fontos a fogyasztók szá­mára. A „hibrid”, amelyet Bot­vinnik, a műszaki tudo­mányok doktora javasolt, éppen úgy mint minden ésszerűen kitenyésztett hib­rid, összefoglalja a szink­ron és az aszinkron gép legjobb tulajdonságait. Botvinnik’ elméletileg feltárta és megalapozta az ilyen gép gyakorlati meg­valósíthatóságát. Aszinkro­nizált üzemi adatok alkal­mazása a villamosmoto­rokban rendkívül nagy távlatokkal kecsegtet. Ez lehetővé teszi olyan nagyteljesítményű gépek szerkesztését, melyeknek nagy a hatásfoka és ugyanakkor széles határok között simán szabályoz­ható a sebességük. Az aszinkronizált szink­ronmotorok nyilván széles körben alkalmazásra ke­rülnek majd az ipar szá­mos ágában. Pl. ilyen gé­pek alkalmazása gázt szál­lító szivattyúk motorjai­ként lehetővé teszi a nyo­más folyamatos szabályo­zását a gázvezetékekben, melyeknek terhelése a napszaktól, az üzemi mű­szakok számától, a gázfo­gyasztástól és egyéb té­nyezőktől függ. — Ezek a motorok hasznosnak bizo­nyulnak a vegyiparban is, ,pí. a lavszán-gyártásban, ahol a technológiai köve­telményeknek megfelelően a folyamatok sebességének egyenletes változtatása szükséges. r Margarita Rubo, mérnök Budai Gabriella t GAZDAC B OKONOK — Gyere bogárkám — csalogatta a gyereket. — Látod, ez itt a Gyiger, itt a Körös. Látod, az ott a hid azon átmegyünk és mán ott is vagyunk. Azt nem mondta, hogy a hídtól még egy kilométer a templom, onnan meg vagy három az öregfalun át, az újtelep, annak is a legvé­gén a Sándor bácsiék há­za! Talán magát nem akar­ta gyengíteni, pláne, hogy a gyereket csak fel kellett venni és cipelhi, mert az rögtön eleresztette magát, mint egy hulla, a nyaká­ban. Máskor ilyenkor már rég szállást kunyeráltak, de most, a falu előtt? Az alváshoz készülődő község úgy fogadta őket, mint egy meleg fészek. A domborúra kövezett tégla­járdák most adták vissza a nap sugarr" és ez olyan jólesett agyonkínzott lá­baiknak, amelyek alatt már kihűlt a dűlőút hideg har­mattal permetezett pora, mintha az anyjuk simogat­ta volna őket. A fehérfalú házak, fekete lombok kö­zött a szárított tehéngané csípős füstje meleg vacso­raillattal keveredett. A nyá­ri jászlakhoz kikötött tehe­nek rekedt, kurta kis bő- dülései, az egymással fele- selgető kutyák acsarkodó, hörgő ugatása, az esti ita­táshoz vizet adó kutak nyö­szörgése, mind régi, leány­kori hangulatokat idézett a mamában, aki egész elér- zékenyült. Fürdött az isme­rős szagokban, színekben, hangokban. Igen, ez kelle­ne neki minden nap, nem az a piszkos pesti élet. Itt mindenütt ennivaló. Tej, csirke, kacsák. Disznók az ólakban, mikor neki oda kellett állni a népkonyhá­ra, rohadt káposztáért. Bü­dös, alávaló pesti élet! Itt minden, ott semmi. Az újtelep már nem volt olyan barátságos, mint az öregfalu. Járdák egyálta­lán nem voltak, s a házak ritkán, elszórva toppantak elébük a sötétben. Az üre­sen maradt porták közt a közeli földek felől becsapó borzongató éjszakai szél fujdogált. Világítás semmi. Még jó. hogy a házak előtti vízlevezető gödrök béka­nyálas, bűzös pocsolyáinak tetején csillagok hunyorog­tak. Arról tájékozódtak. — A rosseb ezt a rohadt községet — káromkodott a mama, amikor neki-neki ment egy-egy kemény gö­röngynek — ez nem válto­zott, mióta Pesten vagyok. Ez húsz évvel ezelőtt is ilyen vót. Gazduramék előtt villany, az újportán semmi. Számolgatni kezdte a há­zakat a sötétben. — Nem értem... Vagy építettek azóta? Egy két- ablakos ház volt előttük... A papa leült a kocsiút felől, a békanyálas gödör partjára. — Idefigyeljen, énnekem nagyon töri a lábamat a bakancs. Míg maga megke­resi a Sándorékat, én meg­mosom a lábam. Úgy ég, hogy... A mama toppantott. — Most? Mikor mingyár ott leszünk? Hogy hagy­hatja el egy ember ennyire magát? — A maga faluja, mit bes~él. Maga nem találja. Álljak oda éjszaka, hogy adjanak egy lavór vizet, mert a lábam fáj. És komolyan hozzákez­dett fűzni a bakancsot. De a mama megrázta a vállát. — Odanézz! Az lesz a Sándorék háza, ahun az a tűz van... Látod? Az hát... Gyere, mingyán ott le­szünk. Tűz lobogott feléjük a távolból, a földek felől. — Hát persze — jött egyre nagyobb izgalomba a mama. — Hát persze, nem jól emlékeztem. Nem itt fenn vannak, hanem a domb alatt. Na gyere... A papa nem vitázott. Szótlanul visszafűzte a ba­kancsot és megindult bi­cegve a tűz felé. Csutkatűz volt, egy bog­rács alatt. Fekete alakok ülték körül, akik nagy han­gon beszélgettek. A bog­rácsban valami lé for­tyogott. Lógókeblű, fia­tal nő vetett a tűzre gazt, amit valahonnan há­tulról hozott a cirpelö, üm- gető sötétből. Egy ugyan­olyan, lógókeblű, csak kö­vérebb, idősebb asszony a földön ülve kavaritott a bugyborékoló levesen. Meg volt lepve gyerekkel, mint a gyenge rózsahajtás le- véltetűvel. ölében párosá­val pislogtak a csimaszok, a keblén is rágódott egy. Hátához egy óvodás forma dőlt, hóna alá egy hat-hét év s forma fúrta magát. De voltak gyerekek azon kívül is, megbújva a felnőttek kö­zött, nagyobbacskák. Csu- parongy ingben élénksze­mű, mégis valahogy törő­döttnek, öregnek látszó em­ber ült méa a tűz mellett, álláig felhúzott térdekkel. Térdére kapcsolt kezefe- jén piócavastagságú, kék erek csomósodtak. Ö nézett szembe velük először. (Folytatjuk) A I I F111 L| >11 K IO I (’. I K I Á I It MEGSZÓLALNAK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom