Szolnok Megyei Néplap, 1963. június (14. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-09 / 133. szám

1961. Június 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 EMBERFORMÁLÁS SELEJT NÉLKÜL A Jászberényi Tanítóképző intézet négy éve Néqy éve nyitotta meg kapuit a Jászberényi Felső­fokú Tanítóképző Intézet. Az új rendszerű képzésben részesült ifjú tanítók első évfolyama egy tanévet el is töltött a munkában, az alsótagozatos tanulók ne­velésében. Időszerű így a számvetés. Főleg az első évben kérdez­ték megsoikan tőlünk: vajon jobb lesz ez? Feleletünk, bár mindig igenlő volt, a részletkérdésekben magunk is bizonytalankodtunk. Fél­tettük a hivatástudatot, ke­vésnek tartva a hároméves képzést, féltettük a közép­iskola nagyobb fegyelmező erejét, az úgynevezett kész­ségtárgyakban (ének, zene, rajz, testnevelés) középfo­kon négy év alatt rendel­kezésre álló lehetőségek el­vesztését, stb. Mivel tudnánk ma bizo­nyítani, hogy az új képzés magasabb színvonalú? A hallgatókat érettségi vizsga alapján vesszük fel, így az általános műveltség bővítésévei lényegesen ke­vesebbet kel] törődnünk, mint régebben. Lehetőség nyílik az alsó­tagozatos munkáiban elen­gedhetetlenül szükséges ala­pos lélektani, logikai, di­daktikai, pedagógiai és módszertani vonatkozású ismeretnyújtásra. Bátran mondhatjuk, hogy a peda­gógia-szakos tanárképzés kivételével bármely peda­gógusképző intézménynél magasabb színvonalú peda­gógiai képzést kapnak hall­gatóink. Nemcsak a szorosan vett alsótagozatos tanításra ké­szítjük élő a leendő tanító­kat, hanem az osztályon és iskolán kívüli munka egyéb területein fcöyó nevelés le­hetőségeinek felhasználá­sára is. (Ifjúsági mozgalmi tevékenység, úttörőélet, gyermekvédelmi feladatok ellátása, népművelés). A régebbi képzést® él- térőleg a szakmai gyakor­latra való előkészítés két fázisban történik. Az in­tézeti tanulmányok során a kapcsolatos gyakorló is­koláiban végeznék tanítási gyakorlatokat, ahol megta­nulják korszerűen elemez­ni is a saját munkájukat. Az V. és a VI. félévben az évfolyam hallgatói hat­hat félévet töltenek külső iskolákban szakavatott, gyakorlott pedagógusok mellett, ahol alaposabb jár­tasságot szereznek az alsó­tagozat oktató-nevelő mun­kájában. Ez lényegesen magasabb színvonalat biz­tosít, mint a régebbi gya­korlóév, ahol a jelölt ma­gára hagyatottan vezetett egy osztályt. Ott a gyakorló­év inkább a pedagógus­hiány pótlását szolgálta, mint a képzés céljait. Az útkeresés idősza­kában helyes volt elsőként azt a kérdést felvetnünk, hogy mit vár tőlünk a tár­sadalom. Ez minden mun­katerületen megelőzi a „mit tudnánk csinálni; mire fut­ja erőnkből” kérdést. A társadalmi igényt pedig pártunk fogalmazta meg: kommunista szakemberek­re van szükség. Nagy gon­dot fordítottunk a közép­fokú képzésben a nevelésre, de kevesebb tere nyílt a szakképzésnek. Ugyanakkor nem tekinthettük példaként a felsőoktatási intézmények­ben folyó képzést sem, mert inkább a szakember kialakításán fáradozott, hát­térbe szorítva, a kommu­nista erkölcsi és világnézeti formálás aprólékos munká­ját. A helyes arányok meg­teremtése volt tehát az első feladat. Ma