Szolnok Megyei Néplap, 1963. június (14. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-07 / 131. szám

9963. Június 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s SZAKEMBER nehezíti és | | az olajbányászok GEPHIANY munkáját Mezősi József igazgatóról igazságtalanság lenne azt állítani, hogy nem optimista. Amióta élén áll az alföldi kőolaj-kutató fúrásnak, sok nehézséggel, vá­ratlanul jelentkező gonddal állt már Szemben, de el­keseredett soha nem volt. Most, hogy irodájában a vállalat múltjáról, jövőjéről, de főként jelenéről beszélgetünk, most is bizakodó. Pedig talán az alföldi fúrások megindulá­sa óta sem voltak ilyen nehéz helyzetben. Mielőtt sor kerülne a nyi­latkozattételre, az igazgató kimutatást terít az asztal­ra. Eszerint a vállalatnál 1957-ben egy fúróberende­zésre átlag 4626 méter fú­rási teljesítmény jutott. 1962-ben 16 084 méter egy fúróberendezés átlaga. Ugyanebben az időszakban a teljes termelési értékük megháromszorozódott. Ezek a számok valóban nagy fej­lődést bizonyítanak, de a jelen helyzet kétséget kizá­róan példázza, hogy a gra­fikon vonalai csak igen kismértékben emelkednek tovább, ha egyáltalán emel­kednek. Ez év első öt hó­napjában máris nagyfokú a lemaradás Adva van tehát az első kérdés, mi okozta az eddi­gi hátrányt? — Az elmúlt években fő­ként „rutinterületeken” dol­goztunk. Olyanokon, amit már ismertünk felszínétől a legmélyebb fúrási pontig: Éppen ezért gyorsabb, aka­dálytalanabb volt a mun­kánk. Most viszont új, is­meretlen területek feltárá­sába kezdtünk, ahol mások a feltételek, a talaj külön­böző rétegei újabb és újabb meglepetéssel ijesztgetnek bennünket. — Sajnos, ezévi tervünk részleteiben ez a lényeges különbség nem szerepel. Még többet kell tennünk mennyiségileg és minőségi­leg is, mint az elmúlt év­ben — a megváltozott fel­tételek ellenére. Többet is teszünk, de képtelenek va­gyunk — rajtunk kívül ál­ló okok miatt — olyan mér­tékben előrelépni, mint ahogy a terv egyes részle­tei ezt megköyetelik. — Ha többet dolgoznak, mint az elmúlt évben, ak­kor a termelés mennyiségi mutatója pozitív lesz. Mi­ért várnak mégis ebben is lemaradást? — Az 1957-ben készült elszámolási rendszerünket az idő túlhaladta. Ez nem tükrözi pontosan a a munka sokrétűségét és nem veszi figyelembe a he­lyi adottságokat. Egy pél­dát erre: ha csőfektetéshez készítünk egy 100 méteres árkot, erre az elszámolási rendszer előír egy árokásó gépet és egy napi munka- mennyiséget. Ha nincs gé­pünk és emiatt négy napig tart kézi erővel az árokké­szítés, az elszámolás a ter­melési értékben ez esetben is csupán egy napi munka­ként jelentkezik. — Azt hiszem — ismerve az elmúlt évek örökös prob­lémáit — elérkeztünk az el­maradás lényegéhez, a gép­hiányhoz. — Igen. Évek óta válto­zatlanul ez a legnagyobb gondunk. 1958-ban kezdték meg a korszerű külföldi gépek behozatalát és ez az­óta is tart, mégsem elégíti ki a szükségletet. Olyan ro­hamos az olajbányászat fej­lődése, hogy nem győzi« gép utánpótlással. Különö­sen a tartalék gépegység kevés. Motor, emelőmű, kompresszor — ezek dől­nek ki gyorsabban a sorból már akkor, amikor maga a főberendezés még javában működik, illetve működne, ha egy-egy előbb említett tartalékgép hiánya miatt nem kényszerülne pihenni. — Még mindig nem gé­pesítették megfelelően a rakodási munkát. Kevés a terepjáró daruskocsink. És bizony néha a meglévőkkel is bosszankodunk. Hosszú idő óla áll egy öt tonnás daruskocsink, mert a daru emelőszerkezetéiben tönkre­ment egy szelep és az egész országban nem találunk ilyen pótalkatrészt. — Tervünk szerint ja­nuár 1-től működnie kel­lett volna négy új T 50-es típusú román lyukbefejező berendezésnek. Március-áp­rilisban érkeztek meg.. Ez négy teljes berendezés ter­melésének három hónapos kiesését jelentette. Most várjuk a Szovjetunióból egy Uralmas típusú berendezés érkezését. Ezek az új gépek sokat segítenek, de akár­milyen nagyiramú munká­ba fogjuk is őket, a lema­radásból már csak egy részt bírnak pótolni. — A másik nagy kérdés az iparágban a szakember utánpótlás. Ebben hogyan állnak? — A jelen helyzet nem kielégítő. kevés a mérnök, túl . nagy terület jut egy- egy szakemberre. A jövő azonban itt már lényegesen biztatóbb. 1964-tőíl éven­ként két-három új mér­nök kerül hozzánk. Jelen­leg tizenegy egyetemistát részesítünk társadalmi ösz­töndíjban és ezért éven­ként több mint százezer forint társadalmi tanulmá­nyi ösztöndíjat fizetünk. Ugyanez a helyzet a tech­nikusoknál is. Emellett a ma gondjain is igyekszünk segíteni. Most folyik a ne­gyedik szakmunkásképző tanfolyamunk. Ide több éves gyakorlattal biró dol­gozóink kerülnek, akik a tanfolyam végzése után a közvetlen termelést erősí­tik. Ez tehát a nehézségek között a kisebb. A két fő ok a megváltozott munka- körülmény és a géphiány. Az eddigi beszélgetésből a nehézségek ellenére opti­mizmust, bizakodást érez­tem. Miért a derűlátás? — 1957-ben még arról folyt a vita, hogy érdemes-e az Alföldön olaj-földgáz után kutatni. J959 bén, az első igazán nagy eredmé­nyek láttán mér bíztak a sikerben az iparág vezetői is. Most pedig olyan hatal­mas az iram, a fejlődés, hogy megelőzött bennünket, irányítókat is. Most pilla­natnyilag nekünk kell fel­zárkóznunk. A hibák, hiá­nyosságok is ebből adód­nak. Az pedig, hogy eze­ken úrrá leszünk előbb- utóbb — nem kétséges. Ezért vagyok derűlátó. És ezért bízom abban is, hogy pótolunk még idei adóssá­gunkból. Aki pedig már látta a tervét annak, hogy mi lesz az Alföldön né­hány év múlva kőolaj és földgáztermelésben, hogyan hat mindez a népgazdaság­ra, a lakosságra, az mind — velem együtt — bátran lehet optimista. E. Gy. Hogyan érhető el nagy termés ősgyepeken? AZ UTÓBBI időben mind gyakrabban hallunk a rét-legei őgazdá Iko d ás fon­tosságáról, a legelők hoza­mának növeléséről. Ez ör­vendetes tény és egyenes következménye a második ötéves terv azon előírásá­nak, hogy a tervidőszakban fordulatot kell elérni a rét és legelőgazdálkodásban. Szervezeti intézkedésekkel, a felhasznált szerves és műtrágyamennyiség fokozá­sával, a rét-legelő öntözés országosan 130 000 kh-ra való kiterjesztésével el kell érni, hogy a rétek és lege­lők hozama növekedjék és így biztosítsa a fejlődő ál­latállomány szálastakar- mány-ellátigát. A feladatok teljesítésére a lehetőségünk megvan. Ezit igazolják a bárom éve folyó kis és a két éve folyó nagyparcellás kísérleti eredményeink is. A leg­jobb kezeléssel kisparcellán két év átlagában 185 má­zsa, nagyoarcellán 205.9 mázsa zöldfű termést taka­rítottunk be. HOGYAN lehet Ilyen és ehhez hasonló eredményt elérni? Szem előtt kell tar­tani azt, hogy a rét-legelő is művelési ág, ennek is megvannak a maga igé­nyei, ennek megfelelően — szakítva az eddigi hagyo­mányokkal — a többi mű­velési ághoz hasonló elbá­násban kell részesíteni. A kivont tápanyagokat és a kevés csapadékot pótolni kell, meg kell szüntetni a gyomosságot és az eddigi használati módtól eltérően rá kell térni a szakaszos • • Ot év alatt megkétszereződött a felvásárolt zöldség mennyisége Az Országos Földműves- szövetkezeti Tanács felvá­sárlási és értékesítési szak- bizottsága csütörtököm meg­Békenagygyűlés a Szolnoki Járműjavító Vállalatnál (Folytatás az 1. oldalról) bé háborút! Miért ne él­hetnénk békében, miért ne élhetnénk boldogan, jólét­ben, hisz a földnek renge­teg természeti kincse van. É magasztos gondolat köti most össze az emberiséget. Korunkban a béke kér­dése társadalmi ügy. Azzal a változással, amely a föld­kerekségen végbe ment egy negyedszázad alatt, a béke vágya új tartalmat kapott. Most már nem puszta vágy, nemcsak jámbor óhaj. Ezek után Csáki elvtárs számokban fejezte bi, ho­gyan növéjcedett a szocia­lista táborhoz tartozók szá­ma, s ezen túl a békét akarók óriási serege. A né­pek már nem tartalékai az imperialista háborúnak, mert békeviágyunknak ha­talmas gazdasági és katonai bázisa van a szocialista tá­bor keretében. S nemcsak azért emelhetünk szót, hogy ne tegyék pokollá a földet, azért is, hogy ne költsünk fegyverek gyártására, ha­nem a fegyverek előállítá­sára szánt összegeket az emberiség javára használ­juk fel. A szocializmus perspek­tívát ad az emberiségnek. Nem hajthatjuk le nyugod­tan a fejünket, míg meg nem valósítottuk a teljes leszerelést. Nem csak Li­dice és a haláltáborok fi­gyelmeztetnek bennünket, — a nyugatnémet fegyver­kezési hajsza is. S az is, hogy az Egyesült Álla­mok állandóan kéznél tart­ja a halált, a veszedelmet. Üj hóhérjelöltek vannak, •Sok képesek lennének le­dobni az atombombákat a Föld bármely részére, épp úgy, mint elődjük Hirosi­mára. Tisztelt Békegyűlés! — mondotta befejezésül Csáki elvtárs. — Bennünket né­hány nap választ el a VI. magyar békekongresszustól. Hangunk nem pusztába ki­áltott szó lesz, beletartozik a békét akaró népek hang- orkánjába. Harcunk igaz ' ügyért folyik. Erősítsük hát hazánkat, naponta megúju­ló munkával fokozzuk erőinket. Ehhez kívánok sok sikert Szolnok vala­mennyi lakójának. Csáki elvtárs beszéde után Jan Bysztryczfci szólt a nagygyűlés résztvevőihez. Kedves szolnoki bará­taim! — mondta. — A len­gyel nagykövetség és dele­gációnk nevében is köszö­netét mondok a szíves meghívásért és fogadtatá­sért. Népeink barátságának ezer éves múltja van, s ez szorosan összeköt minket. 1919-ben, 1944-ben a ma­gyar és lengyel partizánok vállvetve harcoltak. Mi azt akarjuk, hogy ez a barát­ság új, szocialista tarta­lommal telítődjék. Az elmúlt tizenöt esz­tendő során, amióta a len­gyel—magyar barátsági, együttműködési és kölcsö­nös segélynyújtási szerző­dést megkötöttük, gazdago­dott, erősödött a magyarok iránti rokonszenvünk, ba­rátságunk. A lengyelek ez­rei — akik meglátogatták Magyarországot — nagy­szerű benyomásokkal tér­tek vissza. Csodálat töltötte el őket az ország szépséged láttán, elismeréssel adóztak a dinamikus fejlődésnek, s elsősorban annak a rend­kívül szívélyes fogadtatás­nak, amelyben lépten-nyo- mon részesültek. A lengyel színpadokon, hangversenytermekben mo­zikban szintén számtalan­szor fejezhettük ki elisme­résünket a legszebb ma­gyar alkotásoknak, s alko­tóiknak. Magyarországon ugyancsak ismertek a mi. filmjeink, irodalmunk. Mickiewicz, Sienldewicz, Zeromski, Dobrowska, Bro- niewski és más kiváló len­gyel írók és költők műveit fordították magyar nyelvre és adták ki sok ezeres pél­dányszámban. Minden so- rortkövetkező kulturális egyezmény tovább erősíti barátságunk Évről-évre bővül, erősö­dik gazdasági együttműkö­désünk is. A második vi­lágháború után a Szovjet­uniót követően Lengyelor­szág volt az az ország, amely megújította kereskedelmi kapcsolatait Magyarország­gal Befejezésül pedig a len­gyel-magyar barátság to­vábbi erősitését, a béke kö­zös védelmét éltette len­gyel vendégünk A nagygyűlés ezután megválasztotta küldöttét a VI. magyar békekongresz- szusra Váradi Alajos, a járműjavító lakatosa sze­mélyében. Végezetül pedig az Országos Béketanács nevében Csáki István elv­társ harminc dolgozónak adta át az arany- és ezüst­koszorús békejelvényt. vitatta az Í963—64. évi ter­melési szerződések tervét és ezzel kapcsolatban a szerződéses rendszer néhány problémáját. A vitaindító előadást Járomi Lajos, a Szövetkezeti- Értékesítő Vál­lalat igazgatóhelyettese tartotta. Az utóbbi évek tapaszta­latai bizonyítják, hogy a szerződéses termelés rend­szere mind a lakosság zöld­ségellátása, mind a feldol­gozó ipar és a külkereske­delem igényeinek kielégí­tése szempontjából bevált. A szerződés' útján felvásá­rolt zöldségfélék mennyi­sége évről évre növekszik: — az idei mennyiség mint­egy kétszerese az 1958. évi­nek. — A leszerződött te­rületek nagyarányú növe­kedése mellett igen jelen­tős a szerkezeti változás is: az öt év előtti 20 száza­lék helyett az idén a terület 93 százaléka tar­tozik a termelőszövetke­zetekhez. A központi árualap növe­kedése következtében meg­változott a zöldségellátás forrásainak aránya. Ebben része van annak is, hogy a fővárosban jelentősen, országos viszonylatban ki­sebb mértékben csökkent a szabadpiaci értékesítés volumene, vidéken azonban abszolút növekedése ellené­re is kisebb a szabadpiaci forgalom részesedése, mint négy-öt évvel ezelőtt. Ezek a tények egyrészt arra fi­gyelmeztetnek, hogy a sza­badpiaci felhozatal csökke­nése következtében még na­gyobb gondot kell fordí­tani a főváros központi zöldség-ellátására, másrészt azt mutatják, hogy a vidé­ken igen nagy mértékben megnőtt a zöldségfélék iránti kérésié A tervezet szerint a föld­művesszövetkezetek a jövő évre a tavalyinál 37,5, az idei előirányzatnál pedig 20 százalékkal több zöld­ség és burgonya felvásár­lására kötnek szerződést. Figyelembe véve a konzerv­ipar szükségleteit is, 1964-ben a több mint 200 000 holdnyi teljes zöldség-területnek 92 százalékán folytatnak a gazdaságok szerződéses termelést. Belföldi értékesítésre, a la­kosság központi készletből való ellátására az 1962. évi­nél 27, s az idei tervezettnél 11 százalékkal több zöld­ségfélét irányoznak elő. Ez a növekedés elsősorban a szabadpiaci felhozatal előre­látható csökkenését pótolja, de bizonyos fokig abszolút mérteikben is javítja majd az ellátását. A növekedés meghaladja ugyan az öt­éves tervben 1964-re erede­tileg előirányzott szintet, de a szükségletet még min­dig nem elégíti ki teljesen. Az ellátás nagyobb ará­nyú javítását egyelőre a zöldségtermelés szélső­ségesen Idény-jellege akadályozza. Emiatt ugyanis az egész évi zöldség- és gyümölcs­felvásárlásból az első fél­évben mindössze 8, a har­madik negyedévre viszont több mint 50 százalék jut. A zöldségtermelés jelenlegi körülményei mellett az el­látást csak a késő nyári, kora őszi hónapokban le­hetne számottevően fokoz­ni, ebben az időszakban azonban már most is eléri a kívánatos maximumot. Mindezek következtében a szakbizottság ülésén sokat foglalkoztak a zöldségter­melés, illetve fogyasztás idényének meghosszabbítá­si lehetőségeivel. Több, még elterjesztendő kezde­ményezés már történt is ezen a téren. így például a fólia alatti termesztés, a melegágyak ' fokozottabb hasznosítása az őszi utó- hajtatásra, a szakaszos ve­tés és a korai szántóföldi zöldségtermesztéshez szük­séges palánta-előnevelés bővítése. legeltetésre, a gyep tavaszi és őszi időszakban való kímélésére. Legelső tennivaló a gyep kíméletes legeltetése, ősszel pedig a legeltetés megszün­tetése, ugyanis ilyenkor a bokrosodási csomók és ta­rackok az asszimilációs termékeket tartalékolják és ebből tavasszal korán meg­indulhat a növényzet fejlő­dése, míg kíméletlen őszi legeltetéssel azok letarolód- nak, tavaszra nem marad tápanyagbázis, későn kezd fejlődni a növényzet. A kí­mélet! időszak alatt kell elvégezni az őszi szerves és műtrágyázást, ha szük­séges még az első öntözést is. TÉLEN a gyepszőnyeg vegetatív élete szünetel, ugyancsak nyáron is, ha azt tövig lerágattük. Ilyen holt időszakban trágyafelvevő­képessége a növényzetnek nincs, ezért hatástalan vol­na a trágyázás. .Sokszor halljuk, hogy trágyázás nélkül is elég szervesanyag marad vissza a talajban a gyepek gyökérmaradványai­val, ezért nincs szükség szervestrágyázásra. Nem teljesen helytálló ez a fel­fogás. Ugyanis a megenge­dettnél erősebben igénybe­vett gyepeknél — ilyenek a tászántúli gyepes terüle­tek — a trágyázásnak van jelentősége, mert a trágya balktériumtafcarmány. A gyepnemeztakaróval lezárt, megtaposott talajban lassú a feltáródási folyamat, nincs meg a humifikálóst végző baktériumok tevé­kenységének feltétele, amit istállótrágyával vagy jói kezelt komposzttrágyával kell biztosítanunk. Az egy­szer kellő erőbe juttatott gyepterületeken már mű­trágyák adagolásával is pó­tolhatjuk a kivont tápanya­gokat, de ezt rendszeresen el kell végezni/ Mert ha évenként nagy termést ve­szünk le, ezzel nagyobb mennyiségű tápanyagokat vonunk ki a talajból, amit műtrágyákkal kell pótol­nunk. Százhatvan mázsa/kh zöldfűtermés esetében kh- ként 320 kg pétisóval, 144 kg szuperfoszfáttal és 200 kilogramm 40 százalékos kálisóval pótolhatjuk a ta­lajból kivont tápanyagot. A másik igen fontos gyepkialakító tényező a víz. Szárazságra hajló tiszántúli éghajlati adottságaink mel­lett nagy jelentősége van a gyep öntözésének. A kí­sérleti eredmények szerint a gyepnövényzet zavartalan fejlődéséhez és nagy ter­més eléréséhez napi 4 mil­liméter vízre van szükség. Ez azt jelenti, hogy a te- nyészidőben 164 napon át összesen 656 milliméterre; ezzel szemben a Tiszántú­lon ezen időszak alatt le­hullott csapadék 30 éves átlagban 260 milliméter, tehát csaknem 400 milli­méter pótlásra van szük­ség. Az ésszerűen alkalma­zott öntözéssel függetlení­teni lehet a termés bizton­ságát az időjárástól is. Á GYEPEK gyomirtására szolgáló eljárások közvet­lenek és különösein a kor­szerű legelőgazdálkodásban közvetettek. A vízrendezés az okszerű legelőhasználat, a tápanyagban szegény gyepek trágyázása is köz­vetett módja a gyomirtás­nak. Ahol ezek a módsze­rek nem hoznak eredményt, ott a közvetlen módszerek valamelyikét — a gyomlá- lást, lekaszálást, . vagy a vegyszeres gyomirtást al­kalmazhatjuk. Az öntözött legelők hasz­nálata eltért az öntözetle- nétől. Itt rendkívül fontos a szakaszos legeltetés be­vezetése és a fordulók meg­állapítása, ugyanis 1 hold jól kezelt, gondozott, ön­tözött legelő évi termése 200 mázsa/kh vagy még e fölött van, tehát egy legel­tetési idényben négyszer is legeltetésre kerülhet egy- egy szakasz. Benedek László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom