Szolnok Megyei Néplap, 1963. június (14. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-12 / 135. szám
IMI Június 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 PÁRBAJ A HALÁLLAL A művészet A közelmúltban tüntették ki a Parlamentben az idei árvízvédelem hőseit. A kitüntettek között volt Vékony József szakaszvezetőt Energikus, határozott egyéniség. Barna szeme, nyílt tekintetet sugároz, napbarnított kemény arca csupa erő. csupa elszántság, csupa nyugalom. Élenjáró szakasz tagja, a Néphadsereg kiváló katonája. Szolgálati Érdméremmel tüntették ki, mert az árvízvédelmi munkálatok idején megmentette parancsnoka. Juhász József hadnagy életét. Drámai párbajt vívott a halállal, s ő lett a győztes; Roham a jég ellen Márciusban történt. Juhász József hadnagy gyengén megcsókolta ifjú feleségét, majd puszit nyo. mott egyhónapos kisfia, Józsika pelyhedző hajú fejére és ezt mondta: — Fontos feladatra megyünk. Nem tudom mikor jövök vissza. — Vigyázz magadra — intette féltő szeretettel felesége. — Vigyázok. Mindenki vigyáz. S a hadnagy, műszaki szakaszának katonáival, a Vízügyi Igazgatóság kérésére Tokaj és Tiszanagyfalu környékére, a kemény télben beállott Tisza jégbörtönének robbantására indult; Vastag, makacs jeget kellett megmozdftaniok, hogy az olvadáskor lezúduló víztömeg szabad útra leljen. Négy kilométeres jég- torlasz előtt kellett felap- rítani a sík, mozdulatlan jégmezőt. A katonák rohamra indultak a jég ellen. Két csoportban dolgoztak; Az egyiket Juhász hadnagy, a másikat Vékony szakaszvezető irányította. Elhelyezték a tölteteket, kirobbantottak hat-hat léket; A robbantás után Juhász hadnagy és Vékony szakaszvezető a lékek ellenőrzésére indultak. Eltűnt Juhász hadnagy! Vékony szakaszvezető magabiztos léptekkel, de körültekintő óvatossággal lépegetett a robbanás által kivetett, apró jégszilánkokkal teli jégmezőn. Az első két kirobbantott léket megfelelőnek találta; Már a folyó közepén járt, amikor furcsa érzése támadt. Nem hallott és nem látott semmi különöset, mégis ösztönösen balra pillantott a másik léksor felé, amelynek ellenőrzésére Juhász hadnagy indult el a partról; Egy pillanatra megtorpant; A hadnagyot sehol sem látta. Pedig együtt indultak, ott kellene lennie a szomszédos léksor mentén. Hová leit Juhász; hadnagy? A válasz csak ez lehetett: valami baleset történt, beszakadt alatta a jég, vagy... Ilyenkor nem szabad találgatni. Minden pillanatnyi késedelem végzetes lehet. Megtorpan a végzet Vékony szakaszvezető futólépésben elindult a második léksor felé. Az ötven méteres távolság felénél járhatott, amikor kétségbeesett, elhaló segélykiáltást hallott. Parancsnoka. Juhász hadnagy segélykiáltását. A hangok az egyik lékből buggyantak elő erőtlenül, halálfélelemtől eltorzulva. A szakaszvezető megsza- porázta lépteit. A lék előtt néhány méterrel ösztönösen megállt. — Megyek hadnagy elvtársi Tartson ki! Arra gondolt, nem szabad meggondolatlanul cselekednie. Hátha beszakad a jég, vagy repedés van valahol, amely őt is elnyeli a hadnaggyal együtt. De tétovázásra nem volt idő. Azonnal cselekedni kellett. A lék mellett megpillantotta a hadnagy által bevitt csáklyát. Odaugrott, felkapta, majd egy szemvillanással felmérvén a jég állapotát, félig kúszó, félig mászó testhelyzetben a lékhez közelített és odanyújtotta a töredező jég peremébe görcsösen kapaszkodó tisztnek. — Fogja meg hadnagy elvtárs! A tiszt, ereje teljes megfeszítésével tartotta magát, a jég alatt sebesen tovazúduló víz gyilkos sodrása elől. Tudta, hogy ha egy pillanatra elgyengül, a folyó sodra azonnal a jég alá taszít j* Annikor megpillantotta a mentésre igyekvő Vékony szakaszvezetőt, majd a feléje nyújtott csáklyát, hirtelen felébredt benne a reménykedés: „Megmenekülök... Talán megmenekülök...” Hirtelen elengedte a jég szélét és görcsösen a csák- lyiáíba kapaszkodott. A halál, amely már-már berántotta a jég alá, hirtelen megtorpant. A halál kapitulál „Ki kell húzni Juhász hadnagyot!” — cikázott át a gondolat Vékony szakaszvezető fejében. Igen ám, de hogyan? A csúszós jégen nem tud megkapaszkodni, nem képes megvetni a lábát az ember. Vékony szakaszvezető összeszedte minden erejét és félig fekvő testhelyzetben megkísérelte a kiemelést. Feszültek az izmai, összecsikorgatta a fogát az erőlködéstől. Kicsit ki is emelkedett a hadnagy, de a tisztes alatt megmozdult a jég. A robbanás által tódobott jégdarabkákon hirtelen ő is csúszni kezdett a lék felé. Ekkor értette meg, hogy a hadnagy is így kerülhetett a lékbe. Nem emelhette tovább parancsnokát. Kétségbeesetten keresett valami kis repedést, vagy dudort a jégen, nehogy ő is a lékbe Minden huszadik ember pedagógus lett Heves megye egyik legkisebb falujában Heves megye egyik legkisebb falujában, Terpesen, érdekes adatokat tart számon Krisztik Pál tanító, aki most tölti 41. évét a katedrán. Harminc éve tanít Terpesen, s minden két évre jut olyan tanítványa, aki a pedagógus pályát választotta; Tanítványai Égerben» Szegeden. Budapesten és az ország más területén folytatják tanítói és tanári működésüket, többen közülük egyetemi katedrán is. Krisztik Pál nagyon büszke arra, hogy az alig 300 lakost meghaladó kis mátra. vidéki faluban minden huszadik tanítványa az ő szakmáját választotta élethivatásként. megszereléséért Egy gombostűt sem lehetett leejteni a TIT klubban, amikor Németh Lajos művészettörténész megkezdte előadását. A falon egymásután jelentek meg a színes képék: Nagy művészek munkái, nekünk rokon és tölünk idegen hatások egymásutánjában. zuhanjon. Most már csak arra törekedett, hogy tartani tudja a csáklya nyelét, amelynek végébe halálfélelemtől görcsösen kapaszkodott Juhász hadnagy. Tartani, tartani, amíg segítség érkezik. — Segííítsééégl... Segííít- sééég! — kiáltotta a part félé. A segítség Németh Tibor honvéd személyében ekkor már úton volt feléjük. A harcos észrevette a partról az ádáz élet-halál küzdelmet és minden lépésnél meg-megcsúszva, de a lehető leggyorsabb léptekkel közeledett feléjük. Még tíz lépés... Még hét... Még három... Már csak egy... és Németh honvéd Vékony szakaszvezető mellett termett, ö is megragadta a csáklyát. — Emelés! — kiáltotta a szakaszvezető. Juhász hadnagyot közös erővel kiemelték a lék jeges örvényének gyilkos kavargásából. A halál kapitulált. Juhász hadnagyot kivitték a partra, lehúzták róla a páncélkeménnyé fagyott ruhát és pokrócba csavarták. Köszönöm ! Amikor a hadnagyba visszatért az élet, — első gondolata — megmentője, Vékony szakaszvezető és segítője, Német honvéd felé szállt: — „Köszönöm, fiúk... Köszönöm”. A szakaszvezető és a harcos ekkor már nem volt parancsnoka mellett. Miután Juhász hadnagyot jó kezekben tudták siettek vissza a lékekhez, nehogy az időközben munkába állt fiatal harcosok valamelyikének is baja történjék. A kijelölt szakaszon elvégezték a robbantást, a négy kilométeres jégtorlasz megindult, magával vitte az olvadás közeledtével egyre jobban fenyegető árvízveszélyt. • Néhány nappal később, midőn Juhász hadnagy visszatért ifjú feleségéhez és kisfiához, az asszonyka boldog öleléssel fogadta. — Csakhogy megjöttél! Nem volt semmi baj? Feleségét, aki alig egy hónapja hozta világra gyermekét, meg akarta kímélni az izgalomtól. — Nem — felelte, — vigyáztunk egymásra. Én is vigyáztam a szakaszra, rám is vigyáztak a fiúk. Később persze elmondott mindent. De lényegében hazaérkezése után sem vezette félre feleségét. Hiszen tulajdonképpen nem történt semmi rendkívüli. Nincsen abban semmi különös, hogy két katona megmentette egy hadnagy életét. Valameny- nyien természetesnek tartják e cselekedetet. A parancsnokukat, elvtársukat mentették meg. Bertalan István OKOS. SZELLEMES kicsit talán túlságosan is objektívista beszámolót hallottunk a festészet modern irányzatairól ezen az estén. Egy — a tárgyat rendkívül mélyen ismerő — magas kultúrájú ember tartott rendkívül színvonalas előadást, amelyen a résztvevők rendkívül sokat gazdagodtak tudásban, megismerésben, áttekintésben. Sorra került a posztimpresszionizmustól a fauve- okon keresztül Picassoig, a szürrealistáktól a konstruktívizmusig mindenféle irányzat; Mit tanulhattunk ebből az előadásból? Elsősorban azt, hogy a festészet mint minden más művészet: felépítmény. Követi a társadalmi változásokat. Azt is meg kell értenünk azonban, hogy ez nem közvetlenül történik. Nem egyértelműen és nem buktatók nélkül, hanem olyan bonyolultsággal, mint amilyen bonyolult maga a tudat, amelynek a művészet sajátos, elvont és absztraháló (nem absztrakt a szó ma használatos rosz- szaló értelmében!) tehát a valóságot' oldó és egyben sűrítő jellegű kivetítődése. „Minden egész eltörött’’ idézte az 1910-es évek Ady- ját az előadó és ebből a minden művészetet eltöltő érzésből vezette le az „izmusok” keletkezésének, fejlődésének lényegét, amíg eljutottak a nihilig, a néhány Szolnok város zenei életéhez lassan hozzátartozik, megszokottá válik a Bartók Béla Állami Zeneiskola ének-tanszakának évzáró operaestje. Ezek a hangversenyek nemcsak gondosan összeválogatott műsorukról, hanem színvonalas énekeseikről is híresek. Az idei évzáró operaestet június 10-én este a Ságvári Endre Művelődési Házban rendezték meg az énektanszak növendékei. Műsorukon Mozart, Verdi, Puccini operáinak egy-egy részlete szerepelt. Az est két kiemelkedő éneke ezúttal Széplaki Katalin és Széki Sándor volt. Széplaki Katalin különösen Verdi Traviata című operájából Violetta áriáját énekelte nagy sikerrel. Széki Sándor pedig Rigolettá Bosszú-áriáját tolmácsolva szerzett felejthetetlen élményt a hallgatóságnak. Mindketten minden egyes műsorszámukat mély átéléssel, kultúrált énekléssel, abszolút zenei biztonsággal tolmácsolták. Az est közönségének erőteljes vonalból és színből álló „alkotásig”, amely számunkra már nem mond, mert nem mondhat semmit, csak a teljes atomizált- ság, összetörtség, a kétség- beesés az egyedüllét, a szorongás érzetét, amely már Salvadoré Dali félelmetes és értelmetlen vízióinál is elfogja az embert. S MÉG EGY igen mély gondolatébresztő mondat: ;,Az analízist, a szétbontások művészetét fel kell váltania egy szintetikus az összefüggéseket mélységükben feltáró művészetnek, amely magábaolvasztja az izmusokból a használhatót, s az emberiség mércéjével mérhetőt. Ennek a szintézis-művészetnek vezetője és szervezője az építészet, amely a reneszánsz korban töltötte be utoljára ezt a funkciót és ma indult el azon az úton, hogy szervező és sti- lusteremtő művészetté legyen. Értékes gondolatok ezek; S hadd fűzzük hozzá, minden hallgatóban megindítottak egy gondolatsort, mindenkinek volt mondanivalója, s egyes vitatkozó csoportok még éjfélkor is a hallottakat tárgyalták. Egy gondolatot szeretne e sorok írója felvetni az előadással kapcsolatban. A képzőművészeti oktatás és ismeretterjesztés ügyét. Jelenleg ebben a kérdésben Szolnokon meglepetést okozott Hargi- tay Judit és Kűbicsek Irén énekszáma. Akik évről évre rendszeresen meghallgatják a zeneiskola növendékeinek vizsga-hangversenyét, megbizonyosodhattak arról, hogy mindkét fiatal énekesnő hangilag sokat fejlődött az utóbbi esztendő alatt. Hargitay Judit Azucena áriájával, Kűbicsek Irén pedig a Manón Lescaut Ékszer-áriájával remekelt. Az énektanszak két tenoristája dr. Horváth József és Szabolcsi József. Mindketten a jövő nagy ígéretei. További szereplésüktől — természetesen további szorgalmas hangképzés, tanulás után — sokat várunk. Szép, színvonalas műsort hallgathatott végig az operaáriákat kedvelő közönség. De talán még nagyobb sikert könyvelhetnének el maguknak a növendékek, ha az egyes műsorszámokat — s itt főként az együttesekre: Mozart Varázsfuvola című operájának kwintett- jére, terzettjére, Verdi Trubadúr című operájának kwartettjére gondolunk — kidolgozottabban, zeneileg pontosabban, $ főként tiszta intonációval szólaltatták volna meg. Nem utolsó sorban pedig a kezdő énekeseket talán helyesebb lett volna, ha dalesten mutatják be a szolnoki közönségnek. Az operaesten való szereplésük, véleményünk szerint, meghaladta erejüket. Mindenesetre gratulálunk a Bartók Béla zeneiskola énektanszakának és gratulálunk Cs. Kazatsay Irén énektanárnőnek, valamint Mezriczky Lajos tanárnak, akik oroszlánrészt vállaltak magukra, hatalmas munkát . végeztek az operaest megrendezésében. Várjuk az énektanszak további hangversenyeit, melyek egy-egy jelentős állomásai városunk zenei éle- téne'i, V. ▼. rendkívül rosszul állunk; Az iskolai oktatásban csak az általános gimnáziumok humán tagozatán van szervezett és tervszerű képző- művészeti oktatás. És, hogy ez mit jelent íZlésíejlesztés- ben, látókörszélesbedésben, sőt tovább megyünk: világnézeti megalapozottság megszerzésében, azt fényesen igazolja a néhány héttel ezelőtt tartott képzőművészeti tanulmány; verseny. Azonban továbbmegyünk: a tantervben és minden középiskolában megfelelő helyet kell szorítani a modem művészeteik kritikai és elemző oktatásának. Ez utóbbit különösen hangsúlyoznánk. Az úgynevezett nonfiguratív művészettel szemben semmire sem megyünk vulgáris szitok-átok hadjárattal, vagy „egyházi” átokkal. Meg kell ismernünk a modem művészet egészét ahhoz, hogy sajátmagunk értékítéletünkben meg tudjuk különböztetni a modem szellemben dolgozó művész humánus szocialista realista alkotását a kóklerságba fúló értelmetlenségektől. És — meg is kell szeretni a modem, szocialista világot mai eszközökkel ábrázoló művészetet. Enélkül csak újabb teret adunk az ízléstelen giccsnek a kispolgári álszo- eialista naturalizmusnak. A FELNŐTTOKTATÁS. BAN is hasonló elvek szerint kell a tantervet felépíteni. Érthető tehát a kívánság, hogy a tantervbe — ha nem is sokat — de néhány órát feltétlenül iktassanak be mind a közép, mind az általános Iskolák felső osztályainál a modem művészet megismertetésére. Ez a kis fáradtság bőven kamatozik majd; Mind az oktatásban, mind az ismeretterjesztésben két lényeges dologra van szükség: Jó tankönyvre ebből a tárgykörből mélyreható marxista elemzéssel és szemléltető anyagokra. Ne rekedjen meg a reprodukciógyártásunk — és terjesztésünk —r Munkácsyná! és Székely Bertalannál; Emellett el kell kezdeni jó dia- filmsorozat gyártását is. A Németh Lajos féle előadás bizonyította be: a színes nagy vetített képek a megértés leglényegesebb segítőtársai. Az az ötven ember, aki csütörtökön késő este távozott a TIT-ből, nagy élményt vitt magával. A művészi megértés és ítéletalkotás nagy élményét; Ez azonban nem lehet ötven ember privilégiuma! Mielőbb, a legváltozatosabb eszközökkel részesévé kell tenni minél szélesebb tömegeket is a megismerés, az esztétikai megértés igaz emberi örömének; Hernádi Tibor Felújított gördülőcsapágyak GYÁRTJA: Maglódi Gépgyár és öntöde, Maglód. Rendelhető és vásárolható korlátlan mennyiségben: budapesti csapágy- üzletünkben V„ Alkotmány u. 18., az CJ ÁR 54 százalékáért MARHA LEGELŐ
