Szolnok Megyei Néplap, 1963. június (14. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-14 / 137. szám
1963. június 14. SZOLNOK MEGYEI NÄPLAP s Nyolcvan éves a magyar hálókocsi szolgálat Étet a gyémántkarkőtö partja mentén Amikor 80 évvel ezelőtt Magyarországon a tehetősebb rétegbeliek távoli utazásuk bizonyos részét hálókocsival tették meg, abszolút elégedettség töltötte el őket a kor technikai vímánya felett. Azidőben elképzelni is lehetetlenség lett volna, hogy a háromtengelyű, favázas, gázvilá- gítású vasúti hálókocsi még csak gyerekcipőit tapossa, hiszen a maga nemében valóban hatalmas lépést jelentett a vasúti közlekedés kultúrálódásában Magyar- országon, Ez utóbbi gondolatot azért is szükséges hangsúlyozni, mert a hálókocsi világviszonylatban már a XIX. század közepén bevonult a vasúti közlekedésbe — elsősorban Amerikában. George Pullman gondolata alapján, s alig két évtizedre Európában is megalakult az első önálló hálókocsi részvénytársaság „Conpag- nie Internationale des Wagons Lits” néven. A második világháború után több állam saját kezelésébe vette a háló- és étkezőkocsik intézését. Cseh-: Szlovákiában a CEDOK, Lengyelországban az ORBIS, Jugoszláviában a KST és Magyarországon a MÁV Utasellátó Vállalat Németországban a MITROPA is szétvált: NSZK-ban megalakították a DSG-t, az NDK-ban továbbra is megmaradt a MITROPA. Az Utasellátó Vállalat 1949-ben a Wagons Lits-től favázas, korszerűtlen kocsikat vett át, amelyek a W. L. 190- féle hálókocsijának 6 típusához tartoztak. Az első időkben kizárólag ezekkel a kocsikkal tartotta fenn a vállalat a forgalmat, bel- és külföldi viszonylatban egy- arán A felszabadulás előtt tíz belföldi vonalon üzemeltettek hálókocsit A MÁV Utasellátó Vállalat hálókocsijai 1945 után Záhonyba, Miskolcra, Pécsre, Szent- gotthárdra, Nyíregyházára Budapestről induló vonatokon mutatkoztak be először. 1950-től 1961-ig újabb öt fővonal vonatain vehette igénybe az utazóközönség az Utasellátó hálókocsijait. A legújabb típusú négy- tengelyes, vasvázas hálókocsik többségét a MÁV Dunakeszi Járműjavító Üzemi Vállalat készíti. 1962-ben 70 modern hálókocsi hagyta el az üzemet, amely nagyobb százaléka belföldi használatra készült. A kocsikat kétágyas fülkékre osztották. Az alsó ágy nappal elsőosztályú ülésnek megfelelő kényelmet biztosít, mivel a felső ágy lehajtható és háttámlául szolgál. A kocsik belső burkolására háromféle színt alkalmaztak. A mennyezet és a WC-burkolat fehér, a fülkék és berendezési tárgyak, valamint a folyosó drapp színű, az előterek falait barna márványt utánzó műanyaggal borították. Az epedás ágyakat csíkozott téglavörös színű bútorszövettel vonták be. A hálófülkékben kétszemélyes ruhaszekrény, hideg- és melegvizes mosdó található. A levegőcseréről szellőztetőberendezés gondoskodik. A hálófülkéket a kísérő szcKényelmetlenség elhamarkodott költözködés miatt Cibakházán kedvezőtlen körülmények között, — a kultúrház szakköri foglalkozásokra is használt klubszobájában működik a községi könyvtár. Az olvasási igény örvendetes növekedése a könyvtár áthelyezésére, — bővítésére serkentette a községi tanácsot. Elhatározta, hogy hatvanezer forintos költséggel könyvtárrá alakítja azt a helyiséget, mely egy hónappal ezelőtt még fogászati rendelő céljára szolgált. — A rendelőt — ideiglenes jelleggel — a tűzoltólaktanya egy 1.80x4 méteres szobájába telepítették. Innen akkor költözhet majd a mai szülőotthon épületébe, ha az otthont a kunszentmárton- ban épülő új szülőotthonba helyezik át. Egy hónapja áll üresen a régi fogászati rendelő. Az ideiglenes helyiségben s ez méretének ismeretében elképzelhető — alig lehet megmoccanni. Alapvető fontosságú kellékek — például a műszerszekrény, heverő — kiszorultak belőle. Az utóbbi hiánya különösen kellemetlen. Sok ember kedvezőtlenül reagál az orvosságszagra, az injekcióstű, a vér látására műszercsörömpölésre. Ilyenkor le kellene fektetni őket, de nincs hová. Az ideiglenes rendelő ablaka kicsiny; még mindig az, holott a tanács — a fogász kérésére — meg- nagyobbíttatta. Kevés fény szűrődik be rajta, hiszen az építési szabályoknak megfelelően alsó része átlátszatlan tejüveg. — A szomszéd házban lakó család feje — mint beszélgetésünk során megemlítette. — nem látná szívese«. ha az egészségügyiek nyitott ablaknál dolgoznának. (A helyiség kedvezőtlen világítására jellemző, hogy amiatt az asszisztensnő szemgyulladást kapott.) A cibakházi fogászat forgalma igen nagy. Áprilisban négy és félszáz, — májusban már ennél is több volt a páciensek száma. A betegek nyitott tornácon várnak sorukra, ami szeles, esős időben elég kellemetlen. Mint említettük, ideiglenes helyzetről beszélünk. Sajnos, nem tudni, meddig tart ez az állapot. A kunszentmártoni szülőotthonnak már tavaly december végére el kellett volna készülnie; kérdés, mikorra fejeződik be végre az építkezés. A községi tanács vb-titkárának tájékoztatása szerint a község a könyvtár átalakítás költségvetését április végén terjesztette jóváhagyásra a megyei tanács vb művelődési osztályához, ahol azonban nem találják az aktát. — Míg jóváhagyás nincs, addig persze pénz sincs, — így a kivitelezésre váró ktsz nem láthat munkához. Vitathatatlan, hogy a rendelő átköltöztetése szükséges volt. Ám — okulásul a jövőre — hadd mondjuk ki: az időpont megválasztása elhamarkodott. Javasoljuk, hogy. a községi vezetők tájékozódjanak arról, mikorra készül el a kunszentmártoni szülőotthon, mikorra várható a könyvtárépítés anyagi fedezete, — s ha előreláthatólag egy hónapnál hosszabb a várakozási idő, úgy a rendelőt telepítsék vissza eredeti otthonába. — b. z. — mélyzet fülkéjével csengő- és fényjelzőberendezés köti össze. A hálófülkék mosdói felett elhelyezett tükröt rejtett világítással szerelték fel, így a borotválkozásnál, fésülködésnél használt világítás nincs zavaró hatással a szemre Jelenleg negyven hálókocsi tulajdonosa a MÁV Utasellátó Vállalat. Az idén további tizet állítanak forgalomba a legmodernebb „mozgó szállodákból”. így lehetőség nyílik arra, hogy valamennyi nagyobb forgalmú, hosszú távon közlekedő vonat hálókocsit is vigyen magával Az Utasellátó Vállalat hálókocsi szolgálata nagy lépésben fejlődött rövid 18 éves múltja alatt, s amikor a .magyar hálókocsi szolgálat 80. évfordulójára emlékezünk, annak reményében tesszük, hogy vasúti utasellátó szolgálatunk az eddiginél még gyorsabb ütemben fejlődik a hazai és külföldi igények méltó kielégítésére. — v. m. — H3 A déli forróság tikkasztó, bénító csendje uralkodott a Tereh-zugon. Az istállók hűvös, társtalan terében az erjedő alom csípős illata marta a falak tiszta, fehér mészszövetét. Amott lentebb a Berettyó vizét bűvölte a fény, szikrázott, mint valami nagyon finommívű gyémántkarkötő. Megjárt utamról visszatértem á kis házikóhoz, amelynek öreglegény konyhájában még egy órája, főzés közben .el-elmorfondí- roztunk a pásztoréletről. A félig nyitott szobaajtón át szelíd, egyenletes szuszogás hallatszik. Egy-egy vaságyon hanyattfeküdve nehéz kérges, gumós ujjaikat egy- másbakulcsolva, alszik a két „jelenkori” csikós. A „fogason” se bő gatya, se lajbi, se árvalányhajas kal- pag, az ágyvég mögött nem ragyog a sarkantyús fekete csizma... így van ez: Elképzelsz magadnak' egy világot, ftli Üdéén, a Iá Francia film Kezdődik az igazi balatoni idénzr A sok évi tapasztalat szerint az igazi nyári balatoni forgalom az iskolai tanítás, a vizsgák után kezdődik, s erre a MÁV már időben felkészült. Az egyik fontos feladatának tekintette; a tavaly átépített déli-pályaudvar további korszerűsítését, az „utómunkák” befejezését. A félkészeiéhez hozzátartozik a Balaton-parti állomások és megállóhelyek csinosítása. Az állomások Virágba öltözött kertjei mindig szép színfoltjai voltak a Balatom-partnak, Az idén 370 000 facsemetét, 1 200 000 virágpalántát ültettek ki, sárga kaviccsal szórták fel az utakat, megír fiatalodva, megszépülve várja tehát minden állomás az utasakat. Tovább javul a balatoni forgalom. A legerősebb vasárnapi forgalomban Budapestről a déli partra 25, az északi partra 11 vonat szállítja az utasokat, köztük olyan, amely 80—90 kilométer sebességgel halad. Vannak „non-stop” vonatok, amelyek Budapestről megállás nélkjil jutnak el a Balaton partjára. Azokon a napokon, amikor az üdülőkben váltásra kerül sor, az üdülők számára a vonatokon külömkocsikat ad a MÁV. Nagy tömegeket mozgató eseményekre mentesítő vonatok indulnak. Íróasztal beépített magnetofonnal és rádióval A budapesti rádiótechnikai gyár az idén több új ■ termékkel jelentkezik a hazai és az exportpiacon. Érdekes gyártmánya többek között az úgynevezett hir- kiértékelő asztal, amelyet rádióstúdiók. hírügynökségek használhatnak fel a „hírkészítéshez”. Az íróasztalba nagyérzékenységű, kétsebességes magnetofont, némelyikbe — a megrendelő kívánságára — speciális rádióvevőt is beépí- . tenék. Az asztal tartozéka még a telefon és az írógép. A berendezés telefonról, vagy rádióból különféle szövegeket tud felvenni, s ezekből azonnal bemondásra, kiadásra kész hír állítható össze. Az üzem az idén 35 ilyen hírkiértékelő asztalt gyárt export-rendelésre. Ugyancsak az idén kezdték meg a stúdió magnetofonok gyártását. Az egyszerűbb, úgynevezett monofó- nikus magnetofonból tízet adnak a Magyar Rádió- és Televíziónak. (MTI) amelyet ma már csak a néprajzi múzeumok őriznek. Erős vászon nadrág, bakancs, simléderes sapka, vastűzhely — ez a valóság. Itt-ott még felfedezhetsz egy-egy csikós-pásztor-élet- re valló tárgyat, munkaeszközt, beszédjükben egy-egy ősi szót. m Zalai bácsi hatalmas bicskájával a burgonyát hámozta. A tűzhelyben lobogott a szárazfa lángja, s kikicsapva kívülről is megölelgette a bográcsot, amelyben Szabó László készítette az ebédjét. Ketten élnek itt, ebben az ütött- kopott vályogházban. Érkezésemkor — lehet akaratlanul — éreztették a hívat- lanságom. Szótlanul végezték a dolgukat, pontosan úgy, mint máskor. Minden feitoluió kérdésemet elhallgattam, mert egyiket sem találtam járható útnak hozzájuk... A bicska az asztalra került, a bácsi uj- jai meg-megforgatták a csontszínű karikákat a vízben. Aztán az ajtóhoz ment, s kilöttyintette a piszkos levet. Ahogy megfordult, rámszólt: — Maga állatorvos? — Miből gondolja? — Hát a gazdaság állatorvosa kísérte ide. — Nem vagyok az. — Akkor minek jött? — Magukat hallgatni, az életüket megismerni. — Azt lehet. Miközben társalgunk, addig Szabó László befejezi az ételcsinálást, fülönfogja bográcsát, s kiül vele a ház elébe. — Mi jót főz? — kérdem Zalai bácsitól. — Paprikáskolompirt, de unom már ... — Akkor... — Akkor?! Mit főzzön a férfiember? Itt nincs bolt. Egy héten egyszer járok haza, olyankor aztán az asszony mindig előáll valami jóval. Ez van nyáron. Télen hetekig ölig ér a sár. Ritkán vágunk neki a gátnak. Hm. Változatos koszt, mi? Szalonna, kenyér, tészta, krumpli, hagyma ... No, sorolja el visszafele, mire bevégzi, maga is beleun. — Hagyma, krumpli, tészta, kenyér, szalonna ... — Azért megszoktuk, ne féljen. Igen. Ilyesmikről beszélgettünk, hétköznapi dolgokról. ______ 0 A két öreg még mindig húzza a lóbőrt. A konyhában csendesen négy lábra ereszkedett trapéz alakú vasfazékszék, amelynek üregébe rakják a bográcsot. Csontnyelű bicskák, karikás az ajtófélfára akasztva, mozdulatlanság és fülledt pusztai hőség. A gémeskút ostorvége meg-megmártó- dik odalent a vízben, a káva mellett hosszú itatóvályú áll. A huszonöt literes dézsát ketten húzzák fel. Az egyik az ostort markolja meg, a másik hátul az ellensúlyon átvetett kötelet. Naponta öt-hatszázszor. Egy szivattyú mennyi munkát takarítana meg... A másik szálláshelyet is meglátogattam. Sebestyén Imrét már korábban is láttam. Valamiféle tejporos keveréket, hozott szekérrel a csikóknak. l.Iárton János vörösaranyveretű arcát éles vonalakban metsszik a markáns barázdák. Keménytekintetű, de barátságos. Éppen az ebédjét költi. Hirtelen belefojtotta a kanalát az edénybe. — A jó istenit, olyan éhes vagyok, de nem kell! — Miért? — Unom a fűztőmet. Mondtuk már, hogy adjanak ki hideg élelmet. Sebestyén Imre sem állja meg szó nélkül. — Az idén még nem járt kint az üb-titkár, mi meg ritkán jutunk a központba. Volt itt azelőtt takarítóember, aki télen be is gyújtott. Most meg ha mi nem kapunk rá, marad, ahogyan van. Nyolc éve vagyok itt, eddig még mindig három- hónaponként meszeltettek. Most az is elmaradt. Márton János a kezetekével törli meg a száját, elővesz egy cigarettát, rágyújt, s mintha magának beszélne, kicsit megbántottan «— ial meg. — Telepesrádió volna legalább. Hírt nem hallunk, se zenét, újság is ritkán kerül az ember kezébe. Szórakozni? Hol? Mivel? Ott kint, az én portámról zord időben kimozdulni sem lehet. Nincs kihez szólni. Velem se beszél senki. Tudja, milyen rossz az? Ha meggondolom, hogy néhány újság, könyv, rádió mennyire megbecsült társa lehetne ennek a tizenegy Tereh-zugi csikósnak, igazán nem értem, miért is nem kapják meg? íme, vágyódnak rá. Az étkezésük sem rendes. Nem .is válik dicséretére a Nagykunsági Állami Gazdaságnak ez a munkásellátás. S azt vajon tudják-e, hogy Sebestyén Imre huszonegy éve nem volt Szolnokon. Pedig olyan érdeklődve kérdezte, milyen lett azóta a város. Zalai bácsi lassan föllép a lépcsőn. Megböki a sapkáját, s leül. Átjött egy kicsit szomszédolni. Van még egy félóra, míg megnyitják a karám torlaszrúd-kapuját a ménes előtt Tóth Lászlóval, az egység vezetőjével — aki nemrég érkezett vissza a kaszálóról — is megismerkedhettem. Elköszönünk, és ketten indulunk az istállók felé. Űtközben a gazdasági munkáról esik szó. A múlt héten három tenyészkanca indult Olaszországba, tavaly tizenhét került Egyiptomba — és így tovább. Szívélyes vendéglátó. Bemutatja híresebb lovait, a Lipcsében járt ötösfogat egyik rudasát. A csikókról olyan szeretettel beszél, hogy szinte ellágyul az ember. Sebestyén Imre utóiért bennünket. Az egyik csillaghomlo- kúnál csendes vita indul: hogy jó állása van-e, vagy rossz... a Zalai bácsi karikással a jobbjában megnyitja a karámkaput, ostorcsergetés, terelőszavak, s megindul a ménes a kúthoz. Hintázik a gémes, ömlik a vályúba a hidegvíz. Szürcsölnek a forrótestű állatok. És most mozgásba jön a táj. Zajok, dobögás, csendes ügetés, nyerítés, felszálló por, napfény, Berettyó. Már a kis átkelő- híd deszkái dobálják a gépkocsi kerekeit Felbőg a motor, megkapaszkodunk a gátfelvezetőben. A horizont keretébe foglaltan ott pompázik a Tereh-zugi táj, amelyben a huszadik század csikósai élnek gondjaikkal, jókedvükkel, mérgükkel, s munkás hétköznapjaikkal őrzik, ápolják a ménest. De innen abból már nem látszik semmi sem. Délutáni idillé vált egy adott világ mély realizmusa. ’ábián Péter
