Szolnok Megyei Néplap, 1963. június (14. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-01 / 126. szám

SSKHblMMI NMIKB ÜiBf.Ar s 99 Akiket még nem “ A karcagi Lénán Tsz kultúrtermében „Akiket még nem ismerünk” cím. mei adott műsort az iro­dalmi színpad az ünnepi könyvhét alkalmából. A kis együttesnek az volt a célja, hogy olyan írók műveit mutassa be, akiket még alig, vagy egyáltalán nem ismernek a tsz dolgozói. A költők közül Havas Endre, Pákolicz István al­kotásait tolmácsolták az előadók, míg a szépprózát Nádas József: Nehéz leltár című Önéletrajzi regényé­nek egyes felolvasott rész­leteivel vitték közelebb a hallgatósághoz. Hasznosnak mondható az előadás után lebonyolított irodalmi fej­törő is, amelynek kérdéseit a könyvnapon megjelent művek alapján állították össze. A szándék és ered­mény dicséretes. Elmondhatjuk, hogy a csoport háza táján nagy-az öröm, hiszen a vasárnapi harmadik termelőszövetke­zeti fesztiválra meghívást kaptak, amelyen Tanyázó esték című dalos, verses, táncos produkciójukkal sze­repelnek. A több mint száz tagú együttes nagy vállalkozás­ba fogott. Ez év őszén ün­nepük fennállásuk ötéves jubileumát, amelynek során két hónapon keresztül zaj- . lanak le a különböző ren­dezvények. A szakkörök és művé­szeti csoportok gyűjtő mun­kához fogtak, feldolgozzák „élettörténetüket”, képekből, plakátokból, egyéb doku­mentációs anyagokból állít­ják össze a nagy kiállítást. A készülődéshez hozzá tar­tozik az az élénk levelezés is, amelyet az együttes olyan tagjaival folytatnak, akik részben már nem a szövetkezetben,' részben, nem Karcagon dolgoznak. Mint tervezik, belőlük meg­alakítják azt a baráti kört, amelynek éves találkozóira mindig a városban kerül sor. Természetesen ők meghívottal lesznek a ju­bileumi ünnepségsorozat­nak, úgyszintén a kisújszál­lási, túrkevei, mezőtúri tsz- ek dolgozói, kultúrcsoport- jai. Űjabb hírek alapján be­számolhatunk arról is, hogy a nemrégiben megalakult cigányegyüttes már meg­választotta vezetőségét, a próbák megkezdődtek. Tag­jai becsületesen és lelki- ismeretesen helytállnak a mindennapi termelőmunká­ban. Sőt immár a második ismeretterjesztő előadáson vettek ré6zt teljes létszám­mal. A határban a késő esti órákig lázasan folyik a munka, de a szövetkezet fiataljainak kulturális igé­nye mitsem csappant. — f — Katedrára lépés előtt Az osztály tagjaival a fiúkollégium csodaszép, árnyas kertjében találkoz­tam. Szabó Antal osztály­főnök tartott éppen meg­MEZ06YAN SAIGON SZOLNOK Emlékezik a Hz éve hazatéri idegenlégiós — Egy és negyedéves dá­niai angol hadifogság után végre alkalmas pillanat kí­nálkozott a szökésre. Akkor már nagyon ideje volt... Képzelheti, egy húszéves fiatalember, valamivel előbb még szolnoki 16-os tüzér számára nem volt pa­radicsom a lágerélet. — Születésre szolnoki? — Arra mezögyáni. A szolnokiságról majd ké­sőbb ... — Tessék csak... Kár volt félbeszakítani akkor — s talán most is — ezt az életerőtől majd ki­csattanó, csupa-energia munkást. Mint elbeszélésé­ből kitűnik: a tett sosem esett nehezére, a beszéd kissé igen. Vagy csak az el­beszélés? Lehet. Érthető, hogy tolonganak benne az emlékek. Szokatlan kérés­sel keresett fel: azzal, hogy... — ám hadd adom vissza néki a szót. — Néhányadmagammal a francia zónán mentem ke­resztül Strassbourgban el­csíptek bennünket. Az ide­genlégió ügynökei nem vá­rattak soká magukra. — Kényszerítették a be­lépésre? Fenyegették? — Nem. De elrémítettek. Szörnyű képet festettek ar­ról, milyen romokban he­ver az ország, mennyire ki­látástalan a fiatalság hely­zete, mekkora a munkanél­küliség. És sokat ígértek. — S mennyit adtak? — Sokat. Fegyelemből is, de pénzből is. A Távol- Keletre érve már őrmester voltam az ejtőernyősöknél, fegyvermesterként dolgoz­tam. Havi ötezerkilencszáz piasztert kaptam; ez körül­belül tízezer forintnak fe­lel meg. Sokat kaptam or­vosságot is; rengeteg pre­ventív injekciót tífusz, fe­ketehimlő s miegymás tá­volkeleti nyavalya dien. Rengeteg sorstársam az ol­tások ellenére megkapta a bajt; ott temették el. A magamfajta bikaerőst csu­pán a forróság s a millió­nyi moszkitó kínozta. — Semmi más? — A honvágy. Nem pró­bálom meg elmondani, ne próbálja meg leírni, meny­nyire gyötrő, mennyire erős... A vöröskereszttől akkoriban már rendszere­sen kaptam Szabad Népet, Magyar Nemzetet, Ludas Matyit. Furcsa és vonzó volt, amit írtak. Kérem, ne (elejtse el, hogy katonako- BBOHÍMB Q^gtúOUiék £ met antibolsevizmussal. na­cionalizmussal; mikor a frontra vittek, nékem azt mondták, legyek büszke, hogy keresztesháborúba me­hetek ... Töprengtem, ho­gyan haza. A hadifogságon keresztül sikerült. _ ? ? ? — ötvenben a vietnami szabadságharcosok rettene­tesen megtépték a franciá­kat, azaz: a légiósokat. A szerencsések nem estek el a dzsungelharcban; láthat­ja, én sem ... Pedig itthon édesanyám azt hitte, sosem lát többé. Még Afrikában voltam, mikor kértem: szá­mítson hazatérésemre. Na- gyon-nagyon számított. Még házat is épitett nekem a drága! — Most abban lakik? — Á ... Mikor úgy hír­lett, elvesztem: túladtak rajta. Abban lakom Ken­gyelen az asszonnyal és Irénke lányommal, amit magam építettem. Kölcsön nélkül! — Olyan jól keres? — Le sem tagadhatnám. A szolnoki fűtőház Wes- tinghouse-lakatosa vagyok, szocialista címért küzdő bri­gád tagja, okleveles kiváló dolgozó, számtalanszor megjutalmazott... Most, hogy már nyolcéves a gye­rek, meg televíziót is sze­retnénk, az asszony a Ti­sza Cipőgyárba kívánkozik. Martfűn... — No-no! Még Vietnam­ban vagyunk! — Igaz. Szóval, 1950. ok­tóber hatodikén elfogtak bennünket . a partizánok. Túlsók jóra nem számítot­tunk ... S lám, annyi lett az egész, hogy ugyanazon a koszton éltünk, amin a szabadságharcosok, s mást mint a táborbeli munkát, nem kellett végeznünk. Aki akart, segített a parasztok­nak. Rizst aratni, betaka­rítani ... A táborévek alatt ismerkedtünk meg a marx­izmussal. Velünk egy viet­nami elvtárs foglalkozott, magam később egy arab csoportot kaptam ... ötven­három januárjában végre megérkezett a vízum. Soha olyan szépnek nem láttam a nevemet, mint abba be­írva: Farkas Géza. Még ab­ban a hónapban hazaindul­tunk. — Űjra a tengeren? — Vonaton. Kínán és a Szovjetunión keresztül. A magyar párt, a magyar kor­mány tette lehetővé szá­miakat a hazatérért; a kát baráti állam pedig a leg­kellemesebbé az utazást. Ismeri azokat a hosszá, zöld hálókocsikat? No, olyannal utaztunk. — Záhonyig? — Pestig. Lassan-lassan eltelt a háromhónapos or­vosi felügyeleti idő, aztán megkérdezték, élhelyezze- nek-e valahol. Mondtam, a rokonság már gondoskodott rólam. Ide, a vasúthoz a sógorom ajánlott. Ez ötven- hétben volt... Jó helyem van. Soha, egyetlen szóval sem éreztette velem senki, hogy ott is jártam, ahol nem kellett volna. Békésen, boldogan élek, tanulok. Nyáron franciából és né­metből készülök nyelvvizs­gára. — b. z. — Rohamosan nő a takarékbetét állomány a török­szentmiklósi járásban Városok, községek, ma­gánszemélyek gyakran for­dulnak hitelért az Országos Takarékpénztárhoz, mely — megfelelő fedezet esetén — nem fukrakodik a kölcsön­nel. Teheti. Hónapról hó­napra növekszik a takarék- betétállomány, mely a hitel- nyújtás alapja. Törökszentmiklóson s a törökszentmiklósi járásban ebben az évben négyszázzal gyarapodott a betéttulajdo- nosok száma: a betétállo­mány pedig kereken hatmil­lió forinttal nőtt. Az OTP aktivistái munkahelyükön keresték fel a járás dolgo­zóit. Fáradozásuk s az ez évi három takarékossági ak­ció együttesen eredményez­te a sikert. A szövetkezeti gazdák közül legtöbbet a tö­rökszentmiklósi Bercsényi, Aranykalász és Rákóczi Tsz parasztjai tettek takarékba. A város és járás iskoláiban mintegy hatezer diák taka­rékoskodik. Együttesen több mint négyszázezer forint tu­lajdonosai. Az OTP törökszentmiklósi fiókja a jövőben is gyarapí­tani kívánta a takarékosko­dók táborát. Erősíteni óhajt- ia az üzemi KST-ket, s ilven szervezésére készül a Tö- VAlX-nál, a Surján! Állami Gazdaságban, a törökszent­miklósi Szabó KTSZ-nél. A MÉSZÖV figyelmébe ! A kunszentmártoni föld­művesszövetkezetnél mint­egy 50 000 forintos költség­gel felújítják a méterárú üzletet. A helyi vezetők —, helyesen —, úgy gondolkoz­tak, hogy 100 000 forint hozzáadásával, a belső ma­gasság kettéválasztásával 100 négyzetméter új eladó­teret nyernek; Ott elhelyez­hetnék a cipőosztályt; Ha ilyen nagyságú új he­lyiséget építenének, közel 500 ezer forintba kerülne, s ha most nem oldják meg a fentiek szerint a problé­mát, 2—3 év múlva sort kell rá keríteni. A MESZÖV-től kértek beruházási keretet, azonban arra való hivatkozással, hogy azt már kiadták, nem kaptak. Ügy gondoljuk, hogy kis átcsoportosítással, vagy a beruházási keret SZÖVOSZ által engedélye>- zett felemelésével megold­ható a kunszentmártoniak kérése. Ezzel a szövetkezeti mozgalom és a helyi föld­művesszövetkezeti tagok is nyernek mintegy 300 ezer forintot. A pedagógus osztály is érettségizik. Az írás­belin már túl vannak, június 5-én kezdődik a szóbeli érettségi, cso­da-e hát, hogy a hu­szonkilenc leány és ti­zenegy fiú minden gon­dolatát, energiáját le­köti a nagy erőpróbára való készülődés? A hazai utakon és kül­földön mintegy 39 típusú Csepel kerékpár szalad. — Jelenleg is nagy export- megrendelésnek tesznek eleget: az Egyesült Álla­mok részére szállítanak — gyermek sportkerékpáro­kat. beszélést az érettségit kö­vető nagyszabású kirándu­lás részleteiről. A fiatal, barnaarcú, feketehajú osz­tályfőnök egy éven kérész­iül osztotta meg azosztály- lyal a sok örömet és gon­dot, ügy illik hát, hogy tő­le kérdezzük meg először: hogyan vált be a pedagó­gus-osztály a törökszent­miklósi Bercsényi Gimná­ziumban? — Ügy érzem, nagysze­rűen — válaszolta határo­zottan. — Már a feladat is szép és lelkesítő volt: egy olyan osztályt kaptam a IV. D-vel, melynek tanulói nemcsak pedagógusnak készülnek, de azok is lesz­nek! A jászsági járást ki­véve, a megye minden já­rásából találahtó diák a pedagógus osztályban. An­nak idején felvételi vizs­gán vettük fel őket a leg­különbözőbb középiskolák­ból. Akkor 4,4 volt a ta­nulmányi átlaguk, a jelen­legi átlag 4,42 ... Pedagó- gáit. szakdidaktikát tanul­nak, tanítási gyakorlaton vettek részt a második fél­évben. S mivel valameny- nyi diák elvégzi majd a Szegedi Tanárképző főis­kola magyfer—orosz, vagy matematika—fizika szak­ját, a tantervben a leendő pedagógusok leendő szak­jára is tekintettel voltunk. Ám, nemcsak az osztály­főnök, hanem a diákok is megerősítették: eredmé­nyes, hasznos volt ezt az évet eltölteni a pedagógus osztályban. Mivel a taní­tást választották élethiva­tásul valamennyien, min­den erővel igyekeztek el­érni céljukat. — Már most, a negyedik osztályban tervszerűen, ki­váló szakmai vezetés mel­lett készülhettünk pá­lyánkra. ezért csak hálá­sak lehetünk az ezt bizto­sító művelődési szervek­nek, és tanárainknak —, mondta egy bamaszemű kislány. Egyáltalán nem éreztünk semmiféle nehéz­séget az új környezet miatt, és a kollégiumi el­helyezés. a közös cél igen jószellemű kollektívát ala­kított ki. Meglepett, hogy ezek a lányok és fiúk milyen op­timisták, határozottak. Az is, hogy kivétel nélkül ki­alakult tervekkel, elképze­lésekkel lépnek pár hónap múlva a tanítói katedrára. Legtöbbjük szülőfalujá­ban, vagy ahhoz közel sze­retne tanítani. Farkas Rozália Fegyver- nekre való, — ott is sze­retne tanítani, Tóth József és Nagy Imre Tiszafüred­re készül. Csabai Piroska Túrkevére, Háfra Juliánná Rákócziújfaluba, — Tóth Magda Tiszafoldvárra, — Borbély Juliánná Kunma­darasra, — Kasza Ilona Öcsödre, — Egedi Gizella Szelevényre kívánja át­tenni „székhelyét” a peda­gógus osztályból. — Nekem egy kissé mó­dosult a tervem —, jegyzi meg Szarka Mária. — Én a Szegedi Tanárképző Fő­iskola nappali tagozatára jelentkeztem. A pedagógus osztály en­nek is örül: Nem baj, — mondták, — legalább te leszel Szegeden a főiskolai összekötőnk... Tizennyolcévesek. Telve ambícióval, tervvel, szor­galommal, önbizalommal. Nemcsak a hospitálások alkalmával kóstoltak bele a pedagógus hivatás szép­ségeibe, gondjaiba, de a szóbeli, írásbeli érettségi egyik tétele is így szólt: — Választott életpályám szépsége, érdekessége és társadalmi hasznossága. — Szép és kedves téma, ért­hető. hogy legtöbben ezt választották az írásbelin. S ezek a dolgozatok nem csupán osztályzásra kerü­lő írásbeli tételek, de val­lomások is. Már búcsúzkodtunk. — amikor Ráez Anna, az osz­tály gazdasági felelőse fi­gyelmeztetett; — Az ősszel dolgoztunk a fegyverneki Vörös Csil­lag Tsz-ben. Az itt kere­sett pénzből, érettségi után, öt napos kirándulás­ra megyünk, és Salgótar­jánban tartjuk a búcsú­bankettet ... Bubor Gyula Százhatvanezer forintos ajándék A Tisza Cipőgyár Mun­kás Sportegyesületének aligha lehetnek anyagi gondjai. Fenntartására ál­doz a gyár a — Szolnok és vidéke Vendéglátóipari Vállalat. ?? Bizony. A vendéglátóipari válla­lat Martfűn falatozót, cuk­rászdát és kisvendéglőt üzemeltet; részben felvonu­lási, részben a gyár tulaj­donát képező épületben. A helyiségek használatáért 1961-ben, 1962-ben és ez év első negyedében 153 508 fo­rintot fizetett ki; — ám ! I 1 M ACtfi, a /tüi; neon a Tisza Cipőgyárnak, hanem a sportegyesületnek; Gavallériáját tavaly 7673 forint 60 fillér villanyszám­la kifizetésével tetézte, jól­lehet az utóbbit a 24/1957; Bk. M. sz. utasítás alapján nem kellett volna kiegyen­lítenie; Hangsúlyozzuk, a Mart­fűn használt épületek nem társadalmi szerv helyisé­gei, hiszen — s ezt miinek bővebben fejtegetni? — a Tisza Cipőgyár nem tár­sadalmi szerv, hanem álla­mi vállalat. A sportegyesü­let — igaz — társadalmi szerv, a helyiségek azon­ban az államéi. Az emlí­tett utasítás pedig egyértel­műen a társadalmi szervek helyiségeinek és létesítmé­nyeinek vendéglátóipari el­látására vonatkozik; Reméljük, az elmondot­takból szépen kiviláglik: a martfűi sportegyesület jó­létéről — és „fényéről“ — a Szolnok és Vidéke Vendég­látóipari Vállalat gondos­kodik. Ennyire bővében van a pénznek? — b. z. — — A SZOLNOKI Cukor­gyárban megemlékeznek az 1944-es szolnoki bombázás­ról. Az üzemi békebizottság „Soha többé” címmel ere­deti fényképfelvételekből tablót készít, amelyen be­mutatják a 19 évvel ezelőtti június 2-1 bombázás onto» «pú pufiarttáMte

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom