Szolnok Megyei Néplap, 1963. július (14. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-20 / 168. szám

1953. Július 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Láttuk, hogyan ölt testet a kommunizmus építésének programja Kádár János beszéde a moszkvai nagygyűlésen Moszkva (MTI). Kádár János elvtárs be­szédének elején meleg sza­vakkal emlékezett meg ar­ról a szeretetteljes fogadta­tásról, amelyben a magyar párt- és kormányküldöttsé­get a Szovjetunióban része­sítették. Nyikita Szergejevics Hruscsov, népünk igaz ba­rátja, mai beszédében igen magasra értékelte pártunk­nak és a magyar népnek a szocialista forradalom győ­zelméért vívott történelmi harcát, mondotta Kádár Já­nos. Utunk során a nagy szovjet ország mérhetetlen térségén jártunk. Megnéz­tünk gyáraikat,' vízierőmű­veket kolhozokat, tudomá­nyos kutatóintézeteket. Láttuk, hogyan teljesítik egységünk A Szovjetunió Kommunista Pártjának és kormányának vezetőivel folytatott tanács­kozásainkon újból bebizo­nyosodott, hogy teljes az egyetértésünk a szocializ­mus és a kommunizmus építésének, a nemzetközi munkásmozgalom és a nemzetközi helyzet megíté­lésének valamennyi kérdé­sében. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta élteit évtizedek számtalan módon bizonyították, hogy a proletárintemacionaliz. mus biztos fokmérője a Szovjetunióhoz, a Szovjet­unió Kommunista Pártjá­hoz való viszony. Negyvenöt év történelme bizonyítja, hogy nem le­het valaki internaciona­lista, kommunista, a né­pek szabadságának híve, és ugyanakkor szovjet- ellenes. A magyar nép számára kü­lönös jelentősége van a Szovjetunióhoz fűződő test­véri barátságnak. Túl azon, amit a Szovjetunió és a Szovjetunió Kommunista Pártja, az egész világ mun­kásosztálya, minden elnyo­mott & kizsákmányolt, minden ivaz forradalmár számára jelent, számunkra a Szovjetunió az az ország amelynek a pirodeitárinter- nacionaliamuSy a kommu­nizmus szellemében nevelt fiai vérüket hullatva, éle­tüket áldozva elhozták a fasiszta rémuralom alól való felszabadulást, a nem­zeti függetlenséget és a társadalmi felszabadulás lehetőségét. A Szovjetunió fiai nyúj-, tottak segítséget népünk­nek az ellenforradalom el­leni harcban. A Szovjet­unió mindenkor, jó és rossz határidő előtt a hétéves tervet. Saját szemünkkel láttuk, hogyan ölt testet a kommunizmus építésének XXII. kongresszusán jóvá­hagyott programja, hogyan lesz a győzelmes eszme hősies munka nyomán reá­lis valósággá. Tisztelt Elvtársak! Pár. tunk és népünk rendíthe­tetlenül kitart a proletár internacionalizmus mellett, hű a szociálisa országok testvéri közösségéhez. EI- téphetetien szálak fűznek bennünket a világ első szo­cialista áll amához, a kom­munizmust építő Szovjet­unióhoz és annak vezető erőihez, a teremtő leniniz- mus fáklyavivőjéhez, a Szovjetunió Kommunista Pártjához; Barátságunk forradalmi küzdelmekben született és sziklaszifárd időben egyaránt mellettünk volt. segített bennünket ta­pasztalataival, példájával és önzetlen támogatást nyújtott és nyújt szocialis­ta építőmunkánkhoz. Mindennél fontosabb azonban a teljesen elvi egyetértés, az összhang a Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Szovjetunió Kommunista Párt ja, a két párt központi bizottsága között. Az egész nemzetközi mun­kásmozgalom szempontjá­ból döntő fontosságúnak tairtjluk a Szovjetunió Kommunista Pártja Hrus­csov elvtárs által vezetett Központi Bizottságának a marxista—leninista tudo­mány alkotó továbbfejlesz­tése terén kifejtett tevé­kenységét. Mi saját tapasz­talatainkból tudjuk, mire vezet az élettől elszakadt szektásság és dogmatizmus, a személyi kultusz, és mi­vel jár az akadálytalanul terjedő revizionizmus. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa felbecsülhetetlen értékű se­gítséget nyújtott nekünk ahhoz, hogy pártunk meg­szabaduljon a szektásság- tól. a dogmatizmustól és a revizionizmustól, és vissza­találjon a marxizmus-—le- ninizmus egyenes útjára. Saját fejlődésünk is a XX. kongresszus tanítá­sainak helyességét bizo­nyítja. Ugyanezt bizo­nyítja az egész nemzet­közi forradalmi munkás- mozgalom fejlődése. Éppen ezért mind a nem­zetközi forradalmi mun­kásmozgalom, mind a szo­cialista építés, mind a nemzetközi helyzet kérdé­seiben teljes mértékben osztjuk a Szovjetunió kommunista pártjának álláspontját, mert ez pontosan megfelel az 1957-es és az 1960-as moszkvai nyilatkozatnak. Ugyancsak teljes mérték­ben egyetértünk a Szovjet­unió Kommunista Pártja Központi Bizottságának jú- * lius 14-i nyílt levelével. A levél a ma egyedül lehet­séges marxista álláspontot fejti ki korunk fő kérdései­ben és cáfolhatatlanul bi­zonyítja. hogy a kínai ve­zető elvtársak a kérdések többségében téves és ve­szélyes állásponton van­nak.­A világ ma a kapitaliz­musból a kommunizmusba való átmenet korát éli. Ez az imperializmus, a kapita­lizmus hanyatlásának, a proletár forradalmak győ­zelmének, a nemzeti felsza­badító harcok győzelmének, a gyarmati rendszer szét­hullásának kora. A szocia­lizmusnak ahhoz, hogy győzzön, nincsen szüksége háborúra. A világháború sem a szocializmusban élő népeknek, sem a többi nép­nek nem érdeke. Minden erővel meg kell akadályoz­ni, hogy az imperializmus háborúba sodorja a világot. A háború mindig az ember- milliók halálával és az em­ber által alkotott értékek tömegének pusztulásával, a népek szenvedésével járt, de különösen most, a nuk­leáris fegyverek korában. Küzdeni kell, hogy az egész világon diadalmaskodjék a különböző társadalmi rend­szerű országok békés egy­más mellett élésének lenini elve. Ez a politika nem a tőkések, és a munkások, nem a gyarmattartók és leigázottak, az elnyomók és elnyomottak békés egymás mellett éléséit nem az elnyomásba való belenyugvást jelenti, ha­nem éppen fordítva, ez teremti meg a legkedve­zőbb lehetőséget a szoci­alista országok rendsze­res építőmunkájához, a szocializmus fölényének mielőbbi kibontakozásá­hoz és ezzel békés győzelméhez, a tőkés országok munkás- osztályának a monopol-tőke ellen vívott harcához és a még gyarmati sorban élő népeknek a nemzeti fel- szabadulásért vívott küzdel­méhez. , Békehareunk eredménye­ként máris száz és százmil­liók látják a világon, hogy a szocializmus és a béke egy fogalom, hogy a népek leghőbb vá­gyának, a bőkének a kiví­vásáért a szocialista orszá­gok, a kommunisták küz­denek a legkövetkezeteseb­ben és leghatásosabban. Küzdelmünk most azért folyik, hogy a szocializ­mus nemcsak a békével, hanem a jóléttel ig azo­nos fogalom legyeik Ehhez minden szocialista országnak fejlesztenie kell gazdaságát, de elengedhe­tetlenül szükséges a szocia­lista országok gazdasági együttműködése is. Harcunk sikerének zálo­ga az, hogy a szocialista világrendszer országai, a kommunista és munkáspár­tok egyesítsék erőiket a társadalma haladás,, a nem­zeti függetlenség és a béke ügyének győzelméért, az imperializmussal szemben. A marxizmus—leniniz- mus nem különböztet meg fehéreket és feketé­ket, európaiakat, ázsiaia­kat, afrikaiakat és latin- amerikaiakat, csak osztá­lyokat: elnyomókat és el­nyomottakat. A marxizmus—-leninizmus azít tanítja, hogy a világ minden elnyomottjának és ki zsák mánvolt jának azono­sak az érdelied a nemzeti és társadalmi felszabadu­lásért vívott harcban. Ezért szorosra kell zámiok sorai­kat. Rendkívül fontosnak tart­juk az általános és teljes leszerelésért folytatott har­cot, mert az reális célt ad a békét, akaró tömegeknek. A háború, nem végzet­szerűen elkerülhetetlen töb­bé. Ahhoz azonban, hogy biztosítani lehessen a békét, a szocialista tábor szoros egysége, erejének növelése, minden béfkeszerető és ha­ladó nemzeti függetlenségi erő egységfrontja, a tömeg- harc és a diplomácia együt­tes alkalmazása szükséges. Tudjuk és látjuk, hogy a világ békéjének védőmé­ből az oroszlánrészt a Szov­jetunió vállalja. A Szovjetunió hozta lét­re és tartja fenn a világ legkorszerűbben felsze­relt és legerősebb hadse­regét. a béke legfőbb biz­tosítékát. A szovjet nép vállalva az áldozatokat, létrehozta és fenntartja ezt a honvédő erőt, mert tudja, hogy ez elengedhetetlenül szükséges az imperialisták fékentar- tásához. Erre az erőre támaszko­dik a békeharc, ezt az erőt érzi maga mögött minden nép, amely védelmezi bé­kéjét, nemzeti függetlensé­gét. Ez az az erő, amely- lyel számolnak és amelyet elismernek az imperialisták. Ezúttal is szeretném kife­jezni a magyar nép háláját és elismerését a szovjet népnek a béke fenntartása érdekében végzett hatalmas munkájáért és a magára vállalt terhekért A Magyar Népköztársa­ság. mint a varsói szer­ződés tagja, kiveszi és kJ fogja venni részét a béke védelmének közös fel­adataiból. Tisztelt: elvtársak! Enge- delmükkel szólok arról, ho­gyan dolgoztunk és mi­lyen eredményeket értünk el az elmúlt néhány eszten­dő alatt Magyarországon. Amikor küldöttségünk 1957. tavaszán itt járt, pártunk, kormányunk és népünk még az ellenforradalmi felkelés maradványainak felszámo­lásáért küzdött, a- Magyar Népköztársaság törvényes rendjének helyreállításáért, a magyar nép szocialista jelenének és jövőjének biz­tosításáért harcolt. A párt és a kormány e harcban a magyar népnek a szocia­lizmus mellett kitartó tö­megeire és a világ haladó erőinek rokonszenvére tá­maszkodott. Bizakodók vol­tunk, mert a Szovjetunió Kommunista Pártja, a Szov­jetunió kormánya és a szovjet nép megértéssel és barátsággal fogadott ben­nünket magáévá tette gondjainkat, támaszt és se­gítséget nyújtott harcunk­hoz. Most elmondhatjuk önöknek, kedves elvtársak, hogy népünk élni tudott azzal a segítséggel és tá­mogatással, amelyet annak idején a Szovjetuniótól és a szocialista tábor többi testvérországától, a nemzet­közi munkásmozgalomtól kapott. A segítség nem volt hiá­bavaló. Újjászerveztük marxista—leninista pártun­kat. A Magyar Szocialista Munkáspárt biztos kézzel vezeti a szocializmust építő magyar népet. mielőbb osztatlanul uralko­dóvá tegyük a marxizmus— leninizmust. Ez lehetséges és szükséges is, mert a la­kosság egyes rétegeinek gondolkodásában, tudatában még jócskán vannak ma­radványai a múlt téves eszméinek, a kispolgári gondolkodásnak, az erkölcs­nek és ez végső fokon fékezőleg hat a szocialista építésre. z ideológiai zíva 1957-es és az 1960-as moszkvai nyilatkozatoknak az egész nemzetközi forra­dalmi mozgalómra érvé­nyes megállapításai. Voltak és még ma is akadnak em­berek, akik ostoba és ál- nok módon arra a képte­len állításra vetemednek, hogy az 1956-os magyaror­szági ellenforradalmi felke­lést a személyi kultusz bű­neinek a XX. kongresszu­son történt gyökeres feltá­rása idézte elő. A valóság­ban azonban az történt, hogy Magyarországon nem a személyi kultusz leleple­zése, hanem maga a sze­mélyi kultusz ásta alá és rombolta szét a párt egy­ségét, a párt tömegkap­csolatait, gyengítette meg a népi demokratikus rend­szert. Az így előidézett helyze­tet használta fel azután a tömegeket megtévesztve és félrevezetve a hazai és a külföldi reakció a rendszer elleni általános támadásra. Éppen ezért, a XX. kong­resszus adta a magyar munkásosztály és annak forradalmi pártja kezébe azokat az eszmei fegyvere­ket, amelyekkel határozottan és teljesen le tudta küzdeni mind a személyi kultuszt, mind az ellenforradalmi felkelést. Éppen a XX. kongresz- szus tette lehetővé, hogy a kommunista és munkás­pártok megszabaduljanak azoktól a béklyóktól, ame­lyeket a személyi kultusz, a szektásság és a dogma- tizmus rakott a marxista gondolkozásra. így vált lehetővé, hogy a szocialista országok meg­szabaduljanak azoktól a hibáktól, amelyek fékezték a tömegek alkotó lendüle­tét, a szocialista építést, csökkentették a szocializ­mus vonzóerejét és végső fokon visszatartották a vi­lág forradalmi munkásmoz­galmának lendületét. Az elmúlt évek idéoló- giai és politikai küzdelmei nálunk is bebizonyították, hogy a szektás és dogma­tikus álláspontról nem le­het eredményesen harcolni a revizionizmus ellen, — amint hogy revizionista ál­láspontról sem lehet siker­rel harcolni a szektásság és a dogmatizmus ellen. sa kimondotta, ideológiai területen ki kell bontakoz­tatnunk a marxizmus—le- ninizmus eszmei offonzíva- ját. A marxista—leninista ideológia terjesztésében már jelentős eredményeket értünk el. Most azonban, a szocializmus alapjainak le­rakása után minden eddi­ginél kedvezőbbek a lehe­tőségek arra, hogy népünk gondolkodásában, a tudo­mányban és kultúrában is Szükséges ; offei azért is, mert a nemzet­közi imperializmus, látva a szocializmus növekvő si­kereit, és kockázatosnak Ítélve a szocialista orszá­gok elleni háborút, még több erőt, pénzt fordít az ideológiai harcra, helye­sebben lélekmérgezésre, — ideológiai kártevésre. A marxizmus — leniniz- tnus eszmei offenzívája azért is fontos, hogy kizár­juk az ideológiák békés együttélését és utolsó had­állásaiból is kiszorítsuk a burzsoá ideológiát. Elért eredményeink mel­lett vannak le nem becsü­lendő gondjaink és nehéz­ségeink is. Mezőgazdasá­gunk fejlődését éveken át késleltette az aszály, majd idén a nálunk szokatlan hosszú és kemény tél. Van­nak nehézségek iparunk­ban és külkereskedelmünk­ben is. Ennek ellenére azt mondhatjuk, hogy a mögöttünk lévő több mint félévtizedet a sike­rek jellemzik, — hiszen megvédtük a nép hatal­mát, leraktuk a szocia­lizmus alapjait, végre­hajtottuk a hároméves tervet és alapjában vé­ve sikerrel teljesítőik má­sodik ötéves tervünket. Amikor a Magyar Nép- köztársaságnak az elmúlt években elért nagy sikerei­ről, népünk jelentős győ­zelméről beszélünk, köszö­nettel emlékezünk meg ar- ról a sokoldalú és hatal­mas segítségről, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártja, kormánya és népe nyújtott és nyújt a magyar népnek. Eredményeink elérésében a belső tényezők között döntő szerepe van pártunk politikájának, a párt és a dolgozó nép között az el­múlt esztendőkben kiala­kult szoros, bizalomteli kapcsolatoknak. Politikánk kidolgozásá­ban fontos szerepe van an­nak, hogy kijavítottuk a korábbi hibákat. Levontuk a tanulságot a szektásság és a dogmatizmus okozta súlyos torzulásokból, vala­mint a revizionizmus kár­tevéseiből. Mindehhez nagy segítsé­get nyújtottak a Szovjet­unió Kommunista Pártja XX. kongresszusának, az Népi demokratikus államunk erős, élvezi a munkások, a parasztok, az értelmiség, az egész dolgozó nép bizalmát és támogatását A marxizmus—leninizmus álláspontjáról keli kétfrontos küzdelmet folytatni Nagy lendületet vett ha­zánkban a szocialista építő­munka. Jelentős eredmé­nyeket értünk el a gazda­ságban és a kultúrában. Be­fejeztük a magyar mező- gazdaság szocialista átszer­vezését, és ezzel a népgaz­daságban osztatlanul ural­kodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok. Pár­tunk 1962. novemberében megtartott VIII. komgresz- szusa ennek alapján szö­gezte le, hogy befejeztük hazánkban a szocializmus alapjainak lerakását és a szocialista társadalom teljes felépítésének korszakába léptünk. A szocializmus alapjának lerakásává] lényegesen megváltozott társadal­munk osztályszerkezete. Mivel Magyarországon be­fejeződött a szocializmus alapjainak lerakása, nin­csenek többé kizsákmányoló és kizsákmányolt osztályok, társadalmunk messze előre­jutott azon az úton, hogy a munkásosztály a paraszt­ság és az értelmiség egy­séges szocialista társadal­mává váljék. Pártunk VIII, kongresszu­mind a szektásság és dog­matizmus, mind a revizio­nizmus ellen. A Magyar Népköztársa­ság a szocialista fejlődés egyenes útján jár és ha szerény mértékben is, de most már mi is előrébb visszük a nagy közös ügyet. A tények és az eredmé­nyek hatására nőtt a Ma­gyar Népköztársaság nem­zetközi tekintélye és még a velünk szemben eddig legellenségesebb körök is változtatni kénytelenek ál­láspontjukon. Ma már nor- malizálni kívánják állami kapcsolataikat a Magyar Népköztársasággal. Mi üd­vözöljük a józanság és a reálpolitika megmutatkozó jeleit és az őszinte kész­ségre hasonlóval fogunk válaszolni. Kedves elvtársak! Kedves szovjet barátaink! Ez a magyar kommunis­ták, a magyar nép állás­pontja a szocialista építő­munka, a nemzetközi mun­kásmozgalom és a nemzet­közi helyzet érintett lénye­ges kérdéseiben. Pártunk, a Magyar Szocialista Mun­káspárt VIII. kongresszusa meghatározta számunkra az előttünk álló esztendők programját. Otthon is azt mondjuk, itt is azt mond­juk, hogy politikánk nem változik. Kitartunk mellet­te mert sok küzdelemmel tapostuk ki ezt a jónak bi­zonyult utat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom