Szolnok Megyei Néplap, 1963. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1963-08-02 / 179. szám

985. augusztus 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Földrengések — K 4 A pusztító szkopjei föld­rengés után sok emberben felmerült a kérdés: milyen természeti jelenséggel ál­lunk szemben, mi az a pusztító erő, amely ellen a természet felett diadal- moskodó ember nem tudja felvenni a harcot? Erre a kérdésre csak ak­kor tudunk válaszolni, ha megvizsgáljuk a földrengés nek mélysége 10—50 km, kü­lönösen a 39 kilométeres mélység gyakori. Tehát a rengések legtöbbször a szi­lárd kéreg legkülső részé­ből indulnak ki. Minél ki­sebb a földrengés fészké­nek mélysége, annál ki­sebb területre terjed ki a rengés. A vulkáni műkö­déssel kapcsolatos földren­gések, bár • a vulkán kör­lakóit a földrengés okozta pusztítástól megvédje, ugyanis még nem tudják a földrengést előre jelezni. Csak a már megindult ren­gést képesek a műszerek segítségéved figyelemmel kí­sérni. Az olvasónak úgy A.™*:-. mx I—í pj t. L X/// /////. zz* V' / £ \ß? X A leggyakoribb földrengést keltő ok a vetődési mentén történő rétegelmozdulás sík milyenségét, kiváltó okait és lefolyását. Ha egy kő­darabot dobunk a tó vizébe, a kő körül hullámok halad­nak a vízben minden irány­ban. Hasonlóképpen: ha a kőzetet nyugalmi helyzeté­ben valami megzavarja, a megzavarás helyéről rezgé­sek indulnak ki minden irányba. A földrengés ezen rezgések továbbmozgása. A földrengést kiváltó okok a legkülönbözőbbek lehetnek: a kőzetben kelet­kezett repedés, suvadás, hegyomlás, nagyobb kőzet­tömegek beszakadása bá­nyákban, illetve barlangok­ban, vulkáni működés, nagymennyiségű hadianyag együttes felrobbanása stb. A rengések legnagyobb ré­sze a szilárd földkéregben a vetődések mentén végbe­menő, hirtelen elmozdulá­sok következménye. Ezek a szerkezeti vagy tektonikai rezgéseik; melyek gyakran nagy pusztításokkal járnak. A szerkezeti földrengések kialakulása helyén a szilárd kéregben olyan nagy nyo­más alakú] ki, mely felül­múlja az ott lévő kőzetek törőszilárdságát, a kőzetek hirtelen megrepednek és elmozdulnak A földrengések a szilárd kéregnek a Föld mélyéből a felszín felé ható lökés­szerű megrázkódásai. Pusz­tító hatása következtében a földrengés a legfélelmete­sebb természeti jelenségek közé tartozik. A földrengés által legerősebben megrázott pont az epicentrum. A meg- rázkódásnak, azaz a föld­rengésnek a fészke a hipo­centrum, függőlegesen az epicentrum alatt lévő te­rület. A rengés a hipocentrum­ból indul ki és a rugalmas földgömbben minden irány­ban hullámok alakjában terjed tovább. A hullámok három i csoportra oszlanak. A P hullámok (undae primae) az előrengés kezdő hullámai. Az S hullámok (undae secundae) az elő­rengés második kezdő hul­lámai. Az L hullámok (un­dae longae) a főrengés hul­lámai. Közepes sebességük körülbelül 3,5 ldlomé- ter/sec. A földrengés skálá­ja rendkívül széles: á csak műszerekkel kimutatható rezgésektől a katasztrofális rengésekig minden rengés­erősséget felölel A föld­rengést jelző műszereket szeizmográfoknak nevezik. (Földrengés görögül szeiz- mos). A kutatók a földrengés- jelző állomáson régóta fi­gyelik és tanulmányozzák a földrengéseket. Lefolyá­sukból igyekeznek követ­keztetéseket, törvényszerű­ségeket levonni. Az eddigi megfigyelések alapján a legtöbb földrengés fészké­nyezetében nagy pusztítást végeznek, aránylag kis te­rületen hatnak. Az előb­biekben említett’ szerkezeti rengés azonban leginkább nagy területen pusztít. Á földrengések a legtöbb esetben előrengésekkel je­lentkeznek. Sajnos az elő­rengés és a főrengés között gyakran csak egy perc vagy még ennél is kisebb idő telik el, ami a menekülési lehetőséget nagyon megne­hezíti. A tudomány és a mérő­műszerek fejlettsége nap­jainkban még nem elégsé­ges ahhoz, hogy a Föld tűnhet; hogy mindez so­vány vigasz a pusztítással szentben. Ez azonban nem felel meg a valóságnak. A rengéshullámok tudomá­nyos megfigyelése és elem­zése, a kapott értékek fel- térképezése lehetővé tette, hogy bármely országban kimutatható legyen a föld­rengésre hajlamos (szeizmi­kus) terület. Ennek figye­lembe vételével olyan épí­tészeti eljárások alkalmaz­hatók, melyeknél számol­nak a bármikor bekövet­kezhető rengéssel, és olyan épületeket konstruálnak, melyek bizonyos határok között rengésállóak. Gya­korlatilag ' Japánban a Föld legszeizmikusabb te­rületén már ez áz építke­zési mód valósult meg. A vizsgálatok azt mutat­ják, hogy a föídrengéses területek egybeesnek azok­kal az övékkel, melyekben a földkéreg legfiatalabb mozgásai végbementek, il­letve végbemennék. Ilyen terület a Balkán félsziget is, melyen Skopje város is épült. Az évenkénti földrengé­sek száma — mely jórészt becsléseken alapul — mint­egy tízezer. Minden órára jut legalább egy földren­gés a Föld valamely ré­szén. A számítások arra mutatnak, hogy az erős rengések 10—16. a világ­rengések (melyek olyan erősek, hogy bármely or­szág földrengésjelző állo­mása érzékeli, függetlenül attól, hogy milyen messzi van a rengés központjától. Nem szabad azt gondolni, hogy a fenti fogalom azo­nos a mindenütt egyszerre történő rengéssel) tizen­nyolc naponként jelentkez­nek az egész földfelszínt fi­gyelembe véve. A legtöbb földrengés éjjel nulla óra és 4 óra között indul ki, de ennek okát még nem sikerült tisztázni. Valószí­nű, hogy a földrengés és a légnyomás között szoros kapcsolat van. Az egy mil­liméteres légnyomáscsökke­nés egy négyzetkilométer területre nehezedő légköri nyomást 13,6 millió kilo­grammal csökkenti. A rö­vid idő alatt fellépő nyo­máskülönbség nagyban hoz­zájárul a szilárd kéreg belső feszültségének föld­rengés útján való kioldódá­sához. Tóth László A földrengések nemzetközi skálája A földrengések erejének jelzésére a világ földren­gésjelző intézetei a követ­kező fokozatokat fogadták el: I. fok — mikroszeizmikus ingadozások: Ezeket az em­berek nem észlelik, csak a földrengésjelző intézetek finom műszerei jegyzik fel. II. fok — nagyon gyenge ingadozások: Valamivel erősebb ingadozások, de ezeket is csak a földrengést jelző intézetek műszerei észlelik. A nagyobb épüle­tek felsőbb emeletein la­kók azonban megérzik né­ha. III. fok — gyenge földlö­kések: Csak éber emberek érzik, mégpedig meghatá­rozott körülményekben, tá­vol a városok .zajától, és ha. mozdulatlanul állnak. IV. fok — mérsékelt földlökések; Az épületben tartózkodók is megérzik, még mozgás közben is. A függő tárgyak megmozdul­nak, a nyitott ajtók és ab­lakok becsapódnak. V. fok — erős földlöké­sek: Az egész lakosság megérzi, a bútorok elmoz­dulnak helyükről, a kisebb harangok megkondulnak. VI. fok — nagyon erős földlökések: Az alvó embe­rek felébrednek és riadtan menekülnek lakásukból; megkondulnak a harangok; Leggyakrabban a tengerpart mentén reng a föld A Balkán-félsziget azok­hoz a területekhez tartozik, ahol meglehetősen gyako­riak a heves földrengések. A földrengésszakértők vé­leménye szerint csak Ja­pán és a Himalája hegy­ség övezete veszélyesebb terület ebből a szempont­ból, mint a Balkán-félszi­get. Jugoszlávia mai területén 518-ban volt a leghevesebb földrengés, éspedig éppen a mai Skopje közelében, Zlokucani és Bardovci fal­vak helyén. Skupi városa több más településsel együtt, akkor teljesen rombadőlt. A Balkán-félsziget leg­súlyosabb földrengései kö­zé tartozik az, amely 1667- ben rombadöntötte Dubrov- nikot, és súlyos kárt oko­zott Kotor, Hercegnovi, Pe- rast, Budva, Grúz, Cavtat és más helységekben. Csak Dubrovnikban 5000 halál is áldozata volt a szerencsét­lenségnek. 1750. december 17-én Ri­jeka városa dőlt csaknem teljesen romba egy nagy földrengés következtében. A századok folyamán Dubrovnikot tizenkét ízben, Zadart tízszer, Ljubljanát ötször, a karlovaci meden­ce lakótelepüléseit négy íz­ben, Zágráb környékét há­rom ízben érte földrengés. Skopjét kétszer döntötte romba a talaj megrendü­lése. A legutóbbi időkben is voltak földrengések Ju­goszláviában. Sokan még élénken emlékeznek az 1931. március 7-i és 8-i földren­gésre, amikor Valandovo körzetében rombadőlt 4233 ház, 31 személy életét vesz­tette, 82 pedig súlyosan megsérült. Rengett a talaj Belgrád, Zágráb, Ljubljana, Osijek, Zenica, Doboj, Krajevo, Te­tovo, Gostivar, Ilirska Bist- rica és több más város alatt is az utóbbi évtizedekben. A földrengésjelző intézetek adatai szerint 1938-tól 1953- ift 1544 földrengés volt ész­lelhető Jugoszláviában, ezek közül húsz erősebb. Az eddigi tapasztalatok és tudományos kutatások azt bizonyítják, hogy a déli tengerpart, főképpen Dub­rovnik vidéke, van kitéve leginkább erős földrengé­seknek. Itt volt a legtöbb és a legnagyobb ilyen ka­tasztrófa a legrégibb idők óta. Ehhez az övezethez tar­tozik Mljet-sziget, a tenger­part Stontól Cavtatig, és a mögöttes terület, egészen Trebinjéig. A földrengés gyakoribb a tengerpart mentén, de a tengermellék belső részei­ben is elég gyakori. Az 1942. december 29-én Imic- kinál történt földrengés ereje a nemzetközi skála szerint elérte a IX. fokot. Három esztendővel ez­előtt néhány földrengés volt Macedóniában, főként Tetovó környékén, sok ház romba dőlt és megrongáló­dott. Ebben a földrengés­ben több személy megsé­rült, egy idős asszony pedig életét vesztette. Tavaly nagy izgalomba hozta a jugoszláv közvéle­ményt és a külföldi orszá­gok közvéleményét is a Makarska környékén meg­ismétlődő földrengés. Egy hét leforgása alatt száz gyengébb és súlyosabb föld­lökést észleltek. Az idén Szlovéniában volt földrengés, Litija kö­zelében. Háromszáz ház annyira megrongálódott, hogy le kellett rombolni és újjáépíteni. Az utóbbi évek nagyobb földrengései 1930 — Nápoly — 21 000 áldozat. 1935, — Nyugai-Pakiaztán — több mint 25 000 halott. 1940. — Törökország — 30 000 halálos áldozat. 1949. — Asszam — 1526 áldozat. 1949. — Ecuador — több mint 2000 áldozat. 1953. — Irán — több mint ezer áldozat. 1954. — Orleansville (Algéria) — 1400" áldozat. 1956. — Afganisztán — körülbelül 2000 áldozat. 1957. — Afganisztán — két egymást követő földren­gésben több mint 3000 áldozat. 1956. március — Agadir (Marokkó) — 12 000 halott. 1960. április — Irán — 3500 halott és súlyos sebesült. 1960. május — Chile — több mint 2000 halott. 1962. — Irán — több mint 11 000 halálos áldozat. A szkopjei tragédia A helyi katonai klub félig leomlott épülete a földren­gés után. A kétszázezer lakosú macedón fővárosban alig maradt ép ház, a város pályaudvara is félig rombadőlt a függő tárgyak, lámpák, csillárok, képek erősen himbálóznak, az ingás fali­órák megállnak, a gyen­gébb házak falai megrepe­deznek, a mennyezetről le­hull a vakolat. VII. fok — nagy erejű földrengés: Általános pá­nik a lakosság körében. A szilárdabb épületekben ■még nincs kár. Az épületek falain repedések keletkez­nek. A rosszul épített ké­mények leomlanak. Az ab­laküveg megrepedezik, az álló- és folyóvizekben hul­lámok keletkeznek. A fá­ból és vesszőfonatból ké­szült házak, kunyhók el­lenállnak a rengésnek. VIII. fok — kárt okozó földrengés: A kémények nagyrésze leomlik, még a szilárd épületek falán is hatalmas repedések kelet­keznek, a szobrok ledőlnek, a templomtornyok és gyár­kémények erősen megron­gálódnak, a hegyvidéken sziklaomlások keletkeznek, IX. fok — romboló erejű földrengés: Az épületek részben vagy teljesen rom­ba dőlnek, az európai típu­sú lakóházak nagyrésze olyan erősen megrongá­lódik, úgy, hogy lakhatat­lanná válik. X. fok — pusztító föld­rengés: A téglából és kő­ből épült házak nagyrésze romba dől, a faépületek és hidak erősen megrongálód­nak. a vízvezeték és gáz­vezetékcsövek megrepedez­nek, az utcákon hasadékok támadnak, a földben nyí­lások támadnak, amelyből sáros víz tör föl, a folyók és tavak vize erős hullám­zásba jön, és csapkodja a partokat, XI. fok — katasztrofális földrengés: Minden tégla­épület romba dől. A faépü­letek közül csak néhány marad állva. A legbiztosab- ban épült hidak is besza­kadnak, a vasúti sínek el- körbülnek, az alagutak be- omlanak. XII. fok — súlyos föld­rengés-katasztrófák: Min­den romba dől, amit ember épített. Nagy változások keletkeznek a föld felszí­nén. Egész hegyoldalak omanak le, új tavak és új folyómedrek képződnek. Száznegyven kisebb erejű földrengés a katasztrófa óta A szkopjei egyetem föld­rengés jelző állomása köz­leményt adott ki, amely szerint a július 26-i ka­tasztrofális földrengés ere­je elérte a nemzetközi Ska­la tizedik fokát. A földren­gés, helyi időszámítás sze­rint, 5 óra 17 perc 15 má­sodperckor kezdődött. Ez idő után még néhány erő­sebb földlökés következett, amelyek megzavarták a műszerek munkáját, mivel az állomás a földrengés epicentrumában volt. Negy­ven perc múltán újra hely­rehozták a műszereket és azóta normálisan működ­nek. E megszakítás óta, vagyis július 26-án 5 óra 56 perctől hétfőn reggel 7 óráig az állomás műszerei 140 földrengést jeleztek. Kettő közülük elérte az V. erősségű fokozatot, öt a IV. fokozatot, és ezek kisebb károkat okoztak. Három földlökés III. fokú volt, eze­ket a lakosság is érezte, 110 földrengés pedig jelentékte­len erősségű volt

Next

/
Oldalképek
Tartalom