Szolnok Megyei Néplap, 1963. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)
1963-08-31 / 203. szám
1983 augusztus 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A kis elsősök Csengetés előtt Még néhány nap és kezdődik a tanév. A2 iskolai munka kezdete várakozással — izgalommal tölt el minden diákot, — még a felsőbb osztályban tanulókat is. Üjat, megkapót, érdekeset várnak az új tanévtől. De mennyivel nagyobb izgalom fűti azokat a kicsiket, akik most lépnek először az iskolába. Ok már hetekkel előbb kérlelik a szülőiket, hogy vegyék meg nekik az irkákat, — a könyveket, — a tolltartót, — a táskát, — a „színeseket”, mindazt, amiről a „nagyok” példájából már tudomásuk van. Nem kis gond ésszerűen, hasznosan felszerelni ezeket a kedves apróságokat. Az általános elv az legyen: a puritán egyszerűség és a célszerűség egészítsék ki egymást. Némelyik gyerek fél az iskolától. És ezt meg is mondja. De vajon miért fél? Lehet, hogy a nagyobbak ijesztgették: „Ott aztán elbánnak veled: így lesz, úgy lesz ..Némelyik szülő se gondolja át szavai következményét, amikor így beszél: „Rosszalkodsz? — Vigyázz, csak, az iskolában majd ad néked a tanítónéni! Ott bezzeg úgy kell majd ülnöd, mint a szobornak.. ”■ stb. Az ilyen gyerekek lehan- goltan, félelemmel tele várják az iskolai első napot. Ez nagyon helytelen. A várakozás ne párosodjék félelemmel. Az iskola nem büntető intézmény. Az iskola a gyermeki élet fontos színtere. A tudás és ember- nevelés nagy, szép és emberséges műhelye. Igen, műhelye, ahol még az otthon elkényeztetett, kissé „félrenevelt” emberkéket is bevált pedagógiával a helyes útra terelik. És mert az Iskola új élet, új környezet a gyermek számára, mindenképpen segítenünk kell a kis elsősöket a beilleszkedésben, A gyermek jellemének, vér- mérsékletének és hajlamainak megfelelő módon beszéljünk az iskolai életről. De ne feledkezzünk meg az arányokról és a realitásokról — nem szabad egészségtelenül túlfeszíteni az érdeklődést. Ez legyen az előkészítés. Amikor pedig a tanév megkezdődött, az iskola által előírt rendszert kövessük otthon is. Ebben a tevékenységben az a legfontosabb, hogy az iskola megszerettetését ne tekintsük „kampányfeladatnak”. — Érdeklődjünk minden iránt, ami az iskolában történik. — Figyelmesen hallgassuk meg a gyermek beszámolóit. Legyen rá időnk. Ne hallgattassuk el, türelmetlenségünkkel ne fojtsuk beléje a szót. Szeretettel segítsük át problémáin - fegyelem, pajtások, első nehézségek — akad gond elég. A kis első., tegnap még óvodás volt: a játék töltötte ki napjait. Most megjelenik az apró emberek életében a „kötelesség” fogalma. Itt rendszerint bizonyos konfliktus tűnik fel. Legtöbb gyerek — az első iskolai izgalmas napok után — inkább játszani szeretne még mindig. Mit tegyen a szülő? — Vegye tudomásul, hogy az iskola nem azt jelenti, hogy minden megszűnik, ami addig volt. A játék a gyermek életszükséglete. Helytelen lenne, ha ezt a lehetőséget elvennénk tőle, mert „most már tanulnod kell, gyermekem, sokat, sokat ...” Ez nem így igaz. Tanulni is kell és játszani is szabad. Csupán a sorrend betartása a fontos: először a kötelesség és azután a játék. De ebben aztán következetességet kíván a szülőtől gyermeke egészséges fejlődése. Végezetül — sok mindenféle tanács adható ilyen alkalommal. De az alapvető legfőbb tanács ez: A kis elsőssel együtt a szülőnek is be kell vonulnia az iskolába. Azt jelenti ez, hogy a kezdet