Szolnok Megyei Néplap, 1963. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1963-08-07 / 183. szám

Kádár János elvtárs beszéde a szovjet—magyar barátsági nagygyűlésen A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága és a magyar forradalmi munkás-paraszt kor­mány hétfőn délután nagygyűlést rendezett a Kis­stadionban. A gyűlésen Kádár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titkára, a Minisztertanács elnöke számolt be a Szovjetunióban Járt magyar párt- és kormányküldöttség útjáról, az időszerű kül- és belpolitikai kérdésekről. Kádár elvtárs beszéde bevezetőjében a legutóbbi két esztendő feladataival foglalkozva rámutatott: Jelentős belpolitikai fel­adatokat kellett megolda­nunk. Foglalkoztunk perek felülvizsgálatával, a sze­mélyi kultusz utolsó ma­radványainak felszámolá­sával, olyan belpolitikai kérdésekkel, amelyek ré­szei voltak az 1956-os el­lenforradalmi események teljes lezárásának. Foglal­koztunk a gazdasági és a kulturális építés nagy kér­déseivel. Olyan alkalmakkor, ami­kor a belpolitikai teendő­ket nemzetközi program váltja fel, s összegezzük, hogy mit mondunk majd barátainknak, akkor látjuk azokat a hatalmas ered­ményeket amelyeket szor­galmasan és állhatatosan dolgozó népünk pártunk vezetésével elért a szocia­lista építésért, népköztár­saságunk felemeléséért végzett munkában. (Taps). Kedves Elvtársak! — folytatta beszédét Kádár János — körülményeim úgy alakultak, hogy a leg­utóbbi hetekben öt kül­döttségnek voltam tagja. Jártam Északnyugat Len­gyelországban, a mazuri tavaknál, lengyel bará­tainknál, testvéreinknél, Gomulka elvtárséknál. (Nagy taps). Jártam Berlinben, ahol Ulbricht elvtárs 70. születésnapjának ünnepsé­gein vettem részt. (Nagy taps). Azoknál a testvé­reinknél voltam, akik ta­lán Európa legkényesebb pontján, kontinensünk kö­zepén. német földön tűz­ték ki a szocialista forra­dalom zászlaját. (Nagy taps). Jártam a nagy szov­jet földön is, hű barátaink­nál, szövetségeseinknél, — szovjet testvéreinknél. En­nek az útnak három prog­ramja volt: párt- és kor­mányküldöttségünk baráti látogatása; részvétel a köl­csönös gazdasági segítség tanácsának ülésén, majd a varsói szerződés politikai tanácsadó testületének ülé­sén, — ahol szintén fontos politikai kérdéssel, — egye­sített fegyveres erőink ál­lapotával foglalkoztunk. — (Nagy taps). Mindenütt, ahol elvtár- saimmal együtt megfor­dultam, ahol tanácskoz­tunk, szívélyes vendéglá­tásban volt részünk, nagy megbecsüléssel és tisztelettel igaz, őszinte testvéri érzés­sel fogadtak bennünket. Tudjuk — és számunkra ez a legfontosabb, a leg­drágább, — hogy a test­véri szeretet, amellyel ben­nünket köszöntöttek, pár­tunknak, a magyar mun­kásosztály, a magyar dol­gozó nép forradalmi élcsa­patának, a Magyar Szocia­lista Munkáspártnak és a szocializmust építő né­pünknek, a magyar nép­nek szólt. (Nagy taps). Kádár János elsősorban párt- és kormányküldöttsé­günk szovjetunióbell láto­gatásáról, arról a fogadta­tásról emlékezett meg, amelyben a testvéri szovjet nép részesítette a magyar küldöttséget. Jelentős, tekintélyes prog­ramot bonyolítottunk le — mondotta. Utunkon min­denféle klímával találkoz­tunk: szakadó esővel, szá­raz idővel, meleggel, hideg­gel. Jártunk Csapon, Lvov­ban, Kijevben, Moszkvá­ban, Taskentben, Irkutszk- ban, Bratszkban, Kraszno- jar&zkban és ismét Moszk­vában. Volt azonban vala­mi, ami soha. sehol nem változott. Mindenütt, az eső zuhatagán, a napsütés­ben, a hűvös időn és a melegen áttört valami le- írhatatlanul forró elvtársi, baráti, testvéri szeretet, akár egyszerű dolgozókkal találkoztunk, akár helyi, akár országos vezetőkkel. Kedves Elvtársak! Azo­kon a tárgyalásokon, ame­lyeket párt- és kormány­küldöttségünk a szovjet elv­társakkal folytatott, ismét megállapítható volt, hogy az összes megtárgyalt kér­désekben, a szocialista épí­tés, a kommunista építés kérdéseiben, országaink, pártjaink, népeink kapcso­latainak kezdéseiben, a nemzetközi kommunista mozgalom és a külpolitikai kérdéseiben teljes az egyetértés közöttünk. Szovjet elvtársaánk tájé­koztattak bennünket továb­bi terveikről. A mérhetet­len arányok, a hatalmas számok és tervek, amelyek­ről beszéltek azt bizonyí­tották számunkra, hogy a Szovjetunió fejlődése viha­ros gyorsaságú. Tárgyaltunk sok konkrét kérdésről. Megbeszéltük a két ország kapcsolatainak valamennyi kérdését, párt­jaink, kormányaink közös tennivalóit, beszéltünk a magyar—szovjet gazdasági és kulturális együttműkö­désről, a két ország népei­nek közvetlen kapcsolatai­ról. Ami nagyon fontos: megegyeztünk, hogy összes eddigi kapcsolatainkat to­vább mélyítjük, kiszélesít­jük és magasabb színvonal­ra emeljük. (Taps). Ügy döntöttünk, hogy az illetékesek megvizsgálják, hogyan lehetne az árufor­galmat bővíteni, s még sok területen hosszú távra szó­ló, gyümölcsöző együttmű­ködési megállapodást kötni. A megbízott elvtársak már hozzáfogtak a munkához és azzal bíztatnak bennünket, hogy a feladatot jól meg­oldják. Tárgyalásaink megállapo­dásaink nagyszerű eredmé­nyekkel zárultak. Bizonyo­sak vagyunk abban, hogy ezek az új tárgyalások és megállapodások nagy len­dületet adnak a szocializ­mus építésének hazánkban. (Taps.) Azt kell mondanunk, hogy túl a részkérdéseken, — amelyeknek természete­sen külön-külön megvan a maguk fontossága gazdasá­gi, kulturális és egyéb vo­natkozásban, — a küldött­ség munkájának legfőbb eredménye: tovább erősö­dött fegyverünk, pajzsunk, legfőbb nemzetközi táma­szunk a ma,gyár—szovjet barátság — jelentette ki Kádár elvtárs. Azt is meg kell monda­nom, hogy barátságunk szovjet testvérpártunkkpl a szovjet kormánnyal és a szovjet néppel olyan barát­ság, amely jó mindkét or­szág népének, jó a szocia­lista világ népe'nek, jó a nemzetközi kommunista mozgalomnak és minden józan és normális ember­nek a világon, aki a béke mellett van. Utalt ezután Kádár Já­nos arra, hogy küldöttsé­günk szovjetunióbeli láto­gatása jelentős, fontos nem­zetközi események soroza­tának időszakára esett, összeült a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsa, éppen Moszkvában tárgyal­tak a részleges atomcsend- megállapodásról, s a láto­gatás idején hozták nyil­vánosságra a Szovjetunió Kommunista Pártjának nyílt levelét a Szovjetunió kommunistáihoz, az égési szovjet néphez: ezekben az időszerű kérdésekben ter­mészetesen állást is foglal­tunk, abban a meggyőző­désben, hogy ismerjük Köz­ponti Bizottságunk és kor­mányunk vonalát, program­ját. népünk álláspontját, hangulatát és véleményét, tehát bízhatunk abban, hogy állásfoglalásunkat jó­váhagyják. (Taps.) így ál­lást foglaltunk a Szovjet­unió Kommunista Pártja Központi Bizottságának jú­lius 14-i nyílt levelével kapcsolatban is, s közöltük, hogy ml, magyar kommu­nisták a Szovjetunió Kom­munista Pártjával és a nyílt levélben foglaltakkal teljes egészében egyetértünk (Taps.) Mi egyetértünk, tel­jesen szolidárisak vagyunk a Szovjetunió Kommunista Pártjával, s ez nem vala­miféle udvariasság a Szov­jetunió Kommunista Pártja iránt, hanem ezzel saját álláspontunkat, pártunk ál­láspontját, a nemzetközi kommunista mozgalom — meggyőződésünk szerint — egyedül igaz és helyes ál­láspontját, népünk érdekeit képviseljük és fejezzük ki. Néhány szót szeretnék szólni a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt és a Kínai Kommunista Párt vezetői közötti vitáról, amely az egész nemzetközi kommu­nista mozgalom és a kínai vezető elvtársak vitája Mi a kínai vezető elv­társak álláspontját elutasít­juk. Elutasítjuk mindenek­előtt elvi meggyőződésből, mert megítélésünk szerint a kínai vezető elvtársak­nak a legutóbbi időszak­ban nyilvánosságra hozott állásfoglalása nem marxis­ta—leninista, hanem dog­matikus és szektás. Elítél­jük és elutasítjuk gyakor­lati okokból, mert Lenin­nel együtt azt valljuk, hogy a szocialista forra­dalomnak soha sincs szük­sége forradalmi frázisokra, mindig többet ér egyetlen Mat A kunszentmártoni járás szövetkezetei 119,2 százalékra teljesítették öntözési tervüket Az életmentő Szeptember már a vetés hónapja legyen Megtartotta ülését a megyei tanács végrehajtó bizottsága hétköznapi, gyakorlati tett, amely előbbre viszi a szo­cialista forradalom ügyét, mint száz forradalmi frá­zis. (Taps). — Elítéljük a kínai ve­zetők frakciós módszereit, azt. hogy mindenütt, ahol erre alkalmuk nyílik, meg­kísérlik a bomlasztást az egyes testvérpártokon be­lül. Mélyen elítéljük ezt, mert az efféle eljárás nem tartozik a kommunista pár­tok vitamódszerei közé és nem vezethet jóra. A vita a kínai elvtár- ! sakkal nem tegnap kezdő­dött, de korábban nem a nyilvánosság előtt folyt. — Őszintén meg kell monda­ni azt is. hogy nekünk, az egység híveinek, bizonyos tekintetben meg volt kötve a kezünk. Az utolsó lehe­tőségig türelemmel vol­tunk, mert nem akartuk mélyíteni a vitát, azt akar­tuk, hogy a vezetők kö­zötti nézeteltérés ne ter- jedien ki a tömegekre. Mi volt az eredmény? Az, hogy a kínai elvtársak el­járásunkat rosszul értel­mezték. ök mindenféle úton-módon terjesztették véleményüket, állásfoglalá­sukat. Központi Bizottságunk helyesen járt el. amikor a lehetőségek határáig A Szolnok megyei tanács végrehajtó bizottsága so- ronlévő keddi ülésén hét napirendi ügyben tanácsko­zott, Oláh György elnökle­tével. Elsőnek a megyei ta­nács ipari osztályának je­lentése került sorra a me­gyei tanács irányítása alá tartozó vállalatok munka­versenyéről. Majd a nyári mezőgazdasági munkálatok haladásáról és az őszi fel­készülésről vitatta meg a végrehajtó bizottság Kasza Béla mezőgazdasági osz­tályvezető előterjesztését. Megállapította a végre­hajtó bizottság, hogy a me­gyében jó ütemben törté­nik a betakarítás és au­gusztusban befejeződik a cséplés a termelőszövetke­zetekben. Az aratással, csépléssel, a szénafélék be­takarításával egyidőben a nyári talajmunkálatokat is végzik a közös gazdaságok, noha nem mindenütt meg­felelően. A múlt évihez mérve több százzal emelke­dett a megye gépállomá­nya, s hozzá még ezernégy­száz ember szerezte meg a traktorvezetői jogosítványt a télen, mégsincs lényeges haladás. A múlt esztendő­ben jobb volt a termelőszö­vetkezeti és gépállomási erőgépek kétműszakos üze­meltetése is, mint az idén. Az őszi betakarításról és vetésről megállapította a végrehajtó bizottság, hogy a megyében 204 ezer hold­ról kell betakarítani az őszi termést. Őszi gabona­félék pedig 173 ezer holdon kerülnek a földbe terv sze­rint Ezért a megyei tanács végrehajtó bizottsága azt javasolja a termelőszövet­kezeteknek, hozzák előre a vetési időt, s már szeptem­ber elején kezdjék meg az őszi vetést, mert különben az összetorlódó munka mi­att az későre kinyúlik. Szeptember már a vetés hónapja legyen, mondta ki megyénk tanácsának vé" • rehajtó bizottsága. Majd az árvízkárok hely­reállításáról és az újjáépí­tés munkálatairól tett je­lentést a megyei tanács építési-, közlekedési- és vízügyi osztálya. A végre­hajtó bizottság külön fog­lalkozott Jászdózsa község újjáépítésével. Ezután Tolna Károly vb- tag, a Magyar Nemzeti Bank megyei vezetője tá­jékoztató jelentést adott a termelőszövetkezetek félévi tervteljesítéséről. Ehhez a napirendhez kapcsolódva a végrehajtó bizottság meg­hallgatta Czakó Sándort, a kunszentmártoni járási ta­nács vb elnökét a gyenge termelőszövetkezetek hely­zetéről. Czakó Sándor kü­lön is beszámolt a megyei végrehajtó bizottságnak a szelevényi Szikra, és az öcsödi Szabadság termelő­szövetkezetek gazdálkodá­sáról. A Szolnok megyében dol­gozó képzőművészek hely­zetérő, foglalkoztatásukról szóló javaslatot a művelő­désügyi osztály vezetője* Bárdi Imre terjesztette elő. A végrehajtó bizottság kü­lön foglalkozott a megye közintézményeinek, terei­nek, parkjainak képzőmű­vészeti alkotásokkal törté­nő ellátásával. S ugyancsak tárgyalta a végrehajtó bi­zottság a lakosság képző- művészeti nevelésének, íz­lésének alakítását. Vita után a végrehajtó bizottság több fontos határozatot és javaslatot fogadott el Szol­nok megye képzőművészeti életének fejlesztésére. Végül a végrehajtó bi­zottság előterjesztéseket hagyott jóvá és bezárta ülését. Finnországi vendégek Szolnokon nem fofy?arott nyílt vitát Minden hasonló esetben így fogunk eljárni, mert kötelességünknek tartjuk az egység védelmezését. ebből indulunk ki. Nem módszerünk, hogy egy vi­tás kérdésből azonnal nyil­vános vitát, presztízs-kér­dést csináljunk, mert véle­ményünk szerint így nehe­zebb a kérdések elvtársias tisztázása és rendezése. — (Folytatás a 2. oldalon) Először szerepel hazánk­ban a ma városunkba ér­kező Riihimäki Népi Tánc­együttes. A ma este vendégszerep­lő finn együttes Helsinki mellett egy kis faluban alakult Riihimäkiben M. Sarnama pedagógusnő ve­zetésével. Az ezer tó orszá­gának lírai, számunkra idilli hangulata érződik műsorukban. Különösen szépen szól Marjatta Ronhiainen kezei alatt a zongora. Marja He- lenius virtuóz harmonika számaiban szép finn nép­dalokat hallhatunk. Sikerét még fokozta Monti: Csár­dásának előadása. Kis ka­marakórusuk szintén finn népdalokat énekel. Táncaik általában szvit jellegűek. Rendszerint há­rom tételből állnak és nem fű-*nek oly szorosan össze, mint a magyar néptánc- szvittek. Felépítésük hason­lít a magyar táncokhoz. Ál­talában a lassú Oravaisten Menuettivel, majd gyors Polkával és a még gyor­sabb Enkeliskával folyta­tódik. Láthatunk még ezen­kívül ötletes Szalagtáncot, Sappot, Kokarin-enkeliskát és Lakodalmast, amelyben részt vesz a falu minden foglalkozású és társadalmi rétegű embere. Talán itt mutatkozik meg legjobban a különbség a finn és a magyar táncok között. Érdekes, hogy ők a tánc­ban kísérletképpen inkább a ritmikus torna (tánc) fe­lé haladnak. Ilyen például a labdatánc, amit a lányok gdnak elő, és egy ritmikus duó, melyet Marjatta Sar­nama és Irmeli Hännikä- men mutat be, akik külön­ben az együttes assziszten­sei is. A Tisza táncegyüttesnek nagyjelentőségű a finnor­szági együttes szolnoki vendégjátéka. Ugyanis elsó, igazán nagy külföldi sike­rüket Finnországban, Riihi­mäkiben aratták. Ma este ismerősként, barátként üd­vözölhetik a finn együttes tagjait. Várhelyi Lajos VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK* \ ': ^ / SZOLNOK J / # J t XIV. évfolyam, 183. szám, Ara 50 fillér 1963. augusztus 7, szerda.

Next

/
Oldalképek
Tartalom