már el­mondhatjuk, hogy mindin­kább érvényesül a marxiz­mus—leninizmus mindhá­rom ágának oktatása során a pedagógiai nézőpont ugyanakkor a pedagógia elméleti és gyakorlati tár­gyai a világnézeti és erköl­csi nevelés céljait szolgál­ják, rávilágítva, hogy a szocialista embernek miért is van szüksége alapos szakismeretekre. Ha ilyen módszertani vo­natkozású kérdéseknél tar­tunk, megállapíthatjuk, hogy ebben az intézetben a hallgatók foglalkoztatásá­nak formái nemcsak a középiskolákéhoz, de az egyéb főiskolákéhoz sem mindenben hasonlítanak. Nem elégedhetünk meg az oly formákkal, amelyek kö­zött a hallgatót és a tanárt jóformán csak az előadá­sok kapcsolják össze. Mi a holnap nevelőit kíván­juk kialakítani, ez pedig csak közösségben, a hall­gatók és a tanárok közös­ségében történhet. Célunk a nyílt, őszinte, kedélyes, szellemileg friss »és fogé­kony közösségi élet kiala­kítása, ahol tanár és hall­gató, mint azonos célért küzdő idősebb és fiatalabb ember áll egymás mellett. E cél érdekében formáljuk a kollégiumi életet, a KISZ szervezet és a diákbizottság tevékenységét, a kulturális és sport megmozdulásokat. A tíz-tizenöt hallgatóból álló csoportok mindenkor bizalommal fordulhatnak patronáló tanárukhoz. Min­den törekvésünk, hogy fel­számoljuk a régi képzés merev, sablonos, sokszor rideg formáit. Csak így ér­hetjük el a jövő pedagó­gus eszményképét, a mély humánum, segítőkészség, bátor kezdeményezés tulaj­donságainak kialakulását. Arra is nagy gondot fordí­tunk. hogy véleményüket mindig mondják el, az igazság mellett határozottan álljanak ki. Elégedettek lehetünk az­zal is, hogy az elmúlt év­ben végzett valamennyi hallgatónk pedagógus pá­lyán helyezkedett el. Az idén végzőik is követni akarják elődeiket mind az ötvenheten. Helytelen len­ne általánosítani, hogy a mai fiatalok csak város­ban akarnak elhelyezked­ni. Tavaly is többen kife­jezetten kisebb községekbe kérték beosztásukat. Dicsé­ret illeti őket. akik hiva- tásszeretetből vállalják e szép munkát. Ennek talán legjobb bizonyítéka az, hogy másutt is kaptak vol­na munkát — talán három éves komoly tanulmányok nélkül is — ezerölven fo­rintos kezdő fizetéssel. A számvetés során feltétlenül szólni kell az intézet és a megye peda­gógusainak kapcsolatáról. Megvalljuk. négy évvel ez­előtt kissé tartottunk at­tól, hogy bizonyos feszült­ség alakul ki a régi és az új tanítók között. Féltünk, hogy a féltékenység meg­mérgezi a nemes célért folytatott közös munkát. Ma már megnyugvással ál­lapíthatjuk meg, hogy en­nek nyomát sem láttuk. Hallgatóink tisztelik a nagy gyakorlattal rendel­kező idősebbeket, igyekez­nek tőlük tanulni, az idő­sebbek pedig sok sze­retettel igyekeznek a fia­talabbakat átsegíteni a kezdet nehézségein. Minden megmozdulás, ahol az intézet és a, gya­korló pedagógusok talál­koznak. meghitt és baráti. Itt elsősorban a város pe­dagógusaira gondolunk. Több alkalommal tartunk gyakorló általános isko­lánkban bemutató tanítá­sokat az alsótagozatos ne­velők számára. Az évente tavasszal megrendezett in­tézeti napokon a megve pedagógusai adnak talál­kozót. A meglátogatott ta­nítási órák. a pedagógus- munka elméletét és gya­korlatát érintő előadások, viták és eszmecserék mind­két fél számára kedvezőek. Egyre inkább hangzanak el bíráló megállapítások is, amelyeket intézetünk csak köszönetté1 tud nvugtáznl, mert azok a munka meg­javítását, az életközelség érvényre juttatását szol­gálják. Az intézeti napok­ra nagy izgalommal készü­lünk. Ez az egészséges iz­galom fokozza munkatelje­sítményünket, egyre in­kább arra buzdítja az in­tézet tanárait, a gyakorló iskola nevelőit, hogy egy- egy szakterületen tudomá­nyos kísérletezéseket foly­tassanak, kutassák a célra­vezető módszereket, alkotó pedagógiai munkát végez­zenek. Ma már az intézet és a gyakorló iskola több nevelőjének elért eredmé­nyei látnak napvilágot a szaksajtóban, tanulmány- kötetekben. Célunk, hogy a kezdeti lépések után ezt a területet is fontos mun­kának tekintse minden pe­dagógusunk. Intézetünk az alsótagozatos nevelők to­vábbképzésének legyen a megyei centruma. Naqv feladatok várnak az intézetre a jö­vőt illetően más vonatko­zásban is. Az egyre foko­zódó pedagógusszükséglet pótlására bővíteni kell az intézetet, fokozni kell a kollégiumi férőhelyek szá­mát. Az iskolareform tá­masztotta követelmények szellemében 1964-től kezd­ve bizonyos változtatáso­kat kell életbeléptetnünk. (Lényegesen több szeminá­riumi foglalkozás, gyakor­latok, a gondolkodás ru­galmasságát fejlesztő mód­szerek bevezetése, a fej­lődő tudományok és mű­vészetek szemmel kísérése, fokozottabb tájékozódás a jelent tükröző kérdések­ben, stb.) Ha a részletkérdésekben vannak is változtatások, legu­tóbb elveink továbbra is érvényesek: a képzés so­rán félszemmel mindig a társadalom mozgását kell követnünk, minden részte­vékenységünket a konkrét gyakorlati nevelő-oktató munkának kell alárendel­nünk. Ha ezt megtesszük, bí­zunk abban, hogy a társa­dalom minden tagja „pro­duktív” munkának fogja tartani a pedagógusmun­kát, megértik, hogy egy- egy tanító évente negyven­ötven gyermek agyába és szívébe oltja társadalmunk jövőjét. Ugyanakkor mi is átérezzük Makarenkónak azt a mélyértelmű megál­lapítását, hogy a pedagó­gusmunkában az egy szá­zalék selejt sem engedhető meg, mivel a tanítványok­ban nemcsak pozitív, de a negatív tulajdonságok is hatványozódnak. ^ Kopácsy Béla Intézeti igazgatóhelyettes ' iiüi.iiniiiininiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiin i Eszperantó nap Szolnokon A Magyar Eszperantó Szövetség szolnoki csoport­ja június 25—30. között ki­állítást rendez a Szolnoki Járműjavító művelődési otthonában. A kiállítás a június 30-án megtartandó „eszperantó nappal” zárul. Ezen a záróünnepségen a a programban városnézés is szerepel. A kiállítás színvonalának biztosítása érdekében a cso­port titkársága kéri az esz- perantistákat, hogy képes­lapjaikat, ■ egyéb eszperan- tista vonatkozású levelezé­seiket bocsássák rendelke­zésükre; / Tanuló műszakiak Több mint kétszáz fiatal műszaki értelmiségi dolgo­zik megyén^ kohó- és gép­ipari üzemeiben. Közülük számszerint minden máso­dik tagja a KISZ-nek. Helyzetüket a KISZ megyed végrehajtó bizottsága a kö­zelmúltban tanulmányozta; A fiataloknál a szakmai tanulás iránti érdeklődés a legszembetűnőbb. A török­szentmiklósi gépgyárban a harminckét műszaki értel­miségi fiatal közül tizen­nyolcán tanulnak jelenleg is eddigi végzettségüknél magasabb szinten. S, akik jelenleg is tanulnak, nem tartják véka alatt tudásu­kat, hanem segítenek mun. ka társaiknak. Heten tanul­nak egyetemen, s ők segí­tik az ipari tanulókat a vizsgákra való felkészülés­ben. Két üzemi dolgozót pe­dig abban segítettek, hogy nekivágjanak az általános iskola elvégzésének. Ez a két, néhány éve még anal­fabéta munkás jelenleg a VI. osztály vizsgáira készül. MINT A SZERTEGURULT, TARKA AGYAGGOLYÓK Délutánra mindig ösz- szegyűltünk — az utcában lakó gyerekek. Ha valame­lyikünk addigra szert tehe­tett újabb golyókra, azt a srácot irigyeltük, mert a golyózás volt a legkedve­sebb szórakozásunk. Váj­tunk egy kis lyukat, ma­rokra fogtuk a sok, színes olcsó agyaggolyót, aztán ki­borítottuk a földre De hát minek is magyarázom én mindezt? Mindannyian vol­tunk gyerekele, s az efféle játékot valamennyien pró­báltuk. Furcsa! Ahogyan a minap örményesen jártam, ezek a szerteguruló színes golyók jutottak eszembe. Ennek a községnek éppen olyan a képe, éppen olyan össze­visszaságban vannak az épületek egymás szomszéd­ságában, mintha egy kéz gurította volna széjjel eze­ket. Kétszáztíz ház — ennyi családi hajlék van a kes­keny mezsgyékkel feltérké­pezett tanyavilágban. A községben jóval kevesebb, mindössze százötven. A központ még mindig Glázer Vilmos kastélya, csakhogy most a termelőszövetkezet széliéi benne, meg a műve­lődési otthon, meg az iskola két tanterme. Nem ismerem annyira ör­ményest. — Qh, én tudom, ha- itt élne, maga is elvágyakozna innen. — Dehát miért? — Én eddig kislány vol­tam. Kézilabdáztam, tanul­tam, ha volt mozielőadás, elmentünk a barátnőmmel. De egy nagylánynak ennél több kell. — Hiszen van itt a kas­télyban kultúrház is ___ — No, hisz szép kis kul­túrház az — legyint — Mi a mi kultúrházunk? Egy nagyterem, meg egy könyv­tár, de ott is potyog a va­kolat. És nézzen szét, ilyen­nek kell lenni egy iskolá­nak? Cukrászda sincs a fa­luban. Vasárnaponként Fegyvernekről hoznak ki két vödör fagylaltot bicik­lin. Hamar elfogy, de több nincs. El akarok menni in­nen, oda, ahol több a szó­rakozási lehetőség, s ahol többet fordíthatok magam művelésére. LU Papp Kati most nyoleá- dik osztályos, egyike a leg­jobb tanulóknak. Ősszel a kisújszállási gimnáziumban tanul tovább. Egyetlen vá­gya, hogy tanárnő legyen — orosz, magyar szakos. — Aztán visszajössz ide, örményesre. Ugye? — Nem én — néz szilá­iul vissza rám. — Miért? — maga visszajönne? — őszintén szólva, én nem gondolkodtam ezen. IIII ttllll Ilii HU llllliilHIIIIIIIillilIUll Ilii III Ilii MII) LIMä A Szigligeti Színház társulata nagy sikerrel játssza A nadrág című vígjátékot. Képünkön a két főszerep- iá: Hegedő« Györgyi ét Uakft Gi^sy. Iáiban, s ebből százkdlenc- ven tanyai. Két-három-négy kílométert gyalogolnak reg­gelente, hogy bejöjjenek az iskolába. S a szülők nem is akarnak beköltözni a faluba, mert azt mondják, ez sem nyújt nekik többet, mint a tanya. Igazuk van. Az udvarról minduntalan betör hozzánk a gyermekek zsivaja. Élvezik a napsü­tést, a játékot, a közelgő nyári szünidőt. Idebenn a hűvös osztályteremben, az agyonkarcolt padokba tele- . pedefc le Felkai Istvánná magyar-történelem szakos tanárnővel és Szalai Sán­dorral, az iskola igazgató­jával. Felkainénak az utób­bi időben megszaporodott a munkája, ő lett a községi tanács társadalmi elnökhe­lyettese. — Elkelne itt egy áj is­kola — kezdtem a beszél­getést. — Az is, meg más is — válaszolták szinte egyszer­re. Felkainé folytatta: — örményes 1950 óta ön­álló közigazgatású község. Azelőtt Fegyvernekhez tar­tozott. De nem sokkal gya­rapodott azóta. Épült egy káttantermes iskola, ami nagyon kevés, nevelői la­kás ... 1965-re ígérik, hogy kapunk egy négytantermes iskolát. Tudja, milyen ne­héz így tanítani? — Délelőtt, délután fog­laltak az osztálytermek, es­te úgyszintén. Négy éve rendszeresen folyik oktatás nálunk a felnőttek körében — magyarázta az igazgató. — Csurdi Jenő bácsi már nagypapa volt, amikor be-, iratkozott az iskolába. — Olyan emberek élnek itt, akik ki akarnak tömi a tudatlanság sötétségéből. Egy évvel ezelőtt szerelték fel az első televíziókészü­léket a faluban. S ma tud­ja mennyi van? Negyven- kettő. De nyomorgatja a falut a tanyavilág. Három­száz gyerek tanul az isko­Szó volt már moziról, cukrászdáról, de most is­mét vissza kell térnem a kastélyhoz. Ez az épület a Művelődésügyi Minisztéri­um kezelésében van, de nem sokai törődnek vele. Mennyire nem? Bizonyítja ezt új neve, ahogyan a fa­lusiak hívják: bagolyvár. Pedig remek kultúrhézat lehetne itt csinálni, csak rendbe kellene hozni. És felépíteni egy új négytan­termes iskolát. Mert erre már nem futja a falu ere­jéből. Második esztendeje gyűjtenek egy orvosi lakás, rendelő építésére, de még jövőre sem lesz több pén­zük erre a célra kétszáz- ötvenezer forintnál. Pedig jövőre az összes községié i- lesztésá alapjukat erre ál­dozzák. Segítség nélkül mégsem tudják megoldani, mert a legolcsóbb ilyen épület is belekerül ötszáz- zen forintba. Segítenének a község la­kód, és segítenek is. Nagy István vb-elnökkel együtt néztük meg a társadalmi munkákat összegező kis kartQnlapokat. Tavaly elsők lettek a járásban a társa­dalmi munka végzésében. Aztán kellenének ide új üzletek is. Igaz, a földmű­vesszövetkezet — az ócska épületben — létrehozott egy önkiszolgáló élelmiszerbol­tot, de raktárt már nem építettek hozzá. Az üzlet közegén tárolják a gyü­mölcsösiád ákat, a krumplis- zsákokat. És kicsi a ve­gyesbolt, ütött-kopott az italbolt, az egyetlen „szóra­kozóhely” örményesen. m Igazuk van az örményesi embereknek, amikor így vélekednek: minek költöz­zem be a tanyáról a falu­ba, hiszen ott sem lesz jobb dolgom, az sem nyújt töb­bet számomra. S csoda-e, ha a fiatalok nagy része, más vidéken, városban ke-, rés munkát magának? Többet kell törődni ez­zel a községgel — a megye egyik közigazgatásilag leg­fiatalabb községével. ör­ményes 1956 óta semmi ál­lami beruházást nem ka­pott. Pedig ugye az elmon­dottakból világosan kitűnik, milyen sok mindenre len­ne itt szükség. Az itt élő, közel kétezer ember érde­kében. Varga Viktória

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom