Szolnok Megyei Néplap, 1963. július (14. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-27 / 174. szám

2 «zömön MEiírai mk fff»» «fr. Fő feladat a fegyverkezési verseny megszüntetése A moszkvai megállapodás ú'abb visszhangja (Folytatás az 1. oldalról) nek felismerése, mindez el­gondolkoztatta még azokat az államférfiakat is, akik a múltban nem mindig tettek tanúságot keltő bölcsesség­ről. 'London Rácz Dezső Károly, az MTI londoni tudósítója je­lenti: Az angol közvélemény egybehangzó megállapítása a moszkvai atomszünet- egyezményről: a kelet— nyugat közötti viszony ja­vításéhoz vezető fontos első lépés. A Guardian szerint az egyezmény nélkülözhetetlen előfeltételét általánosabb le­szerelési egyezményekhez, mint atommentes körzetek teremtése, csapatok és fegyverek ritkítása Közép- Eu répában, atomfegyverek terjedésének megakadályo­zása, idegen területeken le­vő rakéta-támaszpontok fo­kozatos megszüntetése, stb. A Times vezércikke a józan lemondás hangján vallja be, hogy a szerződés aláírása Amerika és a Szoyjetunió közötti politika közeledését jelenti, Anglia csak mint harmadaik ember volt jelen Moszkvában. Minden nógatás az angol kormány, vagy az ENSZ leszerelési bizottsága részé­ről meddő lett volna, ha Moszkva és Washington nem találta volna úgy, hogy megérett az idő a megegye­zéshez. Viszont a két fő hatalmat nem riasztották vissza Kína és Franciaor­szág ellenvetései. Az egyezmény várható eredményei között kiemeli a sajtó az óriási fegyver­kezési költségék csökkené­sét, utalva rá, hogy meg­egyezés nélkül a végtelen­ségig fokozódott volna az ntomfegyverkezésd verseny és növekednének megsem­misítő terhei. A Daily Worker írja. Az egyezmény nagyon fontos lépés előre. Még na­gyobb lépés lehetett volna, ha Anglia nem támogatta volna az amerikai akadé­koskodást: részleges helyett teljes kísérleti tilalmat ér­hettünk volna el. A Kommunista Párt Po­litikai Bizottsága nyilatko­zatban kijelenti: a Szovjet­unió más országokkal és népekkel karöltve, kezdettől fogva megtett mindent az egyezmény érdekében. Mac­millan és Tory társai most minden követ megmozgat­tak, hogy a maguk szá­mára sajátítsák ki az egyez­mény megkötésének érde­mét. Ez azonban ellenkezik a valósággal, ök lépfen- nyomom az Egyesült Álla­mok atompolitikáját támo­gatták. s ragaszkodnak a független angol atomfegy­ver rögeszméjéhez. Ezzel csak növelik Franciaország és Nyugat-Németország atom-ambícióit is. Macmillan délután hat órakor jelentette be az egyezmény aláírását a tory 22-es bizottság zárt ülésén és csak éjszaka 11 órakor az. alsóházban. Negyvenöt percig tartó beszédében el­követett mindent, hogy az egyezmény megkötéséből a lehető legnagyobb szemé­lyes és belpolitikai előnyt kovácsolja. Belgrád A pénteken megjelenő ju­goszláv lapok lelkes hangú külpolitikai vezércikkekben üdvözlik a nukleáris kísér­letek részleges betiltását előíró hárömhatalmi meg­állapodás parafáilását. A Borba rámutat: jól­lehet a moszkvai megálla­podás korlátozott jellegű, s mint ilyen, nem befejezett, és nem tökéletes, mégis, mint első láncszem a jö­vendő új megállapodások sorozatának, további bátor lépések mozgatója és ösz­tönzője a béke keresésében. A jugoszláv sajtó vezető lapja azt á reményét fejezi ki, hogy a hármas meg­állapodás bíztató hatására most sor kerül a még bo­nyolultabb és még nagyobb problémák megoldására. A belgrádi Politika meg­állapítja: a moszkvai meg­állapodás a békés egymás mellett élés politikájának újabb nagy diadala. Bukarest A pénteki Rominia Li­bera a moszkvai atomcsemd- megáliapodást kommentál­va a többi között hangsú­lyozza: — Ezt a megállapodást a világ úgy üdvözli, mint fontos lépést az összes vi­tás problémák tárgyalásos megoldásának útján. — Gyakorlati szempont­ból nézve — folytatja a lap — a megállapodás meg­akadályozza a légkör radio­aktív anyagokkal való to­vábbi mérgezését, gátat emel egyes nukleáris fegy­verfajták gyártása elé. Po­litikai jelentősége pedig ab­ban van, hogy kedvező lég­kört teremt és megnyitja az utat újabb egyezmények és intézkedések felé, az egész emberség legforróbb vá­gyának valóra váltása: az általános és teljes leszere­lés felé. amely az egyedüli gyakorlati és reáis út a fegyverkezési hajsza meg­szüntetésére és egv nukleá­ris háború kiküszöbölésére. — A moszkvai megálla­podás a szocialista országok következetes békenoütikájá- nak, az egész v;lág béke- erőinek nagy sikere — fe­jeződik be a Rominia Li­bera kommentárja. (MTI) Meg nem támadási szerződést kell kötni Olyan időkben élünk* amikor az államvezietők különösen nagy felelőséggel tartoznak a népek srosáért. Azt mondják, hogy ha a fegyverek szüntelenül hal­mozódnak, maguktól is el­sülnék. Most azonban nem olyan fegyverekről van szó, amelyeket főképp egymás ellen harcoló hadseregek használnak. A nagy ható­erejű hidrogénbombák és más tömegpusztító fegyve­rek egész országok létét te­szik kockára, ha kitör a háború. Lord Hailsham, a tudo­mányos és technológiai ügyek minisztere (aki az angol—amerikai—saov j et atounnyugvásá tárgyalásokon az angol miniszterelnököt képviselte), kijelentette: — Nem tudok megszaba­dulni attól a gondolattól, hogy ha a felek, ilyen rend­kívül szörnyű fegyverekkel rendelkeznek, a jövőben is állandóan feszült viszony­ban lesznek egymással és semmit sem tesznek e fegy­verek ellen, akkor egy nap, valahol és valamilyen mó­don be fogják vetni ezeket a fegyvereket. S abban a pillanatban, amint ez kez­detét veszi, már senki sem tudja majd irányítaná az eseményeket... Hogyan lehet megszaba­dítani az emberiséget egy ilyenfajta veszélytől? S ál­talában meg lehet-e előzni ezt a veszélyt? Természete­sen, igen. Ennek érdekében elsősorban meg kell tiltani az atomfegyver-kísérleteket, enyhíteni kell a nemzetközi feszültséget és meg kell valósítani az általános és teljes leszerelést. Mellesleg, hosszú évekig nem sikerült megoldani egyet sem ezek közül az égető nemzetközi problémák közül. Így nem mehet to­vább, hiszen az élet teszi A Szovjetunió, az Egye­sült Államok és Nagy-Bri- tannia kér viselői között Moszkvában lefolyt tárgya­lások sikeres befejezésével kapcsolatban a Pravda és az Izvesztyija című lapok tudósítói kéréssel fordul­tak Nyikita Hruscsovhoz, hogy válaszoljon több kér­désre. KÉRDÉS: Hogyan érté­keli ön a légköri, a világ­űrbeli és a vízalatti nukle­áris fegyverkísérletek meg­tiltásáról szóló megegyezés elérését? VÁLASZ: Ügy véljük, hogy ez jó kezdet. Szeret­nék szerencsét kívánni minden jóakaratú ember­nek, ciki erőfeszítéseivel elősegítette a nukleáris fegyverkísérletek megtiltá­sára vonatkozó megegye­zést. Úgyszintén szeretnék elismeréssel adózni — az Egyesült Államok és Nagy- Britannia kormányának, e kormányok képviselőinek, akiket kormányuk megbí­zott a tárgyalások folyta­tásával. Természetesen helytelen dolog lenne az elért sike­rek alapján ábrándokban ringatni magunkat, csök­kenteni erőfeszítéseinket es elszántságunkat a béke biz­tosításáért folyó további harcban. Teljesen világosan kell látnunk ugyanis azt, hogy a nukleáris fegyver- kísérletek megtiltása még nem jelenti a fegyverkezési verseny beszüntetését, s következésképpen önmagá­ban nem háríthatja el a háború veszélyét. Ez a lé­pés nem szünteti meg a fegyverkezési terheket, hi­szen a fegyverek gyárfására az államok óriási anyagi eszközöket fordítanak. A fő feladat éppen a fegyverkezési verseny meg­szüntetése, a leszerelés. Csak ezen az úton lehet valóban elhárítani a hábo­rú veszélyét és megszaba­dítani az államokat a kato­nai kiadások súlyától. A szovjet kormány ezért úgy véli, hogy most a nuk­leáris fegyverkísérletek megtiltásáról szóló meg­egyezés eredményeként olyan kedvező lehetőségek nyílnak, amelyek között előbbre lehet vinni az alap­vető nemzetközi kérdések megoldását. KÉRDÉS: Véleménye sze­rint milyen elsőrendű nem­zetközi kérdésekre kell összpontosítani most a né­pek és a kormányok fi­gyelmét? VÁLASZ: Ha olyan első­rendű nemzetközi kérdé­sekről van szó, amelyeket fel a kérdést az emberi­ségnek: vagy pusztító atom­háború, vagy a kérdések békés rendezése. A Szovjetunió határozot­tan . fellép a háború ellen és a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése mel­lett. A nyugati nagyhatal­mak felelősségérzettől át­hatott politikusai is kije­lentik, hogy meg kell aka­dályozni az atomháború ki­törését, mivel ez soha nem látott rombolást és pusztí­tást okozna. De e kijelen­téseket tettek kell hogy kövessék, mert ha minden marad a régiben, akkor bármilyen véletlen atom- konfliktushoz vezethet, s akkor már valóban senki sem tudja majd irányítani az eseményeket. Az atomháború veszélyé­nek megszüntetéséhez kon­krét intézkedések szüksége­sek. A mai körülmények maga az élet helyez előtér­be, akkor mindenekelőtt arra a kérdésre mutatnék rá, amelyet a NATO-orszá- gok és a Varsói szerződés­ben részt vevő országok közötti meg nem támadási szerződés megkötése jelent és amelyről már folyt hasz­nos véleménycsere. A Szovjetunió, az Egye­sült Államok és Nagy-Bii- taninia között a meg nem támadási szerződésre vo­natkozó szovjet javaslatról lefolytatott véleménycsere eredményeként megállapo­dás jött létre, hogy a felek tanácskoznak szövetségese­ikkel, s ezután folytatják á kérdés megvitatását olyan megegyezés elérése céljá­ból, amely kielégíti a meg­egyezésben részt vevő va­lamennyi felet. Vannak más intézkedések is, amelyeket a szovjet kor­mány véleménye szerint hamarosan meg kellene tenni kölcsönös megegye­zés alapján. Néhány nappal ezelőtt már beszéltem ezek­ről az intézkedésekről. Ide tartozik az államok katonai költségvetéseinek befagyasz­tása, helyesebben csökken­tése, a váratlan támadás megelőzését szolgáló intéz­kedések megvalósítása, a Nyugat-Németországban és a Német Demokratikus Köztársaságban tartózkodó külföldi csapatok létszámá­nak csökkentése, képv;selő- ink elküldése a nyugati ha­talmak csapataihoz Nyugat- Németországba s ugyanak­kor az ő képviselőik elkül­dése a Német Demokrati­kus Köztársaságban elhe­lyezett szovjet csapatokhoz. Mindezekről a kérdések­ről a szovjet kormány kész érdemben tárgyalni a nyu­gati -hatalmaik képviselői­Havanna. A TASZSZ tudósítója jelenti: A kubai nép ünnepélyes keretek között emlékezik meg a Moncada erőd hősi ostromának 10. évforduló­járól, a kubai forradalom kezdetéről. A forradalom győzelme óta 26 új nagy gyár és üzem létesült Kubában. Most épül 32 új ipari vállalat. A fiatal szocialista állam ipa­rosításának ezek az első, de biztos lépései. „Elmondhatjuk — írja a Revolucion című lap —, hogy magabiztosan hala­dunk az ország iparosításá­nak útján, tudományosan között ezt a veszélyt egyet­len tollvonással természete­sen nem lehet elhárítani. De valahol el kell kezdeni, s azután szakaszról sza­kaszra kell előre haladni korunk legfontosabb problé­májának megoldása, az ál­talános és teljes leszerelés felé. Az atomkísérletek betil­tásáról szóló egyezmény nagy jelentőségű aktus. De önmagában természetesen nem vethet véget a fegy­verkezési hajszának és nem háríthatja el a termonuk­leáris háború veszélyét. A szovjet kormány azért már most javasolja, hogy alá kell írni a NATO és a Varsói Szerződés tagálla­mainak meg nem támadási egyezményét. Ez nagyban elősegíthetné a nemzetközi feszültség enyhülését és az államok közti bizalom megszilárdulását. Hruscsov javaslata nagy visszhangot keltett az egész világon. Kennedy elnök, visszaérkezve európai uta­zásáról, az' új szovjet kez­deményezés megvitatására összehívta a legközelebbi munkatársainak és szakér­tőinek tanácskozását. E ta­nácskozás eredményei ed­dig még nem ismertek, de vei, s eljutni a megfelelő egyezmények kidolgozásáig és megkötéséig. Javaslattal fordulunk a nyugati hatalmakhoz: egyezzünk meg mindezek­ben a krédésakben. Le tud­tuk rakni együttesen az alapot, amikor megegyez­tünk a nukleáris fegyver- kísérletek eltiltásában. — Menjünk most tovább előre a nemzetközi feszültség enyhítésének, a hideghábo­rú felszámolásának útján. Ezzel megnyílnék az út az alapvető kérdés — az álta­lános és télies leszerelés — megoldásához. Caracas (AP—Reuter). A venezuelai főváros La Planta nevű fegyházában, ebédosztás idején, .mintegy adott jelre, a foglyok meg­rohanták, lefegyverezték és ártalmatlanná tették őrei­ket. Egy csoport betört a börtön szigorított zárkáiba és kiszabadította társait. Néhány percen belül a fegyhóz 800 foglya közül 700 szabad volt. Mint nyugati hírügynök­ségek írják, minden jel ar­ra mutat, hogy a lázadást a börtön túlnyomórészt poli­tikai foglyai szervezték meg és hajtották végre. — Venezuelában már évek óta egyre fokozódó fegyve­res partizánharc folyik. — Betancourt elnök népel­nyomó kormánya ellen. A hatóságok a legtöbb politi­megalapozott, tervszerű és szervezett, reális alapon”. Idén több mint 150 mil­lió pesót fordítanak az iparra, az energetika fej­lesztésére, a mezőgazdaság­ra és a lakóház-építkezés­re. Ez csaknem kétszerese az 1962. évi beruházások­nak. A Moncada erőd hősi ostromának 10. évforduló­ját a sziget történetében egyedülálló munkasikerek­kel ünnepük Kuba dolgo­zói. Valamennyi ipari és mezőgazdasági vállalat — részt vesz a termelés eme­léséért és a minőség javír tásáért indított országos versenyben. Pierre Salinger, a Fehér Ház sajtófőnöke tudósítók­nak kijelentette, hogy „Az elnök igen fontosnak tartja Hruscsov úr beszédét”. Ha a világ érdekeit vesszük elsősorban figyelembe, ak­kor a NATO és a Varsói Szerződés tagállamai közti meg nem támadási egyez­mény ellem tiltakozások feltétlenül alaptalanok. — Még egyes nyugati hírma­gyarázók is rámutatnak: tarthatatlan azoknak az ál­láspontja, akik ellenzik egy ilyen egyezmény meg­kötését. — Á Daily Herald nevű angol lap az egyezmény megkötésére vonatkozó javaslatokat érintve, felteszi a kérdést: „De miért ne? Hiszen a Nyugat mindig azt hangoz­tatta, hogy nem támadja meg Oroszországot!” Ha a NATO — amint a nyugati politikusok bizonygatják — védelmi szervezet, akkor mi indokolhat ja a meg nem támadási egyezmény vissza­utasítását? Nem meglepő, hogy Bonnban ellenségesen fo­gadták ezt a javaslatot. A nyugatnémet militaristák tiltakoznak minden olyan lépés ellen, amely a feszült­ség enyhülésére és ezáltal Természetesen meg kell oldani azt a kérdést is, amelytől leginkább függ a nemzetközi feszültség meg­szüntetése; a német kérdés békés rendezését. A népek békét akarnak. Ez érthető, természetes kí­vánság. A kormányok fel­adata valóra váltani az emberek millióinak ezt a kívánságát. így látja a ma­ga feladatát az SZKP le­nini Központi Bizottsága, a szovjet kormány, a Szov­jetunió minden népe. S ők továbbra sem csökkentik erőfeszítéseiket, hogy elér­jék ezt a nagy célt. (MTI) kai foglyot ebben a bör­tönben zsúfolták össze. A rendőrség a börtönlá­zadás 1 politikai jellegét tagadni próbálja. A felkelés első órájában úgy tűnt hogy a fellázadt foglyok sikeresen tudják végrehajtani tervüket. Mi­közben börtönőreik a fegy- ház egyik lezárt cellájában lefegyverezve és ruhátla­nul tétlenkedtek a foglyok legtöbbje börtönőri egyen­ruhában kitört az utcára, s a környéken egy házban elbarrikádozta magát Egy másik csoport a szomszé­dos rendőrállomást foglal­ta el, hozzájutott a rendőr­ség fegyvereihez és kézi- gránátaihoz, sőt még há­rom rádiós rendőrautót is zsákmányolt. A caracasi helyőrség es a rendőrség ezután tankok­kal vonult a helyszínre. Lö­völdözés kezdődött, mialatt a fővárosban bezártak a boltok, elnéptelenedtek az utcák. A rendőrök, mint­hogy a foglyok közül sokan zsákmányolt egyenruhában harcoltak, zsebkendőjüket a kalózkendőhöz hasonlóan fejükre burkolták, így tet­ték magukat egymás szá­mára felismerhetővé. Többórás küzdelem után a túlerő végzett a börtön­lázadással. Az AFP szerint a harcoknak 8 halálos és 50 sebesült áldozata van. A hatóságok elhatározták, — hogy a La Planta-fegyház foglyait a brazil határra* egy rendkívül szigorú bün­tetőtelepre szállítják át. — Mintegy nyolcvan fogoly hiányzik. Feltehető, hogy ezek egyrésze elmenekült. revansásta terveik alá- ásására .vezethet. A meg nem támadási egyezmény, eszméje azonban számos más NATO-országban tá­mogatásra talál. Mint a Washington Post nevű lap közli, a NATO Tanácsának párizsi ülésszakán csak az NSZK — Franciaország támogatásával — tiltako­zott az egyezmény ellen. A NATO többi tagállama kifejezésre juttatta, hogy kész „e kérdés további ta­nulmányozására”. Sok nyugati lap felteszi a kérdést: Megkockáztat­ja-e Washington, hogy figyelmen kívül hagyja Bonn tiltakozásait. A Guar­dian azt a reményét fejezi ki, hogy meg fogják kötni az egyezményt és rá­mutat: „Rendkívül sajná­latos volna, ha az elnök megengedné magának, hogy elszalassza ezt a lehetősé­get”. Ha a tárgyalások nyugati résztvevőit is a világ és a nemzetközi biztonság érde­kei vezérlik, akkor végül is meg lehet tenni ezt a fon­tos lépést. Ebben az eset­ben kedvező lehetőségek ráfinak majd korunk más fontos problémáinak, köz­tük a leszerelés problémá­jának megoldására is. AZ ÜNNEPLŐ KUBA Börtönlásadás Caracasban

Next

/
Oldalképek
Tartalom