Szolnok Megyei Néplap, 1963. június (14. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-30 / 151. szám
1W5. június 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A CSALÁDTERVEZÉSRŐL * A házasság felbontásának okai Érdeklődéssel olvastam dr. Bene Zoltán nőgyógyász főorvos vitaindító nyilatkozatát a családtervezésről. A probléma nagyon időszerű, és rendkívül szerteágazó társadalmi és gazdasági gyökerei vannak. Bebel „A nő és a szocializmus” című művében kifejti, hogy a női nem nagytöbbsége kétszeresen szenved. Szenved a férfiaktól való társadalmi függés miatt, és szenved a gazdasági függés miatt. A nőkérdés teljes terjedelmében való megoldása egyet jelent a szociális kérdések megoldásával. Le kell dönteni mindazokat a korlátokat, amelyek az embert az embertől, tehát az egyik nemet is a másiktól függővé teszik. Bebel elképzelései megvalósulnak a szocialista társadalomban, ahol a férfiak és nők teljes egyenjogúsága érvényesül, ahol lehetővé válik a házasságok megkötése minden anyagi érdektől mentesen, kizárólag a férfiak és nők kölcsönös vonzalmára és szeretetére alapítva. A házasságkötés szabadsága egyben nagy felelősséget is ró a felekre. A családtervezéssel kapcsolatban kiindulópontként elsődlegesnek én a párválasztás gondolatát vetném fel. Hazánkban az Alkotmányon alapuló Családjogi törvény a szocialista erkölcsi felfogásnak megfelelően szabályozza és védi a házasság, a család intézményét, biztosítja a házasságban és a családban a nők egyenjogúságát, a gyermekek érdekeinek védelmét. A házasság szabadságával függ össze a házastársi kapcsolat felbontásának szabadsága is, ha azt komoly és alapos ok indokolja. A felelősségnek már a házasság kötésekor meg kell nyilvánulnia. Nem szabad a „legfeljebb elválunk’* jelszóval megjelenni az anyakönyvvezető előtt. A házasság megkötése előtt feltétlenül helyes, ha a férfi és nő hosszabb ideje ismerik egymás jellemét, érdeklődési körét, műveltségét, életfelfogását, így kevesebb annak a valószínűsége, hogy a házasság megkötése, esetleg gyermekek születése után döbbennek rá, hogy nem egymáshoz valók, nem tudnak kijönni egymással. Nem tartom helyesnek a túlfiatalon és túlgyorsan kötött házasságokat, hiszen a felbontott házasságok nagyrésze erre vezethető vissza. Számos perben komoly és alapos okként értékeli a bíróság, hogy a peresfelek csupán néhány hónapi ismeretség után, minden különösebb meggondolás nélkül kötnek házasságot. Nem lehet családtervezésről beszélni például abban a házasságban, melyet a közelmúltban bontott fel az egyik bíróság. A peresfelek kéthónapos ismeretsége után tényleges katonai szolgálatra vonult be a férfi. A katonai szolgálat alatt kötöttek házasságot születendő gyermekükre tekintettel. Mivel a férj továbbra is katonai szolgálatot teljesített, felesége egyik munkatársával merni viszonyra is kiterjedő kapcsolatot létesített. Ezért a férj tettlegesen bántalmazta őt. Végülis megszakították az életközösséget. Ugyancsak rövid ismeretség után kötött házasságot egy másik pár is és a házasságot követő harmadik hónapra gyermekük is megszületett. A rövid házasság alatt a férj tettlegesen bántalmazta feleségét. Ez sem volt elég, elégette ruháit, a gyermek kocsiját is összetörte. így a bíróság a férj iszákos, durva és tettlegességig fajuló magatartása miatt felbontotta a házasságot. Meggondolatlan volt az a házasság is, ahol a felek már a megismerkedés napján nemi viszonyra kiterjedő kapcsolatot létesítettek. A nő teherbe esett. Később megszakították a kapcsolatot és akkor kötöttek házasságot, mikor a lány szülei észrevették a terhességet. Rövidesen a gyermek meg is született. Ez a házasság már kezdettől fogva nem volt jó, hiszen kizárólag a születendő gyermekre való tekintettel kötötték azt meg. A bíróságok állandóan vizsgálják és figyelemmel kísérik azokat az okokat, amelyek a házasság felbontásához vezetnek. Ezek a hűséget sértő magatartástól kezdve az iszákos életmódig, a tartós különélésig, lakáshiány miatt» szülőkkel való veszekedésig igen sokirányúak, de fontos helyet foglal el a bontóokok között a gyermek hiánya is. A házasság megkötését követő rövidebb-hosszabb idő után a férj és feleség érzi, hogy gyermek nélkül a házasságuk nem teljes. Hiába nem szenvednek hiányt anyagiakban, a házasság mégsem tudja hivatását betölteni. Tudjuk, hogy sok feleség jár orvostól orvosig abban reménykedve, hogy még lehet gyermeke. Erre nem gondolnak azok az asszonyok, akik könnyelműen, nem törődve egészségükkel, gyakran jelennek meg az abortus bizottság előtt. A családtervezés tehát fontos kérdés, mely már a házasság megkötése előtt kell, hogy foglalkoztassa a férfiakat és nőket, nehogy később éppen ezen kérdésben tanúsított könnyelműségük és meg nem értésük vezessen a házasság felbontásához. Dr. Vágrvölgyi Nándor főügyészségi ügyész Szolnok Móricz Zsigmond SZOLNOK MEGYÉBEN 1879. június 30-án született az a prózaírónik, aki továbbvitte Jókai képzeletének mesélő- és Mikszáth anekdotázó kedvének bíráló hagyományait. A magyar regényirodalom intellektuális alkotóinak — Eötvös József és Kemény Zsigmond műveivel szemben ő a társadalmi elkötelezettséget választotta az erkölcsi befeléfordulás helyett, az elemzés arisztokratizmusát mindenütt elkerülve, a plebejus közvetlenséget tette írásainak alaphangjává. Hatalmasra duzzadt életművében találunk regényt, novellát, de újságírói tevékenysége is számos riportot eredményezett. Ez a rendkívüli termékenység természetesen néhol a stilus ellanyhulá- sára vezetett, de ezt ellensúlyozza, hogy az élőbeszéd realitását irodalmunkban uralkodóvá tette. Neki köszönhető az is, hogy regényeink és novelláink mind a mai napig mgőrízték a mindennapok és az átlagemberek ábrázolására törekvő szemléletüket. Abban, hogy a mai magyar irodalom javarésze mentes maradt mind az absztrakt ábrázolásmód, mind a kozmopolita világ- szemlélet jelentkezéseitől, óriásj érdeme van Móricz Zsigmondnak, a közéleti elkötelezettségű és szociológus próza magyar bete- tézőjének. Tallózunk a témák között. Zizeg a papírerdő, a jegyzetekkel telerótt ívek százaiban a szellem kincseskamrája rejtőzik; A fiatal irodalomtörténészeik Csabai L. Ernő munkaközössége olyan egyedülálló kísérleteken ' dolgozik, mint a Témák és művek nagy szellemi katasztere, mely elsőnek a világon rendszerezi témák szerint az irodalmi alkotásokat, s átfogó Témaatlaszt és tématárat állít össze. Ebből sarjadt ki a tudományosan megalapozott témakutatás és irodalmi tervezés, mely a felvetett ötletek alapján sugallja a szellemi alkotást. Felvetette egy irodalmi képletnyelv mesiteremtésé- nek lehetőségét és már kötetekre menő anyagot állított össze az első magyar- nyelvű Kifejezéstárhoz. A fiatal irodalomtörténészek szellemi atlaszának anyagai között kutatjuk a Szolnok megyei témákat. A gazdag anyagból szinte találomra emeljünk ki néhányat, a Móricz Zsigimondra vonatkozó megyei emlékeket. AZ ALISPÁNNAK NEM KELLENEK AZ ÍRÓK Kész novellaanyag annak a bojkottnak a története. melyet a harmincas évek Szolnok megyei alispánja rendelt el, amikor Móricz Zsigmonddal élén a Nyugat írói előadást tartani érkeztek Szolnokra. Abban az időben a törvényhatóságok urai tüzet fújtak Móricz Zsigmondra, mert csehszlovákiai irodalmi körútja után összehasonlítást merészelt tenni a hazai turulos, bajtársi egyesületes, dzsentriskedő fiatalok és a komoly, az új eszmeáramlatokat befő undo. reálisabb és szociálisabb életfelfogású csehszlovákiai magyar fiatalok között. Miután már néhány megye törvényhatósága előzőleg tiltakozott Móricz Zsigmond megállapításai ellen, a szolnoki alispán kijelentette, hogy ebben a városban az a Móricz Zsiganond nem juthat szóhoz. Mikor megkérdezték tőle, olvasott é valamit a legnagyobb magyar regényíróból, szinte sértődötten jelentette ki, hogy ő olyan könyveket nem vesz a kezébe. Móricz Zsigmond nem tehetett semmit az akkori hatalmasságok bojkottja ellen. De rendezett írótársaival Szolnokon egy nagy vacsorát, hogy lássa az alispán: nem halnak azért éhen az írók Magyarországon, még ha az nem is az akkori urakon múlott. A Szolnok megyei képzőművészek nyári tárlata 4 Damjanich János Múzeumban nemrég nyitott nyári tárlat több kérdést vet fel. Elsősorban azít: szükséges-e az évi kétszeri összefoglaló s hogy nem volna-e hasznosabb művészeknek és publikumnak egyaránt legalább egy kerek esztendő kiérlelt alkotásaiból kiállítást rendezni? %A téli tárlat anyaga gazdag és sokoldalú volt, annak ellenére, hogy előtte kevéssel a Családi Ünnepeik pályázatra is szépszámmal érkeztek pályamunkák. Ez látszólag ellentmond a fenti kérdésnek, de egy konkrét feladat valószínűleg serkentőbb a mindennapi művességnél — ha van ilyen. Elfáradtak tehát a művészek? Talán a munkába kevésbé, mint az egymást sorvasztó békétlenségbe. A múzeum termed készek voltak befogadni nagyobb anyagot is, a zsűri elvégezte dolgát s a kiállítás mégis csak két teremre futotta. Mindez pedig azért, mert hiányzik néhány — s éppen a fiatalok közül való — művészből a testületi felelősség és büszkeség. Az egyébként is túlhajtott és terméketlen generációs vitának itt nincs helye, hiszen a tel 'p két legjobb fiatal szobrásza helyének és feladatának természetes ismeretében részt vesz a kiállításon, még akkor is, ha éppen az áhított fővárosi kiállításon szerepelt. A két érett festő számára meg magától értetődő, hogy — noblesse oblige — egy tiszteletre méltó hogyomány- nak kell érvényt szerezni, melyhez fenntartás nélkül csatlakoztak a megye más városaiban dolgozó művészek. na keressük az okokat ** — s ez kötelességünk — a nyári tárlat szűkösségét illetően, elháríthatatlan a gondolat, hogy túl jó dolguk van a telep fiataljainak. Tudom, nem roErről a szolnoki dacmulatságról egyébként Gellért Oszkár is megemlékezett a Nyugat regényében. AZ ÉRETTSÉGIZŐ MÓRICZ ZSIGMOND Szóljunk a témák közül arról, ami úgy érezzük, egyik legsúlyosabb adóssága irodalomtörténet-írásunknak. Móricz Zsigmond kisújszállási éveinek részletes leírásáról beszélünk. Az író abban a korban élt Kisújszálláson, amikor az ember kibontakozik. Egy vallomásában mondja is: , „Kisújszálláson döbbentem rá: mit kellene és mit nem szabad csinálni...” Később a Forr a bor, a Bál című regényekben, az Amig új a szerelem egyes részleteiben és a Kamaszok című töredékben 30—40 év távlatából visszanézett ezekre az esztendőkre. De Kiss Tamás irodalomtörténeti közleményei, Csabai L. Ernő Simonyi Mária hagyatékából és a volt iskola- társak elbeszéléseiből gyűjtött anyaga leleplezik: milyen sorsdöntők voltak a kisújszállási évek Móricz Zsigmond emberi és írói kialakulására... Ott látta meg a kisújszállási iskolapadban azt a középosztályt, mely elszakadt a néptől, nem vállalt vele sorsközös- sépet... És ezeik a múlt század utolsó éveiben a matúra izgalmaiban élő diákok voltak azok, akiknek kezéből kicsúszott a nép sorsa, akik negyven esztendővel később eljuttatták az országot a második világháborúig, a kifosztásig. romhalmazig.... konszenves, ha az idősebbek úgy kezdik érveiket: bezzeg, a mi korunkban... Mégis csak arra tudok hivatkozni, ami személyes élményen alapuló tapasztalat. Mikor a harmincas évek második felében néhányan, Aba Novák tanítványok a nyarat Szolnokon töltöttük, nagy tisztesség volt számunkra, ha az esti, Ba- golyvár-széanszokon — beszélgetések a művészetről — részt vehettünk s hallgathattuk Fényes mester és mások eszméltető szavait. Nem voltunk sem jobbak, sem rosszabbak, mint a most itt élő, de a telepen belül élő fiatalok, csak éppen nem kaptunk mindent készen s a kis eredményekért folytatott küzdelem megtanított bennünket a dolgok valóságos értékére. Ha arra hivatkoznának az elégedetlenek, hogy, hiszen azért van szocializmus, nehogy úgy kelljen élni az embereknek, mint Barcsay és kortársai éltek, arra az a válasz: mérjék fel a lehetőség és megvalósulás viszonyát ma, a saját körülményeik között, mérjék fel, hogy mit kaptak s mit adnak érte? Mert miről van szó magyarán? A társadalom — a szocialista társadalom! — műtermet és munkát biztosít, munkát a tisztességes megélhetéshez, művészi feladatokat képességeik kibontakoztatására. Nem tagadható, hogy a megyei és városi tanács mindenkor, messzemenően tekintetbe vette vásárlásai során a művészek szociális helyzetét is. Mindezek ellenére a művészek — itt csak azokról szólok, akik kivonultak a nyári tárlatból —, meg nem szűnő sóvárgással tekintenek a főváros felé, mint ahol a kiemelkedés korlátlan lehetőségei rejlenek. Tudniuk kellene, hogy nincs így. Mi adhat olyan bátorságot egy művésznek, amiA HÚSZÉVES MÓRICZ ZSIGMOND A tématervek, vázlatok, skiccek, inspiráliák Szolnok megyei anyagában mennyiségre is legjelentősebb az. ami a kisújszállási diák Móricz Zigmonddal foglalkozik. „Életemnek egy teli fiókja a diákélet emlékei” — mondotta 1931-ben az író, amikor ezekből a jegyzetekből, melyeket Simonyi Mária hagyatékából gyűjtöttek össze a kutatók, írni kezdte a kisújszállási esztendők regényét. Már korbban nekifutott a témának, 1925- ben. a Nyugatban több folytatásban megjelent és aztán félbeszakadt, töredéknek maradt „Kama- szok”-ban, hogy aztán a harmincas években a Forr a bor-ban és a Bál-ban kiírja a lerakódott élményanyagot Móricz Zsigmond 1896- ban került Kisújszállásra, az év utolsó hónapjában. A sárospataki szekundák miatt kesergő családhoz karácsonyi ünnepekre érkezett nagybátyja, Pallagi Gyula, aki a kisújszállási gimnázium igazgatója volt. Móriczot kikérdezte és a fejét csóválta a fiaskó miatt... — Nem értem — mondta. — A tudásod alapján a jelesek közt lenne a helyed. — Mindjárt határozott is és magával vitte, így lett Móricz Zsigmond kisújszállási diák. (Folytatjuk) Kiss István vei fumigálhatja az őt befogadó közösséget? Nyilván önmaga értékének túlbecsülése. Gyakori kifogás a zsűrik munkája ellen az, hogy nem a művész elképzelése szerint döntött, de a művész maga legkevésbé tudja megítélni munkájának objektív minőségét. A zsűri egyébként nem szorul védelemre a renitensekkel szemben, legfeljebb magyarázatul any- nyit, hogy a zsűri felelőssége igen nagy, mikor arról kell döntenie, milyen műveket enged a publikum elé. /j kis kiállítás kiemelke” dő darabjait Baranyó Sándortól láttuk. Két pompás tájképe, a Téli Zagy- ya és a monumentális Tisza azt az ötletet sugallja, nem volna-e érdekes egy olyan összeállítás tájképekből, amely különböző művészek sokszínű felfogásában megmutatná a „Tisza ezer arcát”? Szép próbája lenne képességnek s nem kevésbé a nemes lokálpatriotizmusnak. — Chiovini Ferenc, a telep korelnöke megbízható ízlésű és tudású mester, aki színeiben szinte megfiatalodott. Gácsi Mi- hálytól képzelet-dús rajzokat reméltünk látni; ehelyett közepes aquarelleket találtunk. Csak nem tartja kisebb rendűnek a rajzot, grafikát, mint a festményt? Természetesen nem csak joga, kötelessége is kísérletezni új és új anyagban, de a kísérletezés műhelymunka, amit jobb kiérlelve az emberek elé bocsátani. Csabai Wágner József (Mezőtúr) Uszályok című, kissé kínai hatású rajza érett szemléletre vall. Geese Árpád (Alattyán) itt szereplő két képe mellett, az emeleten gyűjteményes kiállítást mutat be, amelyen egy hosszú időre megszakadt pálya tiszteletre méltó újrakezdésének lehetünk tanúi. Ezzel kapcsolatban talán megengedhető az a megjegyzés, hogy amennyire örömteli a megyei és városi tanács, valamint á tsz-ek bőkezű vásárlása, annyira nem érthetünk egyet a kiválasztással. /M ikkai József (JászbeItl rény) rendkívüli színerejével hat, de talán szigorúbb rajz és a színes: gazdagabb árnyalatai még hatásosabbá tennék képeit. Sáros András ízléses, mértéktartó festő, de éppen mértéktartása — vagyis indulatainak visszafogása — okozta, hogy Árvíz című képe nem az emberi katasztrófát, inkább a győzedelmes elem nagy nyugalmát sugározza. Vuics István Uszályok című »kompozíciója adalék a Tisza ezer arcához. A két fiatal szobrász munkái finomak és vonzóak. Különösen sikerült darab Szabó László durcás Kislányfej-e. Ugyanekkor kissé hűvös lett Gábor Áron életnagyságon felüli, kevéssé jellemzett portréja s ugyancsak kevésbé sikerült Simon Ferencnek megragadnia Aba Novák robusztus karakterét. Mindent összevetve: néhány jó kép és szobor léte nem ok, hogy egy megyére szól ' kiállítást rendezzenek belőle. Magasabb mércét kell alkalmazni a rendezőknek és művészeknek egyaránt. Szükségesnek látszik, legalább egy esztendő, hogy a napi művészi gyakorlatból kiállítás-képűs művek szülessenek. De szükséges, sőt kötelező, hogy a telepi művészek mind részt vegyenek az évi összefoglaló, vagy beszámoló jellegű tárlaton, tekintet nélkül egyéb ambícióikra. A béléjük helyezett bizalomra ez az egyetlen lehetséges válasz. Oelmacher Anna
