Szolnok Megyei Néplap, 1963. július (14. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-25 / 172. szám
1963. Július 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Megfontoltabbak, mint szomszédaik NAGY KINCS A SZALMA A kunszentmártoni járási tanács legutóbbi ülésének résztvevői sokat foglalkoztak a mezőgazdaság egyik legidőszerűbb problémájával, a gabonafelvásárlással. Csaknem tizenhétezer hold gabonát takarítanak be az idén a járás területén. Az eddigi cséplési eredmények, továbbá a szakemberek becslése szerint a holdanként! átlagtermés 11,2—11,3 mázsa, ami azt mutatja, hogy mennyiségben a tervezett 370 mázsa kenyérgabona a járásban megterem. Gyorsan haladt az aratás az egész járásban — ilyen szervezett a betakarítás az előző években még nem volt. Eddig a terület 75 százalékáról lekerült a gabona, de a szövetkezetek többsége még nem szállította be teljes egészében a búza földadót, illetve a szerződéses gabonát. Mintegy 203 vagon búzát adtak már át a tsz-ek, s ebből csak huszonhét vagont szerződésre. Tegnapelőttig a járás két közös gazdasága teljesítette száz százalékig földadó kötelezettségét. (A mesterszállási Üttörő Tsz 2253 mázsa, a cibakházi Vörös Csillag 2872 mázsa búzát adott át.) Fontos, hogy sehol ne történjenek indokolatlan felhalmozások, és a tsz-ta- gok szükségletein felüli gabonát adják át a felvásárló szerveknek. A terményforgalmi vállalat kezdeményezésére a cserkeszöllői Magyar—Román Barátság Tsz- ben megszervezték, hogy még a tagok búzáját is a malomba szállítják és ott tárolják. <5 yereklkoramhan hallot- tam egy mesét. A varázsló jótettéért úgy jutalmazta meg a szegényembert, hogy az ólja végén álló kis szalma- kazalból aranyat varázsolt. Ahány szál szalma, annyi aranytrúd — ez volt a szegényember jótettének jutalma. Az idei télen aztán gyakran eszembe jutott ez a régen hallott mese. A télen ugyanis nagyon sok szövetkezetünk, állami gazdaságunk szeretett volna a mesebeli varázsló mágiájára szert tenni — ezúttal fordított előjellel. Ugyanis az aranyat szívesen szalmává változtatták volna. Dehát nagyon sok helyen A vezseuyi Tiszámén ti Tsz-ben paradicsom és gyű mölcsválogató-gép részére 8x30 m-es tárolóhelyiséget létesítenek A háztáji és egyéni termelők is igényelhetnek tojótápot A háztáji, egyéni termelők a helyi földművesszövetkezettel kötött tojásértékesítési szerződés alapján a második félévre takarmányjuttatásban részesülnek. Régi kívánság, hogy tojótápot is kaphassanak. Most lehetőség nyílt arra, hogy a toiás-darabonként járó 15 dekagramm szemestakarmány helyett 12 dekagramm tojótápot igényeljenek. A hagyományos gazdasági szemestakarmánynál vagy daránál a táp jóval magasabb értékű. Tartalmazza a különböző fontos vitaminokat, ásványi és hatóanyagokat, valamint a széles skálájú nyomelemeket. Nyersanyag összetétele jelentős mértékben emeli a tojástermelést. Etetése gazdaságos, mivel kevesebb takarmány felhasználásával több tojást lehet előállítani. A tojótápot tisztán — mindennemű hígítás nélkül — adagoljuk, mert a tápokban a vitaminok és egyéb hatóanyagok mennyisége ilyen etetéshez alkalmazkodik. A tápot célszerű szárazon etetni. Ásványi anyag és nyomelem tartalma, valamint könnyen bomló alkotórészei miatt ugyanis nem ajánlatos a keverék előre történő benedvesítése. A tojásértékesítési szerződés után járó takarmány utalványozásakor, vagy ha ez már megtörtént, de az utalványt még nem váltották be, a földművesszövetkezet baromfi felvásárlójánál lehet a tojótápot előjegyeztetni. Az igények alapján az fmsz gondoskodik a megrendelésről és kiadásról. A tojásértékesíté3i szerződéskötés még nem zárult le. S ez az újabb kedvezmény bizonyára mégin- kább arra serkenti a termelőket, hogy a második félévben is szerződésre értékesítsék a tojást Kovács József megyei tanács vb felvásárlási oszt Hajlamosak vagyunk arra, hogy két szomszédos község gazdaságát mechanikusan összehasonlítsuk. Különösen akkor, ha azok területe is megegyezik. Valahogy így vagyunk a ídszaroffí Aranykalász és a tiszaburad Lenin Tsz eredményeivel is. Az előbbiek gyengén, mérleghiánnyal, az utóbbiak jó közepesen gazdálkodnak. Ám a roffiak mostohább, a buraiak jobb adottságokkal rendelkeznek. Mindenki tudja, hogy a kedvezőbb körülmények önmagukban még nem adnak választ a gazdálkodás milyenségére. A Lenin Tsz- ben arra kerestünk magyarázatot: milyen tényezők tették lehetővé a két évvel ezelőtt még lábbadozó gazdaság megerősödését. Tavaly, az év elején két tsz egyesítéséből jött létre a 6000 holdas közös gazdaság Tiszaburán. Akkor sok nehézséggel küzdöttek. Sok volt as állat, kevés a takarmány Húsz vagon abrakot kértek kölcsön az államtól, melynek értékét év végén — 335 ezer forintot — vissza kellett fizetniük. Náluk is volt aszály, a pajor is pusztított, sertésállományukat, a gyomor- és bélgyulladás tizedelte — mégis jó eredménnyel zárták az évet. Pedig 587 tagjukból 284-en 55 éven felüliek, sőt 131-en a fű évet is meghaladták. A burai Lenin Tsz vezetői az elemi károkat az okos, előrelátó gazdálkodással igyekeztek ellensúlyozni. Szinte hetenként elemezték a tervet, s a tagsággal összefogva a kiesések pótlására törekedtek. Eredményeik igazolják, hogy sikerrel. Az idén is hasonlóan cselekednek. A féléves felmérésnél 1 120 000 forint kiesést állapítottak meg a növénytermelésben. A téli, koratavaszi kedvezőtlen időjárás miatt 40 vagon búza kiesésük lett, mely 937 000 forinttal csökkentette a várható bevételt Még egy számadat: 500 hold őszi árpájukból csupán 32 hold maradt meg. A szövetkezett gazdák még sem estek kétségbe. Ügy döntöttek, a kalászosok okozta kiesést elsősorban a növénytermelésből kell pótolni. Több burgonyát, cukorrépát, napraforgót, kukoricát, zöldségfélét és dinnyét termelnek a tervezettnél. Csupán a napraforgó vetésterülete 114 holddal növekedett Tiszaburán. A féléves felmérés azt mutatja, sikerül elképzeléseiket valóra váltani, mert 441 ezer forint többletet várnak a növénytermesztésből. Sertéstenyészetük még nem heverte ki a tavalyi pusztulást. Hízónak valókat kell vásárolniuk, de jövőre már a saját nevelésük is elegendő lesz. ötszáz hízót adtak el az államnak fél év alatt, kétszázzal kevesebbet, mint tervezték. A kiesést baromfival pótolják: 64 ezer csirkét nevelnek az idén. A burai tsz jövőre baromfitenyésztő gazdaság lesz: 100 000 csirkét adnak el az államnak. Tíz-tizenkét hét alatt egy kilón felüli átlagsúlyban adják le őket, minimális — 1,5—3 százalékos — elhullással. Ha Tiszaburán a tsz erősödésének okát kutatja valaki, szinte mindenkitől azt tolija: megvalósult a tagok anyagi érdekeltsége S ez ösztönöz a jobb munkára. A kukorica minden mázsája után 0,8 munkaegység és 15 százalékos természetbeni juttatás, egy mázsa cukorrépáért 0,18 munkaegység, egy kiló cukor járt tavaly. A kertészetben a tervteljesítés után 10 százalék, azon felüli mennyiségért 30 százalék részesedés a művelőké. Az állattenyésztésben is premizálnak. A csirkéknél például a terv 10 százalékos elhullást engedélyez. Ha a gondozók ennél kevesebb pusztulással neveltek, a megtakarítás 50 százaléka őket illeti. Csupán ez év első három hónapjában Koncz Gábomé, Boldizsár Erzsébet és Potos Imréné 1280 forint jutalmon osztozhatott. A növénytermelők idei premizálása azonos a tavalyival. Kivéve a kukoricát, ahol részes művelést hagytak jóvá. A szövetkezetiek ezt nem tartják visszalépésnek, a változást a vetésterület növekedésével indokolják. Tavaly 350, most 610 hold kukoricájuk van. Kukoricájuk gyommentes, szépen ápolt Az anyagi érdekeltség ösztönzi a tagokat a lelki- ismeretesebb munkára. Most már senki sem legyint mint tavaly tavasz- szal: „Ez volt az utolsó előlegosztás”. Nagyobb a megértés a vezetőség tagjai közt még az úgynevezett kényesebb kérdésekben is egységesek a hozott határozatok végrehajtásánál. Támaszkodnak a szakemberek tapasztalatára és a tagok véleményére. Takarékoskodnak a költségekkel, megfognak minden fillért A lehetőségeiket azonban ők sem használják ki megfelelően. Július elején alig öntöztek. Száznyolcvan hold kukoricájuk akkor még nem kapott vizet. A júniusi bőséges csapadékkal, az aratással indokolták a lemaradást. Valójában a megnyugvás és a szervezetlenség volt az oka. Hiányzott náluk az előrelátás. Csak vázlatosan említettük a megerősödés tényezőit. Mindegyike hozzájárult, hogy rövid idő alatt megerősödjön a tiszaburai közös gazdaság. Kedvezőbb adottságaikat jobban felhasználják, okosabban gazdálkodnak, mint szomszédaik. Máthé László Százhuszonhatezer forint dinnyéből, 172 ezer forint Pedig zöldpaprikából. Ennyi bevételt vár a jászberényi Kossuth Tsz a két növényféle értékesítéséből. Üjburgonya tervük 10 ezer forint volt, de azt már jóval túlteljesítették. A búza nem várhat se arany, se szalma nem volt. Az aranyat ugyanis egyik szövetkezet sem hiányolta, de a szalmát igen. A szialma'háányból igen nagy károk keletkeztek. A Középtiszad Állami Gazdaságban például szó szerint megfagytak a malacok a hideg télben, mert nem jutott alájuk alomszalma. —. A túrkevei Búzakalász szövetkezetben kenderpozdor- jával töltötték fel szalma helyett a jószágok állásait az istállóban. És az sem titok, hogy a Szolnoki Papírgyár egész éven át krónikus szalmahiánnyal küzd és cellulózüzemét olykor-olykor a leállás veszélye fenyegeti. Egyszóval: kincs lett a szalma az országban, so- katérő. A keserves tél után fogadlkoztak is a szövetkezetek: mégegyszer nem jutnak ilyen helyzetbe. A megoldást ugyan nem biztos, hogy jól látják, tudniillik úgy vélik: nem termesztenek külföldi búza- fajtákat és akkor majd lesz szalma. Kétségtelen, hogy a nagy maghozamú, de kevés szalmát biztosító külföldi búzafajták meghonosodása csökkentette a mezőagzda- ság szalmakészletét. A baj azonban korántsem ebben keresendő. A baj ott van, hogy éveken keresztül a megtermett szalmát is gondatlanul kezelték, illetve sehogy sem kezelték. Legjobb esetben összehúzták a kombájn után, s otthagyták kupacokban a dűlő végén, a tábla sarkában, ott ette meg az idő kérlelhetetlen foga. kicsii> most is az ' a ^ helyzet, hogy nem minden szövetkezet tanult a téli keservekből és elfelejtődtek a téli-tavaszi fogadalmak. Megyeszerte lassan halad a szalmalehúzás. Munkaerőhiányra hivatkoznak, nincs elég ember — mondják. Pedig hát nem is annyira munkaerő, mint munkaszervezés kérdése ez. A jásztelakd Tolbuchin- ban például meg tudják oldani. A tarlóról a majorokba viszik a szalmát és kazlazzák. A tiszaszentimrei Ezüstkalász szövetkezet ugyancsak a tanyába hordja a szalmát a tarlóról, s nyomban be Is kazlazza. A túrkevei Búzakalász Tsz- ben valóban nem győzték munkaerővel a kazlazást, de mert okultak a kemény télből, inkább idegen munkaerőt fogadtak, csakhogy a szalma mielőbb kazalban legyen. A megye valameny- nyi állami gazdaságában pedig csak akkor kezdenek a tarlóműveléshez, ha felgereblyézték a tarlót, ha minden szál szalmát megmentetettek már a jószág- éllománynak. Dicsérendő is, ahogyan a Szenttamása, a Középtiszai, a Surján! Állami Gazdaságban kazlazzák, préselik a szalmát. Ezek a jó példák. Sajnos, kevés van belőlük. Ellenben van még olyan példa is, mint a Palotása Állami Gazdaságé, ahol mindezideig hozzá sem kezdtek a kazl ázáshoz. Pedig az eső lába a levegőben lóg. S jót is tesz, ha jön az eső. A gondatlan gazdát viszont váratlanul éri. Beázik, tönkremegy a szalma. M em akarunk túllőni a célon, és feleslegesen riadót fújni sem. De az sem túlzás, hogy a szalmatermés hovatovább a magtermés értékével egyenlő lesz. S az előrelátó ember nemcsak arról gondoskodik, hogy a mag a zsákban legyen, hanem arról is, hogy a szalmát is mielőbb kazalba rakják. S az sem mindegy akárhogyan. A megyében eléggé elterjedt a kubáni módszer. Nem jó, nem ajánlatos. Ellenben jó és szakszerű a minél magasabb kazal rakása. A szalmatermés nagyrésze még kinn van a földeken, várja a gépeket, várja a kazlazókat, 8, L*
