Szolnok Megyei Néplap, 1963. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1963-08-25 / 198. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1963. augusztus 25. EGy HÉT A KÜLPOLITIKÁBAN A szovjet kormánynyilatkozat — Bonn kettős játéka — A Pentagon vezetői megnyugtatják a fegyvergyárosokat — A délvietnami helyzet Az elmúlt héten nyilvá­nosságra hozták a Szovjet­unió kormányának nyilat­kozatát, amely válaszol a Kínai Népköztársaság ve­zetőinek az atomcsend- egyezmény ellen intézett támadására. A kormány- nyilatkozat részletesen ele­mezte a nagyfontosságú nemzetközi megállapodás létrejöttének előzményeit és azt az elvi alapot, amely a szovjet politikát a meg­állapodás megkötésénél irá­nyítja. Lényeges része a szovjet kormány állásfog­lalásának a megállapítás, hogy a nukleáris fegyver- kísérlet folytatása a jelen­legi történelmi helyzetben csak mind magasabbra fo­kozná a fegyverkezési haj­szát. Ez viszont nem érde­ke a szocialista országok­nak és az új erőviszonyok mellett a nukleáris fegy­verkísérletek megtiltása semmiképpen sem jelent egyc'lalú előnyt az ameri­kai monopóliumok számá­ra. Ez az elgondolás irá- nj ította a szovjet kor­mányt, amikor 1956-ban már javaslatot tett, hogy a leszerelés problémájának megoldásáig is egyezzenek meg a nagyhatalmak a nukleáris fegyverkísérletek eltiltásában. Döntő tétel, hogy a szovjet kormány által akkor előterjesztett javaslat e kérdés megol­dását pontosan azon az ala­pon indítványozta, mint ahogy ez most megvalósult. A kormánnyilatkozat emlé­keztet arra is, hogy a Szov­jetunió már felhívta a Kí­nai Népköztársaság veze­tőinek figyelmét arra az egyszerű igazságra, hogy az élet nem áll egy hely­ben, hogy a tudomány és technika lendületesen fej­lődik. És a Szovjetunió po­litikáját ezzel összhangban kell kialakítani és ezt a Kí­nai Népköztársaság vezető­inek is tudomásul kell ven­nie. A szovjet kormány éppen ezért nem adja fel a reményt, hogy a Kínai Népköztársaság ismét el­foglalja helyét azoknak az országoknak a sorában* amelyek lankadatlanul küzdenek a háború elhárí­tásáért. Az . atomcsend-egyez- ménnyel kapcsolatban kell foglalkoznunk a nyugat-né­met kormány magatartásá­val is. Az elmúlt héten Bonn hosszas vonakodás után aláírta a szerződést, de vitán felül áll, hogy en­nél az aktusnál is rányom­ja bélyegét a kétértelmű­ség a nyugat-német politi­kára. Kétségkívül a csatla­kozás nem jelent változást a bonni militarista irány­vonalnál, hanehi inkább védekezés a diplomáciai elszigetelődés ellen. Nem érdektelen az sem, hogy éppen az atomcsend-egyez- mény milyen erőteljes bel­politikai csatározást váltott ki Nyugat-Németországban. A szerződés ellenzőinek szószólójaként Strauss volt hadügyminiszter szerepel. Ez a csoport, amint azt az egyik hamburgi lap is meg­írta, „elvesztette az első ütközetet az enyhülés ellen vívott szennyes háború­ban.” Ez viszont csak any- nyit jelent, hogy a kor­mányban felülkerekedett a belátás: Eonn nem vonul­hat vissza a szélsőségesek által javasolt „ sündisznó állásba”, hanem diplomá­ciai manőverezési képes­ségének fentartása érdeké­ben csatlakoznia kell az egyezményhez. A játszma elemzésénél arra is utal­nunk kell, hogy a nyugat­német vezető politikusok már nem annyira az atom- csend-szerződést, hanem inkább annak várható kö­vetkezményei ellen hada­koznak. A nyugat-német hidegháborús erők ugyanis minden eszközzel meg akar­ják akadályozni, hogy a jó kezdetet további messzebb­re mutató enyhülési lépé­sek kövessék. Akcióik ér­dekében persze Washing­tonban is szeretnének szö­vetségeseket toborozni. A hivatalos amerikai kor­mányvonal most nem ked­vez ennek a próbálkozás­nak, de emlékeztetnünk kell arra, hogy a pentagon vezetői, bár egyik szavuk­kal állást foglaltak a moszk­vai szerződés ratifikálása mellett, a másikkal viszont megnyugtatták a fegyver- gyárosokat. Ilyen ' értelem­ben nyilatkozott Mcnamara hadügyminiszter és Taylor vezérkari főnök is, aki kö­vetelte, hogy az Egyesü't Államok folytassa a föld­alatti kísérletek átfogó programjának megvalósítá­sát. Ez kétségkívül a fegy­verkezési versenyből élő hadiipari trösztök felé irá­nyított gesztus volt és az sem kedvező jelenség, hogy a moszkvai egyezmény alá­írását követően gyors egy­másutánban két újabb ame­rikai földalatti atomrob­bantás-. hajtottak végre. Az elmúlt hét nemzetkö­zi eseményeihez tartozik a dél-vietnami válság is. Az ország valamennyi városa legszigorúbb katonai ellen­őrzés alá került, érvényben van a kijárási tilalom és a Diem rezsim csapatai, va­lamint a jogaikért harcoló buddhisták között mór nyílt összecsapásra is sor került. Az amerikai kül­ügyminisztérium szóvivője Dél-Vietnammal kapcsolat­ban óvatos nyilatkozatot adott ki, leszögezte, hogy túl korai lenne még végső következtetést levonni. Ez persze világossá teszi, hogy szóba került a Dél- Vietnammal kapcsolatos amerikai politika átértéke­léséről. Erre mutat az is, hogy az új amerikai nagy­követ Cabot Lodge meg­érkezett ugyan állomáshe­lyére, de megbízólevelét nem adta át Diem elnök­nek. A helyzet lényegileg úgy fest, az Egyesült Álla­mok számára is kezd kelle­metlenné válni a véreske­zű diktátor, aki a befekte­tett száz és százmillió dol­lár ellenében sem tudja a helyzetet stabilizálni. Egy esetleges személycsere azonban nem oldja meg a kérdést, az egész dél-kelet- ázsiai politika gyökeres átértékelése szükséges a ki­bontakozáshoz. Sümegi Endre Kegyeletes megemlékezés Karcagon A karcagi Déryné Műve­lődési Ház énekkara ma délután négy órakor keresi fel harminc éven át lelkes tagjának, az egy esztendő­vel ezelőtt tragikus hirte­lenséggel elhunyt idősb Fa­zekas Lászlónak sírját. Az énekkar népszerű Laci bá_ csijának sírjára a kórus tagjai virágot helyeznek, s néhány kedves énekszámá­nak előadásával adóznak emlékének HALÁLLAL FIZETETT TÜRELMETLENSÉGÉÉRT Pénteken este a zagyva- rékasi állomás vasúti és közúti átjárójánál Solti Imre, zagyvarékasj lakos motorkerékpárral megke­rülte a már lezárt sorom­pót. Az időközben odaérke­ző vonat halálra gázolta Solti Imrét. Ha türelmesen vár néhány percet a sorom­pónál, nem fizetett volna életével. A tragikus kimenetelű szerencsétlenség intő példa a motorosok, kerékpárosok, gyalogosok számára. A le­eresztett sorompók az ő életüket védikl Hruscsov Jugoszláviában Belgrad: N. Sz. Hruscsov és Tito elnök Hruscsov látogatása Splitben Split, (MTI) Hável József, az MTI tudósítója jelenti: A szovjet—jugoszláv ba­rátság megnyilvánulásának jelentős színhelyévé avatta Splitet, a jugoszláv tenger­part történelmi emlékek­ben gazdag, forgalmas ki­kötővárosát, a jugoszláv ha­jógyártás egyik legnagyobb központját .Nyikita Szerge- gejevics Hrucsov látogatása. A százezer lakosú város fellobogózva várta a szov­jet kormányfőt. Split ut­cáin hatalmas transzparen­sek hirdették: „Üdvözöljük Hruscsovot, a béke és a szocializmus kimagasló har­cosát!”, „Éljen a testvéri szovjet és jugoszláv nép barátsága”. A szovjet kormányfő Alekszandar Rankovicsnak, a Jugoszláv Köztársaság elnökhelyettesének és Vla­dimir Bakancsnak, a . hpr- vát kommunisták szövetsé­gének titkárának tái'sasá- gában rövid városnézés után ellátogatott a hajó­gyárban, a dalmádai mun­Rabló—pandúr vikend Angliában London, (MTI) Anglia sóik százezer Sher­lock Holmes-jelöltje nyo­mozással tölti a hét végét. Az éjjel-nappal munkában álló több száz hivatásos de­tektív segédcsapataként a szigetország apraja és nagyja, a sajtóban közölt fényképekkel felszerelve, kutat a nagy vonatroblás- ban való részvétellel gyanú­sított három férfi, egy nő és egy fehér pulikutya utón. És mindenekelőtt per­sze a még mindig hiányzó két és negyedmillió font sterling után, amelyből a megtaláló, vagy nyomrave­zető 10 százalék jutalomra számíthat. A „rabló-pandúr” játék népszerűségére egyébként j ell emző, hogy a legn agyobb példányszámú angol bulvár­lap, a Daily Mirror pályá­zatot hirdetett ezzel a jel­szóval: „Hová dugnál el negyedmillió font sterlin­get?” A pályázat nyertesé­nek 50 font jutalom üti a markát. A Scotland Yard viszont egyelőre a körözött szemé­lyek nyomét üti bottal. — Péntekről szombatra virra­dóra Anglia minden ré­szében látni vélték Rey­nolds, 41 éves autókereske­dőt, sőt még a francia Ri­viéráról is érkezett bejelen­tés a keresett személy fel­bukkanásáról. Nem találták meg James White-ot sem, aki állítólag egy nő és egy Qigi névre hallgató fehér pulikutya társaságában buj­kál. Pénteken számos fe­hér pulikutyát „állítottak elő”, de — értesülések sze­rint — valamennyi alibit tudott igazolni. kás és partizánmozgalom egyik központjába, ahol a magasrangú vendég tiszte­letére a dolgozók rövid idő­re letették a szerszámot, hogy forrón üdvözöljék a szovjet nép vezetőjét. Amerre Nyikita Szergeje- vics elhaladt, mindenütt dörgött a taps, zúgott az éljenzés. A műhelyek megszemlé­lése után Hruscsov és kísé­rete a munkások viharos tapsa közepette helyet fog­lalt a gyár udvarán felál­lított dísztribünön. Az emel­vényt 1 szovjet és jugoszláv zászlók, valamint a „Világ proletárjai egyesüljetek!” jelszó díszítette. A nagygyűlést Vlad-'mir Bakancs, a horvát kom­munisták szövetségének tit­kára nyitotta meg. Mind­annyian ismerjük azt az áldozatos tevékenységet, amelypt Nyikita Szergeje- vics a béke érdekében foly­tat — mondotta. — Ba­kancs utolsó szaval bele­vesztek a munkások fel­kiáltásaiba: éljen Nyikita Szergpievics Hruscsov elv­társ! Éljen a szovjet—jugo­szláv barátság! Amikor Hruscsov