Szolnok Megyei Néplap, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-19 / 115. szám
1963. május 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 ÜZEMI KONYHASÓK HIBÁVAL Ä szolnoki Tiszamenti Vegyiművek üzemi konyhája nem elégíti ki a dolgozóknak az üzemi konyhák iránt támasztható igényét Nem újdonság ez. Lapunk már évekkel ezelőtt is foglalkozott e kérdéssel, a vegyiművek, valamint az üzemben folyó nagyjelentőségű építkezéseken dolgozó szerelőipari vállalatok embereinek jogos panaszával. Sajnos, az azóta eltelt idő nem sok, vagy egyáltalán semmi javulást nem hozott An.iak ellenére, hogy a vállalat korszerűnek mondható gőzüstökkel és elektromos sütőkkel felszerelt konyhával rendelkezik, abban a megunásig egyforma és minőségben sem kifogástalan ételeket főznek. Olcsó húsnak h’g a leve Ezért a lakótelepi üzemi konyhán étkező műszaki és adminisztratív dolgozók közül sokan lemondtak a kedvezményes négyforintos ebédjegyről és a kisvendéglőben fogyasztják a nyolcforintos előfizetéses menüt. Nem hinnénk, hogy ez részükről csupán különcködés lenne. Dósa József elmondotta: — A hét két-három napján megfelelő, azután valósággal rossz a koszt Háromféle levest ismernek a konyhán. A marhahúsról jobb nem is beszélni. Kiveszik a levesből, felszeletelik és úgy pucéran, minden nélkül teszik a főzelékre. Legalább egy kis hagymás zsírra dobnák. Tegnap saláta volt Ropogott az ember foga alatt a homok. A kisvendéglőben ízletesebb az ebéd. Ezért fizetek négy forinttal többet. Ratkai Albertné — mint elmondotta — csupán azért pártolt át a vendéglőbe, mert megunta az egyhangúságot Előre tudják, hogy a hét egyik vagy másik napján milyen ebéd készül. A villanyszerelő műhely dolgozói sem várnak különleges szakácsművészetet igénylő ételeket. Csupán azt, hogy a lehetőségekhez képest változatos és ízletes legyen az ebéd és gusztusos legyen a tálalás, tiszta az étkezőhelyiség. S hogy azt mennyire nem kapják meg, arról jogos felháborodással és nagyon sokáig beszélt Pinviczki Gyula, Varga András, Kiss József, Ács Sándor, Pintér István, Batta Tibor, Selmeczi Márton és Varga István. — Panaszkönyv sincs — mondták. — Azelőtt sokat írtunk bele, de hiába. Nem reagáltak a panaszokra. — Azt is el kell mondanunk, milyen nemtörődömség az a vállalatvezetőség részéről, hogy több mint tíz év óta egy büfét nem képesek az üzem területén elhelyezni. A vegyiművekben dolgozó idegen vállalatok munkásai, akik már két-három éve itt élnek a munkásszálláson, távol a családtól, szintén panaszkodnak. Az idős Németh Ferenc csoportvezető nem ebédel. Szerinte nem éri mecg a pénzt Csak este eszik főtt ételt. , De arról is beszél, hogy ' Almásfüzitőn hat forintot fizettek és kétféle menüből válogathattak. Az igen — mondta. Kruzslicz József a párt-, és Márta Lajos a szakszervezeti bizottság titkára szerint sem kielégítő az üzemi étkeztetés. Mint mondották, nemcsak megállapították ezt, hanem a dolgozók panaszai nyomán igyekeztek is változtatni a helyzeten. Sajnálatos tény, de azt állapították meg, hogy az egyéni érdekek kusza összefonódása akadályozza legjobban a megoldást. Tudnivaló, az sem segítette a konyhai problémák megszüntetését, hegy a vegyiművek évek óta igazgató nélkül, Zsengeülér István főmérnök — megbízott igazgató — vezetésével működött. Zsengellér főmérnök beismerte, nem akart beleavatkozni a dolgokba. Így látható, az üzemi párt- és szakszervezet segítenáakarása nem sok eredményt hozhatott. Mosogatóié a tányérban Persze, vannak olyan dolgok is, amelyek gondolkozásra és cselekvésre kell, hogy kényszerítsék a vállalat vezetőit és újonnan kinevezett