Szolnok Megyei Néplap, 1963. július (14. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-16 / 164. szám

ÍÖ65 MU us H.

SZOLNOK MEGTB NBPLAr

3

Az SZKP Központi Bizottságának nyílt levele

A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága nyílt levelet intézett a pártszervezetekhez, a Szovjetunió valamennyi kommunistájához. A Pravda július 14-i száma közli négy újságoldal terjedelemben az SZKP Központi Bizottságának nyűt levelét a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának június 14-én kelt levelével együtt.

Az SZKP Központi Bizottsága kijelenti, bogy „a Szovjetunió Kommunista Pártja szoros barátságot akart és akar most is a Kínai Kommunista Párttal”. „Komoly nézeteltéréseink vannak a KKP vezetőivel, de úgy véljük, hogy a két párt, *. népeink közötti kapcsolatok építésében abból kell kiindulnunk, hogy közös a célunk: az új kommunista társadalom építése, és közös az ellenségünk: az imperializmus”.

Az SZKP Központi Bizottsága a nyílt levélben kifejti álláspontját a nemzetközi kommunista mozgalom legfontosabb kérdéseiről a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának június 14-én kelt levelével kapcsolatban.

Az SZKP Központi Bizottsága utal az SZKP és a KKP küldöttségeinek jelenleg Moszkvában folyó találkozójára és sajnálattal állapítja meg, hogy „a KKP képviselői ezen a találkozón továbbra is élezik a helyzetet”.

„Ennek ellenére az SZKP küldöttsége a legnagyobb türelmet és önuralmat tanúsítja, s arra törekszik, hogy a tárgyalások pozitív eredményekre vezessenek. A legközelebbi jövő megmutatja, hogy a kínai elvtársak készek-e kölcsönös kapcsolatainkat annak alapján építeni, ami ösz- szefűz, s nem pedig ami bennünket elválaszt. Készek-e kapcsolatainkat a marxizmus—leninizmus elveinek alapján építeni”.

Az SZKP Központi Bizottsága ismertette a kínai vezetőségnek az SZKP-Val és a többi testvérpárttal való nézeteltérései történetét, majd megjegyezte, hogy „a KKP vezetői szembeállítják saját külön vonalukat a kommunista mozgalom általános irányvonalával, rá akarják kényszeríteni a kommunista mozgalomra diktátumukat, korunk alapvető problémáit illetően elfoglalt mélységes hibás nézeteiket”.

Az SZKP Központi Bizottsága megemlítette, hogy „hosszú éveken át jók voltak pártjaink kapcsolatai”. De bizonyos idővel ezelőtt egyrészről a KKP, másrészről az SZKP és a többi testvérpárt között komoly nézeteltérések merültek fel.

i,Az SZKP Központi Bizottságának egyre fokozódó gondot okoznak a Kínai Kommunista Párt vezetőségének megnyilatkozásai és cselekedetei, amelyek aláássák pártjaink összeforrottságát, népeink barátságát.” ......................... .......................

Az S

ZKP Központi Bizottsága megjegyezte, hogy a KKP Központi Bizottságának június 14-i levele „önkényesen magyarázza a kommunista- és munkáspártok moszkvai értekezleteinek nyilatkozatai, eltorzítja e történelmi dokumentumok igen fontos tételeit”. „A KKP Központi Bizottságának levele alaptalanul rágalmazza pártunkat és a többi kommunista pártot, a XX., XXI. és XXII. kongresszusok határozatait, az SZKP programját”.

„Mindenki, aki elolvassa a KKP Központi Bizottságának levelét, látja az egységről és összefogásról szóló hangos frázisok mögött a barátságtalan rágalmazó támadásokat pártunk és a Szovjetunió ellen, látja, hogy csökkenteni akarják annak a harcnak a történelmi jelentőségét, amelyet népünk vív a kommunizmusnak a Szovjetunióban való győzelméért, a békének és a szocializmusnak világméretű diadaláért”.

Az SZKP Központi Bizottsága rámutat arra, hogy a szovjet állam fennállásának első napjaitól kezdve, amikor az ország vezetése a nagy Lenin kezében volt, mind a mai napig, a szovjet nép önzetlenül mindig is • óriási segítséget nyújtott és nyújt minden olyan népnek, amely az imperializmus és a kolonializmus igájának lerázásáért, az új élet építéséért harcol. A kínai dolgozók, a kínai kommunisták teljes mértékben bírták a szovjet nép, az SZKP testvéri szolidaritását. A szovjet nép bőkezűen megosztotta kínai testvéreivel a szocialista építésben szerzett hosszú éves tapasztalatait, a tudomány és a technika területén elért eredményeit. A Szovjetunió jelentős segítséget nyújtott és nyújt a népi Kína gazdaságának fejlesztéséhez.

„Minderről nem azért beszélünk, hogy dicsekedjünk, hanem csupán azért, mert a KKP vezetői a^ utóbbi időben megpróbálják lekicsinyelni a szovjet segítség jelentőségét. De mi nem feledkezünk meg arról sem, hogy a Szovjetunió a Kínai Népköztársaságtól szintén kapott olyan javakat, amelyekre szüksége van” — hangzik az SZKP Központi Bizottságának nyílt levele.

Az SZKP Központi Bizottsága rámutat arra, hogy „1960 áprilisában a kínai elvtársak nyíltan feltárták nézeteltéréseiket a kommunista világmozgalommal úgy, hogy „Éljen a leninizmus!” címmel cikk- gyűjteményt adtak közre. Ez a gyűjtemény olyan tételeket tartalmaz, amely lényegében az 1957. évi moszkvai értekezlet nyilatkozatának alapelvei ellen irányul, pedig ezt a nyilatkozatot a KKP nevében aláírta Mao Ce-tung elvtárs.”

Az SZKP Központi Bizottsága emlékeztet arra, hogy a 81 kommunista párt 1980

novemberi moszkvai tanácskozásán a kínai küldöttség „makacsul védelmezte a maga külön nézeteit és csak akkor írta alá a nyilatkozatot, amikor kitűnt teljes elszigetelődésének veszélye”.

„Ma már teljesen világos, hogy a KKP vezetői csupán manőverezésből írták alá az 1960. évi nyilatkozatot” — állapítja meg a lévél.

Az SZKP Központi Bizottsága a továbbiakban megírja, hogy a KKP vezetői „a testvérpártokkal fennálló ideológiai nézet- eltéréseket tovább mélyítve kiterjesztették ezeket az államközi kapcsolatokra is. Kínai szervek kezdték korlátozni Kína gazdasági és kereskedelmi kapcsolatait a Szovjetunióval és más szocialista országokkal. A kínai kormány kezdeményezésére Kínának a Szovjetunióval folytatott kereskedelmét az elmúlt három esztendő alatt csaknem 67 százalékkal csökkentették. Az ipari termékek szállítását 2,5 százalékra csökkentették, mégpedig a kínai vezetők kezdeményezésére”.

„A kínai vezetők nem mondták meg népüknek az igazat, nem mondták meg, hogy ezek a kapcsolatok kinek a hibájából szűkültek. Nagyarányú propagandát indítottak a kínai kommunisták, sőt az egész nép körében, hogy rontsák az SZKF bel- és külpolitikájának hitelét, szovjetellenes érzelmeket korbácsoljanak fel.

Eközben „a kínai vezetők minduntalan figyelmen kívül hagyták az SZKP elvtársi figyelmeztetéseit, s így tovább súlyosbír tották a kínai—szovjet kapcsolatokat”.

„Mi reálisan ítéljük meg a világban fennálló erőviszonyokat és azt a megállapítást vonjuk le, hogy bár az imperializmus természete nem változott meg és nem szűnt meg a háború kitörésének veszélye, a mai viszonyok között közös erőfeszítéssel megakadályozhatják az új világháborút a béke erői, amelyeknek fő bástyája a szocialista államok hatalmas közössége” — állapítja meg az SZKP Központi Bizottsága és hozzáfűzi: „a kommunisták történelmi feladata az, hogy, szervezzék és vezessék a népek harcát a termonukleáris világháború elhárításáért. Az új világháború elhárítása teljesen reális, megvalósítható feladat”.

A KKP vezetőségének tézisei — amelyek szerint mindaddig nem lehet véget vetni a háborúnak, amíg van imperializmus, a békés együttélés ábránd és nem általános vezérelve a szocialista országok külpolitikájának, a békéért vívott harc akadályozza a forradalmi harcot — azt jelentik, hogy a kínai elvtársak a háború és béke kérdéseiben szembefordulnak a kommunista világmozgalom általános .irányvonalával. „Nem hisznek az új világháború megelőzésének lehetőségében, lebecsülik a béke és a szocializmus erőit, túlbecsülik az imperializmus erőit, figyelmen kívül hagyják a népi tömegek mozgósítását a háborús veszély elleni harcra”.

Az SZKP Központi Bizottsága hangsúlyozza, hogy „a kínai elvtársak nyilvánvalóan lebecsülik a termonukleáris háború egész veszélyét”.

„Az atombomba nem más, mint papír- tigris, s egyáltalán nem borzalmas” — állítják. — A fő dolog ugyebár az, hogy véget kell vetni az imperializmusnak, amilyen gyorsan csak lehet, de az már nyilvánvalóan másodrendű kérdés, hogy ezt hogyan, milyen veszteségek árán lehet elérni.

De joggal feltehető a kérdés, kinek a számára másodrendű dolog ez? Az emberek százmillióinak-e, akikre biztos halál vár, ha kirobban a termonukleáris háború? Azoknak az államoknak-e, amelyeket az ilyen háborúnak már az első óráiban letörölnek a Föld színéről?

A KKP Központi Bizottságának július 14-én kelt levele sokat beszél az állítólag a forradalom nevében hozandó „elkerülhetetlen áldozatokról”. Egyes felelős kínai vezetők beszéltek annak a lehetőségéről is, hogy háború esetén százmilliókat kell feláldozni. A szétzúzott imperializmus romjain a győzedelmes népek igen gyors ütemben építenek majd fel a kapitalista rendszerénél ezerszer magasabb civilizációt, felépítik majd valóban ragyogó jövőjüket” — olvasható az „Éljen a leninizmus!” című cikkgyűjteményben, amelyet jóváhagyott a KKP Központi Bizottsága.

Joggal kérdezhetjük a kínai elvtársakat, tisztában vannak-e azzal, hogy miféle „romokat” hagyna maga után egy nukleáris rakéta világháború. Az SZKP Központi Bizottsága — s meggyőződésünk, hogy egész pártunk, az egész szovjet nép egy emberként támogat ebben bennünket — nem oszthatja a kínai vezetőknek azt a nézetét, hogy emberek százmillióinak holttestén „ezerszer magasabb civilizációt” lehet felépíteni. Az ilyen nézetek durván ellentmondanak a marxizmus—leninizmus eszméinek.

Nyilvánvaló — hangsúlyozza a levél —, hogy azok, akik a termonukleáris fegyvert „papírtigrisnek” tekintik, nincsenek tisz- tábah teljes mértékben e fegyver romboló erejével.

„Mi józanul ítéljük meg ezt az erőt. Mi magunk is gyártunk termonukleáris fegyvereket, mégpedig elegendő mennyiségben. Nagyon jól ismerjük romboló erejét Ha az imperializmus háborút robbant ki ellenünk, nem fogunk habozni, hogy felhasználjuk ezt a félelmetes fegyvert az agresszor ellen, ha azonban nem támadnak meg bennünket, nem fogjuk elsőként alkalmazni ezt a fegyvert”.

„Meg szeretnénk kérdezni a kínai elvtársakat, akik azt javasolják, hogy a fényes jövőt a termonukleáris háború által lerombolt régi világ romjain építsük fel, vajon kikérték az imperialista országok munkásosztályainak véleményét erről?”

„Ha a kizsákmányolók és a kizsákmányoltak elpusztulnak a régi világ romjai alatt, ki fogja felépíteni a „fényes jövőt”?

„Minden olyan pártnak, amelynek számára a nép érdekei valóban drágák, tudatában kell lennie annak, milyen felelősség hárul rá az újabb világháború elkerüléséért, a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének biztosításáért folyó harcban”.

„A békés együttélés lenini politikáját folytattuk, folytatjuk és fogjuk folytatni a jövőben is — hangsúlyozza az SZKP Központi Bizottsága. Pártunk a szovjet nép és minden más ország népe iránti kötelességének tekinti ezt. A béke biztosítása jelenti a leghatékonyabb hozzájárulást a szocialista rendszer megszilárdításához, és következésképpen ahhoz, hogy növekedjék befolyása a felszabadító harc egész menetére, a világforradalom folyamatára”.

Az SZKP Központi Bizottsága rámutat, hogy a KKP vezetőinek az SZKP-val cs más marxista—leninista pártokkal való mélyreható nézeteltérései a háború és béke és a békés együttélés kérdésében különösen szembetűnőekké váltak az 1962. évi karib-tengeri válság idején. „Ez éles nemzetközi válság volt: az emberiség korábban sohasem került olyan közel a termonukleáris háború szakadékához, mint tavaly októberben”.

„Hála a Szovjetunió bátor és messzete- kintő álláspontjának, a hősi kubai nép és kormánya szilárdságának és önuralmának, a szocializmus és béke erői bebizonyították, hogy képesek megfékezni az imperializmus agresszív erőit, békét kényszeríteni a háborús uszítókra. Ez a józan ész politikájának, a béke és a szocializmus erőinek nagy győzelme, az imperializmus erőinek, a háborús hazárdjáték politikájának veresége volt — mondja a nyílt levél.

„És mi volt a KKP vezetőségének vonala a karib-tengeri válság idején? Bizonyos sajátos elképzeléseiktől vezettetve a bírálat tüzét nem annyira az Egyesült Államok agresszív imperializmusára, hanem az SZKP-ra és a Szovjetunióra irányították”. A kritikus módjára, nem pedig a harcostárs és az elvtárs módjára viselkedtek. „Azokban a napokban a kínai vezetőktől senki sem hallott egyetlen nyilatkozatot arról, milyen gyakorlati lépést tesznek a kubai forradalom védelmében. Ezzel szemben a kínai vezetők nyíltan súlyosbítani igyekeztek a már amúgyis feszült helyzetet a karib-tengeri övezetben, olajat öntve a konfliktus parazsára” — mondja az SZKP Központi Bizottsága nyílt levelében.

Az SZKP Központi Bizottsága hangsúlyozza, hogy- „a KKP vezetőinek igazi álláspontja nagyon világosan megmutatkozik a háború és a béke kérdéseiben, a leszerelésért vívott harc túlzott lebecsülésében, sőt tudatos semmibe vevésében”.

„A kínai elvtársak még azt Is ellenzik, hogy kommunisták egyáltalán felvessék ezt a kérdést, s ugyanakkor hivatkoznak - a marxizmus—leninizmusra, s minduntalan azt állítják, hogy a leszerelés egyfelől megvalósíthatatlan, másfelől pedig szükségtelen. Idézetekkel játszva igyekeznek azt bizonyítani, hogy az egyetemes leszerelés csak akkor lehetséges, ha a Földön megvalósul a szocializmus teljes győzelme”.

Amikor a békéért harcolunk és felvetjük az egyetemes leszerelés jelszavát — hangzik a levél —, a népek létérdekeiből indulunk ki, tekintetbe vesszük a tényleges helyzetet és nem hunyunk szemet a nehézségek előtt. Az imperialisták természetesen mindent megtesznek, hogy halogassák és zátonyra juttassák a leszerelési megegyezést — ezzel nyerni akarnak. De vajon nekünk az árral kell haladnunk, az imperializmus nyomát kell követnünk és el kell utasítanunk az összes erők mozgósítását a béke biztosításáért, a leszerelésért vívott harcra?

Az SZKP Központi Bizottsága kijelenti; „az ilyen magatartás egyértelmű az agresszív erők, a militaristák és az imperialisták előtti behódolással. Mi pedig azon az állásponton vagyunk, hogy a munkás- osztály, a világ dolgozói rá tudják kényszeríteni az imperialista kormányokat a leszerelés elfogadására, meg tudják akadályozni a háborút. Ehhez mindenekelőtt tisztában kell lennünk saját erőnkkel, össze kell fognunk”.

„A leszerelésért vívott harc a háború megakadályozásának- legfontosabb tényezője, tényleges harc az imperializmus ellen. Ebben a harcban a szocialista tábor mellett áll az emberiség abszolút többsége.

Az SZKP Központi Bizottságának levele hangsúlyozza, hogy a békéért és a békés együttélésért vívott harc gyengíti az imperializmus frontját, elszigeteli a népi tömegektől az imperializmus legagresszívebb erőit, segíti a munkásosztály forradalmi harcát és a népek nemzeti-felszabadító harcát

Az SZKP Központi Bizottsága „valóban gyalázatos koholmánynak és a testvérpár- tok megrágalmazásának minősíti a KKP Központi Bizottsága június 14-én kelt levelében foglalt ama vádakat, amelyek szerint e pártok a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélését kiterjesztik a kizsákmányolók és a kizsákmányoltak, az elnyomott és az elnyomó osztályok, a dolgozó tömegek és az imperialisták közötti kapcsolatokra.

„A békés együttélés elve természetesen nem terjeszthető ki a kapitalista államokon belül az antagonisztikus osztályok közötti viszonyra, nem terjeszthető ki a munkásosztálynak a maga osztályérdekeiért a burzsoázia ellen vívott harcára, az elnyomott népeknek a gyarmatosítók ellen vívott harcára — hangsúlyozza az SZKP Központi Bizottsága. Az SZKP határozottan ellenzi a békés együttélést az ideológia területén. Ez olyan közismert tény, amelyet mindenkinek ismernie kellene, aki magát marxista—leninistának tartja”.

Mint az SZKP Központi Bizottságának nyílt levele megjegyzi, „a KKP-nek komoly nézeteltérései vannak a SZKP-vel és más marxista—leninikta pártokkal a sztálini személyi kultusz következményei ellen vívott harc kérdésében”. A „KKP vezetői magukra vállalták, a személyi kultusz védelmezőinek, Sztálin téves nézetei házalóinak szerepét. Rá akarják kényszeríteni a többi pártra azokat a feltételeket, azt az ideológiát és morált, a vezetésnek azokat a formáit és módszereit, amelyek a személyi kultusz időszakában virágoztak. Őszintén szólva ez nem irigylésreméltó szerep, nem hoz sem megbecsülést, sem dicsőséget. Senki sem tudja rábírni a marxista—leninistákat, a haladó emberiséget, hogy a személyi kultusz védelmének útjára lépjen!”

Az SZKP Központi Bizottsága rámutat arra, hogy a szovjet társadalom valóban nagyszerű eredményeket ért el, az SZKP XX., XXI. és XXII. kongresszusa vonalát követve, a pártéletben, a lenini elvek és normák helyreállítása felé tett éles fordulat óta eltelt tíz esztendő alatt, majd hangsúlyozza: „a szovjet emberek különösnek és sértőnek találják, hogy a kínai elvtársak megpróbálják befeketíteni az SZKP programját, a kommunista társadalom felépítésének ezt a nagyszerű tervét”.

„Nehéz maradéktalanul ítéletet mondani azokról az indítékokról, amelyek a kínai elvtársakat vezérlik a személyi kultusz támogatásában. Tulajdonképpen ez az első eset a nemzetközi kommunista mozgalom történetében, hogy a személyi kultusz nyílt magasztalásával találkozunk. Azt kell modanunk, hogy még a személyi kultusz virágzásának időszakában is a Szovjetunióban Sztálin maga is kénytelen volt, legalább szavakban, tagadni azt, hogy valami köze van ehhez a kispolgári elmélethez, és azt mondotta, hogy ez a szociál- forradalmároktól ered”.

„A nézeteltérések középpontjában álló következő fontos kérdés: a tőkés országokban élő munkásosztály forradalmi harcának és a nemzeti felszabadító harcnak útjai és módszerei, az emberiség szocializmusba való átmenetének útja” — mondja nyílt levelében az SZKP Központi Bizottsága.

A levél rámutat, hogy a KKP vezetői úton-útfélen beszélnek a világforradalomról, mindenféle okból, sőt gyakran ok nélkül is forradalmi frázisokkal dobálóznak, míg mások, éppen azok, akiket a kínai elvtársak bírálnak, a legkomolyabban kezelik a forradalom kérdéséi, ahelyett, hogy hangzatos frázisokat hajtogatnának, tudatos erőfeszítéssel azon vannak, hogy figyelembevéve korunk viszonyait, megtalálják a szocializmus győzelméhez vezető legbiztosabb utat és kitartóan harcolnak a nemzeti függetlenségért, a demokráciáért és a szocializmusért.

Az SZKP Központi Bizottsága hangsúlyozza, hogy a szovjet kommunisták és más szocialista országok testvérpártjai felbecsülhetetlen segítséget nyújtanak békepolitikájukkal a munkásosztálynak, a kapitalista országok dolgozó népének. A szocializmus országai a békének általuk kivívott feltételei között jelentős sikereket érnek el a gazdaságfejlesztés területén, egyre nagyobb győzelmeket aratnak a tudomány és technológia területén, javítják a dolgozó nép életfeltételeit, fejlesztik és tökéletesítik a szocialista demokráciát, megnyerik a világ minden országában élő népek szívét és agyát.

A szovjet kommunisták tántorfthatatla- nul követik Lenin útmutatását hogy „a nemzetközi forradalomra a legnagyobb hatást gazdaságpolitikánkkal gyakoroljuk”.

Kitűnik azonban, hogy vannak olyan elvtársak, akik eldöntötték: V. I. Lenin tévedett.

„Mit jelentsen ez? A bizalom hiányát abban, hogy a szocializmus országai gazdasági versenyben le tudják győzni a kapitalizmust? Vagy pedig olyan emberek

(Folytatás a 4. oldalon)