Szolnok Megyei Néplap, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-14 / 110. szám
19tß. május 14. SÍOtNOK MEGYEI NßPLAE 8 S MOST MERRE? D ovid hetek választa■* mák el már csak attól az időtől, mikor megyénk általános és középiskoláiban kereken tízezer fiatal veszi át az utolsó osztály elvégzését tanúsító bizonyítványt. Tízezer — többé-kevésbé gyerek- — fejben (és a szülőkében) nyomul előtérbe a kérdés: S most merre? Most hová? Az általános iskolából kilépők — elenyésző százaléktól eltekintve — vagy tovább tanulnak — vagy munkába állnak. Mindkét választás tekintetében kedvezőek a lehetőségek. Túlzsúfolt mondhatnánk: telített szakma alig akad. Ilyen például a szobafestő, férfiszabó, fodrász fényképész, marós, szerszámkészítő. Az előzetes — megyei és országos érvényű — felmérések szerint két-három év múlva (tehát az ipari tanuló évek elteltével) a munkáltató üzemek nagyon sok kőműves és vasesztergályos szakmunkást keresnek majd. Az utóbbi szakma elsajátítására főként az ipari tanuló intézettel is rendelkező Szolnokon és Jászberényben, valamint Törökszentmiklóson és Mezőtúron — kisebb hányadban pedig Kumszentmártonban kínálkozik alkalom. Tárt kapukkal várják a nyolcadik általánost elvégzetteket a jászberényi, szolnoki, kisújszállási, karcagi, jászapáti és mezőtúri lakatos, kereskedelmi. növényvédő gépész, szőlő- és bortermelő, öntözéses növénytermesztő, mezőgazdasági gépszerelő, közgazdasági szakközépiskolák. Egy-két éves általános ápolónői gyermekápolónőd, gondozónői tanfolyam Szolnokon indul. Megyeszerte virágzó termelőszövetkezetek és példásan működő állami gazdaságok mezőgazdasági tanulók százainak fogadására készültek fel: A tovább tanulni nem kívánó általános iskolát végzettek elsősorban a mezőgazdaságban helyezkedhetnek el. de kisebb százalékukat üzemek, vállalatok is tudják foglalkoztatni, Az ötvenezer baromfi gondozói között ötvenezer baromfi — még kimondani is sok. Szolnok minden lakosának jutna belőle. Még akikor is, ha az elhullást leszámítjuk. Ennyit nevelnek fel az idén a jászkiséri Kossuth Tsz taromfi tenyésztői, 48 000 naposcsibét és 2000 pulykát. — Tavaly jól bevált nálunk a baromfitartás — magyarázza Ficzek Béla, a tsz fiatal főállattenyésztője. — Húszezer helyett 29 ezer csirkét neveltünk fel. Ezzel is pótoltuk az aszály okozta kiesést. Négyszázezer forintot kaptunk értük. Az idén 600 ezer forint bevételre számítunk. Az egyik telepen Bagi Jusztinát és Vajkó Istvánnét etetés közben találjuk. A rövid kifutóban több mint háromezer tollasodó jószág csipeget. — Háromhetesek — mondják a gondozók. — Fogja meg — adja a kezembe Vajkáné az egyiket — legalább húsz dekás. öthetes karukban elérik a fél kilós átlagsúlyt. — Ezek hemsár fajták — fűzi hozzá a főállattenyésztő. — Háromezres törzsállományunkat egészítjük ki velük. — Milyen volt az elhullás? — Alig másfél százalék — válaszolnak nem kis büszkeséggel. — Versenyezünk, nem is szeretnénk, hogy több legyen. Megtudom, hogy a kíséri lányok, asszonyok csatlakoztak a baromfitenyésztők országos vetélkedéséhez. És házon belül is figyelik egymás eredményeit. Bagi Jusztina újságolja: — Az idén 20 ezer csirke felnevelését vállaltuk, két százalékos elhullással. Egy kiló húst négy kiló takarmányból állítunk elő. Az első csapatná} sajnos 2,9 százalék pusztult el. Január közelién 20 fokos hidegben érkeztek a jószágok. — Ez sem szégyellni való eredmény. Bármely állami gazdaság megirigyelhetné — vigasztalja a főállattenyésztő. — Prémiumot kapnak-e? — Igen. A tsz tervében 25 százalékos elhullás szerepel. Ha ezen belül vagyunk, a megtakarítás fele a miénk. — A legutóbb elszállított csoportért ketten 1600 forint prémiumot kapnak — magyarázza Ficzek Béla. A kiséri Kossuth Tszben nem a legkorszerűbbek a tartási körülmények. Az állatokat négy helyen tartják. A régi, fekvőkéménynye} fűtött ólak szűknek bizonyultak. Ezért a dohánycsomózót, és a tanyai lakásokat alakították át ólakká. Ezekben fűrészporos kályhákkal fűtöttek. Az ólak mentén rövidele a kifutóié, hogy ne járják le a takarmányt az aprójószágok. A gondozás korszerű. A főállattenyésztő magyarázza: — Hetven százalékban tápot és 30 százalékban gazdasági abrakot etetünk. Zöldlueemát szecskázunk. A télen vályúba árpát vetettünk, így pótoltuk a vitaminhiányt. Az idén megoldottuk az elő- és utónevelést. öthetes korig az előnevelőben, majd 9—10 hetes korig az utónevelőben vannak a jószágok. Minden csapat után fertőtlenítünk, a vályúkat naponta súrolják -az asszonyok. A dohánycsomózó előtti kifutóban szintén 3300 csirke szaladgál. Ezekre özvegy Nagy D. Istvánná ügyel. Ez a második csapat. Az elsőt kilenc hetes korban 2,5 százalékos elhullással 90 dekás átlagsúllyal szállították el. — Aklcor maga is kap prémiumot. — Számítok rá, mert nagyon kell a pénz. — És mire költi? — Két lányom az apáti gimnáziumiban tanul, egy fiam pedig tényleges katona. A többiek már kirepültek. — Olyan sokan voltak? — Tizenegyen. Hat fiú és öt leány, van köztük férjes asszony, katonatiszt, ipari munkás, erdész és agrármérnök. — Megtalálja a számítását a tsz-ben? — Eddig 134 munkaegységem van. Tíz forint előleget kapunk. Szívesen foglalkozom a jószágokkal. Dolgoztam a Szekszárdi Állami Gazdaságban is. Ott tehenész voltam. Szerettem a Dunántúlt, de szegény férjem haza vágyott az Alföldre. Két éve, hogy meghalt... A lakásokból átalakított ólaiknál Futó Mihálynét és Fazekas Bélánét vályúsúrolás közben találjuk, ők 3200 csirkét gondoznak, s eddig csak 58 hullott él belőlük. A jászkiséri Kossuth Tszben tizenegy asszony és lány vetélkedik a jobb eredményekért. Bizonyára hallunk még róluk, mert ott lehetnek az országos kiválóak között. Máthé László Épül a művelődési ház Kenderesen Ez év április 10-én nagy munka kezdődött Kenderesen. A községi ,<ltanács nagyrészt a községfejlesztési alapból. — de természetesen a megyei tanács és a falu lakóinak segítségével — egy új művelődési otthon építését kezdette meg az építőipari vállalattal: A kenderesiek véleménye szerint a környéken sem lesz olyan modem művelődési intézmény mint az övék. A három millió forintos költséggel létesülő kétszintes épületben helyet kap a 450 személyt befogadó színháztereim, ' klubszoba, könyvtár, gondnoki lakás. Az egyéb kiszolgáló helyiségek mellett. Jelenleg a vállalat az alapozási munkákat végzi, melyhez Kenderes lakói eddig 40 000 forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá. Az elképzelések szerint a megye ez új művelődési otthonát 1964. november 7- én adják ált rendeltetésének. Természetesen számítanak a lakosság további segítségére is — velük együttesen szeretnék megvalósítani az új intézmény környékének tereprendezését, parkosításán A TÓBIK FÖLÖT1 Valamikor, így mesélik a legöregebb tiszaburaiak, bika fulladt ebbe az urasági tóba. A falu krónikája így őrzi a történetet, s így a tavacska nevét. Nemcsak a szél apasztja a Tóbik vizét, kihordják az emberek is belőle. Ott, a Tóbik fölött rendezte be kertészetét a tiszaburai Lenin szövetkezet. Ezt a kertészetet G. Kiss István bácsi parancsnokolja. Borotválkozni nincs ideje, korán kezdődik itt a munka. A palántázást a reggeli harmattal legjobb kezdeni. Most a paradicsom dugványozása járja. Szabó István, a kesernyés arcvonású elnök lépked a paradicsomföldön és rámutat a déli felmelegedéstől kókadtfejű növényekre. — Nem rikta ez, Pista bácsi? A kertész hadonászik kalapjával, beszéd közben egy percig nem tud nyugton maradni a keze. — Ne mondj már ilyet! Heterózis paradicsom ez, ha felnő, dűl széjjel. Az elnök magázza a kertészt, de az korkülönbségre tekintettel, tegezi az elnököt. — Hanem a munkaegységről időben gondoskodjatok ára. Eredetileg ugyanis 80 holdat terveztek kertészeti növényekkel betelepíteni. Aztán hogy Taskonyban kiölte a fagy az őszi árpát, számolgatni kezdtek. Van palánta, s van emberi kéz. Mi lenne, ha még terven kívül is bővítenék a szántóföldi kertet. — Hol tartanak már? Mutogat, mutogat a kezével a kertész. — Nem is számoltam még. Csak vetünk, vetünk. Százhatvan holdas lesz a kertészetük. Ennyire nem számítottak és nem is terveztek ennyi munkaegységfelhasználást sem. Azért szól most idejében Pista bácsi, nehogy a végén kikapjanak: túllépték a munkaegység-tervet. Az elnök tagadólag rázza fejét. — Az ne izgassa magát. Inkább még szólok a brigádvezetőknek is: ide minden segítséget. Megint az elnök kérdez. Csendes szójárású, halkan érdeklődő ember. 1— Hát a kosarasok? — Elmentek, megsértődtek. Magyarázóan hozzáteszi: — Ezt meg kell szokni. Én négy éve vagyok kertész. de még nem táskáztam soha. Akkor más se kosarazzon. Akiket figyelmeztetett tavaly a kosarazásért (kosárkákban hordták a kertészeti terméket), azok az idén nem is jöttek hozzá dolgozni. Mégis szaporodott a brigád. Jöttek olyanok, akik nyugdíjasok már és eddig csak pihengettek. — Az öreg Horvátot, Simon Sándort el sem lehetne marni innen. Jöttek olyan asszonyok, akiknek férjei máshol keresik kenyerüket. Kósikné ura a MÉK-nél, ő meg minden reggel hét órára idejön. De van egy ötéves kisfia és nem veszik fel az óvodába, az utcán, vagy a szomszédoknál tölti a napot a gyerek, amíg az édesanyja hazatér. Az elnök észre veszi Hubai Kálmánnét. — Maga mem volt teghap igazgatósági ülésen. Előrecsúszott fejkendőben az asszony: — Nem akartam a munkát abbahagyni. Nem szívesen maradnak el egy félnapot se a kertből. A munkaegységen felül övék a kertészet hozamának egytizede. A terven felüli pénzből pedig egyharmada a kertészeti dől-Halkan szóló teremtés egyenesedik ki a palánták fölött, Sallai Lászlóné. — Az is kap prémiumot, aki nem tsz-tag? — Az is. Aki dolgozik, mindenki. Ez megnyugtatja őket. De az elnököt nyugtalanítja a burgonyaföldek sorsa. — Hát krumplit vállalnának-e, asszonyok? — Vállalunk bizony. — Doblerné, élénkmozgású barna asszony válaszol. S mindjárt áll az alku. Krumplit jóval, hetven holddal többet vetettek. Aki vállalja művelését, a termés negyedét hazaviheti. Van is érdeklődés, az elnök percek alatt túlad néhány hold krumpli kapálás! gondján. Szép a kertészet, sokat ígér, sok-sok szorgalmas tenyér igazítja a gyenge gyökérzetet a fanyar párájú homokos löszbe. A fiatal elnök és az idősebb kertész baktatnak birodalmukban az éledő zsenge palánták között. — Hallod-e te, Pista! Mi lesz a biciklimmel? — Állja a szavát a főkönyvelő. Ha húszezer forintot ad a retek, meglesz az új kerékpár. A kertész a tekintetével símogatón biztatja a növénykéket. — Húszezret? Jó is néznék én ki, ha csak húszezret adna. Borzák Lajos A népi üln választására 1949 november 1-én lépett hatályba — egyelőre az akkori Budapesti Büntető Törvényszék és a Pestvidéki Törvényszék területén — a népnek a büntető igazságszolgáltatásban való részvételéről és a fellebbvitel egyszerűsítéséről szóló 1949. évi XI. tv. Ezen a napon kezdték meg működésüket a népi ülnökök, ettől kezdve vesznek tehát közvetlenül részt a dolgozó nép e jogi képesítéssel nem ren-, delkező képviselői a* igazságszolgáltatás gyakorlásában. A felszabadulás után, a haladó erők teljes győzelméig a proletárdiktatúra kivívásáig kezdetben csak az egyes — különösen súlyos — politikai és gazdasági bűncselekmények elkövetőivel szemben járt el a bíróság a dolgozó nép közvetlen képviselőinek részvéteiével. (1945. népbíróság, 1947. munkásbíróság.) Alkotmányunk 1949-ben forradalmi módon alakította át a bírósági szervezetet, amikor a népbíróságok és munkásbíróságok, majd általában a büntetőbíróságok területén a körvonalaiban már kialakult ülnökrendszert általánossá tette. Alkotmányunk szerint „a bíróságok hivatásos bírákból és népi ülnökökből alakított tanácsokban ítélkeznek”. Ez a rendelkezés teljesen összhangban van a szocialista jog feladatával, a gazdasági alap támogatásával, a dolgozó nép érdekének védelmével. Ezt az érdeket ugyanis akkor tudjuk legjobban biztosítani, ha mind a jogalkotásban, mind a jogalkalmazásban jelentős szerepet biztosítunk közvetlenül a dolgozó népnek. Hazánkban a társadalmi bíráskodás mellett a szocialista ülnökbíráskodáson keresztül valósul ez meg. Ilymódon érvényesül a legszélesebb körű demokratizmus az ítélkezésben. Megvalósul abban, hogy a bíróság az eléje kerülő ügyet egy hivatásos bíróból és két népi ülnökből álló háromtagú tanácsban dönti el, s az ítélkezésben a hivatásos bírót és a népi ülnököket ugyanazok a jogok illetik meg, és ugyanazok a kötelességek terhelik. Ha az ülnök bírósági működése során a nép közmeggyőződését, életfelfogását fejezi ki és juttatja érvényre, a nép érdekeit szem előtt# tartva jár el, ezzel jelentősen megkönynyíti a szakbírónak, hogy kiemelkedjen a „paragrafusok erdejéből”, és reálisan mérlegelje az adott ügy politikai, gazdasági és társadalmi összefüggéseit. Az ülnökök részvétele közelebb hozza a bíróságokat a dolgozó néphez. • Az ülnök belülről ismeri meg a bíróságot, a bírákat, az ítélkezés nehéz, felelősségteljes, szép munkáját. Az ülnök saját magán is tapasztalja, hogy az ítélkező bíró napi munkaidejének lejárta után sem vetheti le hivatali gondjait, mert pihenőidejében is foglalkoztatják az ítélkezés során felmerülő kérdések. Tapasztalja, mennyi lelkiismeretes munka, megfontolás, töprengés eredménye az a döntés, amelyet a oíróság kihirdet. Az ülnökök révén a hivatásos bíró is közelebb kerül a dolgozó néphez. Tapasztalja, hogy a jogi kérdésekkel egyébként nem foglalkozó ülnökök milyen józanul látják az ügy lényegét, milyen találó észrevételeket tesznek és gondolataikkal, felvetéseikkel mennyi segítséget tudnak adni az ítélkezéshez. Az ülnökbíráskodásnak hatalmas szerepe van a társadalom nevelésében is, mert nemcsak az ülnökként működő többszáz dolgozóban fokozódik a társadalmi felelősségérzet, nemcsak ők tanulják meg, hogy az egyéni sorsokban társadalmi jelenségeket fedezzenek fel, s a mindtennapok eseményeit a közösség szempontjából is értékeljék. Az ülnökrendszer társadalmi hatása ennél sokkal messzebb gyűrűzik. Az ülnökök bírósági élménye és tapasztalatai kihatnak környezetükre, családi és ba. ráti körükre, munkatársaikra is, és ilyen módon, valamint a rendszeres ülnökbeszámolókon keresztül befolyást gyakorolnak a dolgozók legszélesebb rétegeinek gondolkodására. Mindezekből láthatjuk, hogy a népi ülnökök működése nagy felelősséggel jár és a feladat jó elvégzése, politikai fejlettsége és a szocializmus ügye iránti odaadást kiván meg. Jó ülnök csak az lehet, akinek a társadalmi kérdésekben határozott és kialakult nézetei vannak. Aki megfelelő élettapasztalattal rendelkezik, dolgozó társai körében megbecsülésnek örvend, a munkában a termelésben élenjár, öntudatos ítélőképessége van, aki állást tud foglalni az eléje kerülő ügyekben, s akinek lehetősége és kedve is van ahhoz, hogy szíwel-lélekkel résztvegyen a bíróság munkájában. Ezért jogszabályaink körültekintően gondoskodnak a népi ülnökök kiválasztásáról. Népi ülnöknek megválasztható minden olyan büntetlen előéletű magyar állampolgár, akinek választójoga van és 23. életévét betöltötte. A népi ülnököket a bíróság területén működő vállalatok, állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, társadalmi szervezetek és állami intézmények dolgozói jelölik, a megyei, illetve városi tanácsok választják meg három évi időtartamra. Megválasztható a bíróság területén lakó. vagy állandóan ott dolgozó személy. Természetesen a népi ülnököt vissza lehet hívni, ha bűntettet követ el, ha kötelességét hanyagul, vagy felelőtlenül látja el. vagy ha olyan magatartást tanúsít, ami sérti a népi igazságszolgáltatás tekintélyét. Mindezek tudatában készülünk ismét a népi ülnökök választására, melyet a Népköztársaság Elnöki Tanácsa 10/1963. sz. határozata szerint 1963. május 15. és június 30. napja között kell lebonyolítani. Megyénkben 1963. május 15-ig a jelölőgyűléseken a dolgozók széles kollektívája vitatja meg, hogy kik azok, akik ismét jelölésre kerülnek és kik azok, akiket a dolgozók bizalmából először jelölnek ülnökválasztásra. Meggyőződésem, hogy a mostani jelölés és választás időszaka a dolgozók széles körében az érdeklődést fokozott mértékben az igazságszolgáltatás felé fordítja. Szeretnénk, ha ez az érdeklődés állandósulna, és továbbra is segítséget nyújtana ahhoz, hogy a szocialista igazságszolgáltatás és ezzel együtt a dolgozók nevelése a legszélesebb körben maradéktalanul érvényesüljön. Dr. Kuhnyár László a megyei bíróság elnöke