Szolnok Megyei Néplap, 1963. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1963-08-24 / 197. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1963. augusztus 24. A szovjet kormány nyilatkozat visszhangja Varsó A pénteki Trybuna Ludu '^Megérdemelt válasz” cím­mel szerkesztőségi cikkben foglalkozik a szovjet kor­mánynak a kínai kormány­hoz intézett válasznyilatko­zatával. Pártunk, kormá­nyunk és népünk — írja a lap — teljes mértékben osztja azt az érthető felhá­borodást, mélyet a szovjet társadalomban, a Szovjet­unió Kommunista Pártjá­ban és a többi testvérpár- tokban a kínai vezetők újabb szovjet- és békeelle­nes megnyilatkozása kel­tett. A lap a kínai kormány­nak a saját atomfegyver, valamint a szocialista tábor országainak atomfegyverrel való felfegyverzését illető állásfoglalásét a béke szem­pontjából rendkívül veszé­lyesnek minősíti és teljes mértékben osztja a szovjet kormánynak az atomfegy­ver birtoklása kiterjeszté­sét ellenző magatartását. Az atomfegyver korszaká­ban bármely szocialista or­szágnak az a kívánsága, hogy biztonsága megvédése érdekében a saját erejére támaszkodjék, fatális téve­dés. A valóságban a Kínai Népköztársaság is — veze­tőinek szovjetenenes táma­dásai ellenére — a Szov­jetunió atompajzsára tá­maszkodik — hangsúlyozza a Trybuna Ludu. — Ki hatalmazta fel a kínai vezetőket — teszi fel a továbbiakban a kérdést a lap —, hogy az államok közötti kapcsolatok elemi szokásait figyelmen kívül hagyva, a világ néped ne­vében beszéljenek? Vajon a kínai kormány megkérdett bennünket, len­gyeleket. kívánjuk-e továb­bi nukleáris robbantások révén magunk és gyerme­keik rádióaktív fertőzését? SzófU A szoviet kormány au­gusztus 21-i nyilatkozatát a Bolgár Népköztársaság­ban egyöntetű helyesléssel fogadták. Az ország közvé­leménye elítéli a kínai kor- mánv július 31-i deklará­ciójában kifejtett álláspon­tot — visszautasítja a Szovjetunió és a helyes politikát folytató szocialista országok ellen indított kampány' A Cooperativno Selo egyik nagy cikkében azt bizonyítja be, hogy a Szov­jetunió ég a szoc!alista tá­bor a nemzeti felszabadító mozgalmak legfőbb táma­sza. s hogy az e kérdésben vallott kínai nézetek tart­ható *1 a no" A Trud egy másik „A kalandorság és a szánalmas önelszigetelés lejtőjén" cí­mű szerkesztőségi cikkében rámutat, hogy csak ilyen szavakkal, mint mire a cím utal, jellemezhető az a helyzet, amelybe a kínai vezetők kerültek, mert a háború és béke kérdésében vallott antimarxista és antileninista felfogásukat a nemzetközi kommunista mozgalomra próbálják erő­szakolni. Prága A csehszlovák közvéle­mény és sajtó egyhangúlag támogatja a szovjet kor­mány legutóbbi nyilatkoza­tát. A szovjet kormány nyi­latkozata — írja a Rudé Právo — érvekkel bizonyít­ja a kínai vezetők állításai­nak elméleti és gyakorlati tarthatatlanságát. Mélységes felháborodást kelt a kínai vezetőknek az a tétele, mely szerint megengedhető, hogy a termonukleáris háborúban elpusztuljon az emberiség fele, — köztük háromszáz-' millió kínai is, — az impe­rializmus fölött aratott győ­zelem érdekében. Minden gondolkodó ember, minden igazi kommunista határo­zottan elutasítja az ilyen­fajta spekulációt, aminek semmi köze sem a marxiz­mushoz, sem a jelenlegi való helyzethez nincs — jegyzi meg a Rudé Právó. Póri* Az Humanité hangsúlyoz­za, hogy a kfnai vezetők egész tevékenysége a töme­gek félrevezetését célozza. Még a nyugatnémet revan- sisták is kénytelenek voltak aláírni a moszkvai szerző­dést. Milyen társaságba ke­rültek hát a kínai vezetők? Az amerikai ultraszenáto­rok, a degaulleista kormány és az elszigetelt trockista csoportok társaságában. Na­gyon furcsa helyzet ez olyan emberek számára, akik mindenkinél hangosab­ban hivatkoznak a marxiz­musra—leninizmusra. Tipikus példája a dogma- tizmusnak az a szemrehá­nyás, amellyel a kínai ve­zetők illetik a Szovjetuniót l az atomfegyverkísérletek kérdésében vallott állás­pontjának ..megváltoztatá- i sáért”. A Szovjetunió fel- I becsülhetetlen szolgálatot ! tett az általános béke és ■ a biztonság ügyének, töb­bek között a kínai népnek j is, amikor megfosztotta az J amerikai imperializmust atommononóliumától és ha­talmas atompajzsával védi az egész szocialista tábort. Nem kevésbé érdemelte ki < a Szovjetunió és a béke minden hívének helyeslé­sét azáltal, ogy attól kezd­ve, amikor véget ért az Egyesült Államok nukleá­ris monopóliuma, követelte az atomfegyverkísérletek el­tiltását. A háború elhárítása volt a cél. Ez volt az egyet­len politika, amelyet egy szocialista állam és annak leninista vezetői folytathat­tak. Csak felelőtlen politi­kusok gondolkodhatnak úgy, hogy más célra Is fel lehet használni a szocialista tábor katonai fölényét. (MTI) n háztáji PiztOSÍtás Olcsó — hasznos — nélkülözhetetlen Olcsó, mert: évi dija 180 forint Hasznos, mert: j tűz, viharkár, állatelhnllás; baleset, betöréses-iopás és | szavatossági károk esetén kártérítést fizet az Állami t biztosító. iu uáiőzheietien, mert: a háztáji gazdaság biztonságát szolgálja N. Sz. Hruscsov Tito elnök kíséretében Titográdba utazott Belgrád (TANJUG) Nyikita Hruscsov, az SZKP KB első titkára, a Szovjetunió minisztertaná­csának elnöke és Joszip Broz Tito jugoszláv köz- társasági elnök, a JKSZ főtitkára pénteken reggel Belgrádból különrepülőgé- pen Titográdba utazt Velük együtt utazott Nyina Petrovna és Jovan- ka Broz, továbbá Alek- szandar Rankovics köztár­sasági elnökhelyettes és fe­lesége, valamint Hruscsov miniszterelnök kíséretének valamennyi tagja. Nyikita Hruscsov külön- repülőgépe reggel három­negyed kilenckor érkezett az ünnepélyesen feldíszített titográdi repülőtérre, ahol a köztársaság vezetői fo­gadták. A vendégek ezután gép­kocsikon a városon keresz­tül az utcák és terek men­tén összegyűlt lakosok tíz­ezreinek forró ünneplésé­től kísérve Centinjébe in­dultak, majd onnan rövid városnézés után a híres ki­kötővárosba, Rotorba haj­tattak. Hruscsov és kísére­te a déli órákban itt a ju­goszláv elnök hajójára, a Galebra szállt és fedélze­tén az Adria-part egyik legszebb városába, Dubrov- nikba indult. ítélet két volt csehszlovák belü^yminiszterhelyettes ügyében Prága (MTI) A Csehszlovák Kommu­nista Párt központi lapja, a Rudé Právo pénteki szá­mában közlemény jelent meg, amely két volt bel­ügyminiszterhelyettes bíró­sági felelősségre vonásáról és elítéléséről számol be. A közlemény szerint 1963. július 24—31 között a cseh­szlovák Legfelső Katonai Bíróság megtárgyalta An­tonin Prhal ezredes, vala­mint Karel Kostal ezredes, vjlt belügyminiszterhelyet­tesek bűnügyét. A vádlot­tak 1956-ig dolgoztak a bel­ügyminisztériumban. Ez idő alatt törvénytelenségek sorozatát követték el, ha­mis vádakat konstruáltak az 1949—54-es politikai pe­rekben. A katonai bíróság ítélete szerint Antonin Prhal 6, Karel Kostal 7 évi börtönbüntetést kapott s megfosztották őket állam- polgári jogaiktól. A közlemény a további­akban beszámol arról, hogy 1957-ben hasonló okokból letartóztatták és börtön­büntetésre ítélték Bohurml Doubeket és Vladimir Ko- houseket, akik szintén a belügyminisztériumban dolgoztak. Fidel Castro beszéde Havanna (MTI) Fidel Castro kubai mi­niszterelnök csütörtökön rádió- és televízióbeszédet mondott az országos diák­sportjátékok megkezdése alkalmából. A miniszterelnök hangoz­tatta, hogy a kubai forrada-y lom az ellenforradalmárok kalóztámadásai ellenére, győzelmesen halad előre, akár tetszik ez az imperia­listáknak, akár nem. A ku­bai emigránsok támadásai tehetetleneknek bizonyul­nak a nép ama szilárd el­határozásával szemben, hogy ingadozás nélkül ha­lad a szocialista építés út­ján — mutatott rá Fidel Castro. — 11. — M ama — súgta lelken­■ * le zve. — Gyöjjön, mamuskáml — Na, megtaláltad? — engedett a mama és óvato­son lépdelt a csomók közt. — Ö! A mama kővévált. 2 d iszonyú, gyilkoló düh vett rajta erőt. Ha isten lett volna, ebben a percben villámmal verette volna agyon a kedves unokatest­vérét, mind egész háznépé­vel. Gyérhajú gyerekcsont­váz feküdt mozdulatlanul az ól falába ékelt nyári já­szolban. — ö, de lelketlenek — tört ki fojtottan a mama. Ö, hogy a jóisten büntesse meg őket! Szegény, szeren­csétlen kis kölyök. Ugym melyiké? Az anyja Julisé, vagy a lányáé? Biztos a Ic'nyáé. Az anyjának ott vót a gyerek a mellin. — O, hogy az isten rogyaiz- taná rájuk azt a piszkos eget...! Nézd, hogy levik a legyek. Nem is védekezik. Nagy, szúróscsápú, zöld le­gyek nyüzsögtek a csecse­mő szeme sarkában, de az meg se rebbent. Kis kezei nem mozogtak, nem véde­keztek a legyek ellen, le voltak ejtve, az oldalához. Teh' 'etlen, erőtlen bábként hevert a kis váz. Az asz- szonv elhajtotta a legyeket. — Hiss, te, rohadjon ki a béletek! Tó, hogy egy sze­gény kisgyerekkel elbántok! — De ezt úgy mondta, mintha Juliénak mondta volna. Nagyon kényelmetlenül kezdte érezni magát. Mi­nek is kellett neki idejönni és ilyeneket látni. Volt ná­la egy tiszta zsebkendő, rá- terítette a gyerek arcára. — Nem, ez nem jó — emelte vissza a zsebkendőt. — Akkor meg ettől fullad meg. Belegyömöszöli a szá­jába, vagy valami. A..i Gyere, kisanyám, gyerünk innen. Elmeneküli. A gyomra remegett az idegességtől, szinte hányingere támadt. Szóljon?... Ne szóljon?.~ Elnézte a putriból kirajzó, halszagra gyülekező hadse­reget. Ollót ritkán látott hajuk belenőtt a szemükbe — nincs ezeknek tán még ollójuk se. Szájuk sarka fe­héren pállott, sebes. Girhe­sek, hogy rossz nézni őket. Sok itt az élet. Akkor Is. Ügy lelketlenség. Ha mán megvan. — De szótlan lettél, test­vér — kanalazta a kubikos a hallét — Gyere, egyél. Egyetek. — Nem, nem. Hogy c:zinte legyek, nem nagyon sz-retem a halat. Nem tu­dod, Sándor, van itt tej, valahol? Véres események színhe ye Dél-Vietnam Buddhista szerzetesek önkéntes tűzhaláláról, templomok megrohanásá- ról, gyük/ Ságokról és le­tartóztatásokról érkeztek hírek az elmúlt napokban a Ngo Dinh Diem zsarno­ki uralma alatt álló Dél- Vietnamból. Az amerikai zsoldban lévő diktátor most elrendelte a rendkí­vüli állapotot, bevezette a katonai cenzúrát és döntő leszámolásra készül politi­kai—vallási ellenzékével. Az ország lakosságának túlnyomó többsége Budd­hista s az elnök, valamint az uralkodó klikk katoli­kus. Természetes tehát, hogy amikor a buddhista vallás gyakorlását korláto­zó intézkedéseket léptetett életbe, elemi erővel robban­tak ki a tüntetések a dél­vietnami városokban. Ngo Dinh Diem attól tart, hogy a vallási elégedetlenség politikai harccal párosul s megdönti amúgy is ingatag uralmát. A kegyetlenül véres ter­ror azonban olyan felhábo­rodást keltett világszerte, hogy a diktátort uralomra segítő és uralmon tartó amerikai kormány kényte­len volt nyilatkozatban el­határolni magát a legutób­bi eseményektől. Cabot Lodge-t, az Egyesült Álla­mok új dél-vietnami nagy­követét pedig utasították, hogy Tokióból azonnal utazzék állomáshelyére. Nem tudni, vajon sikerül-e majd az új nagykövetnek megfékeznie a nekivadult diktátort, az azonban bi­zonyos, hogy a zsarnoki uralmakat támogató ameii- kai kormány Haiti után most Vietnamban is újabb súlyos presztízsveszteséget szenve­dett Erősödik a szovjet — jugoszláv együttműködés Belgrád (MTI) A múlt év vége óta gyor­san és sokoldalúan fejlőd­nek a szovjet—jugoszláv kapcsolatok. Ebben kétség kívül igen nagy szerepet játszott Gromiko és Popo- vics külügyminiszter köl­csönös látogatása, Mijalko Todorovicsnak a szövetsé­gi végrehajtó tanács alel- nökeként folytatott moszk­vai tanácskozása, Leonyid Brezsnyev Jugoszláviai út­ja, Szvetozar Vukmanovics Tempo Szovjetunióbeli lá­togatása és különösen a ta­valy decemberben moszk- vában lezajlott Hruscsov— Tito véleménycsere. A két ország politikai kapcsolatainak kedvező alakulása — amiről a ve­zető államférfiak fenti ta­lálkozói meggyőzően tanús­kodnak — gyümölcsözően hatott a gazdasági és más kapcsolatokra. A kétoldalú szovjet—jugoszláv külke­reskedelmi forgalom értéke az idén eléri a 180 millió dollárt, vagyis a tavalyi­hoz képest mintegy 80 szá­zalékos növekedést mutat. Kereskedelmi szerződés alapján a Szovjetunió a többi között berendezése­ket szállít a zenicai és sme- derevói (szendrői)' vasmű­vek bővítéséhez, továbbá két, egyenként évi 100 me­gawatt kanacitású hőerő­mű építéséhez. Külön meg­állapodás keretében a j u­goszláv hajógyárak 1966-ig 25 különféle hajót szállíta­nak a Szovjetuniónak mint­egy 125 millió dollár érték­ben. A gazdasági együttmű­ködés nem korlátozódik a kereskedelmi kapcsolatok­ra. Namrég szakküldöttsé­gek cseréjére került sor, amelyek az iparági együtt­működés és szakosodás konkrét lehetőségeit tanul­mányozták. Az aláírt szer­ződések alapján például a jugoszláv gépgyárak 1965— 70. között mintegy 850 mil­lió dollár, a szovjet gép­gyárak pedig mintegy 650 millió dollár értékű beren­dezést szállítanak a másik országba. j — Itt van a szomszédba, Rónyaiéknál. — Nem küldhetném át valamelyik gyereket? Én nem ismerem őket. — Átmék én, Róza né- ném — ugrott fel Julis és felcsillant a szeme. Először, ezen a napon. — Mécc majd mingyár megmondom, hova — mor­dult bele az apa. — Tudod, Rózám, nem vagyunk ve­lük jóba. — Mer Julist felcsinálta Rónyai Pista — süvöltött bele szolgálatkészen a fiú, aki tegnap este úgy sza­ladt a sámlival. Még nem mondott le a cukorró1 — Adok mingyár ojan acsait, takony — lobbant Julis szeme. — Csend legyen! Az anyátok jóistenit. Hát ez így van, testvér, micsinój- jak. Mással is megtörtént. Agyon nem üthetem. Ha­nem a sógor, az átmehet. A papának kellett &t- menni. Az asszony hátrahívta, a szalmához. Kebléből vette elő a pénzt, zaakóból. ,,Akkék, hogy meglássák ezt a pár fillért." Egy pengőst adott az urá­nak. — Nesze. Ügy hozzál mán, hogy ezeknek is jusson. Ne­kem ne nézzék ki a szám- bul. Két litert hozzál. Nem tóm, itt mennyi a tej, visz- szakapsz 60, vagy 70 fillért. Nekem avval elszámolni! Eredj, kérjél Julistól vala­mi kannát. Julis a vállát rángatta. Egy rossz vasfazékon, a bográcson, és az apjuk fa­ragta kanalakon kívül csak a dagaoztóteknő volt a ház­nál. Se üveg, se csupor, semmi, ami bolti, amiért pénzt kellett volna adni. Sz5auenszemre. a köcsöuöt Is el kellett kunyerálrú R6- nyaiéktól. Az öreg, zsugori Rőnyai- né, akit mintha egy gyár* ban, egy formából öntöttek volna az urával, nem akar­ta a köcsögöt kiadni a ház­ból. Pláne, mikor megtud­ta, hogy azokhoz az átok- fajzatokhoz, a falu leg­utolsó családjához akarja az ember átvinni, aki maga is gyanús idegen. Jól van ám, de 5 meg nem tudóit visszaadni a pengőből. Az egész házban nem volt, csak ötven fillér, kénytelen volt odaadni a köcsögöt, bVigye csak — sipította sa­vanyúan. — Majd elmék a botba, majd Nádi úr fel­váltja ezt a pengőt. Nincs pízünk, lelkem, most fizet­tük be az adót. Nem va­gyunk mi ijjen nagy pízhez szokva, mint maguk, Pes­ten. Máskor tíz fillért hoz­zon, annyi a tejnek literje." A csarnokban hátér vették, dehát mír ne keressen a pesti urakon? — Van csirke is, lelkem — kedveskedett —, meg li­ba is. Most van második tollában. Pengő húszával adom párját, meg ahogy megegyezünk. C zóval, pengőér is oda­^ adja. A pesti ember megilletődött. Több tiszte­lettel kezdett gondolni a pesti küldd-ide — szaladj- oda állásra, ami harminc pár libát jelentett neki ki­vonta, a koszton és a ruhán kívül. Kezdte magát valaki­nek érezni. — Hát a többi — nyúj­totta ki az asszony követe­lőén a kezét, amikor haza­ért, a köcsöggel. — A visz-, szajáró pénz? — Nem tudtak visszaad«* ni. Majd felváltják. (Folytatjuk.} Budai Gabriella t GAZDAG n Rokonok

Next

/
Oldalképek
Tartalom