Szolnok Megyei Néplap, 1963. július (14. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-28 / 175. szám

1983. július 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 tm A második félév gondjai a Szolnoki Papírgyárban (Tudósítónktól.) A napokban beszámol­tunk arról, hogy a Szolno­ki Papírgyár II. negyedévi jó munkájával az I. negyed­év lemaradását pénzügyileg teljesen pótolta, papíreellu- lóz mennyiségi lemaradását pedig 23,7 százalékkal csökkentette. A vállalat műszaki és gazdasági vezetői kidolgoz­ták a II. félévi intézkedési tervet. Előkészítették a termelési tanácskozásokat, melyeken azt a dolgozók­kal megbeszélik. Ennek leg­fontosabb témája a papír- cellulóz gyártás folyó évi előirányzatának biztosítá­sa. Ez csak úgy lehetséges ha a II. félév tervteljesíté­sén túl az I. félévről fenn­maradt 443 tonna papír- cellulózt terven feliül le­gyártjuk. A feladat megoldását ne­hezíti, hogy a cellulóz üzem generál javítását augusztus­ban kell elvégezni. Ez a munka az előzetes felmérés szerint három hétig tarta­na. Ezt újból megvizsgálták és felhasználva a nagy vál­lalattá történt átszervezés előnyeit — itt a papírgyá­rak egy papírgyári válla­lattá történő összevonásá­ról van szó — a javítás ide­járt két hétre rövidítették le. Ezt részben a munkák pontosabb ütemezésével, részben pedig a Papíripari Vállalat központi javító- műhelyének segítségével érik el. Augusztus ötödikén - leáll és tizenkilencedikén kezdődik újra a termelés. Az időpont megválasztá­sánál azt a sokéves tapasz­talatot vették figyelembe, hogy az ipari gabonaszal­ma ellátásában mindig augusztus volt a kritikus időszak; Régi szalma már nincs, az újnak préselése és szállítása még nem kezdő­dik meg, Amennyiben a folyama­tos nyersanyag ellátás biz­tosítható, az összesített éves tervet a szalma cel­lulóz gyártásban december 25-re, a fehérített celluló­zét pedig december 31-re teljesítik. Ehhez azonban a terve­zett javítási időn kívül egyetlen napot sem szabad­na állni. A munkát sajnos több tőlük független ténye­ző is befolyásolja. A gyár szalmával történő ellátása már július első felében is akadozott. A gyár területén összekotorható laza hulla­dékszalmát dolgozták fel, ez is csak 50 százalékos kapacitás kihasználást tett lehetővé. Hogyan segítik a megye földművesszövetkezetei és állami gazdaságai a papír­gyárat? Felhívtuk telefonon a MÉK-nél (Mezőgazdasági Értékesítő Központ) Ke­resztfalvi elvtársat. aki közölte, hogy a problémá­val ők is foglalkoznak. A megyében régi szalma saj­nos már nincs, új cséplési szalmára pedig augusztus előtt nem lehet számítani. Kombájn szalmával akar­ják megoldani az átmeneti nehézségeket. Több község­ben már megkezdték ennek préselését és teherautókon szállítják a papírgyárba. Sajnos ennek ellenére ebben a hónapban öt napot állt a cellulóz üzem. A 110 tonna papírcellulóz terme­lés kiesés megszüntetése fi- gyelembevéve az előző fél­évi lemaradást is, a hátra­lévő időben már szinte le­hetetlennek látszik. Növeli a á gondokat a papírgyár­ban az is. hogy folyamatos szalmaellátás esetén sem tudják vegyszerhiány miatt a tervezett mennyiségű pa­pírcellulózt legyártani. A főzéshez szükséges »1- szulfit lúgot a Budapesti Vegyiművek Illatos úti te­lepéről egyetlen negyven tonnás vasúti tartálykocsi szállítja. Ez negyedéven­ként tizenkétszer képes megfordulni Budapest és Szolnok között. Ez négy­száznyolcvan tonna vegy­szer, a 800 tonna szükség­lettel szemben. A gyár ve­zetőségének mindezideig nem sikerült elérni a Vas­útnál azt, hogy még egy ciszterna kocsit kapjanak. A MÁV illetékeseinek olyan szempontból is felül kellene vizsgálnia e kér­dést, hogy a népgazadság- nak minden tonna papír­cellulóz termeléskiesés 150 dollárjába kerül, A későbbiek során végső megoldás az lenne, ha a pa­pírgyár most felterjesztett és a Könnyűipari Minisz­tériumból a Nehézipari Mi­nisztériumhoz továbbított javaslatát megvalósítanák. Énnek lényege az, hogy a szolnoki Tiszámén ti Vegyi­művek telephelyén kis be­ruházással egy biszulfitlug gyártó üzemet építsenek, ahonnan egy tíztonnás tar­tálygépkocsival szállíthat­nák a vegyszert a papír­gyárba. Bohuczky János Az aratás már nem, a szalmalehúzás, a tarlómíívelés annál nagyobb gond Ved födi/ Gusztáv megyei föagronómus nyilatkozata Megyénk állandó határ járója*. Vedrődy Gusztáv, a megyei tanács főagronómusa friss élményekkel „tért haza’’ Szolnok megyei kiruccanásairól. Ezért kértük meg tájékoztassa olvasóinkat, hol tart a megye a nyári nagy munkában. — Ügy érzem, az aratás­ról már nem kell külön be­szélnem, hiszen a hét ele­jén az egész megyében be­fejeződik. Lemaradott szö­vetkezetek ugyan — mint a jászladányi Szabadság Termelőszövetkezet, s a j-aszfoerényi szövetkezetek is — lehet, hogy megtold­ják még egy-két nappal az aratást, de ez mitsem vál­toztat azon, hogy a 215 000 hold gabonából legalább 210 000 holdon már elvetet­tük a betakarítás gondját. — S azit is hozzátehetem, nem is akármilyen minő­ségben. A Földművelésügyi Minisztérium által megsza­bott tarlóprémium éreztette hatását. Nagyon szépen le­vágták a gabonát a kom- bájnosok, s azt hiszem, leg­alább kétezer vagon szal­mát nyertünk csak ezen a módon. Tapasztalatok sze­rint ugyanis holdanként legalább egy mázsa szal­mával többet takarítottak be a kombájnosök. — Mindjárt folytatnám is azzal, ami ugyancsak szalma-ügy még, de már nem lehet elégedett han­gon szólni róla. A szalma­lehúzásról van szó. A télen nem egy szövetkezetben — többek között a tiszaroffi Aranykalászban, s még Karcagon is — a szalma­tetőzetet használták fel al- mozásra. S mégsincs kellő becsülete most sem a szal­mának. A megyében becs­lésem szerint még legalább 30 000 holdon úgy van a szalma, ahogy a kombájn otthagyta a tarlón. A me­zőtúri Béke Termelőszövet­kezet például csütörtökig még egyetlen négyszögöl­ről sem takarította el a szalmát. A fegyvernek! ter­melőszövetkezetek szintén a mezőtúri Béke rossz pél­dáját követik. Bár a mező­túri eset nem általános a kun városban. hiszen ugyanott az Űj Élet Ter­melőszövetkezet szépen be iskazlazta a szalmatermést. — És rátérnék egy olyan gondunkra, amely ugyan már nem a betakarítás té­makörébe tartozik, de nagy­ban befolyásolja azt, hogy jövőre mennyit takarítunk majd be. Pontosabban: a jövő évi termés megalapo­zásának egyik folyamatáról, a tarlóművelésről beszél­nék. Szolnok megyében 210 000 holdon kellene au­gusztus 31-ig tarlóművelést végeznünk. Vagyis az ara­tástól számított tíz napon belül a tarlón történni ken valaminek, vagy tarlóhán­tásnak, vagy szántásnak. — A tarlóművelés egyéb­ként a vízgazdálkodás fon­Legalább a beosztásnak megfelelően A Tisza Cipőgyár párt- bizottsága ez év első ne­gyedében megvitatta az üzem különböző kisebb-na- gyobb beosztású vezetőinek iskolai végzettségéről szóló statisztikát. A felmérés ki­mutatta, ' hogy százkilenc­venhat vezető közül száz- kilencnek nyolc általános osztály a legmagasabb is­kolai végzettsége, harminc- hármuknak pedig ennél is alacsonyabb. A művezetők közül huszonötén nem vé­gezték el az általános isko­la felsőbb osztályait. A ‘legutóbbi oktatási év* befejeztével se sokat javult a helyzet, mert az általános iskolába iratkozóknak több mint .50 százaléka lépett vissza. A cipőipari techni­kum első osztályából is so­kan kimaradtak. A pártbizottság és a gaz­daságvezetés a fogyatékos­ságok láttán határozatot hozott, hogy akiknek az életkora megengedi, azokat beosztásuknak megfelelő iskola elvégzésére kötele­zik. Az üzemen belül tár­sadalmi bizottságot alakí­tottak, amely a személyzeti osztállyal együtt segíti a ta­nulókat. Fogadó napokat ;s tartanak, ahol a vezetők közvetlenül értesülhetnek a „diákok” felmerülő gond­jairól. A beiskolázási te­endőket július végén és augusztus első napjaiban újból megtárgyalja az üze­mi párt-végrehajtó bizott­ság és a vállalat illetékes osztálya a közvetlenül ér­dekeltekkel. — Gőz Mari! —- A kiál­tást a vén Tisza fodrozó vize messze vitte. S a ne­vetgélő, sikongó lányok csoportjából ■< vízben gá­zolva felénk közeledett M ÍJ T*1 Vo — ö" a KISZ titkárunk, és az egyik ifjúsági mun­kacsapat vezetője — mu­tatta be a közeledőt a ba­rátságos, beszédes Dajka Eta. A kíváncsiság csakha­mar közelebb csalta a für- dőző lányokat, s ők is be­kapcsolódtak a beszélge­tésbe. — A héten még mindig itt dolgoztunk, közel a Ti­szához, s a déli pihenőben jókat fürödtünk, lubickol­tunk— újságolták. Aztán a munkára terelődött a szó. — Tavasszal harminc­ötén dolgoztunk együtt, de aztán az iskolahagyott lá­nyokkal fiúkkal szaporo­dott a létszámunk. Néhány héttel ezelőtt három leány és két fiú munkacsapatot alakítottunk — sorolta Gőz Marika. — Jobb így? — Jobb. Tíz—tizenkét fiatallal könnyebb boldo­gulni, mint mikor mind az ötvennégyen egy csapatban dolgoztunk. Természetesen a vállalt területen továbbra is együtt végezzük el a munkát. — Mennyi ez a terület? — Kukoricából harminc, silókukoricából, naprafor­góból tizenöt, cukorrépából tizenhat, borsóból tizen­nyolc és burgonyából tíz hold. Most is részt veszünk az ifjúsági munkacsapatok versenyében. Reméljük, hogy a tavalyihoz hason­ló eredménnyel — vála­szolt a KISZ titkár. — Tavaly 40,5 mázsa ku­koricát termeltünk holdan­ként. Elnyertük a járás leg­jobb munkacsapatát meg­illető versenyzászlót, s a megyei harmadik helye­zettnek járó oklevelet lés ezer forintot. A tsz-től két­ezer forint jutalmat kap­MOST IS VERSENYEZNEK tunk — újságolták a lá­nyok? — Az idén is megtartják a járási első helyet? — Szeretnénk. Gondosan megkapáltuk a növényeket, s meghagytuk a megállapí­tott tőszámot. A cukorré­pát most öntözik a fiúk, Kéri László. Bugány Attila, Czeglédi Zsigmond és a többiek ott segítkeznek. Nagyon szép a répa, igaz a gazolókapálást is elvé­geztük, s hogy vizet is kap, biztosan kétszáz mázsa fö­lött lesz a termésátlag. — A növényápolás befe­jezése óta mit dolgoztak? — Segítettünk az aratás­ban. A fiúk közül többen most is a kombájnoknál dolgoznak. Vagy nyolc na­pig mindig éjfélikor volt az ébresztő, mert csak éjjel és kora hajnalban szedhettük a borsót. A 90 hold burgo­nya gazolókapálása is az ifjúsági munkacsapatokra várt. Mit is végeztünk még? Segítsetek! — Fordult Ma­rika a többiekhez. — Az exportra termelt 275 hold jfajtaborsót sze­lektáltuk. A tarlón össze­szedtük a kaparékot. Dél­után pedig szénát gyűjteni megyüqk — hangzott a vá­lasz. — Szórakozásra jut-e idő? — Kevesebb, mint télen, de azért vasárnap délutá­nonként most is táncolga- tunk a klubszobában. Szé­pen kifestettük, kitakarí­tottuk azt a helyiséget, té­len majd ott tartjuk a klubdélutánokat, a politi­kai tanfolyamot és a kézi­munka szakkört. Sok lány megkedvelte a múlt télen a kézimunkázást, amiben nagy része van Andrási néninek, az agronómus fe­leségének. ő tanítgatott bennünket horgolni, hí­mezni. A tiszaderzsí lányok egy kivétellel családtagként dolgoznak a jól gazdálko­dó Kossuth Tsz-ben. A „kivétel” Vcna Juliska, az abádszalóki Lenin Tsz-ből lépett át tagnak a tiszader. zsi tsz-be. Ö, s a többiek is megtalálják számításukat. Szorgalmasak, dolgosak, s KISZ tagokhoz illően pél­dát mutatnak abban is, hogy évről évre részt vesz­nek a magasabb termés- eredményekért folyó ver­senybe^ Nagy Katalin tos tényezője. Ezzel őriz­hetjük meg a talaj Víz­készletét. Nos, az agro- technikailag legideálisabb tíz napot nem tartják be a termelőszövetkezetek. Ed-, dig mindössze 80 000 holdon történt még tarlóművelés. Kevés. Nincs olyan kiköté­sünk, hogy a kombájnt azonnal eke kövesse. Nem is győznénk gépekkel. E2ért azt ajánljuk — különösen azoknak a szövetkezeteknek, amelyekben kevés a gép —, Végezzék el a tarlóhán­tást. Ha nem csinálják, a későd szántás már a talaj­szerkezet rontását jelenti. Ezért vetjük el a jászla­dányi Szabadság, a mező­túri Alkotmány szövetke- 2ieti gazdaság vezetőinek azt a nézetét, hogy ők meg­takarítják a tarlóhántás költségeit, s majd szánta­nak csupán. — Aztán az sem mind­egy, hogy a szántást, a tarlóhántást követi-e talaj- lezárás. Az a jó, ha minden tarlóművelési folyamatot a hengerelés fejezi be. A zagyvarékasd Béke Terme­lőszövetkezetben láttam olyan szépen lezárt táb­lákat, hogy az aszitallap simaságához hasonlíthat­nánk szinte. Nagyon el­csodálkoztam, hogy a me­gye másik jóhírű szövet­kezete, a szajoli Vörös Cse­pel viszont lezáratlanul hagyja földjeit. A talajlezárás pedig nem is jelent külön munkát. Az erőgépek akár szántás, akár tarlóhántás esetében nagyszerűen elbírják még a talajlezáró eszközöket. S mégsem élnek vele. Az egész megyében egyetlen helyen sem találtam ilyen módon kapcsolt munkagé­pet. Még az élőbb dicsért zagyvarókasi Béke Termelő- szövetkezetben is, az törté­nik, hogy külön erőgépek­kel végeztetik a talajlezá­rást. — Apropó, erőgépek. Saj­nálkozva állapítottam meg, hogy a Jászberényi Gépál­lomáson legalább harminc, a Szolnoki Gépállomáson mintegy ötven G—35-ös traktor áll. Azt mondják, drágán dolgoznak, s hogy kevés a pénzkereseti lehető­ség a G—35-ösökön. Mindez igaz. Dehát kevés az Sz— 100-as gépünk, s a G—35-ös is jó munkát tud végezni. Az újszászi Szabadság Ter­melőszövetkezetben például igen elégedettek e géptípu­sok munkájával. A gépál­lomási igazgatóknak külön­ben joguk van normaigazí­táshoz, s így elérhetik, hogy a G—35-ösre kerülő trakto­rosok is jobban keressenek. — Két évben egymás után már azzal nyertünk csatát, hogy idejében elvé­geztük a nyári talajmun­kálatokat. Nem értem hát, miért feledkezik meg erről a Kunhegyesi járás, Jász­berény, Túrkeve. Sőt a nyári talajmunkálatok ért­hetetlen lebecsüléséről is vannak tapasztalataim. A mezőtúri Béke Termelőszö­vetkezet például úgy rövi­díti meg önmagát, hogy kölcsön adta lánctalpas erő­gépét az ottani Űj Élet Ter­melőszövetkezetnek. A ti- szaszöllősi Szarvas Sándor Termelőszövetkezet gépe pedig a Középtiszai Állami Gazdaságba ment át dol­gozni. — Ilyen jó és rossz ta­pasztalatokat szereztem ha­tárjárásom közepette — búcsúzott el Vedrődy Gusz­táv megyei főagronómus. B. ^

Next

/
Oldalképek
Tartalom