Szolnok Megyei Néplap, 1963. június (14. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-04 / 128. szám
1#M. Június 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Pedagógus nap Karcagon Kalocsai Ágnes tanárnőt köszöntik tanítványai » yeda- gógusnap alkalmából (Fotó: Radványi) Ahol a szeszből nem Nem hivalkodik égig érő, füstöt okádó • kéménnyel, sem impozáns, modem épülettel. Szerényen meghúzódik a Zrínyi utca közepén az Ecetgyár, a Budapesti Ecetipari Vállalat legnagyobb vidéki kirendeltsége. Szöllősi István telepvezetőtől a kis gyár életéről érdeklődtünk. — Területe valóban kicsi, de nagyjelentőségű a mi gyárunk. \Az itt dolgozó húsz embernek köszönhető, az ország ecet-szükségletének tíz százalékát fedezni tudjuk. Tavaly augusztus óta a lakosság higiéniku- sabb ellátása érdekében palackozó résszel is gazdagodtunk. De menjünk sorba ... Csatlakozik még hozzánk Kállai István csoportvezető és így hárman elindulunk az Dász község a TÁRNÁ PÁRTJÁN Jászjákóhalma ott terül el a jászberény—füzesabonyi műút mentén, a kanyargós Tárná partján. Négyezren lakják, ami — alföldi községről lévén szó — nem nagy szám, azonban amit ott-jártunkkor láttunk és hallottunk, akár egy városi méretű helységnek is dicséretére válhatna. A másfélkilométerrel odébb folydogáló Zagyva hídjáról az egész község egyetlen nagy parknak látszik. És — nem is megszépítő messzeségről van szó, mert közel érve, sőt bent a a faluban sem változik az üde látvány. Ahogy a fénycsöves betonvillanyoszlopok mentén, a kitűnő műr úton mind közelebb érünk a városka külsejű község szívéhez, az iskolához és a tanácsházához, kétoldalt a tiszta szép ' házak előtt virágszőnyegek terülnek. Mintha nyaralótelepen volnánk. Mint később megtudjuk: társadalmi munkával kezdték a szépítést. Különösen a virágok itteni szerelmese, Nagy András bácsi buzgólkodott ebben. Jákó- halma virágosítását szinte üzemi szintre fejlesztette, két üvegházban is neveli, gondozza az utánpótlást szegfűben és száz más díszvirágban. A község kétségtelenül legkiemelkedőbb épülete a négytantermes, vörös-fehér vakolatú iskola. Két évvel ezelőtt épült. Előtte higanygőzlámpákkal teletűzdelt park. Az ősszel már gimnáziummal egészül ki. Harmincnégyen iratkoztak be. Probléma az új tanerők lakása. Másrészt ösztöndíjat létesít a tanács, helybeli pedagógusok névelésére. Igen szép és korszerűen felszerelt a néhány esztendeje épült mozi. Csalogató külsejű az ugyancsak új cukrászda. 1964-ben megkezdik a művelődési otthon építését. A Hazafias Népfront megyei szervezete útján ajánlkozott egy tervező, aki kulturális ügybuzgalomból, társadalmi munkában megtervezi az épületet. A faluszélen álló malmot emeletes résszel bővítették, felszerelését, korszerűsítették, mindezt községfejlesztési alapból, mint annyi mást. A malom a tervét a felújítás óta túlteljesítette mindig, s ebből tellett egyéb községfejlesztési célra. Közben azonban a tanácsi kezelésben lévő üzemet átadták a Malomipari és Termény forgalmi Vállalatnak. Közművesítés dolgában sem tétlenkedtek a jákó- halmiak. A hidroglóbuszos vízszolgáltató hálózatot két év alatt (1960—62) megépítették, A lakosság félmillió forint értékű társadalmi munkával járult hozzá. Tavaly a község 50 százalékát villamosították, a még hátralévő 10 kilométernyi hálózatbővítést a megyei tanács építő-szerelő vállalatának ígérete szerint, az idén elvégzik. A társadalmi munka „klasszikus válfajában” a „járdásításban” is ki .ettek magukért a jákó- halmiak. Már egyetlen utca sincs, melynek legalább egyik oldalán ne húzódna járda, egyébként a község utcáinak a 30 százalékánál mindkét oldalon biztosították a por- és sármentes gyalogküzlekedést. Űj sportpályát építenek községfejlesztési alapból és sok-sok társadalmi munkával, a sportot is felettébb kedvelő jászjákóhalmiak. Községi szinten ez igazi kis sportkombinát lesz: futópályával, labdarúgópályával, öltözőkkel, fürdővel, tussolókkal, melyekhez villamosmelegítő szolgáltatja a melegvizet. A munka dandárján már túl vannak. A jákóhalmiak az idén is az első helyre kerültek a községek között a társadalmi rpunka végzésében. — Büszkék vagyunk községünkre — vallják ők. A járás, a megye pedig büszke lehet rájuk — valljuk mi. Huszár Rezső Új csemegeszőlő fajták A nagyszabású szőlőtelepítési program keretében a tavasszal új, a fogyasztói:, előtt még ismeretlen csemegeszőlőfajtákat ültettek el Kecskeméten, a Szőlészeti Kutató Intézet kísérleti telepén. Ezzel befejeződött azoknak a törzstáb- liáknak a kialakítása, ahonnan elit-szaporítóanyaggal látják el az állami gazdaságokat és a termelőszövetkezeteket. Harminc új fajtából a Szőlészeti Kutató Intézet az idén már 800 hold betelepítésére elegendő dugványt állít elő. óriások terme felé. — Itt az ország legnagyobb ipari erjesztőkádja, 629 hektoliter — mondja Szöllősi elv társ, s a teremben mellette megpillantom még tizenhárom hordóalakú „fiát” is. — A kádak alján finomszesz van, s nem rum, hanem ecet készül belőle. Ezt bükkfa-forgácson engedjük át, s itt „szeszt falnak fel és ecetet izzadnak” a baktériumok. Egy kád erjesztése négy-öt napig tart, s egy vagon ecetet nyerünk belőle. Innen a palackozóba vezetjük az ecetet. — A palackozóban a félautomata gépek mellett serény női kezek igazítják, kísérik útjukon a literes üvegeket töltéstől a ládákig. — A gyár életét megváltoztatta a palackozó létesítése — magyarázza Kállai elvtárs. — Kezdetben hatvanezer palackot töltöttünk havonta, ma már közel százötvenezret. Naponta Kilenc tízezer üveggel szállítanak el. Békés, Nógrád, Szolnok megyét mi látjuk el ecettel. Uvegraktárunk igen jelentős. A napokban érkezett meg az ötödik vagon literes üveg szállítmány. — Milyenek az ecet iránti igények? Szöllősi István válaszol: — Az utóbbi hónapokban különösen megnövekedett. Mint ismeretes, a KGST keretében Magyarország konzervgyárai végzik a különböző salátafélék savanyítását. Konzervgyárainkban megnövekedett az ecet fel- használása, s a lakosságot is ki kell elégíteni. Persze, fennakadás egyáltalán nincs. Üzemünk folyamatosan termel, s minden igényt kielégít. — Bizonyára ilyen kis gyárban is akadnak problémák. — Egy problémánk van: a szállítás. A Jászkun Kakasban is megrajzolták, a Zrínyi utcából még Zrínyi sem tudna kirohanni, hát még az autó. A napokban is négy darab hat tonnás szállító- kocsink akadt el a nagy sárban. Nem is beszélve arról, hogy a palackok üvegből készülnek, s törékenyek. Reméljük, az illetékeseknek eszébe jut a Zrínyi utca tűrhetetlen állapota és a legsürgősebben intézkednek a helyreállításáról, ha már belekezdtek. Fél négy. A kis gyár palackozójában véget ér a munka. Az üvegcsörömpölés elhal, csak az óriáskádak felől hallatszik a villanymotorok 'soha el nem haló zümmögése... Csabai István Magyar turisták külföldön A SZOT az idén nyolc ország szakszervezeteivel kötött megállapodást szervezett dolgozók csereüdültetésére. A megegyezés értelmében ebben az évben mintegy 10 ezer dolgozót lát vendégül a SZOT a Szovjetunióból, az NDK- ból, Csehszlovákiából, Lengyelországból, Bulgáriából, Romániából, Jugoszláviából és Ausztriából. A csereüdültetésben részvevő magyar szervezett dolgozók — a külföldiekéhez hasonló létszámban — nyolc országban tölthetik szabadságukat. Akik a hajóüdültetést kívánják igénybe venni, Bratislavába látogathatnak, illetve az Al-" Dunán Orsováig utazhatnak. Az osztrák szakszervezeteknél vendégeskedő magyar csoportok Bécset és más városokat keresnek fel. A szovjet szakszervezetek ezúttal is a Krim legszebb tájaira, továbbá a moszkvai, kijevi, leningrádi üdülőtáborokba adnak beutalót a magyar csoportoknak. Az NDK-ba utazók Szász- Svájcban, a thüringiai erdőik vidékén és a Keleti- tenger partján üdülnek, a Lengyelországban nyaraló magyarok „állomáshelye” Krakkó, és a Lengyel-Tát- ra lesz. (MTI) A kunszentmártoni Zalka Máté Tsz 3-as brigádja cii- korrépát sarabol Hetvenhárom nap A SIVATAGBAN — Másodszor jártam Irakban. Tavaly még elkápráztatott, a nekünk, európaiaknak oly szokatlan keleti ország számtalan és éles ellentmondása az építészetben, a közlekedésben, a falu és a város közti óriási különbségben. Idén inkább már csak a hőséget vettem észre, no meg a finom arab feketekávét, amihez úgy hozzászoktam, mint morfinisták a morfiumhoz. — S most koffein elvonókúrára a