Szolnok Megyei Néplap, 1963. július (14. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-18 / 166. szám
iM3. fathm it. SZOLNOK MBOTKI NKFLAP s Mikor lesz igazi gépkocslszerviz Szolnokon ? m 1962-ben a városi tanács megbízta a Vasipari Vállalatot, hogy készítsen egy tanulmánytervet az autójavító bővítésére. A terv elkészült, de mindjárt kiderült az is, hogy a megvalósításához nincs beruházási hitel. Ekkor az igen szerény anyagi lehetőséget fi- gyelembevéve egy kisajátítási terv készült, amely a vállalat területére beékelődött egy magán- és egy állami ház kisajátításával a legégetőbb helygondokon enyhítene. Erre a megoldásra 1963 elején 400 ezer forintot biztosított a tanács. Ez az összeg több mint négy hónapja kihasználatlanul megvan, mert a városi tanács a három családnak düledező vályogházaik helyett nem tud a közel félmillióból megfelelő lakást biztosítani. Ez a kisajátítás és a helyén létesülő üzembővítés lenne a szerényebb megoldás. Naponta mintegy ötven gépkocsi kezelését, karbantartását végezhetnék el itt a jelenlegi 25—30-al szemben. De hogy erre is milyen nagy szükség lenne, azt az alábbi statisztika bizonyítja: 1963 április hónapjában 143 magángépkocsi vevőszolgálati karbantartását, 18 vállalati gépkocsi I-es, 13 gépkocsi Il-es szemléjét, egy gépkocsi középjavítását és 126 gépkocsi futójavítását utasították vissza hely- és kapacitás hiánya miatt. a A másik lehetőség már többet nyújtana. Ugyanis a közelmúltban a KPM autó- fenntartó trösztje a következőképpen nyilatkozott: 1964-ben tizennégy vidéki városban épít egyenként ötmillió forintos beruházással új, modem autószervizt. A szükséges tervek ehhez már készen is vannak. A minisztériumban ismerve a megye helyzetét, nagyon indokoltnak tartják, hogy a tizennégy közül az egyik itt épüljön fel. Természetesen e KPM kezelésében és üzemeltetésében. A 800 négyzetméter területen épülő új szerviz naponta közel száz gépkocsit látna el. A városi tanács a legalkalmasabbnak a József Attila utca Rákóczi út sarkán lévő üres területet tartja megfelelőnek. A megyei tanács a két lehetőség közül nehezen tud választani, elsősorban azért, mert még egyikre sem áll rendelkezésre a szükséges anyagi fedezet. Ezen túl pedig a helyi tanácsi megoldást választaná szívesebben, hiszen az jelentős és folyamatos hasznot jelentene megyénknek. Hiába szorgalmazták azonban ezt a megoldást, mert az Országos Tervhivatal Szociális Főosztályának vezetője június 7-én levélben közölte, hogy tanácsi vonalon nincs tervbevéve új szerviz létesítése, A Könnyűipari Minisztérium Helyi- inari Főosztálya szintén elutasító választ adott. a Ebben a kényszerhelyzetben a megyei tanács terv- és ipari osztályvezetői május 31-én készítettek a so- ronkövetkező vb-ülésre egy jelentést, amelynek határozati javaslatában az szerepel, hogy a szerviz építését át kell adni a KPM-nek, amely rendelkezik a szükséges tervekkel, és ehhez a hely-javaslatot a városi tanács is elkészítette. A javaslat mégsem került a végrehajtó bizottság elé, mert Polónyi elvtárs, megyei tanácselnök helyettes azzal a megjegyzéssel, hogy próbálkozzanak továbbra is bb Országos Tervhivatalnál a helyi tanácsnak nyújtandó hitel ügyében eljárni, visszaadta készítőinek. Az indokot erre az szolgáltatta, hogy a Minisztertanács illetékes osztálya is azt az álláspontot támogatja, hogy a vidéki gépkocsi szervizállomások a helyi tanácsok kezelésében üzemeljenek. s Jelenleg tehát a gépkocsi- szerviz ügye a két évvel előtti helyzethez képest nem sokat jutott előbbre. Az üzembővítés a most már rendelkezésre álló kisajátítási összeg ellenére sem halad, mert a városi tanács képtelen a három lakáscserét lebonyolítani. A KPM kezelésében létesítendő új szervizállomás pénz nélkül csupán távoli elképzelés. Emellett megrövidítené anyagilag is megyénket. A legvalószínűbbnek az látszik, hogy a Minisztertanács határozata alapján az Országos Tervhivatal biztosít hitelt a helyi megoldáshoz. Most már csupán egy nyitott kérdés marad hátra, amire a helyi illetékesek legjobb szándékuk mellett sem tudtak választ adni: Mikor is lesz igazi gépkocsiszerviz Szolnokon? Erdélyi György FÜRDÖZÖK A MARTFŰI TISZA-PARTON A cipőgyári OTP-ben jártunk — Részletet szeretnék befizetni... — Lottónyereményért jöttem. Kettesek. De ne tessék pénzt adni, tizenöt szelvényt kérek inkább ... — KST-kölcsönért jöttem ... — Mikor fizetik vissza a nyári KST-t? Az OTP martfűi, gyári kirendeltségénél mi is a holnapi kifizetés felől érdeklődünk. — Hogyan fizetik? Kü- lön-külön műhelyenként, vagy itt a fióknál? A Vágó-ház titka Érdekes kiállítás nyílt Jászapátin (Tudósítónktól.) Vágó Pál festőművész egykori háza tatarozva, rendbeszedve nyitotta meg kapuit a múltra emlékező jászapátiak előtt. Az évek óta dolgozó honismereti szakkör bemutatkozásával kezdődik most a műemlék- épület új élete. Egyelőre két szobányi látható. Jászapáti múltja az első, 4000 év előtti dokumentumoktól jóformán máig. Néhány kőkori, kelta, rómaikori emlék — aggódó kezek mentették meg őket a talaj gépek pusztításától. Aztán nagy bőségben a néprajzi anyag, tárgyak, a közelmúlt paraszti életének tanúi, a népi gazdálkodás, népi kismesterségek, a népművészet bemutatása. Kiváló gyűjtőmunka szép termése. Végül pedig a község történetét megelevenítő okmányok, nyomtatványok, újságlapok. Hogyan épült fel a vasútvonal, hogyan született meg az apáti közvilágítás? BeleTíznapos nyári program a táncoslábú lányoknak, fiúknak Röviden talán így lehetne a legjobban jellemezni a törökszentmiklósi Bercsényi gimnázium egyik földszinti termében lévő táncoslábú lányokat és fiúkat. Tizennyolcán vannak, lányok, fiúk vegyesen, ök is a megye különböző helységeiből érkeztek szakmai továbbképző tanfolyamra, akárcsak a színjátszó-rendezők, kikről alább lesz majd szó. Várhelyi Lajos és Horváth Gyula, a táncosok oktatói mondták: — Rendkívül lelkes, szorgalmas a gárda. Pedig az anyag igen zsúfolt. Nemcsak új táncokat tanítunk hanem elméleti előadásokat is tartunk. A programban — többek között — koreográfia-tanulmányozás, táncleolvasás, tánctörténeti előadás, stb. szerepel. A sok gyakorlás mindenkit alaposan igénybe vesz, de a lányok és fiúk egyaránt szívesen izzadnak. Szünetben mondták ezt el a táncosok oktatói, ám a pihenés percei gyorsan teltek, s kezdődött a következő óra. A csárdás történetéről beszélt színesen, érdekesen, fordulatosán Várhelyi Lajos, — a régi táncok felsorolása, rövid leírása bekerült a kockás füzetekbe. Mikor ott jártunk éppen a Túrái pámást tanulták, a sok egyéb táncmotívum gyakorlati rögzítése szerepelt programon. Fáradtság azonban mégsem látszik a résztvevőkön, s igazat kellett adnunk a jászberényi Molnár flonának: — Igaz, napi 8—9 órát dolgozunk, viszont olyan nagyszerű produkcókkal ismerkedtünk már meg eddig is, mint a Nagykónyi ver- bunk, a Matyó leánytánc, Szolnok főútvonalán nyolc gyalogátkelő helyet jelölt ki a városi tanács vb. építcsi-közekedési osztálya a rendőrséggel egyetértésben. Az átkelő helyeket sárga festéssel teszik szembeszökővé. Fontos tudni, hogy a gyalogosokat csak az úgynevezett zebracsíkos átjárónál illeti elsőbbség a járművekkel szemben. Ott azonban —* szórakozottságra hajlamos vezetők! —i feltétlenül.^ a Fergeteges, vagy a Túrái pámástánc. S ezeket otthon a csoportban is megtaníthatjuk. Hát nem megéri a fáradtságot? A színjátszó-rendező tanfolyam résztvevői a fegy- vemefci ifjú Felsőbényi Antal, a Szelevényre való Torkos Béláné, a szajoli Kiss István, a tiszafüredi Lipcsei Imre, és a többiek, egymásnak adják a kilincset Kövessi Erzsébet dramaturg, a tanfolyam vezetőjének ajtaján. Dolgozatírás volt, az elkészült műveket hozzák az irodába. A hallgatókkal egyelőre nehéz beszélni az eddig tanultakról. Az összefoglalók még ezután következnek, s a sokrétű tananyag „megemésztése” bizony nem is olyan egyszerű. Felsőbényi Antal és Torkos Béláné azonban szinte azonos szavakkal mondták: — Megtanultuk Itt, hogy a rendezés művészete a legapróbb részleteiben is tudatos munka. Eddig inkább ösztönösen csináltuk, s tudjuk, ezen a jövőben változtatni kell. S majd a színjátszók tudatába is át kell plántálni ezt a szemléletet. S ez csak a kezdet. Erről beszélt Kövessi Erzsébet is: — Jól tudjuk, a megyei öntevékeny színjátszás gondjait nem oldhatja meg egy 10 napos tanfolyam, ez csak afféle „gyorssegély” lehet a színjátszó-rendezőknek. Kezdetnek azonban nem rossz. A résztvevők szorgalmasak, s többet Javaslunk közülük a hároméves szfnjtászó akadémiára, hogy rendszeresen továbbképezhessék magukat. Egészséges elégedetlenség, türelmetlenség jellemzi a színjátszókat, akárcsak a bábosokat és a táncosokat, j Minden percet igyekeznek j alaposan kihasználni, de szeretnének még többet tanulni, tudni, mint amire 10 nap alatt egyáltalán van lehetőség. Mint mondták, nem csak a tanfolyamokon tanultakat kívánják majd otthoni öntevékeny csoportokban gyümölcsöztetni, hanem a tanulást is folytatni akarják.. B. Gjr. felejtkezhet a látogató a böngészésbe, bőséges az anyag. S a válogatásból élénken kiviláglik a rendezők kitűnő anyagismerete és történeti koncepciója. Kell-e a mai és az elmúlt világ szembeállításához jobb példa, mint az apáti közvilágítás régi újságlapokról elénk táruló története? 1888-ban történt, mikor még úgy tartották, hogy „holdvilágos este a világítás szükségtelen”: „A képviselőtestület — bár egyes tagjai az utcai világítást privátim nagyon is szükségesnek tartják — határozatiig kimondotta, hogy az utcai világítás ügyét elejtik, pénzügyi okok miatt is, de legfőképpen azért, mert a főszolgabíró parancsolta”. A kiállítás külalakja még kedvesen falusias. A fehérre meszelt, tiszta termekben jóformán segédanyagok felhasználása nélkül kerültek a falakra, padlóra, a régi vitrinekbe a tárgyak. Mert ez a kiállítás pénz nélkül, pusztán társadalmi munkával készült. Az érdeklődőt mégis lekötik a látottak, s a puszta látványon túl kiérezhető mondanivaló. Lelkesedéssel és jól átgondolt célkitűzéssel ez a néhány ember, egy honismereti szakkör nélkülözhetetlenül fontos munkát végzett. A szakkör vezetője, Bistey László, Szikszay Gábor tanár, kollégái és diákjai, és akik még melléjük álltak; helyes úton járnak. A most megnyílt kiállítás egyébként tulajdonképpen csak főpróba volt. A végleges kiállítás aug. folyamán nyílik meg, ezúttal már a jászapáti honismereti szakkör és a megyei múzeum közös gondozásában, a szükséges anyagi bázissal. — Ez az első állandójellegű kiállítás lesz Jászapátin. Az újjászületett Vágó-ház így válik majd a község új, jelentős kulturális intézményévé. — Itt bent, hiszen most csak nyolcvan tagnak fizetünk, százharmincezer forintot. — Ez a nyolcvan ember előreláthatólag továbbra is tag marad? — Hogyne! Sőt annyira népszerűvé vált a takarékosságnak ez a formája üzemünkben, hogy újabb négyszázötven dolgozó jelentkezett a nyári KST-be. Persze ebben nem kis része van a vezetőségnek, s aktíváinknak, különösen Ökrös Sándornak, s Mihovits Jó- zsefnének. Utóbbi egyedül százötven tagot szervezett be. — A másik KST-jük, ugye, decemberben zár? — Igen. Körülbelül hárommillió forintot fizetünk vissza decemberben. Ott nagy a taglétszám, jelenleg ezerötszáz fő, de a visz- szafizetéskor szintén emelkedés várható. Ez az esztendő legkevesebb nyolcszáz új KST-ta- got vezérel a takarékosok táborába. Bízhatunk hát abban, hogy a nemrég tett ígéretét a cipőgyár teljesíteni tudja. Egy nap alatt javítják a gyermekcipőket és iskolatáskákat A Szolnoki Bőripari Ktsz központi üzemében augusztus 1-től új részleg kezdi meg működését — amely egy régen vajúdó problémát old meg. A gyermekcipők kopnak a sok szaladgálásban, a jégen való csúszkálásban. Ezek az indokok vezették a szövetkezet vezetőségét, amikor elhatározták, hogy megkülönböztetik a gyermekcipőket a felnőttekétől és huszonnégy óra alatt megjavítják az apró lábbeliket. Ugyanez vonatkozik az iskolatáskákra is, amelyek szinte nélkülözhetetlenek a gyermekeknek. Jubileumra SZOLNOK VÁROS vezetői már most megkezdték az előkészületeket a város felszabadulásának 20. évfordulója méltó megünneplésére. Az előzetes tervek szerint addigra befejeződik a Tisza-liget fejlesztése, s a park bejáratánál egy hatalmas obeliszk hirdeti majd a megyeszékhely lakóinak felszabadulását a fasizmus uralma alól. Ugyancsak elkészül ekkorra, illetve kinyitásra kerül a Ságvári körút északi és déli oldala. Ezenkívül a város további parkosításával kívánnak hozzájárulni a nagy évforduló méltó megünnepléséhez. Nemes hivatás— emberi kötelesség Az anya és csecsemővédelmi feladatokat Tisza- földváron két egészségházban és szülőotthonban látják él. A terhesség ideje alatt a kismamák a kötelező rendszeres orvosi vizsgálatokon túl, kéthetenként a tanácsadáson is megjelennék. s nagy érdeklődést tanúsítanak az orvosi és védőnői tapasztalatok, jó tanácsok iránt, s azokat Igyekeznek is felhasználni. Ágoston Róza védőnő, aki a községi tanács vb-nek tagja, rendszeresen tájékoztatja a vb vezetőit az anya- és csecsemővédelmi munkáról. Dr. Szabó Mihály szülész-nőgyógyász szakorvos pedig az egészségügyi állandó bizottság elnöke. Mindketten tanácstagi kötelességüknek is tartják az édesanyák és csecsemők védelmét. Ebben a félévben hat- vamháram gyermek született, 3200 grammos súlyátlaggal. Halálozás nem volt. A község valamennyi várandós asszonya a szülőotthonban hozza világra gyermekét. Hazatérésük után a védőnők gondoskodnak róluk. Az anyatej- ellótás is kifogástalan. A védőnők szerint a szülők kellő gondot fordítanak a csecsemők tisztántartására, táplálására, egészségére. — Persze van egy-két család, ahol nem. A községi tanács igazgatási osztályának közbelépésére ezeket a gyermekeket állami gozdozásba vették, s szükség esetén ettől a gyakorlattól, a jövőben sem tértnek <dL
