Szolnok Megyei Néplap, 1963. június (14. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-02 / 127. szám

\ 196?,. június 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 © jaj, örököltem 1 Gyermekfejjel — felnőtt komolysággal Tanácskoztak a kosárfonók Országos tanácskozás volt a tiszafüredi kosárfonó szövetkezetben az elmúlt napokiban. Hazánk legkü­lönbözőbb részeiből, mint­egy 57 helységből több mint száz háziipari szövetkezet elnöke gyűlt össze érteke­zésre. Méhész Géza, a HISZÖV elnökhelyettese megnyitó beszédében ismertette a szövetkezeti munka eddigi fejlődését, eredményeit. Terveiket tavaly 107 száza­lékra (négymillió forintra) teljesítették, s az idén még nagyobb eredményekre szá­mítanak. Csákvári Sándor, a HISZÖV kosárosztály veze­tője arról beszélt, hogy egyes kosárfonó műhelyek ráfizetéses árukat termel­tek. Nem oldották meg a szükséges anyagellátást, ha­nem csak a központ állan­dó, teljes mértékű segítsé­gére számítottak. Ugyan­akkor elismerően emléke­zett meg az érdekes, mo­dern bútorokat készítő bu­dapesti és kunszentmiklósi szövetkezetről. Az idén ki­lencedszer hirdetik meg az új formatervezésű háziipari cikkek pályázatát. Az így készülő művészi kivitelű árukkal most nemcsak a külföldi piacokat akarják meglepni, jut belőlük bel­földre is. Oj gépeket ter­veztek a szakemberek az alapanyag olcsóbb és gyor­sabb előállítására, így kor­szerűbb fűzvágó, hántoló, gyaluló, keskenyítő beren­dezéseket állítottak elő.­A tanácskozás második felében a résztvevők az utánpótlás és továbbképzés kérdéseit vitatták meg. Saj­nos, nagyon kevés fiatal jelentkezik erre a pályára. Nemrég rendezitek be egy nagyon szép, modem ipari tanuló műhelyt, ahol még mindig sok hely betöltet­len. A kedvezőtlen munka- erőviszonyok nehezítik a termelést. Ide tartozik az Is, hogy a kosárfonás las­san női szakma lesz. Ez persze azzal a veszéllyel jár, hogy csak könnyű, fi­nom árukat készítenek, pedig a kereskedelem nem­csak ezeket igényli. A legnagyobb problémát mindenütt a nehézkes anyagellátás okozta. A hely­beli háziipari szövetkezet vezetője felszólalásában el­mondta, hogy náluk ezt a kérdést sikeresen megoldot­ták. Saját erőből telepítet­tek egy tfz holdas vessző­telepet, amit maguk ápol­nak és gondoznak. A befejező részben Len­gyel elvtárs a tiszafüredi tanács részéről a legna­gyobb mérvű segítséget ajánlotta fél a kosárfonók vessző telepi főséhez, a föld­terület és dugványanyag beszerzéséhez. Nagy János tudósító — IBUSZ különvonat in­dul Szolnokról Miskolcra június 16-án. — Részvételi díj 56.20 Ft. Kellő számú jelentkező esetén külön autóbusz indul Miskolcról .Tósvafőre. Részvételi díj barlangbelépővel együtt ötvenkilenc forint. — Je­lentkezési határidő: június 10-ig. Ezen a napon Szántó Andris hetedik osztályos ta­nuló vote szolgálatban — nem történt semmi különös esemény. Ha csak az nem, hogy egy részeg ember pont az iskola kapuja előtt esett össze az ital hatása alatt. Alig tudta néhány pajtásával fölemelni és át­adni egy ügyeletes rendőr­nek — felnőtt „kollégájá­nak’1. S míg Andris a Költői úti iskola előtt vigyázott pajtá­sainak testi épségére, addig Harkai Kati az Újvárosi-, Dudás Laci a Bajcsy-Zsi- linszky úti iskola előtt tel­jesített szolgálatot. S inté­sükre engedelmesen meg­álltak a személygépkocsik, a teherautók, hogy utat en­gedjenek kisebbeknek, na­Hárman vannak a szikvíz üzemben. Egy ember már reggel óta, a másik kettő most érkezett. Üres üvege­ket hoztak a cukrászdából, már le is pakolták a megra­kott ládákat a kocsiról, s megállnak egy kis beszélge­tésre. A fiatal, csontosképű fogatos, meg a nálánál jóval zSmökebb — feketebajszos üzemvezető kétoldalt megtá­masztja az ajtófélfát. Jó da­rabig nem szólnak semmit, figyelik a harmadikat, aki reggel óta még ki sem moz­dult a félhomályos üzem sarokból. Talán ebben a szögletben a legsötétebb a szűk, beton- padlős helyiség, mégis ide tették a szikvíztöltő gépet.. Szabó Lajos áll mellette, aki mind közül a legidősebb — nem sokkal tül a harmincon. Nehéz, huszonöt literes tar­tályokat tölt meg, utána sok kicsi üveget. A gépet kezeli. Bőrkötény van előtte, az ar­cán meg sűrű drótháló — olyan, mint a méhészeknek, amitől még sötétebbnek lát­ja környezetét. Azért nem teszi le, nem lehet, hátha megint felrobban valamelyik gyobbaknak a gyalogos át­kelőhelynél. Ez volt az első oktatási év, amikor munkába álltak ' Szolnokon a közlekedési őrsök. Egy-egy iskolában húsz pajtás vállalkozott erre a nem könnyű feladat­ra; Mert igaz. ami igaz: kezdetben nem igen álltak meg a gépkocsivezetők a kis tárcsa intésére. Dudás Laciék még mindig őrzik annak a három személy- gépkocsinak a rendszámát, melyeknek vezetői megta­gadták az engedelmességet, s majdnem szerencsétlenség történt. Azóta viszont nincs sem­mi rendellenesség. A pajtá­sok egymást váltják a szol­gálatban — csupán a kerék­repedt szódásüveg. Evek óta itt dolgozik, mozdulatai is olyan megszokottak, hogy alig kell rá figyelnie. Az automata sípolásától azt is alig veszt észre, mikor a másik kettő ott az ajtónál megszólal: — Tudod milyen jó film lesz ma este az Adyban? Az asszony mondta. Mire a másik: — Hiába mondta. Ügyse mehetünk. — Ma különösen nem. Legalább nyolcig fuva­rozunk, — mert másfélezer üveget kell klvinnünk étter­mekbe. — Hát akkor kivisszük. Ez olyan beleegyezően, és — nagyon is természetesen hangzik. Pedig dehogy ter­mészetes az, hogy a kisúj­szállási szikvízüzem dolgo­zóinak alig van egy kevés szabad ideje. Kiss Tamás fo­gatos már hajnalban kezd, a többieknél is előbb, és ötkor már jeget csákányoz a ve­remben. — Napközben több mint harminc helyre hordja ki a teli szódásüvegeket, ne­ki segít fel-lerakodni K. Kovács István üzemvezető. Most is együtt voltak az utasellátónál. Este későnke­A tavasz folyamán sokat hallottunk arról, milyen nagy pusztítást végzett a medréből kiöntött Zagyva és Tama. Később értesül­tünk az okozott kár mér­téltéről is. Ezért mi, a nagy­körűi Vöröskereszt tagjai elhatároztuk, hogy segíteni fogunk. A rm szervezetünk nem nagy. Ügy gondoltuk, hogy több féle rendezvényt szervezünk majd és a be­vételt a károsult községek­nek továbbítjuk. Első ösz- 6zejövetelünk az anyák napján volt, nagyon jól si­került, több {Dint kétszázan párosokkal akad naponként vitájuk. Az iskolai anyag mellett — mert hisz első követel­mény, hogy a közlekedési őrs tagjainak négyesnél nem lehet rosszabb osztály­zata — már megtanulták, hogyan kell leállítani a forgalmat, ha a szolgálatos egyedül van, vagy ha ketten vannak. Megismerték az útjelző táblákat — egyszó­val most már igazán jogo­san viselhetik a tányér­sapkát, a vállszíjat, a kar­szalagot, ez új felszerelésü­ket, amit május elsejére kaptak. Sőt, a Költői úti iskolában filmvetítést is rendeznek az úttörő őrs tagjainak. Legutóbb három kis okta­tó filmet néztek meg. rülnek haza, — akkor már nincs idő szórakozni, — de még olvasni sem. Negyven kötetes kis könyvtára van otthon az üzemvezetőnek, de mióta itt dolgozik, még fel se nyitotta egyiket sem. En­nek szerencsére még egy éve sincs. A fogatos viszont már nem is emlékszik rá, hogy mikor vett utoljára könyvet a kezébe. Moziba még csak eljutnak néha, de nagyon ritkán. Sza­bó Lajos egyáltalán nem. — Régen tölti a szódásüvege­ket. Talán valamikor katona­korában látott filmeket, nem is emlékszik már, hogy mi­lyen volt. Szeretne elmenni. Sokszor. — Még elfoglaltabb ember, mint a másik kettő. Este, mikor azok megjönnek az utolsó fuvar üres üveg­gel, ő még azokat megtölti, mertha másnap reggel nem lesz áram. Ez eltart kilenc­tíz óráig. Váltás nincs. — Nem volt még soha. Nincs hozzá em­ber. Vagy ha jól megnéz­nénk, talán mégis akadna? Érdemes volna. Azért a há­rom üzemi dolgozóért... F. M. vettek részt a teadélutá­non. Igen sokan voltak, akik éppen nem tudtak el­jönni, de mikor meghallot­ták, hogy mire kell a pénz, mégis szívesen megvették a belépőjegyet. A mostani be­vételünk nyolcszáz forint volt, amelyet már postára is adtunk. A következő he­tekben más, újabb rendez­vényeket tervezünk, melyek bevételét szintén elküldjük az árvízkárosultaknak; . Nádag Andrásné és Szarnák Béláné H. E. kenderest olva­sónk 1954-ben ingatlant örökölt, mely után — a Szolnok járási tanács pénzügyi osztályának 1958. október 20-i értesí­tése szerint — 620 forint állami illetéket kellett volna fizetnie. Ugyanez a hivatal november 20-án közölte, hogy a megfize­tendő illeték csak 341 fo­rint. A summácska öt nap múlva a 101 964 szá­mú csekkszámlára került. Csend sokáig. A Szolnok megyei Ille­tékkiszabási és Vállalati Adóhivatal tavaly május másodikán 397 forintot követelt H. E.-től, ki ak­kor a tanácsházán mon­dotta el, hogy áll a bál az örökösödési illeték körül. Űjabb csend. 1962. augusztus 14-én az ille­tékkiszabási hivatal már szerény 118 forinttal is beérte volna... Angyali türelmű olva­sónk ekkor udvarias le­vélben közölte a hivatal­lal, hogy nem fizet egy vasat sem, mivel nem tartozik. A hivatal január 26-án felszólítja panaszo­sunkat, hogy iziben fizes­VIZSZINTES: * 1. „Ángyaikért” néven — százharmincöt évvel ezelőtt, június 1-én nyitottá meg Magyarországon az első óvó- dát. (Zárt betűk: B, U, K, Z. Ötödik négyzetben két be­tű.) 11. Szülő. 12. Félsziget. 14. Hatvan éve, június 7-én született színművész (Gyu­la). 18. Sporteszköz. 20. Nép. 21. Sérülés. 22. AU. 23. Fe­hérnemű. 25. Férfinév. 27. Kézrész. — 28. Gríz. — 30. Nép. — 31. Megelégeltem. — 32. Aranka. — 33. Mint a vízszintes 23. — 34. Közel­keleti kikötő (F=FF). 36. Kihalt szó. 38. ... őc=vizi állat. 40. Kobold 41. Falu. 43. Folyó spanyolul. 44. Lám. 45. Nyolcvanöt éve, június 1-én született szovjet re­gényíró. 47. 505 római szám­mal. 48. Énekszám. 49. A feleség. 51. Egyiptomi isten­ség. 53. Csónakázik. 55. Há­romszázhetvenöt éve, június 8-án született erdélyi feje­delem. FÜGGŐLEGES: 2. Helyhatározó rag. — 3. Megelégelt. 4. Testrész. 5. Ócsárol. (Első négyzetben két betű.) 6. 48 római szám­mal. 7. Kártyalap. 8. Ez a hüvelyes. 9. REI. 10. Vér­csatorna. 13. Huszonöt éve. június fi-án elhúnyt erdélyi költő. (Zárt betűk: D. A, O). 15. Vissza: törpe. 16. Csen. 17. Hetven éve, június 8-án született cseh írónő« (Zárt sen meg negyven forintot, mivel fellebbezésére (!) nem ragasztott bélyeget. Mormogás a bajusz alatt, újabb séta a tanácsházára. Február 28-án megint- csak Szolnokról jön a jó hír: most már biztos, hogy olvasónk lerótta az örökösödési illetéket; nem tartozik az augusztusban követelt 118 forinttal. Vége? Dehogy. A Szolnok megyei lle- tékkiszabási és- Vállalati Adóhivatal nem felejt. Szórakozottnak vélt olva­sónkat májusban ismét figyelmezteti, hogy jó lesz ama tisztázatlan negyven forintot postára tennie. • Balszerencsés olvasónk — előrelátó módon — Andaxinra és cipőtalpa- lásra gyűjt. Sejti, hogy a négy tizes miatt még nem kevés idegeskedés­ben, tálpálásban lesz ré­sze. Az illetékkiszabási hi­vatal a megmondhatója: balsejtelmei ellenére éri-e — végre-válahára — kel lemes csalódás ? — b. z. — betűk: P, A, A). 19. Kötő­szövete. 22. A rossz ellen­téte. 24. Százötven éve, jú­nius 22-én elhúnyt német festő. (Anton.) 26. Három-«, százkilencven éve, június 11-én született angol költő, színész, drámaíró, kritikus; az első angol nyelvtan szer­zője. (Ben. Zárt betű: N). 27. Nyolcvan éve, június 17- én született zoológus, az el­ső magyar hal-határozó al­kotója. (Emil). 29. Menyasz- szony. 31. Mint a függ. 3. 35. Drégely ostromlója. 36. El­képzelés. 37. Szülő. 39. Hí­res kalózkapitány. 41. Visz- sza: mag része. 42. Régi ma­gyar családnév., Y=J). 45. Művészhármas. 46. Kuncsaft. 48. ,,. álódik=„fúr”. 50. Jö­vel. 51. Csacsidallam. 52. Ró­mai kettes. 54. ZG. Megfejtésül beküldendő: vízszintes 1, 14, 45, 55, füg­gőleges 13, 17, 24, 28, 27. — Múltheti keresztrejtvényünk helyes megfejtése: Ottó Li­lienthal. Streicher, Voiture, Richard Wagner, Leningrád, Indonézia, Popov, Dunant, Munch. A sorsoláson köny­vet nyert: Kara Lajos Kar­cag. (A könyvet postán küld­jük el.) Szolnok megyei Néplap REJTVÉNYSZELVÉNYE, 1963. június 2. TEJKARAMELLA TEJKARAMELLA kirándulásra 10 dkg 2.90 Ft. Úttörők! Iskolák! Táborozáshoz, kiránduláshoz 10 személyes lakósátor bérelhető a Belkereskedelmi Kölcsönző Vállalatnál Budapest, IX„ Közraktár u. 30. Telefon: 138-^843. A Beloiannisz útj iskola előtt Bogyó Zsuzsa hetedik osztá­lyos tanuló emeli magasra a tárcsát: Gép­járművek állj! A gyerekeké az elsőbbség­_ Háro m emberért Segítünk az árvízkárososuttaknak Engedelmes rádióhallgató „Most próbára tesszük férfi hallgatóinkat — mon­dotta az egyik amerikai rá­dió bemondója. — Kérem, uraim, csukják be a sze­müket és mondják ki han­gosan, milyen színű a nyakkendőjük.” Tom Smith, aki éppen teljes sebes jel vezette kocsiját az országúton, en­gedelmesen követte a rá­dióbemondó tanácsát. Ami­kor újból kinyitotta a sze­mét, megdöbbenve észlelte, hogy egyáltalán nem visel nyakkendőt, hanem csíkos, kórházi pizsamát. KERESZTREJTVÉNY

Next

/
Oldalképek
Tartalom