presszókba jár? — Valahogy így van — nevet. — Az ottanihoz hasonlítva bizony... így kezdődött a beszélgetésünk a szolnoki vízművek mérnökével, Cseri Jánossal, aki a Hidropur M — 512-es, magyar szabadalom alapján készült mozgó víztisztítómű egyik kontsruk- tőre és tartós üzempróbáját vezette, valamint az iraki kezelőszemélyzet betanítását végezte a Bagdadtól 120 kilométerre levő Habbanya tó mellett. A Hidropur elkészítése rajta kívül még Mészáros Pál, a vízművek és Alföldy György, az OVF főmérnökének nevéhez fűződik. Elmondotta, a berendezés kifogástalanul működik és óránként 12 000 liter ivásra alkalmas vizet szolgáltat. — A Habbanya tó? Mit mondjak, körülbelül akkora mint a mi Balatonunk — mesélte. — Akkora, de nein olyan. Ahol mi dolgoztunk az egy kirándulóhely volt. A tópartot két-három méter szélességben gyér fű borítja, néhány fát is lehet látni, amit ott a tóparti kirándulóhelyen szívós kitartással gondoznak, locsolnak, hogy megmentsék a pusztulástól. A néhány méteres zöld övezet után már a sivatag kezdődik. Sivár, végeláthatatlan izzó homok. — Hol lakott? — Bagdadban. Minden reggel autón vittek a munkahelyre és délután vissza a városba. A sivatagot pompás autósztráda szeli keresztül. Ezen robogtunk nap mint nap 130—140 kilométeres sebességgel. Szerencsém volt most is, mint tavaly. Május végén hazatérhettem. Ekkor még mindössze 40—42 Celsius fok meleget mutatott a hőmérő. Beszéltem honfitársaimmal, akik elmondták, hogy nyáron 50 foknál jóval melegebb van, az autó ablakát nem lehet leengedni, olyan elviselhetetlen a bevágódó forró levegő. Egy alkalommal arab gépkocsi- vezetőjük is eszméletét vesztette a volán mellett. — Akkor Bagdadban nagyon lenge öltözetben járhatnak az emberek. — Tévedés. A legegyszerűbb hivatalnok is fekete öltönyben, fekete mellényben, fehér ingben, fekete nyakkendővel és fekete kalapban jár. Egyszerűen nem tudtam megérteni, hogy ez mire jó. Valószínűleg a tekintély miatt. — Meséljen valamit a bagdádi utcák sokat hallott színes forgatagáról. — Valóban nagy és színes a város utcáin lüktető élet. A főutca úttestén mindkét irányban hat-hat sorban száguldanak az autók. — ...» — Jól hallotta a száguldást. Irakban fütyülnek a KRESZ-re. Igaz, lcereszt- utat alig láttam. Körforgalom van. S hogy milyen jó idegzetű emberek az ottaniak, arról sokat mesélhetnék. Számtalanszor előfordult, hogy a nadrágomat súrolva fékezett előttem egy-egy kocsi. Nincs piros és zöld lámpa az átkelőhelyeken. — A híres bazár? — Érdekes. Mindent lehet ott kapni. Emellett csak egyetlenegy ajándéktárgyat találtam, ami kimondottan iraki. Látja, ez a nyakkendőtű — mutatja. — Ezt egy öreg arab készíti a bazár utcáján. A többi mind filléres áru, de nem Irakban készült. Nézem az ezüstből készült nyakkendőtűt, melyre egy pálmafát és két tevét vésett az idős, névtelen ötvösművész. — Valami különös élményben nem volt része? — Dehogynem. Már előbb akartam mondani. Valakitől megtudtam, hogy Bagdadban él egy városombeli ember, Szőke István, a magyar nagykövetség dolgozója. Édesanyja is Szolnokon lakik. Mielőtt elindultam, felkerestem a nénit, aki egy kis hazait küldött velem a fiának. Odakint aztán nagyon jó volt ez az ismeretség. Majdnem minden estémet náluk töltöttem. Hazautazásom előtt egy héttel megszületett az ifjabb Szőke és ő most a legfiatalabb magyar Irakban. — Tudja, mi Volt nagyon furcsa nekem, amit nem tudtam megszokni? — ? — Az ünnepek. Két és fél hónap alatt a rendes. pénteki vasárnapokon kívül (a mohamedánoknál péntek a munkaszüneti nap) tizennyolc ünnepnap volt. És ami a legfurcsább, az ember néha csak az ünnep reggelén tudja meg, hogy ünnep van. Ezt ugyanis ágyúlövésekkel adják az emberek tudtára. Majdnem megjártam a hazautazásnál is. Egy nappal az útlevél átvétele előtt azt mondta a hivatalnok, hogy másnap ne menjek, mert valószínű, hogy ünnep lesz. (Ilyen is előfordul.) Te jó ég! Nem tudok utazni — keseredtem el. Csüggedten vártam a lövéseket. Szerencsére elmaradtak. A beígért ünnep csak három nappal később következett be. (A Hold és csillagok állásától is függ.) Nagyot sóhajt. — Jobb itthon. Csuda meleg van ott. — bognár —
