Szolnok Megyei Néplap, 1963. június (14. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-25 / 146. szám

1463. Június 25.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

s

Felkészültünk aratásra

AZ ÖTÖDIK PÁLYADÍJ

Termelőszövetkezetünk éveg tervében 1584 hold aratná való szerepel. A kemény téli fagyok és a belvíz miatt azonban 248 hold San Pastore búza és 236 bold őszi árpa kipusztult, lói kellett szántaná. Helyére tavaszi árpát, napraforgót és kukoricát vetettünk. — Aratná való területünk 1275 holdra csökkent, amelyből a búza 832 hold. Többsége külföldi fájta. Őszi árpa és rozs 20—20 hold, tavaszi árpa 342, a zab pedig 61 hold. Tervünk szerint 900 holdon géppel, 375 holdon pedig kézzel aratunk.

Két saját kombájnunkkal 700 holdat kívánunk learatni. Kétszáz holdra a gépállomással kötöttünk szerződést. A kézi aratásban résztvevő száz arató- pár mindegyikére 3.75 hold jut

Mivel búza vetésünk nagyobb része külföldi fajta, kisebb szalmájú — eltérően az elmúlt esztendőktől — nem végzünk két- menetes aratást.

Ennél a módszernél ugyanis 15—20 centiméter magasságú tarlót kell hagyni. A vetésterület csökkenése miatt már így is kevésnek bizonyul az alomszalma, ezért az egymenetes aratásnál is igyekszünk a lehető legalacsonyabb tarlót hagyni.

A kombájnaratással párhuzamosan végezzük a szalma letakarítását, kazlazá- eát. E munka elvégzéséhez rendelkezünk négy Belorusz traktorral, két szalmale- húzóval és három kazalozó- val. A szalma lehúzását és kazlazását úgy szervezzük meg, hogy mire az aratást befejezzük, ezt is letudjuk. Szükséges ez azért is, mert a cséplőgépek beindításakor a kazalozókat nem nélkülözhetjük.

A kombájn aratta gabona behordását hét vontató erőgéppel, pótkocsikkal biztosítjuk. Fedett kombájnszérűnk 850 négyzetméter.

A gabona tisztítását — nagyobb teljesítményű tisztítógép hiányában — cséplőgépekkel végezzük.

Van egy ventillátort® szé- naszárítónk is, s az a tervünk, ha a gabona nedvesség: százaléka magasabb lesz a megengedettnél, ezzel fe szárítjuk.

A betakarítáa gyors és Jóminőségű elvégzése érdekében a különböző munkahelyekre, gépekre az oda legmegfelelőbb szövetkezeti gazdáikat osztottuk be. Elsősorban olyanokat, akik az elmúlt esztendőkben is becsületes, jó munkát végeztek. A gépeket saját műhelyünkben, jó minőségben ki javítottuk. S már most gondoskodunk az olyan alkatrészek beszerzéséről, amelyek leggyakrabban megrongálódnak.

Mozgóbüfé járja majd a határt, hogy a betakarításban résztvevők üdítőitalt, cigarettát a helyszínen vásárolhassanak.

Beszereztük, felújítottuk a víztároló edényeket, a mentőládákat, s még az aratásig ismertetjük a baleseti- és tűzrendészen szabályokat, tennivalókat.

Tavasszal 700 hold búzán — vetésterületünknek majdnem 100 százalékán — vegyszerrel irtottuk a gyomot. Gabonáink tiszták, s ez nagyban megkönnyíti a komtoájnaratást. A kézzel vágott táblákon viaszérésben, a kombájn aratta területeken pedig teljes érésben kezdjük a gabona aratását.

Az aratással egyidőben hantjuk a tarlót, tervünk 1182 hold. Ezt a munkát a talaj állapotától függően nagyobb százalékban disz- tillerrel végezzük. A gépparkunk két diszfciller, há- ronj DT 54-es lánctalpas és ' négy G—35-ös traktor. A taTlóhántást minden esetben azonnal gyű rííshangeVasámap délelőtt 11 órakor nagyszámú érdeklődő előtt nyílt meg a szolnoki Damjanich János Múzeum földszinti termeiben a Magyar Képzőművészek Szövetsége Szolnok megyei munkacsoportjának Nyári Tárlata.

Kaposvári Gyula, a Damjanich Múzeum igazgatójának bevezetője után, Oel- macher Anna, a Nemzeti Galéria osztályvezetője tartott megnyitó beszédet.

— Az aratás ideje ez, — mondotta —, s ahogy a jó gazda számot vet évi munkájával, felméri, mit termelt, mennyit, s minőt: úgy adnak számot munrezzük. Véleményünk szerint a jelenlegi gépellátottságunk mellett nem mulaszthatjuk el a tarló fordítását, mert ha egyenesen a mélyszántáshoz fognánk, az nagyon elhúzódna, s a talaj kiszáradna. A mi éghajlatunk mellett

az idejében végzett tarlóhántás az egyetlen biztosítéka annak, hogy az augusztus első dekádjá-' ban megkezdett nyárj mélyszántást jó minőségben elvégezhessük.

A tarlóhántás befejezése után — hántás! sorrendben — azonnal megkezdjük a nyári mélyszántást, amelyet, szintén gyűrűshenger- rel zárunk le.

Toró Zoltán

mezőgazdász

Jászapáti Alkotmány Tsz

kásségukról a Szolnok megyei művészek.

— Ez a termés most, néhány különleges alkotástól eltekintve, nem igazán erős, nem olyan gazdag, mint amivel a megye, s különösen a telep művészei bennünket eddig kényeztettek. Ha vizsgáljuk az okot, már a felszínen jelentkezik a hiány; de mélyebbre kell ásni, hogy megértsük: miért csak két kis teremre futotta összesen? Nyílt szóval kell elítélnem a távolmaradókat, azokat, akik öntörvényeik szerint óhajtanak élni egy szervezett társadalomban, akik nem érzik felelősségüM

ikor az elnök üstöké már cigarettafüst színű lett — itt-ott a hótakaróhoz is hasonló már —kijött hozzá egy újságíró:

— Hát nyugalomba mégy, Sándor bácsi?

— Már a tavaszop akartam. De Nádas József, a járási párttitkár azt mondta: még ezt az esztendőt húzzam ki.

Gyűrött kalapja alatt megbúvó szemével ki is olvassa már, mit kérdeznék

tőle.

Elöregedtem, fáradt is vagyok.

Piros arca van és nehezült testtartása. Attól, hogy mindig odakerült — maga is így akarta —, ahol az élet üstje alatt legjobban süt a tűz. A felhevített élet pedig korábban, gyorsabban ég el. S itt van, ötven éves, már fáradt és megtört is. A furcsa, szép küzdelem ára ez.

— Megérte-e?

— Mindig újságíró szerettem volna lenni.

Félig nyitott ablak homályában ülünk. Nem látom jól beszédmozdulatait.

— De azért így is szépen alakult.

Harminc évvel ezelőtt kezdett szépen alakulni. Falukutatók jöttek Kőtelekre, hosszú estéken át faggatták, vallatták a falu népét és felrázták álmatagságábél, ájultságából. Azt mondták, nagy változás kell, ez a céltalan, sivár istálló és mezsgye-horizontú falusi élet a szegénység és a tudatlanság már nem viselhető el tovább. Bózsó Sándor kitágult lélekkel itta minden szavukat. Felkérték, írja meg, hogyan képzeli el a falu jövőjét. Leközölte a rádió, publikálta az Igazság című lap.

A falubeliek, az időseb- bek, s a vele egyívá- súak olvasgatták és hüm- mögettek.

— Megüti még a bokáját ez a Sándor. Miért akarja ez felforgatni a világot? Jött a front. Szolnoki lakkét azok iránt, akik vonzó munkalehetőségeiket biztosították, nem érzik, hogy a számadás a végzett munkáról társadalmi kötelesség.

— Haraggal vegyest sajnálom azt, ami nincs itt, néhány fiatal művész munkáját, akikről tudom, hogy dolgoztak, nem is rosszul, de a békétlen egymás mellett élés elve szerint cselekedtek. Ma, amikor az előítéletek korlótai egyre másra ledőlnek: csak az a döntő, ki mát produkál, milyen szellemi vagy materiális termeikkel gazdagítja hazánkat, népünket. Akik már felnőttként éltünk húsz-harminc évvel ezelőtt, tudjuk, hogy a telep nagy gárdájában sem volt a teljes ízlésbeli és tehetségbeli egység. De ha kiállításra került a sor, össze- kovácsolódtak a testületi becsület érdekében. Ezt a haladó hagyományt hiánylom a kiállításon, melynek résztvevői odaadó munkával, szép művekkel állnak publikumuk elé, az otthont és munkát biztosító' város elé.

— Ezeknek a kiállító művészeknek szóljon az elismerés, amely elismeréssel ezt a kiállítást megnyitom.

Oelmacher Anna őszinte, tanulságos és igaz bevezető szavai egybeestek a megjelent közönség véleményével is. Az említett hiányosságtól eltekintve a július 31-én záró kiállítás bizonyára sikert hoz az alkotóknak és a rendezőknek egyaránt.

tanyába került és olyan századba, ahol bajtársai nagyrésze ími-olvasni sem tudtak.

— Azt se tudjátok, ki volt Petőfi Sándor?

Többen nem tudták. Eliszonyodva állt parancsnoka elé.

— Főhadnagy úr, az egész laktanyában még egy polcocska könyvtár sincsen,

Szúrós volt a Válasz.

— A katona törődjön a puskájával. Maga is, Bózsó őrvezető.

A szolgálatvezető elkobozta szalmazsákjából a becsempészett Arany-kötet.'t.

Alig ért haza a szovjet hadifogságból, s váltott szót az emberekkel, ezzel fogadták.

— Sándor, vállald el a titkári posztot.

Boldog örömmel vállalta is a kisgazdapárt kőtelki titkárának tisztét. Földosztás, nemzeti bizottság, fö’d- művesszövetkezet alapítás, iskolák államosítása; mozgalmas, harcos, dicső esztendők voltak azok. És a kőtelki kommunisták, akik ezt a csatát vezették, nagyszerű szövetségre leltek Bózsó Sándorban. Voltak, akik mást váltak, a fiatal, tizenhat holdas gazdától.

— Hát magadra nem gondolsz, Sándor? Az arató már nyolcadán arat és még kosztot is kell adni hozzá.

— Milyen gazdák vagytok tik, ha lenne szívetek tizenkettedén arattatni, _ ti- zennegyedén csépeltetni.

Finoman mondta, udvariasan és őszintén. A gorombasághoz sose volt hajlama és a nyíltságáért gazdatársai se haragudtak meg rá. Mai napig sincs haragosa a faluban.

— ötvenkettőben se volt?

— A tsz alakításért? Egy sógorom szidott. Három év múlva belépett közénk.

Nevet, Beszélgetésünk óta tán először neveti el magát.

— A többiek sajnáltak: ejnye, hová tette az eszét ez a szegény Sándor? De kellett ez neki, minek ártja bele magát a politikába.

K

icsi szövetkezet volt akkor az Ezüstkalász. Száztizenhárom holdon tizenhét gazda, rokonság, gazdabarátok. így kezdték. Alakulás másnapján megjelent a járási kiküldött.

— Tíz hold gyapotot vessetek, az nagyon jó pénzt hoz.

Kézenfogták őket, pórázra szinte. A tizenhét gazdaember csalódott bizony. S tán még az elnök is, a korábbi többszörös mintagazda, az alapító, ha nem is bevallottan, de sokat keseregve mondogatta magában, nem jól van ez így, nem így képzelte el.

Az ellenforradalom alatt összehívták az Ezüstkalász közgyűlését.

— Na, emberek, választanunk kell, mit csináljunk. Csend lett.

— Hát neked, mi a gondolatod, Sándor?

— Az, hogy maradjunk. Megint csend.

— Akkor te az istállóhoz, te a magtárhoz, a többiek is a helyükre. Vigyázzunk mindenre, mint a két szemünkre.

Éjszaka kopogtattak a lakásán. A gazdák. Bort is hoztak.

Az Agrártudományi Egyetem tanárai és hallgatói — mintegy huszonötén — nagy segítséget nyújtanak a Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyár gépszerkesztőinek.

Tavaly a lucemapogácsá- zó-gép két prototípusát készítette el az üzem. 1963, elején a prototípus elbíráló bizottság megvitatta a po- gácsázó-gépekkel végzett kísérletek eredményeit, tapasztalatait. Május 31-én a

— Gyere vissza, Sándor. Gazdaember vágy te, elfelejtünk mindent.

Ittak a borból.

— Együtt nőttem fel veletek. Fiatalkoromban

együtt olvasgattuk az istállóban olajmécsnél a könyveket, amit Kádár Ágoston kántortanítótól kaptunk.

— Akkor még velünk tartottál, Sándor. Te voltál négy esztendeig a felolvasónk a gazdakörben.

K

örbejártatta szemét, kereste a többiek tekintetét.

— Nahát, én most ezt folytatom tovább, emberek.

Itt, ebben a beépített ke- mencés, ülőpadkás lakásban történt ez, ahol az elnök most megvallatja tegnapi önmagát.

— Aztán, tudod mi volt a legszebb az életemben? — Úgyis megmondod.

— 1959, a kollektivizálás. A volt, gazdák, a rám ne- heztelők is mind hozzám jöttek, az én szövetkezetembe.

Nagy család lett a kis Ezüstkalászból. Háromezer hold, igen gyenge termőfölddel. És mostanra már kétezer holdat öntöznek belőle. Tíz év alatt. ez a szövetkezet átlagosan 40 forint munkaegységértéket osztott elnökösködése alatt.

És az elnök most azt mondja:

— Túl nőtt már ez a szövetkezet engem.

Nagyot sóhajt. Hiszen nem könnyebb ezt bevallani, kimondani, mint ez az egész nagy küzdelem volt.

— Azért annak is örülök nagyon, hogy a két gyereket sikerült taníttatni.

— Hát az újságírás?

— Négy országos pályázatot nyertem meg.

Nagyképernyős Munkácsy televízió áll a szoba sarkában.

— Ez volt a Szabad Föld pályázatának első díja 1960- ban.

Meghatottan nézegeti.

— Még két első díjat nyertem, 1949-ben és 1955- ben. Meg egy második pályadíjat ötvennégyben.

Elhallgatunk. Már régóta kerülgetem, hogy megkérdezzem, nem érezte-e csalódottnak egész életét, hogy a legnagyobb vágya nem sikerült.

A válasz:

— Megtaláltam azt az örömet, hogy minden este nyugodt lelkiismerettel fekszem le a munkám után.

Felkerestem Marsi Pali bácsi tizenkilences nyugdíjas veteránt. A kisszéken üldögélve fogadott. A fel- szabadulást követő években Pali bácsi volt Kőtelken a kommunista párt vezetője. Azokról az időkről faggatom, Bózsó Sándor kisgazdapárti titkárról. Félreért. Ingerülten leint.

— Kisgazdapárti? Hát akkor az volt. Mit molesztálják érte. Megbecsülést érdemel ez az ember, nem szekatúrát.

volt falusi proletár a volt kisgazdáról. A kommunista párt egykori' titkára, a kisgazdapárt egykori titkáráról.

Pályadíj, pályabér, pályázati szándék nélkül. Az ötödik, a legnagyobb.

Borzák Lajos

mezőgépgyár újabb két po- gácsázó-gépet készített, amelyek már továbbfejlesztett típusok voltak.

E két pogácsázógépet most a Mezőhéki Állami Gazdaság lucemaföldjein helyezték üzembe. Ott vannak az egyetem hallgatói és tanáraik vezetésével, valamint a mezőgépgyár szerkesztő mérnökeivel együtt vizsgálják, értékelik a gépek működését, a lucerna* pogácsák minőségiéit

Vendégek a művésziéi épen

A művésztelep vasárnapi csendjében kedves vendégek járták sorra a műtermeket. Az állványokra egymás után kerültek fel a festmények, s a görgős aljazatokon lassan fordultak körbe a szobrok.

Mintha egy Velasquez képről lépett volna le nemes vonásaival, kis bronz- arany színű szakállával Willi Geismeier, a berlini Staatsmuseum grafikai osztályának vezetője, aki negyedévet tölt Magyarországon mai művészetünket tanulmányozva. Most szám- patikus fiatal feleségével, aki szintén művészettörténész, a szolnokiakat látogatta meg és mindegyik művész szívesen mutatta be legjava termését.

Az eredetileg rövid időre tervezett látogatás jócskán az esti órákba nyúlt. S nemcsak az őszinte vendégszeretet sok megnyilvánulása tartotta vissza Geismeieré- ket, hanem a bemutatott anyag bősége és a művészet mai kérdései fölött folytatott vita. Bokros Lászlóék- nái a művészetek nemzett

sajátosságairól és a mai grafikáról, Szabó Lászlónál a szobrászat új útjairól, az absztrakt festészetről folyt a szó. S közben szorgalmasan jegyezgetett a vendég, mivel, hogyan foglalkoznak a telep lakói. Az itt tapasztaltak feltehetőleg részei lesznek annak a nagy tanulmánynak, amelyben hazájába visszatérve megismerteti a német közönséget a mai magyar művészettel.

Vendégeink kétségkívül jó benyomásokkal hagyták el a művésztelepet. Legfeljebb az nem lehet előttük világos, hogy a jó és gazdag képanyag miért nem a nyári tárlaton került kiállításra? De hát ez másoknak is feltűnt már...

— bt —

Mihály Sándor MAHART erősítőt szerel a karcagi Általános Szerelő KTSZ-ben

Megnyílt

a Szolnok megyei képzőművészek Nyári Tárlata

Elmélet -j- gyakorlat =

új mezőgazdasági gép