kezdetétől minden szülőnek legyen állandó kapcsolata az iskolával, a gyermek tanítójával és nevelőjével. Aki ezt a szabályt betartja — annak sok, igen sok öröme lesz gyermeke iskolai éveiben, még akkor is, ha közben problémák is adódnaki — Pedagógus — — Jó az, ha a szülők minél többen elkísérik gyermeküket a tanévnyitó ünnepségre! — jegyzi meg beszélgetés közben az Alföldi Áruház konfekciós osztályának vezetője. — A tavalyihoz (hasonlóan most is több iskolában tartunk bemutatót az iskolaruhákból az évnyitókon. Többek között a Sípostéri iskolában, ahol árusítással kötjük egybe. Az iskola tanulóit öltöztetjük be, s a szülők meglátják!, mennyivel csi- nosabbak a gyerekek egyforma köpenyekben, vagy éppen az ÁBC-s köténykékben. — Van valami különleges iskolai holmi, amit eddig még nem láttunk? — Éva köpenyből a legnagyobb a kereslet, ez fekete klottból, vagy sötétkék vászonból készül, de például a szolnoki leánygimnáziumnak évről évre külön rendelünk sötétkék ripszből... — Kínai radirgumi. színes ceruza, szintén KínáMit egyen tízóraira? Első nap: vajaskenyér főtt tojással, zöldpaprika, szilva. Második nap: Májpástéto- mos kenyér, zöldpaprika, őszibarack. Harmadik nap: Vajas-sajtos kenyér paradicsommal, vegyes gyümölcs. Negyedik nap: Kedvenc szalámiszelet kenyérrel, paradicsom, szőlő. ötödik nap: Tükörtojás kenyér közt, zöldpaprika, körte. Hatodik nap: Juhtúrós kenyér, zöldpaprikával, őszibarack. Hetedik nap: Zsemle körözöttel, zöldpaprika, vegyes gyümölcs. Nyolcadik nap: Vajaskifli, egy kockasajt, paradicsom, alma. Kilencedik nap: Kolbász- krémes zsemle, zöldpaprika, szőlő. ból, táskáknál a Bulgáriából hozott íkétzsebes, modem, csatos aktatska és a százötven forintos magyar disznóbőr kézi és hátitáska az újdonság — magyarázza Pál Józsefné a 12. sz. Papírbolt helyettes vezetője. — Rendkívül nagy a forgalom, naponként 4— 500 füzetcsomagot adunk el, egy-egy csomagban 10— 15 füzet van. — Tegnap táskából negyvenháromezer forintot árultunk, de várható nagyobb forgalom is, tavaly szeptember első napjaiban 110 000 forintot is árultunk különféle aktatáskákból egy nap alatt — mondja Szakáli Julianna, s máris fordul az új vásárlóhoz. Sz. Nagy Kati és mamája kíváncsian válogatnak. Rákó- czifalváról jöttek be, új köpenyért, táskáért, tolltartóért, s más egyebekért, hiszen technikumba megy a kislány, hadd legyen mindene szép, mindene új. És már ideje bevásárolni, hisz nemsokára csengetnek. a gyermek Tizedik nap: Sonkaszalámi kiflivel, zöldpaprika, — szilva. Természetesen azzal is változatossá tudjuk tenni a gyermek tízóraiját, ha naponként felváltva kenyeret, zsemlét, vagy kiflit adunk. Az is jó, ha anyuka linzer- tésztát süt és azt is ad két- három darabot a tízórai mellé. Fontos, hogy a gyermek minél több vitamint fogyasz- szon még tízóraira is. Ezért lehetőleg mindennap adjunk paradicsomot, zöldpaprikát, gyümölcsöt. Ahol a mamának naponta több gyermek részére kell tízórait készítenie, annak az anyukának ajánljuk az ízletes löncshúst. Ügyeljünk arra, hogy a gyermeknek ne csomagoljuk túl sok tízórait, mert akkor az ebédnél lesz étvágytalan. Az iskola és a szülők „Minden kezdet nehéz’* — tartja a közmondás. És e tény igazsága alól nem mentes az iskolai munka sem. Itt is adódnak nehézségek, s ezek az év elején néha még nyomasztóbbak mint később, a tanév folyamán Elröppent a boldog vakáció. Helyes lett volna, ha a diák olykor-olykor elővette volna a könyveit a nyár folyamán is. Ezt a „fegyelmet” azonban a többség megszegte. A tanév kezdetén tehát átmenet nélkül lép át a legtöbb diák a boldog pihenésből és vidám szórakozásból a kemény munkába. A szükséges iskolai és tanulmányi fegyelem megteremtése nem könnyű feladat. Ehhez segítséget kell nyújtaniuk a szülőknek. Ezt az iskola joggal elvárhatja tőlük. Abból kell kiindulni, hogy a gyermek tanítása és nevelése a szülő és az iskola közös ügye. Mind a kettőnek azonos a célja; a képzett, érzelmi egyensúlyban élő, kötelességtudó, boldog ifjú ember kialakítása, akinek határozott életcélja van s ezt igyekszik is elérni. Az iskolának és a szülői háznak e közös nagy feladata megköveteli az iskolai munka és a szülői ház nevelőmunkájának egybehangolását és a kapcsolatok állandósítását. Az eredményekért mindkét tényező egyaránt felel. Újra meg újra ismételnünk kell: a szülők segítsége nélkül a pedagógus munkája sikertelen maradhat. Persze, a szülői segítség igénylése nem terhek átadását jelenti. A szülői segítség azzal kezdődik, hogy még az iskolaév kezdete előtt gondoskodik a szükséges könyvekről, tanszerekről és egyéb kellékekről. Értékes napok, sőt hetek veszhetnek el az iskolában, ha a diák hiányos „felszereléssel” jelenik meg az órákon. Az óv elejei rendszertelenség semmiképpen nem kívánatos, mert hatása lehet az egész évi munkára. Márpedig ezt a kellemetlen tényezőt előrelátással nem nehéz kiküszöbölni. Minden szülő tisztában kell legyen tennivalóival, hiszen az elmúlt tanév végén az iskola a szülői záró értekezleten megjelölte a tennivalókat. Ha azonban a szülő megfeledkezett ezekről, még az év megkezdése előtt érdeklődjék az iskolában: a szükséges útmutatást feltétlenül megkapja. Igen fontos, hogy a szülő az első tanítási naptól kezdve rendszeresen és ne felületesen — kísérje figyelemmel az iskola munkáját. Mérhetetlenül sok izgalomtól, bajtól, késői bánattól kíméli meg önmagát a szülő, ha így cselekszik. Év elején, általában ismételnek a diákok. Nagyon helyesen teszik a szülők, ha az év elején, legalább két héten át, fokozott odaadással ellenőrzik gyermekük tanulását. Ezalatt a szünidőben fellazult „diákfegyelem” ismét megszilárdul és a tanuló megint hozzászokik a rendszeres munkához. De ez a két hét azért is nagyon fontos, mert az ismétlésnek alapozó jellege is van, megkönnyíti az újabb feladatok eredményes megoldását. Különösen a gyengébb tanulók esetében jelentős ez az év elejei két hét. A további legfontosabb feladat az, hogy a szülő biztosítsa gyermeke számára a nyugodt tanulás lehetőségét. Még az egyszobás lakásban sem lehetetlen feladat ez, csak — családi fegyelem kell hozzá. ÍPersze e címszó alatt sok mindent el lehetne mondani — az örökös házi perpatvaroktól az apa vagy az anya helytelen életmódjáig — e cikk keretében azonban ez a téma szétfeszítené. Csak azt hangsúlyozzuk: az egészséges és tiszta családi élet igen nagy segítség a diáknak a tanulásban is. Végezetül: minden szülő okvetlenül jelenjék meg a tanévet bevezető szülői értekezleten. Ez a legjobb alkalom arra, hogy a pedagógus és a szülő között eleven kapcsolat keletkezzék. Legyen ez a kapcsolat őszinte, emberi és folyamatos. De főként őszinte. A szülő ne féljen attól, hogy „kiszolgáltatja** gyermekét a pedagógusnak. A pedagógus az őszinteséget azzal hálálja meg, hogy a gyermek hibáinak ismeretében — kettőzött gonddal végzi a nevelés és a tanítás nagy munkáját. SZÁMTANÓRA Egy meg egy az kettő« tanuljuk meg szépen! Kettő meg kettő az négy, nem több semmiképpen. Három meg három az hat. kiszámoltuk pontosan, négy meg négy ha összeadjuk, nyolcast írunk gondosan. öt meg öt? Számoljuk csak: tíz ujjúnkat nyújtjuk fel! Kati, Peti megtanulta« dicséretet érdemel. Sass Ervin A kalapács és a véső r gyszer volt, hol nem _ volt, volt egy kis városka, a városkában egy iskola, és abban az iskolában a gyerekek nemcsak írni, olvasni, meg számolni tanultak, hanem a munka szeretetére is nevelték őket. Az iskola műhelyében fúr- tak-faragtak kopácsolták, és a kezük alól díszes dobozok, játékok kerültek ki. Ebben a műhelyben lakott a kalapács és a véső. Egyszer, egy késő délután a kalapács és a véső beszélgetett egymással. — Tudod, véső koma, én a Tóth Ferkével szeretek dolgozni, mert ő olyan ügyes, meg aztán érzem én, mennyire szeret fűrészelni, szegeket kopácsólni — mondta a kalapács. A véső így válaszolt: — Nekem meg Horváth Laci a jó barátom, kalapács pajtás. Emlékszel, a múltkori milyen szép madárfészket vésett ki velem egy fatörzs-darabból? A kalapács vasfejével bólintott. — Emlékszem. Valóban nagyon szép fészket csinált, másnap mesélte is, hogy hazavitte, kiakasztotta a kertbe és beleköltözött egy sárga kis stiglinc. agy beszélgettek egy■ mással, és a legtöbb gyerekről sok jót, szépet mondtak, egyedül csak Lusta Gyurkáról nem. Rá mindketten haragudtak. — Nem szeret dolgozni! — pattogott a kalapács. — A múltkor majdnem kicsorbította az élem, mert egy szeget akart kettévágni — kesergett a véső, és egy- re-másra sorolták Lusta Gyurka turpisságait. — Megállj csak, Gyurka — mondta végül a kalapács —, ha legközelebb a kezedbe veszel, jó nagyot ütök az ujjadra! — Én pedig megszúrom — fogadkozott a véső. — Ha másképp nem megy, majd mi megtanítjuk ezt a Lustát. fuéhány nap múlva ví™ dám zaj töltötte be a műhelyt. Tóth Ferke, Horváth Laci és a többiek jókedvűen fúrták-faragtak, csak Lusta Gyurka álldogált unatkozva az egyik asztal előtt. Kezében a beszélő kalapácsot tartogatta, előtte meg ott feküdt a véső. Később, mert a többiek már görbe szemmel nézték, immel ámmal hozzálátott, hogy összeszegel két deszkalapot. De ahogy ütött, a kalapács nem a szegre, hanem a Gyurka ujjúra sózott egy nagyot. — Jaj, jaj! — kiabált Gyurka, s a szájába kapta az ujját. Dühösen dobta félre a kalapácsot, és a vésőt vette kézbe. De alighogy hozzányúlt, megint eljajdította magát, mert a véső sem volt rest: jól megszúrta a kezét. Lusta Gyurka félredobta a vésőt is, és amikor társai kinevették, mert olyan ügyetlen, azt felelte: — Rossz ez a kalapács, meg ez a véső, hogy is lehetne velük dolgozni? Amikor ezt hallották a többiek, elkérték tőle a két szerszámot, és azok az 6 kezükben — csodák csodája — gyönyörűen dolgoztoké S. E. KERESZTREJTVÉNY Vízszintes: L Ez is a táskába kerül (névelővel). 7, Kicsinyítő képző. 8. Igekötő. 9. Kezével hadonászik. 11. Téli csapadék. 12, Üldöz. 14, Időhatározó szó, 16, A pedagógus teszi. Függőleges: 1, Vonatkozó névmás. 2. Létige. 3, Indulatszó. 4. Mesebeli baba. 5. Énekhang. 6. Ezt hagyták el az elsősök. 10. Tábor. •., a legmaradandóbb táborozási emlék, 13, Húz, 14, Végtelenül maró folyadék! 15, Igekötő. Megfejtésül küldjétek be a vízszintes 1-est, 16-ost és a függőleges 6-ost. Beküldő-, si határidő: szeptember 5, Múltheti rejtvényünk helyes megfejtése: Alkotmány, pálma, nyihaha. Könyvjutalmat kapott: Bodor Eszter, Kőtelek, (A könyvet postán küldjük éld