igazgatóját. Először is az, hogy a megyében van olyan vállalat, ahol az üzemi konyhán 3.50 forintért három menüből válogathatnak a dolgozók, az edények tisztítása higiénikus (nem hideg vízben mosogatnak, mint a vegyiművekben, ahol a zsíros vizet sem öntik Id a tányérból), az étteremben kézmosók vannak felszerelve (és nem küldöm a KÖJÁL munkatársát a WC- be, hogy ott mosson kezet), sokkal nagyobb választék van az ételekben. (Persze, ott az anyagbeszerző nem végzi a könyvelést és több ideje van beszerezni). Többször esznek a dolgozók sertéshúst (igaz, ott nem számolták fel a sertéshizlaldát, mint a vegyiművekben). Az sem lehet kifogás, hogy több mint hétszáz emberre főznek, így nehéz az anyagbeszerzés (mert vannak vállalatok, ahol a konyhán ennél több emberre főznek, mint a- vegyiben, igaz, azok a tsz-ekkel szerződést kötnek friss zöldség- és gyümölcs szállítására.) Spórolni a hason leheti Más vállalatoknál sem örül annak a főkönyvelő, ha az újságíró olyan kényes és kényelmetlen kérdést tesz fel: igaz-e, hogy 10—15 000 forint értékű élelmiszert takarítottak meg az üzemi konyhán és ezeket a leltártöbbletekről szóló jegyzőkönyveket látni szeretné, de nem viselkedik olyan durván, mint a vegyiművekben Szabó László. Tudjuk, hogy az utóbbi években súlyos termelési és beruházási problémákkal küzdött a szolnoki Tiszamenti Vegyiművek. Nem szabad azonban elfelejtkezni a vállalatvezetőségnek arról, hogy e problémákat megoldani csak a vállalat dolgozód tudják. Ezért nem kereshetnek és nem is találhatnak mentséget súlyos hibájukra azok, akik a termelés fontossága mellett a dolgozók szociális igényeit semmibe veszik. Bognár János 8200 holdon , szakszerűbben öntöznek mint tavaly A kunszentmártoni járásban felkészültek az öntözésre A termelőszövetkezetek megyeszerte felkészültek az öntözésre, sőt a kertészetekben, helyenként a szántóföldeken az öntözést is megkezdték. A tavalyi aszály megtanította közös gazdaságainkat arra, hogy ahol csak lehet, öntözzenek és ne várjanak az égi mannára. Így van ez a kunszentmártoni járás termelőszövetkezeteiben is. Tavaly 6229 holdat öntöztek meg, az idén a tervszennti 6200 helyett 8200 holdat akarnak. VAJON REÁLISAK-E elképzeléseik? Kozsuch Pál a járási tanács öntözési agronómusának és Baromcs Ernő. az FM öntözési szakirányítójának szavaiból ítélve igen. De 3 gyakorlati tapasztalatok is meggyőztek bennünket: a járás szövet; mm ** Egyelik a cukorrépát a törökszentmiklósi földjén Dózsa Tsz kezetei jól felkészültek az öntözésre. Sajnos a tavalyi gyakorlatról nem lehet ugyanezt elmondani. Nagy volt a kapkodás és a „mentőöntözés”. A kukoricáit nem egy helyen akkor öntözték meg, amikor a hőség összesodorta leveleit. Kevés csapadékot adtak a növényeknek, hogy minél nagyobb területen mentsék, ami menthető. Mégis, a számítások szerint körülbelül 15 millió forint pluszt jelentett az öntözés. A szántóföldi növényeknél holdanként 600 forint többletet eredményezett a mesterséges csapadékpótlás. Nagyobb tervszerűséggel, jobb feltételekkel ezt ezer forintra is növelhetnék. Példa erre az öcsödi Szabadság Tsz 5o holdas cukorrépa táblája, melyet háromszor esőztettek és 202,50 mázsa átlagot takarítottak be róla. Hátha még a kelesztő öntözést Is alkalmazzák és sűrűbb lett volna a növényállomány, A járásban tavaly a hozzáértés is hiányzott. Drága gépeket bíztak felkészületlen emberekre. Épp ezért a télen négyhetes tanfolyamokon száz személyt képeztek fci öntöző szakmunká- Bokká. Az ezüstkalászos tanfolyamokon ötven személy kezdte meg tanulmányait. Harminchaton 100 órás öntözőgépkezelői tanfolyamon voltak, s tanulmányaik folytatásával jövőre ők is szakmunkások lesznek, Nagy szükség van erre, hisz az idén már 44 esőztető gép működik a járás tsz-eiben. Tizenkét új gépet kaptak, jónéhányat pedig korszerűbb szórófejes rendszerre alakítottak át. A berendezésekre 720 új kis intenzitású szórófejet szerelnek fel, mely egyenletesen szórja a vizet és minden növény öntözésére alkalmas. A KORSZERŰSÍTÉST az esőztető és felületi öntözőtelep aránya is mutatja. A tavalyi ötven-ötven százalékos megoszlás az idén 75—25 százalékra alakul az esőztető módszer javára. A napokban új felületi öntözőteleppel gyarapodott a kunszentmártoni Zalka Máté Tsz. A 900 holdas telep Mét — tereprendezett — a napokban adták át műszakilag a vízig építői, A járás községeiben járva sok helyen találkozhattunk működő esőztető berendezésekkel. Az időjárás is erre készteti a tsz-eket —, mert a Tiszazugot eddig elkerülték a májusi esők. A kertészetekben már hetek óta öntöznek. Mintegy 300 hold kapott mesterséges csapadékot. A tiszasasi Rákóczi Tsz, a csépai Alkotmány és a kunszentmártoni Zalka Tsz rétet öntözött. Tiszainokán a kiegyelt cukorrépát permetezték, DICSÉRENDŐ törekvés, hogy Kungyalun, de másutt is holdmiként 3 q pétásót szórtak el a műrétükre. A hatása mutatja, nem hiába, mert nagyobb termést ad egy kaszálás, mint egész éven át. Milyen szakmai segítséget adnak az FM és a tanács öntözési szakemberei a tsz-eknek? Erre is felkészültek a járásban. A szövetkezeték is igénylik ezt, A kapósokat négyszer, a heréket minden kaszálás után öntözik. A tsz-eknél átdolgozzák az öntözési terveket, ugyanis csak azt rögzítették benne a közös gazdaságok, hogy hány holdat és hol öntöznek. Ez önmagában kevés, meghatározzák az agrotechnikai rendszabályokat is. Jövőre pedig már vetésforgó szerint öntöznek, A kép biztató. Helyes a kunszentmártoniak törekvése, hogy a mennyiség mellett nagyobb gondot fordítanak az öntözés minőségére és a szakszerűségére. Máthé László TURKEVE legendák nélkül 11. A városban egy időben operaelőadásokat szerveztek. Hangzatos hírnévre kiváló médium: operazenét hallgat a túrkevei szövetkezeti paraszt. De tényleges igény lehet-e az opera abban a városban, ahol az 1950-es évek elején még az ,öt általános iskolát sem végezte el átlagosan a fiatalság, s ahol másfélszáz analfabéta él még? Igaz, zöme ötven éves életkor fölött, s az is való, az idei tavaszon igen komoly szervezett, tudatos munka kezdődött az analfabétizmus fehér foltjának teljes eltüntetéséért. Tanítók, gimnazista diákok vállalták az írástudatlanok házi oktatását. Egyidőbem delegációk, vendégek látogatók egymás kezéből kapkodták az ajtókilincset. És hagytak is valamit maguk után. Tartalmatlan, légies, puffogó frázisokat. Idézünk egy riportkönyvből. Rákosi Mátyás látogatásáról van szó. „Mintha megindulna a föld, a terem, az egész kevi határ. Zeng-zúg, szárnyal a kiáltás, akár a vihar: a csontos, kemény kun-arcok valósággal átszellemülnek, szálfaemberek mellett őszhajú asszonyok, fiatal lányok, menyecskék, legények kiáltják telistele szívvel a drága nevét... az iga2á, a teremtő, boldog emberség esztende’ most köve keznek! A lelkesedéstől forró, villanyfényes kultúrházban mindenki tudva-tudja, hogy életük könyvében új. igézetesen szép lap nyílik, s a hajdan rideg Kunság földje mostantól fogva a derű a mosoly országa lesz. A legkeményebb munkát is derűsen végzik el. hiszen minden moccanásukkal a közös jót építik. S a név melynek tfz'zeri. százszor) kiáltásával sem tudnak betelni. bizton vezétli őket új életük útján...” így Írtak és é« írtunk a „Nagykunság rendíthetetlen szövetkezeti bástyájáról.” Burjánzott a mennybemenetelés szóvirág csemetése. És közben fogyott Túrkeve népe. Az 1949-ben tartott népszámlálás idején tizenhárom e zerh á romszá zh armincegy lakosa volt Túrkevének. 1960-ban viszont már csak tizenkétezerötszázöt ember adatait vehették fel a népszámlálási biztosok. Születést és elhalálozást egybevetve tíz év alatt majdnem ezer ember távozott el. Tavaly újabb huszonöt család csomagolt össze, s már az idén is majd tíz család hagyta el Túrkevét Érdekes hogy nem ipari, hanem mezőgazdasági kultúrájú vidékekre húzódtak. A környező településekbe, meg az északi megyékbe — Galgamácsára legtöbben —, ahol jobban gazdálkodnak, többet fizetnek a termelőszövetkezetek. És ez a jelenség nyomjelző lelet. Nem a szövetkezetekkel. nem a szociálist« Túrkevével van bajuk az embereknek. Ellenben van azzal a Túrkevével, amely tó] díszített kirakat szerenében tetszelgett évtizedeken kérészül is. m:közben biztos léntekkel haladt abba a mélységbe, ahová ért. Megtagadjuk e azt a régi Túrkevét? Dehogyis. Elvtelenség, becstelenség lenne. Túrkevének, a város több ezer parasztiának igaz érdemei vannak. Az ország első termelőszövetkezeti városa ez. A szocialista mezőgazdálkodás útiára ők tóntek tömegesen elsőnek ebben a hazában. Vállalták a régivel, a megszokottal szakítás fájdalmát is, mutatták az utat, amelyet azóta az egész ország követ. S a követők jócskán meg is előzték már a példaképet. Az úttörés tandíját is issza Túrkeve. Jóindulatú tapasztalatlanságból is vétettek el dolgokat. Hogy egyebet ne is mondjak, mint a silózó „erődítmények.” Hasznalhatatlan pénznyelő betongödrök — de hány épült belőlük Túrkevén? Csak a Búzakalászban tizenhat. Vásároltak pótalkatrész nélküli gépeket, hideglevegős szénaszárítót, amelyet sohasem használnak. A malomzugi mocsár kellős közepén ezer fér ős sertéshizlaldát építettek. Tizenkétezer csibés nevelőt gázfűtésre — gáz nélkül. Padlás nélküli itatásos borjúnevelőt. És berendeztek ezerkétszáz holdas rizstelepet, aztán elhagyták. A Szolnok megyei párt - végreh a j tóhi zottság igen alapos elemzés után határozatot fogadott el Túrkeve és a túrkevei szövetkezetek talpraállítására. Tavaly évvége felé született ez az okmány és azóta Igen sok történt az ország első termelőszövetkezeti városában. Több évre szóló útjelzés ez a határozat, de a mostanra eső része sem betű, hanem valóság már. Valóság, hogy a Búzakalász élén tehetséges szakvezető gárda áll végre. Üj párttitkára van a Búzakalásznak és a Vörös Csillagnak is. Szintén új elnöke van a Vörös Csillagnak. Mind olyan szakemberek jöttek ide, akik előbb már termelőszövetkezetek gazdálkodását szilárdították meg. S még ezzel nincs is vége a szakember stafí ranglistának, amit Túrkeve kapott. A Táncsics szövetkezet gazdád állattenyésztő szakembert választottak elnöknek, s a Vörös Csillag ötmillió forint értékű gépállományának irányítására most hívnak Szolnokról gépészmérnököt. Ilyen új vezetőgamdtúrával, valamint a régen is ott élő jó szakvezetőkkel lehet indulni, lehet valamire vinni. Indultak is, Minden jel azt mutatja most Túrkevén, ájulásából moccan a város. A Vörös Csillagban és a Táncsicsban szorgalmasan népesítik be naponta a határt Szinte a kelő és a nyugvó nappal azonos műszakot tartanak az emberek. A Búzakalászban még nem. A Búzakalászban még sok az olyan ember, aki ez ideig fel sem vette a munkát. És máshová kacsintgatnak munkaalkalom után, nem a szövetkezetbe. Legalább harmincán már túl vannak a kacsintgatás állapotán is, a környező állami gazdaságokban helyezkedtek él. Ilyen Túrkeve most, 1963 nyárelején. Borzák Lajta
