Szolnok Megyei Néplap, 1963. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1963-08-03 / 180. szám

1W5. augusztus 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kedves fiam... Egy pedagógus nyári levele diákjához Kedves fiam, tudom, hogy a diákélet örömei között tá­lán a legkedvesebb a nyári szünet. Lássuk, miként ör­vendezel neki és helyesen töitöd-e a szépséges nyári időt? Nagyon vágyódtál a szü­netre. Igazad volt. Kell ez. Pihenned kell, hiszen alapo­san elfáradtál a szorgalmas tanulásban. Meg kell mon­danom, szép és eredményes munkát végeztél; megérdem- led a pihenést. De azért jó ha tudod: pihenés és „pihe­nés”, szünidő és „szünidő” között igen nagy különbsé­gek lehetnek. Hadd mondjam el neked, miként számolt be nekem egy volt diákom a vakáció­járól. Elmondotta, hogy — utólag jött csak rá — siral­masan telt el a két hónapja. Igaz, nem kapott tanácsot senkitől. Az édesanyja pe­dig váltig azt mondogatta neki: „Pihenj csak szegény­kém, üdülj, szórakozz, hi- Ezen olyan sokat tanultál”. De az én volt diákom be­vallotta: — Sajna, nem tanultam annyit, mint kellett volna. De én a szünet első napjá­tól az utolsóig, mindennap későn keltem. Néha 10—11-ig Is elheverészgettem az ágy­ban, lustálkodtam. A mama az ágyba hozta a reggelit és babusgatott: „Pihenj csak szegénykém ...” Én ugyan túlzásnak éreztem ezt a gyöngédséget, de nem tilta­koztam ellene. Jólesett a ké­nyeztetés. Bizony, a délelőt- • tök gyorsan elsuhantak s máig sem tudom, mivel telt az idő. Ebéd után a bará­taim látogattak meg, fecseg­tünk, viccelődtünk. Este pe­dig — kivétel nélkül minden nap — táncoltunk a lányok­kal. Tánc és tánc egy kis udvarlással egybekötve — ártatlan szórakozás volt. — Partnereinket, a kislányo­kat, igen jól ismertük és ők is vakációztak”. így vallott nekem a régi diákom. Én, a tanár szemé­vel nézve, sohasem ítélem el a diákok vágyakozását a táncra. Lehet ez igen nemes szórakozás. Csak azt nem helyeslem, ha a vakációzó diák egész nyarát tánccal tölti. Persze, az én diákom sokféle egyéb szórakozás kö­zül válogathatott volna. — Esős, „unalmas” napokon megnézett ugyan egy-egy filmet. De már a helybeli, vagy vendégszereplő szín­ház nyári előadásai nem vonzották. Csak a „vígságot” kereste és végül is nem ta­lálta meg. Elröpült a két hó­nap és amikor elérkezett az ősz, nem tudott számot adni a nyaráról, amely pedig szép tehetett volna, ha okosab­ban pihen és kulturáltabban szórakozik.., Elgondolkoztatott a vallo­más. — Érdeklődtem: olva­sott-e? — Megismerkedett-e egy érdekes új regénnyel? Azt felelte: „Dehogy, de­hogy, hiszen eleget nyúztak évközben a kötelező olvas­mányokkal. — Betűundorom volt, látni sem akartam semmiféle könyvet”. Végül azt kérdeztem tőle: „Nos, kipihentnek érezted-e ma­gád a vakáció végén?” O pedig lehangoltan, de őszin­tén válaszolt: „Nem. Rejtély ugyan előttem az oka, de a szünidő végén fáradtabbnak éreztem magam, mint ami­kor az arany-szabadság el­kezdődött ...’ Nem szeretnék nagyképű lenni és ex-katedra jótaná- esokat osztogatni. Őszintén mondom hát: jó egy kicsit lustálkodni is, jó egy kicsit semmivel sem törődni az „arany-szabadság” hetei­ben. Helyes az, ha a vaká­ciózó diák nyugodtan táncol és nem kerülgeti az a kér­dés. mi lesz ősszel, amikor magasabb fokon újra kezdő­dik a tanulás és nehezebb feladatokat kell majd meg­oldani. Jó dolog fiatalok tár­saságába járni. Sőt, ez nem­csak jó, hanem szükséges is. Táucolj, kedves fiam, szóra­kozz, örvendj fiatal életed­nek. így van ez rendjén. És mégis: változatosabbá kell tenned a vakációt. Kell? — Nem parancsként mondom ezt. Nem a követelődző ta­nár szó! most belőlem, ha­nem a tapasztalt jóbarát, aki egyben apa is. Hadd tegyek fel néhány kérdést. Nem lehetne, például úgy vakációznod, hogy a tánc mellett érdekeljen az iroda­lom is? A kötelező olvas­mány? Miért ne? Az is. Ha ezt teszed összekötöd a hasz­nosat a kellemessel és az elkövetkező tanévben — év­közben is marad valamicske időd táncolni. Vagy: eszedbe jutott-e már, hogy a nyári szünet­ben segíthetsz valamicskét a szüleidnek a házkörüli munkákban! Állítom, szóra­kozásnak is beillik némelyik házimunka, pedig ugyanak­kor komolyan segítesz vele édesanyádon, édesapádon. — Az sem lenne „merénylet a vakáció ellen”, ha keresel egy kisebb diákot, olyat, aki gyenge bizonyítványt kapott, és tanítgatnád. Te játszva vehetnéd át az anyagot, ő pedig pótolná a pótlandökat: mindketten a jól végzett munka örömét éreznétek. Talán keresnél is ezzel né­hány forintot. Fedezhetnéd belőle egyik-másik kedvte­lésedet. Nem parancsként hangoz­tatom: Ami engem illet, na­gyon tudom becsülni azokat a diákjaimat, akik 2—3 he­tet a diákok munkatáborai­ban töltenek. Az is helyes, ha valaki 2—3 hétre fizeté­ses munkát vállal. Még min­dig marad eiég idő a sport­ra, a játékra, a szórakozás­ra, az ismeretszerzéssel egy­bekötött kirándulásokra — kerékpáron vagy gyalog. — Szórakozz fiam, pihenj oko­san, gyújts erőt a következő évre. Hidd el, a tevékeny élet a legnagyobb öröm: — dolgozz szórakozva és szóra­kozz dolgozva. Dr. Draskovits Pál Befőzés SÁRGABARACKÍZ A sárgabarack is azok kö­zé a gyümölcsök közé tar­tozik, amelyeket érdemes otthon tartósítani, mert ki­adós és olcsó. De nem utolsósorban azért, mert az otthon készített barack­dzsem rostosabb, ízlete- sebb, világosabb, mint a gyári változat. Kitűnő sár­gabarack dzsemet készít­hetünk, ha a gyümölcsöt alaposan megmossuk, le­forrázzuk, külső héjától megszabadítjuk, kimagoz, zuk, majd egy napon át cukorral összevegyítve áll­ni hagyjuk (egy kiló gyü­mölcshöz 40—50 deka cuk­rot számítsunk). Másnap aztán folytonos keverés mellett felforraljuk, s for­rás után húsz percig főz­zük. Utána forrón öntjük a kimosott és szárazra törölt üvegbe. Először fél kanál­lal sorba minden üvegbe, hogy felmelegítse azokat, nehogy megpattanjanak. A dzsem tetejét szórjuk meg egy-egy késhegynyi nátri­um benzoikummal, utána leköthetjük, és párnák közt, száraz gőzben még egy napig állni hagyjuk, HASZNOS TANÁCSOK A szárnyasok kopassztá- sát az állat nyakánál kezd­jük. Keményen feszítsük ki a bőrt és a tollakat a növésükkel ellenkező irányban tépjük ki, nehogy fölsértsük a bőrt. • Főzés vagy sütés előtt a baromfit előkészítjük. Ez­zel biztosítjuk, hogy egyen­letesen főjön, vagy süljön meg, s az elkészülés után könnyebben lehqssen sze­letelni és szépen tálalni. Az előkészítés abból áll, hogy az állat hasát két ol­dalt felvágjuk, s abba mint kis zsebekbe beletesszük a combot. A szárnyakat a baromfi hátához csavarjuk. Cakkos csillagok Anyaga: 60-as horgolócér­na. 1. sor: Horgolótűnk szárá­ra tizenkétszer rácsavarjuk a horgolócérnát és az így képzett gyűrűt 36 rövidpál­cával körülhorgoljuk. 2. sor; 6 láncszem, 1. rö­vidpálca váltakozik minden harmadik pálcára öltve. A sort 3 láncszem után 1 egy- ráhajtásos pálcával fejezzük be. 3. sor: 6 láncszem, 1 rö­vidpálca váltakozása a hat- láncszemes ivekben. 4. sor: 6 láncszem után — közöttük 3—3 láncszemmel. 6 láncszemet 1 kétráhajtásos pálcával leöltünk az előző sor hamispálcái közé és 6 láncszem után a mintát folytatjuk. 6. sor: 5 egvráhajtásos pál­ca — a kép szerinti elrende­zésben — közöttük 3—3 lánc­szemmel. 5 láncszem, 1 rö­vidpálca az előző sor kétrá­hajtásos pálcájába és 5 lánc­szem alkotja az ismétlődő motívumot. 7. sor: 9 egvráhajtásos pál­ca — az előző sorhoz hason­lóan — közöttük 3—3 lánc­imMmm melyből 4 láncszem 1 kétrá­hajtásos pálcát pótol — az előző sor hatláncszemes ívé­be x 3 kétráhajtásos, 3 egy- ráhajtásos, 1 rövid és 1 ha­mis pálcát öltünk. A követ­kező • ívet ugyanígy, de for­dított sorrendiben horgoljuk be. 2 láncszem után x-től körbe ismétlőnk. Az utolsó pálca után 1 rövidpálcával a kezdő 6 láncszem r’“"”"'”'' szemére öltünk. 5. sor: Az előző sor két- láncszemes ívébe 3 egyrá- hajtásos pálcát horgolunk, szemmel, 3 láncszem, 1 rö­vidpálca, 3 láncszem ismét­lődik körbe. 8. sor: A háromláncszemes ívekben 1 rövidpálca és 5 láncszem váltakozik hétszer, majd három láncszemet 1 rövidpálcával az előző sor rövidpálcájába öltünk, 3 lánc­szem után ismételünk. Kapcsolás a 8. sorban tör­ténik az ötláncszemes ívek­nél. 3 csillag összekapcsolá­sánál a szabadon maradt öt­láncszemes íveket 6—6 lánc­szemmel összekapcsoljuk. A KORSZERŰ NŐI FEHÉRNEMŰ DIVAT Zúg a kombájn Zsendül a búza, érik a rozs már, Indul a kombájn víg aratásra. Fent a magasban apró pacsirta. Egyre ezt fújja: vágd szaporán csak! Mi lesz a rozsból és a búzából? Kérdi az ágon sárgarigó pár. Liszt lesz, gyerekek! — választ kelepei — gólya-gilice Fecske is fújja: Pék süt kenyeret, zsömlét, perecet, Kiflit... vegyetek, abból egyetek! Zúg már a kombájn, érik a búza, araíó-nótát száz tücsök húzza. Kátay Antal KERESZsREJTVÉNY Vízszintes: 1. Község a szolnoki járásban. (Első és harmadik kockába kettősbetü kerül!) 7. Határrag. 8r Majd­nem épít. 9. Égitest. 11. Szer­szám. 12. Aaaaa. 14 ........Re­gi a. 16. Ez — közmondás sze­rint is — rossz tanácsadó! Függőleges: 1. Piros. 2. A iának van. 3. Betű kiejtve. 4. Fontos mirigy testünkben. 5. Sír. 6. Kunsági város. 10. Ülőhely az iskolában. — 13. Hangtalan túlóra! 14. Pára! 15. Kettőzve kislányok ked­ves játéka. Megfejtésül küldjétek be a vízszintes 1-est, 16-ost és a függőleges 6-ost. Beküldési határidő: augusztus 8. Múlt­heti rejtvényünk helyes meg­fejtése: A nap után, Négyen az árban. Könyvjutalmat kapott: Va­sas Emilia, Szászberek. (A könyvet postán küld­iül: el.) Miért repülnek a madarak tavasszal északra (Jakut mese) Azt beszélik, hogy régen minden - madár délen élt. — Abban az országban nem ismertek a telet. A perzselő nap sugarai kiszárították a tavakat és a mocsarakat, a sztyeppén megsárgult a fű, a föld megrepedezett. A madarak egyszer össze- gyülekezek és gondolkodni kezdtek, hogyan éljenek to­vább. Egyszer megszólalt o«v öreg holló. — Száz éve azt hallottam a nagyapámtól, aki északon lakott, hogy arrafelé gaz­dag földek vannak; sok tó, mocsár és folyó van. Talál­hattok ott sok élelmet is. — Mikor hideg lett, mindig visszatért hazájába. Tavasz- szal megint el akart utazni északra, de eltört a szárnya, és már nem bírta azt a hosszú utat. — El kell küldenünk a sast, hogy szemügyre vegye azt az északi földet. A füle messzire hall, a szeme kö­zeire lát. Mindent meg kell néznie — fejezte be beszédét az öreg holló. — Igaza van! igaza van! — kiáltozták a madarak. — Repüljön oda a sas! — Az beleegyezett. Kiter­jesztette fenséges szárnyait, felemelkedett a levegőbe elrepült északra. Ősszel visszatért és így szólt a madarakhoz: — Átrepültem a nagy he­gyeket és sűrű, zöld erdőket láttam. Van ott sztyeppe is, s a sztyeppén magas fű, de még virágok is vannak. — Annyi ott a tó, mint a csil­lag az égen. Boldog tájék! Nagyszerűen alkalmas arra, hogy ott költsük ki fiókáin­kat. Minden madár odare­pülhet nyáron. így határozták el a mada­rak, hogy minden nyáron elrepülnek északra és ott költik ki kicsinyeiket. így lett észak a madarak hazája. Fordította: Molnár Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom