Szolnok Megyei Néplap, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-12 / 109. szám

ß 2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1963. május 12. Eseménytelenség — élénk diplomáciai tevékenység KÜLPOLITIKÁBAN Kádár jános elvtárs beszéde £CV HÉT A Eseménytelenség, élénk diplomáciai tevékenységgel, — körülbelül ez a jellem­ző e hét nemzetközi politi­kájára. Persze az esemény­telenség „az egész világpo­litikai mezőnyt tekintve, nagyon is relatív értékű meghatározás. Ezen a hé­ten például majdnem há­borúra került sor a világ egyik különösen kritikus pontján: a Karib-tenger térségében. Igaz, hogy két olyan törpe-köztársaság kö­zött támadt konfliktus, mint Haiti és Dominika. Ebben természetesen döntő szerepe van az Egyesült Államoknak, pontosabban azoknak a manővereknek, amelyeket az amerikai kormány hajt végre a Ku­ba körüli országokban, az­zal a céllal, hogy elszige­telje a kubai köztársaságot és keresse a beavatkozási lehetőségekéit. Haiti és Dominika között támadt ellentét köz­vetlen oka eléggé lokális jellegű ahhoz, hogy az Egyesült Államok, ha egyéb elgondolásai nem lennének, távoltartsa ma­gát. Az Egyesült -Államok azonban annyira aktív eb­ben a kérdésben, hogy még hadihajókat is felvonulta­tott Haiti partjai közelé­ben. Kétségtelen, hogy Hai­ti egyike a világ legelma­radottabb országainak s még közép-amerikai viszo­nyokat tekintve is különö­sen súlyos a lakosság hely­zete. Dehát természetesen nem arról van szó, mintha Dominikából, amelynek az akcióját az Egyesült Álla­mok szemmel láthatóan támogatja, a „szabadság és demokrácia szelleme” ha­tolna be Haiti földjére, hogy elsöpörje. Duvalier el­nök diktatúráját. A kon­fliktus ürügyül szolgál az Egyesült Államoknak, hogy fokozza a feszültséget eb­ben a térségben. Haiti partjai ugyanis helyenként alig harminc kilométernyi­re vannak a kubai partok­tól. Ez az egyszerű föld­rajzi tény sok mindenre magyarázatot ad, amit a nyugati sajtó igyekszik ködbe borítani. Egyébként a Haiti és Dominika között támadt konfliktust megvi­tatta a Biztonsági Tanács, valamint az Amerikai Ál­lamok Szervezetének Ta­nácsa. Ami a diplomáciai élénk­séget illeti, e héten ülést tartott a két komkurrens nyugati csoport: a közös piachoz tartozó országok és az úgynevezett EFTA szer­vezetéhez tartozó országok csoportja. A két vetélkedő csoportot az Atlanti Szer­vezet fogja össze, s ezt azért érdemes emlékezetbe idézni, mert megmutatja, milyen bonyolult és töré­keny az úgynevezett nyugati egység A közös piachoz tartozó országok brüsszeli értekez­letén ezúttal élesebben raj­zolódott ki az Egyesült Ál­lamokkal való ellentét, va­lamint Franciaország szem­benállása a többi nyugat­­európai ország gazdasági érdekeivel. Az Egyesült Ál­lamok kormányának az a törekvése, hogy közös csök­kentett vámtarifa rendszert léptessen életbe a közös piachoz tartozó országok­kal. Ennek a törekvésnek nemcsak gazdasági céljai vannak. Kennedy arra tö­rekszik, hogy kerülő úton találjon megoldást azokra a problémákra, amelyeket az év elején Anglia kizárá­sa okozott, s amelynek gyökere nem annyira a franciák és az angolok kö­zött támadt ellentétekben van, mint inkább Francia­­országnak abban az eltö­kélt szándékában, hogy tá­voltartsa az Egyesült Álla­mokat az európai társulás­tól, vagy legalább is meg­próbálja korlátozni az ame­rikai befolyást. A Kennedy féle vámjavaslatnak az a politikai célja, hogy na­gyobb összhangot teremt­sen a közös piac és az at­lanti szervezet között, pon­tosabban, hogy a közös piac szerkezetet vissza­­kényszerítte az atlanti ke­retek közé. A franciák ter­mészetesen átláttak ezen a taktikán és rendkívül he­ves ellenállást fejtettek ki a Kennedy-féle tervezet tárgyalásakor. Ugyanekkor egy másfajta ellentét is láthatóvá vált, mégpedig olyan területen, amelyen úgy tűnt, mindezideig igen aktív az együttműködés a közös piac két vezető or­szága Franciaország és Nyugat-Németország kö­zött. A nyugatnémetek egy­részt állást foglaltak a Kennedy-féle vámpolitika mellett, aminek az a ma­gyarázata, hogy a nyugat­német nagytőke az úgyne­vezett kis-Európa kerete­ket túlságosan szűknek tartja; másrészt kifogásol­ták a franciák egyeduralmi törekvéseit a mezőgazda­­sági termékek elhelyezésé­nek kérdésében. Komplikálja a helyzetet, hogy ebben a kérdésben két olyan ország támogatja a francia álláspontot, — Hollandia és Olaszország — amelynek kormánya a ja­nuári brüsszeli értekezle­ten, amikor Anglia előtt lebocsátották a sorompót, a legélesebben szembehe­lyezkedett a francia állás­ponttal. A felmerült vitás kérdések rendezését elha­lasztották és sehol sem lehet látni annak a „hasz-A Szovjetunió Legfelső Bíróságának katonai kollé­giuma a szovjet állampol­gár Oleg Penykovszkij ké­met golyó általi halálra és vagyonelkobzásra ítélte. A katonai kollégium in­dítványozta, hogy fosszák meg Penykovszkijt ezredesi rangjától, öt érdemrendjé­től és érdemérmétől. A brit alattvaló Greville Wynne kémösszekötőt nyolcévi szabadságvesztésre ítélték, ebből három évet börtönben, a többit pedig szigorított munkatáborban A szovjet Legfelső Bíróság katonai kollégiuma különhatározatot hozott a Penykovszkij—Wynne kémperrel kapcsolatban. A határozat rámutat arra, hogy a Moszkvában működő angol és amerikai nagykövetségek munkatár­sainak egy csoportja hiva­talos helyzetével visszaélve előmozdította Penykovszkij és Wynne kém tevéken ysé-A kor Ment számit — TISZASÜLY község­ben az idén először május 11-én történt házasságkötés. Id. Veréb István 86 éves a 27 éves Serfőző Margittal kötött házasságot, délelőtt 10 órakor. nos kompromisszumnak” a nyomait, amiről a tanács­kozásról szóló jelentések beszélnek. Az angol vezetés alatt álló EFTA országok lisszaboni értekezlete tulaj­donképpen csak arra szo­rítkozott, hogy megállapí­totta a nagyobb mérv 3 egymásrautaltságot óvako­dott attól, hogy a közös piacot érintő bonyolultabb kérdésekben állást fog­laljon. Az Egyesült Arab Köztársaság szervezése körül is bonyo­dalmak mutatkoznak. Mi­után teljes egyetértéssel sikerült megállapítani az új arab államszövetség alap­okmányát, a gyakorlatban máris élles ellentétek je­lentkeznek, mégpedig: Egyiptom és Szíria között. Miközben Nasszer elnök Algériában járt, Szíriában olyan eseményekre került sor, amelyek súlyos prob­lémákat vetnek fel. A Szí­riái kormányból és a had­seregből egyre-másra távo­­lítják el a nasszerista ele­meket és a Baath-páft hí­vei ráteszik a kezüket va­lamennyi lényeges hatalmi posztra. Szombaton a kor­mányelnök is lemondott. A közelkeleti események megfigyelői szerint hason­ló jelenségekkel kell szá­molni Irakban is, ahol ugyancsak kiélesedett a helyzet a nasszerista és a Nasszer-ellenes erők között. A szembenálló felek közül persze senki sem tagadja az arab egység fontosságát, de mindegyik másként kép­zeli el a megvalósítást. Paál Ferenc kell töltenie. A szovjet alkotmánynak megfelelően Penykovszkij kegyelmi kérelemmel for­dulhat a Szovjetunió Leg­felső Tanácsának elnöksé­­- géhez. Wynne kérheti bünteté­sének enyhítését. A tárgyaláson elnöklő Bori szoglebszki j tábornok megengedte Sheila Wynne­­nek, hogy a Szovjetunió Legfelső Bíróságának épü­letében fél órát beszélget­hessen férjével, az elítélt Greville Wyinne-nel. (MTI) gét. Ez a magatartás ellen­kezik a nemzetközi jogsza­bályokkal és a diplomáciai munkatársak helyzetével. A katonai kollégium el­határozta, hogy a fentieket a. szovjet külügyminiszté­rium tudomására hozza, hogy az megfelelő intéz­kedéseket tehessen. A különhatározat név szerint említi az angol Roderic Chisholmtot és fe­leségét, Ann Chisholmot, Arwey Colwellt és felesé­gét Pamela Cowellt, Ivor Howselt, John Warleyt és Felicita Stuartot, továbbá az amerikai Rodney Carls­­ont, Richard Nahacobs-ot, William Johnsot, Nugh Montgomeryt és Alexis Daviaont (MTI) (Folytatás az 1. oldalról) hozzátehetem: ✓ számíthat ránk a világ minden or­szágának kormánya, még az Egyesült Államok kor­mánya is, az esetben, ha a vitás nemzetközi kérdé-Elvtársak! Hadd szóljak most belső dolgainkról. Azt hiszem, nem kell külön bi­zonygatnom, hiszen részben maga a vita is mutatja, hogy megváltozott nálunk a munka stílusa. A vita mentes minden hatásvadiá­­szattól, minden demagógiá­tól. Komoly kérdésekről beszéltek, komolyan és ér­telmesen. Egyszóval sze­rencsére kimentek a divat­ból a frázisok. Ne is hozzuk vissza. Nem köt most minket komoly ügyeink tárgyalá­sánál semmiféle helytelenül értelmezett udvariasság vagy illendőség, nevén szoktuk nevezni a dolgokat. Ezért kérem, ne vegyék puszta udvariaskodásnak, ha azt mondom, hogy a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága nagyra értékeli a magyar szakszervezeti mozgalmat és fő támaszának tartja har­cában és a munkájában. (Nagy taps.) A szákszervezet az az osztályszervezet, amely pártunkat — a munkásosz­tály forradalmi. élcsapatát — a legerősebben összefor­rasztja saját osztályával, a legerősebben és mind foko­zott mértékben összefor­rasztja a dolgozó néppel, a munkások, a parasztok, az értelmiség tömegeivel. Nálunk a szakszervezetek megtalálták a helyes utat, kialakították a megfelelő célokat és a munkamód­szert, ahogyan a szocialista viszonyok azt megkívánják. Elmondhatjuk, hogy ná­lunk a szakszervezetek a kommunizmus iskolájává váltak, abban az értelem­ben, ahogyan ezt Lenin meghatározta. Szakszervezeteink máris sok bonyolult nagy fel­adatat vettek át az állam­tól: a társadalombiztosítást, a betegellátást, az üdülést, és sok egyebet. Mint lát­ható, nagyon sok tekintet­ben megvan már a társa­dalom saját ügyintézése, nagyon sok feladat van már a szakszervezetek ke­zében és mindig több lesz. A burzsoázia propagan­distáinak persze sehogy sem tetszenek a mi szak­szervezeteink. Azt mond­ják, hogy „micsoda szak­­szervezet az ilyen, nincse­nek sztrájkok. Hogy-hogy nincs sztrájk a szocialista országban? És a rendszer ellen sem harcolnak?” Ez azonban a munkás­­osztály alapvetően megvál­tozott helyzetéből magától értetődően adódik. Vajon azt gondolják, hogy a munkásosztály os­tobább, mint a burzsoázia, vagy a nagybirtokos osz­tály és sztrájkot szervez. Harcol saját rendszere el­len? Ez nem szabadság kérdése, hanem az osztály­­helyzet megítéléséből és osztályöntudatából követ­kezik. És a követelések, a dol­gozók érdekvédelme? ör­vendetes és egészséges, seket hajlandó tárgyalások útján, a józan észre hall­gatva, a magyar nép füg­getlenségének, nemzeti szu­verenitásának, szocialista fejlődésének tiszteletben tartásával megoldani. hogy a kongresszusi okmá­nyokban, a beszámolók­ban, sőt a felszólalásokon is uralkodik az az állás­­foglalás, hogy azt amit el akarunk osztani, előbb Mindenki megérti azt, hogy csak akkor lehet élet­színvonalemelést elhatároz­ná, * ha megtermeltük és megszilárdítottuk annak anyagi fedezetét. Azután megint termelni kell és akkor megint lehet az élet­­színvonalat egy kissé emel­ni. Ezt nevezik az életszín­vonal rendszeres emelésé­nek. Ezzel az életszínvonallal arányban kell dolgozni is. Az átlagsúlyban, meg a napi átlag kalóriában kö­rülbelül a világszínvonalon állunk, ha a termelékeny­séggel is legalább ott le­szünk, akkor nem lesz semmi hiba. .(Derültség, nagy taps.) Sok konkrét igény hang­zott itt el, pedagógusok, a paciensekkel közvetlen érintkezésbe nein lévő or­vosok, betegápolók és más dolgozó kategóriák bérprob­lémáját említették. Valósá­gos, létező problémák ezek. Engedjék meg, hogy emlé­keztessek arra, hogy a pártkongresszuson elhatá­rozott és január 1-i ha­tállyal bevezetett intézke­dések — az alacsony nyug­in eg kell termelnünk. A mi egész osztályharcunk a jelen szakaszban — a szo­cialista világ biztonságáról való gondoskodás mellett döntően a termelésen mú­lik. Mert ha a munka ter­melékenysége nem emelke­dik, akkor elosztani sem lehet többet. Ebből következik az, hogy jó ha a szakszervezetek az egész munkásosztályt, az egész dolgozó népet moz­gósítják az ötéves terv megvalósítására, a tervek teljesítésére., Kádár elvtárs a továb­biakban termelési és gazda­sági feladatainkról szólt. díjak emelése, a biztosítás, a kórházi kezelés kiterjesz­tése és mások — évi ösz­­szegben 584 millió forintot jelentenek. A pártkongresszuson más intézkedésekről is határo­zat született. Így arról, hogy a két gyermekes csa­ládok családi pótlékán is javítani kell és azonkívül vannak különböző fizetés­ben elmaradt dolgozó ka­tegóriák, amelyeknél 1957. óta nem volt béremelés. De arra is kimondtuk a szentenciát, hogy csak az első félév tervteljesítésének ismeretében határozunk el bármit is. Nem térhetünk el az utóbbi évek gyakorlatá­tól, a népgazdaság szilárd­ságát és biztonságát nem veszélyeztethetjük, még ak­kor sem, ha egyébként jo­gos és figyelembe veendő igényekről van szó. Természetesen nem hiba, hogy itt a kongresszuson felvetették ezeket az igé­nyeket. Helyesen tették. Tartsák számon, különös­képpen a szakszervezet fog­lalkozzék velük, de pilla­natnyilag én felelősséggel mást nem mondhatok. Rendszerünk a szocialista demokrácia irányába halad Kádár elvtárs a továb­biakban belpolitikánk né­hány kérdésével foglalko­zott. Hangsúlyozta, hogy mi nem liberális politikát, nem dogmatikus és nem revizionista politikát foly­tatunk, hanem marxista— leninista politikát. Ezzel összefüggésben emlékezte­tett néhány dologra, ami­ben bizonyos vita is kiala­kult. Emlékeznek ezekre: pántonkívüli is betölthessen közfunkciót. Azután leg­utóbb, hogy az egyetemen, főiskolán ne a szülők 1938- as foglalkozását nézzék, ha elbírálják, hogy felveszik-e a jelentkezőt, vagy nem. Több ilyen intézkedés volt. Mindnek az a rendeltetése, hogy a szocializmus erőit növelje, és — meggyőződé­sünk szerint — feltétlenül növeli is. — mondotta Ká­dár elvtárs. Rendszerünk, társadal­munk halad tovább: a szo­cializmus építése, a szocia­lista demokrácia irányába. Meg szeretném említeni azt is, hogy mind kisebb mér­tékben, de néha felbukkan olyasfajta bizonytalanság is a rendszerért aggódó em­berekben, hogy nyugodal­muk bizonyos személyhez fűződik. Nos ez a politikai vonal — ezt mindenki tud­ja most már — nem egy ember, vagy nyolc em­ber politikája, még csak nem is nyolcvané. A mi Valamennyi sportág edzőjének figyelmébe A megye] testnevelési és sporttanács ezúton tudat­ja a megye valamennyi sportágának edzőjével, hogy május 13-án. hétfőn az MTE sporttelepen 17 órai kez­dettel gyakorlati bemutatóval egybekötött edzői to­vábbképző előadást tart. A bemutató tárgya: Játékok szerepe az edzésben. Előadó: Mohácsi László testnevelési főiskolai ta­nár, szakoktató. politikánk, a milliók poli­tikája Magyarországon. És ezt nem változtathatja meg senki, sem az országon be­lül, sem az országon kívül. (Nagy taps.) f Ez a marxista—leninista kommunista politika. He­lyes, kiállotta a gyakorlati próbáját és nekünk az a kötelességünk, hogy ezt a politikát erősítsük tovább, most már a cselekedetek erejével még nagyobb mér­tékben valósítjuk meg az életben, a’valóságban. A szakszervezet, munkás­­osztályunk, dolgozó népünk számítson a pártra, annak Központi Bizottságára, a kormányra, bízzon benne, úgy, ahogyan az utóbbi esztendőkben bízott. Min­den jót elvtársak!! — Fe­jezte be hosszantartó, lel­kes nagy tapssal fogadott beszédét Kádár János elv­társ. A kórházi ápolónők Párizs utcáin tüntettek Pénteken Franciaország valamennyi kórházában 24 órás sztrájkba léptek az ápolónők, a műszaki és adminisztratív alkalmazot­tak. Párizsban 8000, Lyon­ban 2000, Marseille-ben 1200 fehérköpenyes kórházi dol­gozó vonult fel az utcákan. A tüntetők fizetésemelést és a munkakörülmények javítását követelték. A rendkívül alacsony fi­zetések miatt az ápolónői állások 40 százaléka, az orvosi helyeknek több mint a fele betöltetlen. A kis­­létszámú személyzet túl van terhelve, az ápolónők­nek csak kéthavonként van egy-egy szabad vasárnap­juk. Penykovszkíjt halálra, Wynnet nyolcévi szabadságvesztésre ítélték A szovjet Legfelső Bíróság katonai kollégiumának külőn­­határozata a kém perrel kapcsolatban A párt munkájában fő támaszának tartja a szakszervezetet Az életszínvonal kérdéséről

Next

/
Oldalképek
Tartalom