a mikrofon elé lépett, az éljenzés viharos­sá fokozódott. A szovjet kormányfő dörgő taps kö­zepette tolmácsolta a hajó­gyár dolgozóinak a szovjet munkásosztály, az egesz szovjet nép forró üdvözle­tét. A Krasznaja Zvezda cikke Szovjetunió és a felszabadult államok közötti gazdasági együttműködésről Moszkva (TASZSZ) A Krasznaja Zvezda szombati számában J. Vol­kov tojlából cikket közöl a Szovjetunió és a felszaba­dult államok közötti gazda­sági együttműködésről. A cikk szerzője beveze­tőben felsorolja azt a 29 volt gyarmati, vagy gazdasági­lag fejletlen országot, amelyekkel a Szovjetunió­nak állandóan fejlődő gaz­dasági kapcsolatai vannak. A Szovjetunió — hangzik továbbá a ci> k — külpoli­tikájának lenini elveihez igazodva a teljes egyenjo­gúságra, a szuverenitás kölcsönös tiszteletbentartá- sára és a belügyekbe való be nem avatkozásra építi a más országokkal kialakí­tott kapcsolatait. Ezáltal a nemzetközi kapcsolatok új típusát hozta létre. A Szov­jetunió nem is gondol ar­ra, hogy a gyarmati iga alól felszabadult népekre a társadalmi és gazdasági fejlődés valamilyen formá­ját ráerőszakolja és segít­ségét ilyen irányú nyomás eszközeként használja fel. Megjegyzendő, hogy a szovjet segítség jellege elő­segíti ezekben az országok­ban a társadalmi és gazda­sági élet haladó irányzatai­nak fejlődését. Á Szovjet­unió nyújtotta segítség erősíti például az állami szektort, amelynek fontos jelentősége van a végleges gazdasági függetlenségért vívott harcban. A cikk ezután megemlí­ti, hogy a szovjet segítség következtében a gyarmati rabságból felszabadult ál­lamok sikeresen vissza tudják verni az imperialis­ta monopóliumok támadá­sait, amelyek be akarják hálózni Ázsia, Afrika és Latin-Ámerika országait a neokolonializmus szálaival. Hogyan lehet ezek után értékelni — teszi fel a kér­dést a cikk szerzője — a kínai vezetők fecsegését arról, hogy a Szovjetunió „ passzív” „határozatlan”, sőt „negatív” magatartást tanúsít a népek nemzeti felszabadító harcával szem­ben? A kínai vezetők azért elégedetlenkednek — álla­pítja meg J. Volkov —, mert a szovjet gazdasági műszaki és kulturális tá­mogatáson nem érezni a lőporfüstöt. De vajon lő­fegyverrel megoldhatók-e az antiimperialista és az antifeudális forradalmak feladatai: a gazdasági el­maradottság felszámolása és a gazdasági függetlenség kivívása? S vajon a Szov­jetunió nem dobta-e a mér­leg serpenyőjébe katonai erejét ahhoz, hogy a fel­szabaduló országokat meg­védje az imperialisták res- taurációs kísérleteitől? A nemzeti felszabadító harc minden szakaszában — írja befejezésül a cikk szerzője — meg kell ta­lálni a támogatás megfe­lelő eszközeit és formáit. Aki nem akarja elismerni ezt az elemi igazságot, az segíti az imperializmust abban a törekvésében, hogy a szovjet segítség rosszhí­rét keltse és a nemzeti fel­szabadító harcot elszigetel­je a szocialista államoktól. Kétséges, hogy ez az állás­pont babérokat hozna a kí­nai vezetőknek. A Szovjet­unió továbbra is az impe­rializmus és a gyarmati rend ellen küzdő erők meg­bízható segítőtársa marad. A Műszaki Anyag- és Gépkereskedelmi Vállalat f. évi augusztus 27-én MŰSZAKI BECSLÉST tart Szolnok városban« írásbeli bejelentéseket kérjük a Magyar Hirdető ki- rendeltsége elmére: Szolnok. Beloiannisz utca 13. sz. beküldeni. Budapesti elmünk: Műszaki Anyag- és Gcpkercskedeimi Vállalat Budapest, VI.. Népköztár­saság útja 28. Telefon: ■ 127—731. Foglalkozunk hasz- nalt mezőgazdasági és egyéb gépek, kompresszorok, műszerek, stb. eladásával, vételével és közvetítésével, Egy kínai mese szerint a házigazda szórakoztatni akarta vendégeit, akik az unalom miatt már-már otthagyták házát. Megkér­dezte hát őket, akarják-e, hogy elmondja nekik a zöld disznóról szóló me­sét. — Igen, akarjuk — vá­laszolták azok. — Nem azt kérdeztem, — felet a gazda —, hanem azt, hogy akarjátok-e meg­hallgatni a zöld disznóról szóló mesét. Akarjuk, meséld csak el. — Ne arról beszéljetek* hogy mit meséljek, hanem arra adjatok választ, kí­váncsiak vagytok-e a zöld disznóról szóló mesére. — Kíváncsiak vagyunk, halljuk hát, mondd el. — Nem az érdekel, hogy ti mit akartok hallani, ha­nem arra adjatok választ, elmondjam-e a zöld disz­nóról szóló mesét... Nem folytatom, mert kissé unalmas lenne, mint ahogyan a mese befejezése | szerint a vendégek is meg- j unták és otthagyták a há- j zigazdát. A zöld disznóról szóló mese nem hangzott el. A mesebeli kínai házi­gazdához hasonló a mai kínai vezetők vitastílusa is. A szavakkal zsonglőrködő, körmönfont vitamódszer az egyes klasszikusokból kira­gadott, félmondatos vagy egy-két mondatos idézetek felsorakoztatása, önkényes értelmezése, a forradalmi frázisok halmozása, a de­magógia és a rágalmazás — olyan eszközök, ame­lyekkel a legfőbb célként az emberek megtévesztését kívánják elérni. Itt van például a háború és a béke kérdése. Még ná­lunk is feltették néhányan a kérdést, mi bizonyítja, hogy a kínaiak embertelen módon háborúra spekulál­nak, hogy egy nukleáris há­borúra tesznek fel mindent, ilymódon akarnak győze­delmeskedni az imperializ­mus felett. Bárhogyan ta­nulmányozzuk a kínaiak le­veleit — mondják egyesek — nem találunk benne olyan kijelentést, hogy „mi háborút akart/,nk”. Ilyen egyenes, őszinte ki­jelentés valóban nincs. De gondoljunk csak az idézett mesére. A kínai ve­zetőik nagy mesterei annak hogy óráikig mesélnek ; zöld disznóról anélkül hog; valójában egy szólt is szól nának róla. így van ez : háborúval is. Frázishalmaz fröcskölnek szét a békéről de ha jobban megnézzük elemezzük írásaikat, nyom ban kiderül az igazi szán dékuk. Vegyünk egy példát. „A békés együttélés lenin elve nagyon világos é könnyen érthető az egysze rű emberek számára. A bé kés együttélés különböze társadalmi rendszerű orszá gok közötti viszonyt jelöt és nem értelmezhető tét szés szerint. Sohasem tér jeszthető ki oly módon hogy vonatkozzék az elnyo mott és az elnyomó nem zetek közötti kapcsolatokra hogy vonatkozzék elnyo mott és elnyomó osztályol kapcsolataira, és sohasev nevezhető a kapitalizmus ból a szocializmusba vah átmenet fő tartalmának még kevésbé lehet azt ál Utáni, hogy a békés együtt­élés az az út, amely az em­beriséget a szocia'izmushgt elvezeti.” (Idézet a Kína: Nese a zöld disznóról

Next

/
Oldalképek
Tartalom