Szolnok Megyei Néplap, 1963. június (14. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-19 / 141. szám
1WS. június 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Napirenden: a nyári munka Tegnap a megyei tanács klubtermében a járási, városa tanácsok mezőgazdasági osztályvezetői tanácskoztak. A szokásos havi értekezlet napirendje a növényápolás, a növényvédelem, az öntözés és a nyári munkákra való felkészülés volt. Megállapodtak abban, hogy a két műszak megszervezésével biztosítják: az aratással egyidőben haladjon a szántás, illetve a tarlóhántás. Az a cél, hogy augusztus 31-ig mindenütt befejezzék ezt a munkát. Szó esett arról is, hogy az őszi árpát nagy gonddal, körültekintéssel kell betakarítani a vetőmag biztosítása érdekében. A továbbiakban a vetőmag-parcellák kijelöléséről, az előzetes vetésterv elkészítéséről, valamint a beruházások megvalósításáról tanácskoztak. Hullámzó parketták tetején... A fanács is panaszkodhai Papp Lászlóné alattyánj gyógyszerész munka közben Egy szegény művelődési otthon BESENY&ZÜGÖN a művelődési házban sok. féle szakkör dolgozik. Köztük nemcsak a fiatalok, hanem az idősebbek igényeinek, érdeklődési körének megfelelőket is találunk. Legtöbbjük a nyilvánosság előtt is bemutatkozik. Az irodalmi szakkör például a könyvhét idején lépett fel, azelőtt pedig a színjátszók Bródy Sándor: Tanítónő című színművével mutat koztak be. Nagy érdeklődéssel látogatják a helybeliek az isme. retterjesző eüőadá sokat. A most befejeződött szezonban 229 érdekes előadást szerveztek, mely jóval felülmúlja a járási átlagot. (Nagykörűben 17, Vezsenyem 14, Mezőhéken csak 11 volt). A következő évadra ennél is több, mintegy 300 rendezvényt terveznek a beseny- szögiek. Ezenkívül a nyári nagy munkák befejeztével az akadémiákon is megkezdődik az oktatás. A főleg asszonyokat vonzó „Nők akadémiája” és szülők iskolája mellett ifjúsági akadémia is indul, ahol a világnézet. házasélet. párválasztás kérdései kerülnek napirendre. A művelődési ház és a patronáló szervek vezetői elhatározták, hogy az idén felszámolják az analfabétizmust. Nem könnyű feladat, hiszen a községben jelenleg pontosan száz írástudatlan van. Többségük idős ember, akik már nem szívesen ülnek be az iskolapadba. ezért az általános iskola pedagógusai vállalták, hogy szabad idejükben elmennek az öregekhez és megtanítják őket írni, olvasni. Az oktatáshoz tartozik a szakmunkásképzés is, melyben Besenyszögön igen érdekes újítást vezetnek be. Eddig két évfolyamot végeztek a szakmunkásjelöltek a más községbeliekkel hasonló módon. Most, a harmadikban ezt egybekötik a hetedik, nyolcadik osztállyal, mivel a hallgatók döntő többsége még nem fejezte be az általános iskolát. A délelőtti előadások egy részét agronó- musok, a másikat pedagógusok tartják, így egyidőben — persze, nagyobb fáradtsággal — szerezhetnek bizonyítványt mindkettőből a résztvevők. A TERVEK megvalósításához a művelődési otthonnak pénzre van szüksége. Ez az a tényező, melyről az eredmények értékelésénél a legkevesebb szó esik. Kevés a pénzük a besenyszögieknek. Mindösz- sze ötvenezer forintból gazdálkodnak évenként, — ennek több mint a feléért tüzelőt vesznek és a villanyszámlát fizetik belőle. A fennmaradó rész már éppencsak elég az alkalmazottak bérezésére. Másra nem telik, pedig sok mindent szeretnének. Először is bővíteni a kultúr- házat. Játékteremre volna szükség, mert a rex-bi- liárdasztal, sőt még a TV készülék is csak a folyosón fér. Azután most, mikor nem foglalt mindennap a nagyterem, meg lehetne csináltatni a kályhát. — Nincs rá pénz. Hangszóróra sem telik. Zongorára különösen nem, pedig a környékbeli gyerekek régi álma a zeneoktatás. Zenei szakemberek már jelentkeztek a tanításukra, és most várnak. Meddig várjanak? F. M. A zagyvamenti 2600 lakosú Jásztelek csupa virág, tisztaság, derű. Betelepedtem az ugyancsak csupa virág, csupa derű, tanácsházára azzal a szándékkal, hogy kilesek néhány panaszesetet. Kisbakoni István — Jásztelek 28 esztendős tanácselnöke, aki egyébként teljesen idevalósi és eredeti foglalkozása pedagógus — nyomban érti, miről van szó, de sajnálkozva tárja szét a karját: ha megfeszül, se tud panaszosokat szervírozni. Ezt már azután mondja, hogy egyórai várakozás után türelmetlenkedni kezdek. Jönnek ugyan asszonyok, férfiak, de mi köze a panaszkodáshoz az olyannak, aki ilyesmiket érdeklődik, hogy hol taníttassa tovább a gyerekét, mikor fizesse az adót, meg hogy miként is van az a névadó ünnepség. Az elnök az asztalra csap: — Ha a lakosságnak nincs is jelenleg panasza, van a tanácsnak! Felvillanyozódva fordulok feléje. Már mondja is: r Óvoda, de milyen — Övödét építettek félmillió forintos költséggel, melynek nagyrésze községfejlesztési pénz, három évi kofa-összeg. Egy ilyen kis községnek nagy erőfeszítést jelent! És mit adott át nekik mindezért a Szolnoki Épületszerelő Vállalat? Olyan slendriánul sikerült épületet, ami jelenlegi állapotában nem felel meg rendeltetésének. Felkerekedünk és elmegyünk a helyszínre, ahol Szilágyi Katalin, vezető óvónő, a jászberényi járás körzeti felügyelője az igazi szakember jogos felháborodásával vezet körbe. Mivel a határidőn túl, télbe futott az építkezés, a falak málladtak, ragyásak, vizesek. Az ajtó- és ablakvasak rozsdásak a nedves levegőtől. Az előszoba és a mosdóhelyiség kockaköveit mintha hozzá nem értő rakta volna ki: kontár munkajelentős járda, villany és kulturális hálózat fejlesztés a kunhegyesi járásban A kunhegyesi járás 1963. évi összesített községfejlesztési alapja 6,5 millió forint, amelyből 700 ezer forint a kötelező tartalék. A fejlesztésre felhasználható előirányzat 8,1 százalékát villany, 7,3 százalékát járdahálózat bővítésére, 34,4 százalékát pedig kultúrhá- zak építésére fordítják. Mindhárom ismertetett adat rendkívül jelentős, ha azokat a falu átalakulásának folyamatában vizsgálA túrkevei gimnázium emlékkönyvébe Házad táját, évi munkád eredményét védi a BIZTOSÍTÁS I Most is olyan nyugodtan állt törékeny alakjával a sudár ifjak és lányok szép koszorúja elé, mint máskor, most sem sírta el magát, mint ahogyan máskor sem szokta. Csak a hangja volt a szokottnál is halkabb: a jövőről beszélt a búcsúzó diákoknak, s közben már a múltra gondolt. Pedagógus-sors: mindig a jövőért dolgozni, a gyermek lelkében szüntelenül az eljövendő emberek világát építeni, s végül egy pillanatra rádöbbenni, hogy az idő elsiklott, s amit a jövendőért tettünk, az mások számára jelen, a mi számunkra múlt lett. Ez a pillanat Margit néni életében akkor következett be. mikor útra bocsátotta utolsó diákjait, s karján nagy csokor rózsával ő is csendesen kiballagott utánuk a gimnázium kapuján. Aminek azok elébe indultak, azt hagyta ő maga mögött: bizonyára eszébe jutott az a régi nyár, amelyben éppen ő is így indult el, s az a küzdelem, melynek terhét ekkor magával vitte; édesapja, aki mindkét lábát elveszítette a világháborúban; a nyomorúságos hadirokkant-segély, melyből a család tengődött; az egyszeri iskolai kirándulás, melyre neki nem volt szabad elmennie, mert nem volt olyan egyenkalapia, mint a többi lánynak; édesanyja, aki szívós és erős volt, mint a gyökér, s aki nemcsak vigasztalta, hanem életre szóló programot és filozófiát is adott neki. mikor a nehéz időkben ezt hajtogatta: „Oda se neld, kisjányom!” Ö is ezzel vigasztalta évtizedeken keresztül sok-sok tanítványát: azokat, akiknek bánatuk volt, akik bajba jutottak, csalódtak. Szavában olyan volt a kunsági akcentus, mint lelkében a derű, szemében a csendes komolyság. Matematikára tanította gyerekeit, bevezette őket az áthatolhatatlannak látszó példák szövevényeibe, titokzatos fogalmakat tett nekik érthetővé és világossá. A matematika csalhatatlan logikája szerint tájékozódott az emberi szivekben és a diáksorsokban is. Tőle azt is meg lehetett tanulni, hogy a számoknak lelke van, mert a matematika a.z igazságok tudománya: s az igazság sohasem rideg. A matematikus-elme tanári és igazgatói munkájában egyben matematikus-erkölccsé vált, melynek egyenessségét, tisztaságát az ő szerény és egyszerű példájában ismerhették meg beosztott tanárai és diákjai; ennek két- szer-kettője szerint éppen olyan természetességgel igazodott el a kis mezővárosi gimnázium gondjaiban és bajaiban, mint az emberiség, a társadalmi haladás nagy kérdéseiben. Most már csak a könyveinek és családfának akar élni, s ahogy múlik az idő, eoyre inkább emlékeinek is. Ezeket az emlékeket soksok virág illata fogja betölteni: virágoké, melyeket azoktól a diákoktól kapott, akiknek emberré válását az ő szelíd tekintete vUruázta. juk, hiszen a falusi lakosság igényességének előretörését jellemzik. Kenderesen most, Abádszalókon 1964-ben, Tomajmonostc- ron pedig valószínű még ebben az esztendőben megkezdik a korszerű művelődési otthon építését. Egyszóval az emberek akaratának kifejezéseképpen létrejön a kultúrált szórakozás és művelődés előfeltétele, jobb lehetősége. Ezek kiragadott példáK, de, hogy mennyire találkozott a lakosság elgondolásaival az 1963. évi községfejlesztési alap terhére előirányzott költségvetés, mi sem bizonyítja jobban, mint a felhasználásra kerülő társadalmi munka értéke, az 1,5 millió forint. Május végéig kétezerötszáz ember dolgozott a társadalom javára. Eddig a járásban átlagosan egy lakosra hét, Tiszagyendán huszonöt, Abádszalókon tizenöt forint értékű elvégzett társadalmi munka jutott. ként fest az egész. A meny- nyezet a legtöbb helyen repedt és a vakolat lefelé igyekszik. Az ablakok rosz- szul csukódnak és a festék hámlik róluk rettenetesen. A legmellbevágóbb meglepetés az egyes számú foglalkozási teremben fogad. A parketta sok helyen félméter magasságra púposo- dott, s ahol leszakadt, vígan játszhatnának alatta a gyermekek. — Ö! Nagyszerű! Már legalább negyven centit apadt! — lelkendezik a vezető óvónő. Ügylátszik, már az is eredmény, az is öröm, ha egy óvoda parkettje egy méternél alacsonyabban van s csak 50—60 centire magasodik az alap fölé. Szorongatott helyzetben 61 kis lakó A kettes számú foglalkozási teremben az emelkedés egészen enyhe, mindössze 20—30 centi, de boldogan újságolják, hogy csak esős időben ilyen, máskor majdnem normális szintű. Itt szorong az óvoda 61 kis lakója. Szorong, mert 'a másik terem használhatatlansága miatt ide zsúfolták a kis asztalkákat, padokat, székecskéket, labdákat, vedreket és minden egyebet egymás hegyére- hátára. Rossz nézni. — Hát ez a mi nagy panaszunk — néz körül szomorúan a tanácselnök. — Garancia van rá ugyan, hogy a vállalat a hibát helyrehozza, de miért kellett elkövetni? Miért nem lehetett nyomban jó munkát végezni? Akkor gyermekeink már régesrég -kultúrált környezetben fejlődhetnének és a népgazdaság zsebéből sem duplán eme lődne ki a beruházott ösz- szeg... > A jásztelkiek panaszát íme a nyilvánosság elé tártuk. H. R. TENGERALATTI GAZDASÁG Tasmania keleti partján egy ausztráliai társaság tengeralatti „gazdaságot” létesített, az ú. n. nátrium- alganátban gazdag algák termesztésére. Ilyen algák körülbelül 400 km területen találhatók a partvidéken. Kitűnően beváltak az élelem tápértókéneik fokozására. Kapcsolódjunk be a jövedelmező vadontermő gyógynövények gyűjtésébe! Országszerte megmozdult a falu apraja nagyja, ki hátizsákkal ki így. ki úgy viszi az átvevőhelyre az általa begyűjtött értékes nyers gyógynövényeket, mellyel jelentős mellékkeresetet biztosít magának. A földművesszövetkezetek a HERBARIA megbízásából sokfajta gyógynövényeket vásárolnak fel korlátlan mennyiségben. A nagylevelű csípős csalánnak, másnéven kétlaki csihánynak. csolánynak a növény száráról kézzel lehúzott levelét, melyet ajánlatos kesztyűvel, vagy az ujjúnkra csavart rongydarabbal (mely vékony, puha dróttal van rögzítve) gyűjteni; A május; gyöngyvirágnak az ép, egészséges, egyöntetű zöld színű, nem elsárgult, teljesen kifejlődött rövid szárral begyűjtött levele értékesíthető. A papsajt, vagy kerekmályva kifejlett, ép, egészséges gombabetegségektől mentes levele, 2—3 cm hosszú nyéllel gyűjthető, mely áru ,,csípett papsajtlevél” néven kerül a kereskedelembe. A papsajtlevél gyűjtése kiélezett fogú szedőfésűvel gazdaságos. A földművesszövetkezetek a fenti minőségű nyers csalánlevélért kg-ként 70 fillért, a gyöngyviráglevélért 1,20 Ft-ot, a csípett papsajt levélért (kerekmályva) 1,60 Ft-ot fizetnek. Az említett gyógynövények levelei egyöntetű zöld színre száradtan doh. penész és egyéb idegen anyagtól mentesen is magas áron értékesíthetők. A fenti gyógynövényeket a helyi földművesszö- vetkezet veszi át. de ezek gyűjtéséhez bővebb felvilágosítást a HERBARIA is ad. (Budapest, V. Arany János utca 29).
