Szolnok Megyei Néplap, 1963. július (14. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-17 / 165. szám
1963. július 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 ITT A SÁRGADINNYE! Jövőre megkezdődhef a tanítás A költő és a gyermekkor faluja ÖCSÖDILÁTOGATÁS Versenyben az idővel A kunszentmártoni járás összesített községfejlesztési alapja, a módosított előirányzat szerint, erre az évre 8.4 millió forint. Az első félévben számlázott kiadások 2.1 .millió forint fel- használását mutatják ki, ami annyit jelent, hogy a községekben a fejlesztési tervek 75 százaléka a második félévben valósul meg. Ez a helyzet semmi esetre sem szerencsés, mert a célszerű pénzgazdálkodás azt kívánja meg, hogy a beruházásokra és felújításokra rendelkezésre álló fedezetet már a harmadik negyedévvel teljes mértékben lekössék, s lehetőség szerint kifizessék. Ez esetben ugyanis az objektív okokból felhasználásra nem került (kivitelezői kapacitáshiány, anyaghiány, stb.) forintok átcsoportosítására, vagy új feladatok kijelölésére elegendő idő marad. Véleményünk szerint már most fel kell mérni a további reális lehetőségeket, amelyekhez a kivitelezőkkel megkötött szerződések mutatnak utat, illetve amiben lehet, még most kell megállapodni velük. Indokolt ez azért is, mert a módosított előirányzat társadalmi munkából adódó része az első félévben is csak 50 százalékban nyert felhasználást, az egy személyre tervezett 20 forintos érték helyett csak tíz. Miután a júliustól októberig terjedő évszakra esik a mezőgazdasági munka dandárja, nagyon valószínű, hogy a társadalmi munkaerő szervezésében — éppen akkor, amikor arra a legnagyobb szükség lenne — nehéz dolguk lesz a községeknek. — f — Alekszij pátriárka 50. jubileuma Moszkva, (TASZSZ) Alekszij, moszkvai pátriárka ezen a héten ünnepli püspöki szolgálatának 50 éves jubileumát. Ebből az alkalomból számos vendég érkezik Moszkvába a Szovjetunióból és külföldről. A külföldi paroszlav egyházak képviselőin kívül jelen lesznek más keresztény egyháziak és nemzetközi egyházi szervezetek hivatalos küldöttségei is, köztük a római katolikus egyház képviselői is. (MTI) Ahhoz, hogy Jászapáti főterén - a mezőgazdasági szakiskola felépülhessen, előbb a községi tanácsnak kell néhány feladatot megoldania. Ezek közül a legnehezebben részben már túljutottak. Az iskola célját szolgáló területen jelenleg két olyan lakóház áll, amelyet le kell bontani. A tulajdonosok és a tanács között már megszületett a megállapodás, így a járási tanács a kisajátítási határozatot is meghozhatta. Jelenleg a telek- könyvezés van folyamatban. A háztulajdonosok cserébe egy-egy állami épületet kapnak, de miután abban laknak, a bérlők elhelyezéséről . is gondoskodni kell. A bontási tervek elkészültek, de a nyolc tantermes új iskola tervdokumentációja még nem áll rendelkezésre. A beruházás költségeit a megyei tanács fedezi, s érre az évre 1.14 millió forintos kivitelezői kapacitást is biztosított. Az elképzelések szerint a bontást szeptemberben kezdik el, sőt az új épület is tetőt kap az idén. A megye új mezőgazda- sági oktató intézményében a jövő tanévvel kezdődik meg a munka. Könyvek a dohány- árudákban Szolnok megyében 170 magánkiskereskedő, főként dohányárus működik. A kiskereskedők falvakban, nagyobb tanyaközpontokban és a városok külterületein tartják nyitva üzleteiket, A MÉSZÖV kezdeményezésére a magányosok könyvespolcokat rendeztek be boltjaikban, ahol szakmai könyveket és szépirodalmi műveket tartanak. Egy-egy kiskereskedő átlagosan 5—10 ezer forint értékű könyvet kapott bizományba. A kezdeményezés országosan is elismerést 'váltott ki. Eredményeiről máris beszámolhatunk. A cibakházi vegyesbolt tulajdonosa, Öze Sándor például 4—5 nap alatt háromezer forint értéltű könyvet adott el. A szolnoki újságárusok — akik főleg az Olcsó Könyvtár sorozatait árusítják — naponta 100—120 forint bevételt számolnak el. Öcsöd, József Attila gyermekkorának faluja. A megilletődöttség vezet a régi, vaskos templom, a dunántúli kereskedőportákra emlékeztető hiázak között. Ilyen egy modern zarándoklat, a végcél egy fehér tábla, amelyen fekete betűs szöveggel írva: nagy költő. Zarándoklat, s ehhez az kell, hogy ne mindennapi életünk színhelyén álljon elénk az emlék, hogy az idő távolságát a tér is tetézze. így mégis jelenvalónak érezhetjük a múltat, hiszen ezeket a házakat — amelyek között az ő útja vitt — éppenúgy nem láttam soha, akár a költőt. A ház jelenvalóság s vele együtt ő is azzá válik. Annyira, hogy amint - egymásután jönnek utam hosszában az első iskola évtársai, — egy műszerész, egy szabó, egy paraszt őszülő hajjal, hízásnak indult testtel — képtelenség hitelt adni neldk. Hiszen Attila harminckétéves, kis- bajuszú. hosszúra nyúlt legény, akinek jelenléte itt közöttünk annyira légies. Belőle csak az a megszépítő értelem sugárzik át a hatvant közelítőkre. Az emléktábla szövege az egykori iskola fa- ■ Ián: Én egész népemet fogóm, nem középiskolai fokon tanítani. Ebben az iskolában tanult 1911—12-ben nagy költőnk, József Attila. Bent egyetlen tanterem, olyan zömök, gyalulatlan padokkal, mintha kisbikákkal lenne tele a helyiség. Ember, gyerek nincs már itt a szünidőben s a csendben várom, hogy majd tel- zendül a bartóki Concerto egyszerre zokogó és világgal dacoló második tétele. A csend azonban tovább tart, hiszen nem film ez és megpróbálhatom felidézni azt az öt évet, amit a kisfiú itt töltött. Azt az időszakot, amely később jelképpé növekedett a költő szemében, s ebben a fogalomteremtésben egyaránt dolgozott igazság és elfogultság. Igaz, amikor Öcsödöt választotta az embert megalázó életforma barzalmait magába sűrítő falunak. Igaz ez mégha a személyes szörnyűségeken túl is tekintünk és nemcsak azt nézzük, hogy micsoda kegyetlen sorsot jelentett az anyát vesztett gyereknek ez a századdai Ferencváros mögött maradt környezet. Azzal kezdődött minden, hogy elvették a nevét, az egy edüli t, ami a régi otthonból megmaradt. Az ma már nehezen eldönthető, hogy mennyire dolgoztatták meg a gyermeket, de valószínű, hogy éppannyira vették igénybe, mint a többi parasztgyereket a ház körül. Ez a közös sors azonban már közösségivé fokozhatta segélykiállását, azoknak a nevében is, akiket amint fel cseperedtek mindjárt zavartak az állatok mellé, akár ahogyan a csikót törték be. Több érződik persze egyéni lázadásnál a névelvételrő). írott kétségbeejtő sorokban is: amos- tóhaapa szerette a gyereket, — sokszor csakúgy csüngtek kocsiján és Attila lelkét is csak azért sebezte meg, mert méltatlannak tartotta a kisfiút a másikhoz, ahhoz a hajdani királyhoz. Megkísért tehát a véle- lemény, hogy elfogult volt a költő: másutt is minduntalan elémbukkan ez a kettősség. A ház földbe- süppedí szobájában állt az összetákolt kerekes ágy, nappalra a nagyobbik alá tolták. Mikor megszólal az egykori mostohatestvér és furcsán valóságot teremt azzal a ma- gátólértetődően kiejtett szóval, hogy Pista, körülvesz a századelő. A falu- végi sorba ütköző szél, a kezdődő pusztaságon pogány oltárként magasodó artézi kút. Az olyan emberek, mint ez az öregasszony, aki szép és látható szavakkal beszél, de olyanokat, hogy elmehetett volna Attila hivatalba vagy iparba, elviselte volna a keze. Aki már akkor is remélte, hogy jóállású ember lesz a fiúból, hiszen otthon sohasem tanult, mégis mindent tudott. De bármilyen szeretettel idézi fel a fán kuruttyoló gyerek alakját, az emléktáblát még ma is sajnálta a költőtől, mert így nehezebb lesz elbontani majd a házat. Iffy aztán mégsem elfogultság a sok szigorú szó. Egy olyan életformára emlékezett itt a költő, amelynek áporodott kegyetlenségei feledtették vele a józan megfontolást, hogy mivel is gazdagította őt a természetközeli és földdel bajlódó emberek világa a gyermekkor rendkívüli fogékonyságában. Hiszen költő volt, akiből a szenvedély és nem az . aprólékos mérlegelés beszélt: ez a falu testesítette meg a kétkezi munka szikárságába veszett emberek közösségét. Nem az Öcsödön élők ellen, fordult haragja és megvetése, hanem azok ellen, akik fenntartották és azok elien, akik eltűrték ezt az embertelen életet szerte az országban. S amikor Öcsödön a költő megbecsüléséről szó esik, akkor elismerésre méltó az emléktábla, az utca, — bár nem az, amelyen a kisfiú naponta iskolába járt — de valamit még nem mondott meg senki azoknak, akik még^ ma is kívülállnak a kultúrán. Pedig tiszta szavú emberek ők is és hinnének a tekintélyes, de egyszerű szavú beszélőnek. Bizonyára szeretnék ők is, ha erről a furcsa gyerekükről ez a hagyomány élne tovább körükben: Nagy költő volt. — Olyan nagy, amilyen a világon is ritkán születik. És ezért kellet korán meghalnia... Tompa László Turista szemmel Szeretném felhívni a szerkesztőség figyelmét egy olyan hiányosságra, mely minap már külföldiek rosz- szallását is kiváltotta. Két csehszlovák turistával beszélgettem, kik Magyarországon keresztül a bolgár tengerpartra igyekeztek, s Szolnokon pihentek meg. Ök mondották: nem tudják megérteni a táros vezetőségét, miért nézik el, menynyire gondozatlan, piszkos a Damjanich strand előtti terület. Szerintük ez Csehszlovákiában nem lehetne ilyen. „Mindössze kétnapos munka! — mondták. — Minek tűrni a szennyet?* Milyen igazuk van! Ruttkay Aladár, Szolnok 4 HÍRNÉV árnyékában Bemutatkozunk az árokparton ücsörgő legénynek. S 6 viszont. — Süveges vagyok. — Csak nem a híres Süveges fia? — De. — Hát az édesapja? — Ott jön a gépen. Éhes vitorlaszájú gép kúszik felénk, nagyokat harapva az avarsárga árpamezőből. — Jól fizet. Vágtunk a Dózsának Ballán is a fiammal. Negyvennyolc holdról kilencszáznégy mázsát adott. Az apa mondja már ezt. Köpcös, csizmás ember Süveges Dániel, az ország első Kossuth-díjas kombájno- sa. Az eperfa hűvöse alá ülünk, de a gép az indul tovább a napfényzuhany alá. Ott a nyergében a fiú, ifjabb Süveges. — Váltótársak? — Együtt dolgozik, mondjuk, hogy a maradék család. — A többiek? — Etelka már nem traktoros. Egy fiam meg Kaposvárom szolgált, ott maradt traktoros oktatónak. A másik fiam most katona. Kivárja, míg cigarettára gyújtunk. — De -már nekem is elment a kedvem. Ezerkilencszázharminchét óta gépész. Horthy-birtokon kezdte, Lellovichéknál folytatta és a Fegyverneki Gépállomáson, a Surjáni Állami Gazdaságban olyan kiváló teljesítményei voltak, hogy 1953-ban sok más kitüntetés után a Kossuth-dí- jat is megkapta. Hét évvel ezelőtt belépett a törökszentmiklósi Dózsa szövetkezetbe. Nagy ambícióval. — Azt mondtam a feleségemnek, itt kellett volna kezdenem. Szerette a szövetkezetei és lépten-nyomon taggyűlésen, közgyűlésen ostorozta az ostoba intézkedéseket. Az egykori híres Dózsa Termelőszövetkezet tavalyra mérleghiánnyal zárt. És Süveges nem tudott hallgatni a bajt látva, a gazdálkodás visszaesését észlelve. És ezért... — Kikezdték a családomat a beregszászi-féle agro- nómusok. — így hívták, Beregszászi? — Tóth Dénesnek hívták. De olvastam az újságban, mit megtett egy Beregszászi nevű agronómus. Mondjuk ez is ugyanúgy. Tóth Dénes már nincs a Dózsa szövetkezetben. De Süvegesék sem. — Lépten-nyomon belém akadtak. Levonták munkaegységemet, meg attól a fiamtól is, aki most katona. Áprilisbún vonták le a harminc munkaegységet tőlük, de csak decemberben, a zárszámadáskor tudták meg. Kérte, tisztázzák, ha hibázott, vállalja. Az agronómus azt felelte: — Mehet az istenhez panaszra. Elment a gépállomáshoz. Nem panaszkodni, dolgozni. — Itt jó. A gépállomáson megbecsülnek munkánk után. Mondjuk, hogy a gépállomások megszűnnek. — Akad még munka máshol is. Ennyire elkeseredett. — Egyet megtanultam a Dózsában, hallgatni, hallgatni. Mert ha szól az ember, mondjuk taggyűlésen, piszkálják utána. Mindig azt érezte, arra megy a játszma, na, te híres Kossuth-díjas, majd adunk mi neked. Azt is megtették vele, a vendég- Uombájnosnak adták a jó táblát, s neki a legrosszab- bakat. — Az elnökkel nem volt nekem semmi bajom. De az elnökhelyettes...? Sok furcsa dolgot elmesél a Dózsa Tsz-beli állapotokról. — Ügy elfásultam. Mondjuk még az újságot se szívesen olvasom már. Vigasztaljuk. Nehéz ám ekkora hírnév mögött. — Nehéz. De nem a hírnév, a munkám után megélek én akárhol. Megyünk vissza az árpaföldre. A többi Kossuth-di- jas után érdeklődünk, velük mi van. — Vad Imre Túrkevén, Bahmann Félix a Dunántúlon. — Semmit se tud róluk? — Semmit. Nem hallatszik semmi róluk mostanában. Markába vesz pár szál kalászt. — Csak puhás még — mondjuk. Heggel hét előtt nem igen kezdhetünk. Felmászik a kombájnra. Fakult tompult hangját pár perc múlva elnyomja a gépduruzsolás. Alakját eltakarja a gép. Belevész az árpakalászok rengetegébe. Borzák Lajos A túrkevei jéggyárban Molnár Lajos üzemvezető az előhűtő kondenzátor vízállását ellenőrzi«
