Szolnok Megyei Néplap, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-09 / 106. szám

1963. május 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 »Nemcsak vitáztunk, tanultunk is...« Zenepedagógusok, továbbképzésen — Egy kislány a zongoránál — Gondok és tanulságok Halovács Jutka ezúttal mintha izgult volna kissé. Pedig a 11 éves kislány a szolnoki Bartók Béla Zeneiskola egyik legtehetségesebb növendéke, egyébként nyugodt természetéről is nevezetes. Judit kedd délelőtti izgalma bizonyos fokig érthető volt. Hiszen, ahogy ott ült a zongoránál, Bach, Chopin, Bartók és Kodály műveket játszva, legapróbb moz­dulatát is árgus szemek figyelték, olyan emberek, akik a legapróbb hibát, disszo­nanciát azonnal érzékelik, akiket nemigen lehet „becsapni...” Nagy Pál, a szemüveges, fiatal szol­noki zongoratanár irányította Jutka be­mutatóját, amit taps helyett ezúttal vita követett. A vitázókat, a szolnoki, jászberényi, karcagi és mezőtúri zeneiskolák szaktaná­rait, a megyei tanács művelődési osz­tálya invitálta meg hétfőn és kedden, a Bartók Béla zeneiskolába. A kétnapos ta­lálkozás célja tapasztalatcsere volt. A ze­nepedagógusok arról vitáztak, miképpen lehetne egységesíteni megyénkben a zene­oktatást olymódon, hogy a módszerek a legkorszerűbbek, a legcélravezetőbbek le­gyenek. E kérdés sokkal inkább bonyolult és szakmába vágó annál, hogy e cikkben részletesen beszélhetnénk erről. Inkább arról szeretnénk szólni, hogy ez a talál­kozó rendkívül időszerű volt. Afféle te­repszemlét jelentett a megyei zeneokta­tás térképén, melynek eredményeképpen fokozottan ráirányult a szakfelügyelők, a zenepedagógusok és az oktatási szervek vezetőinek figyelme azokra a problé­mákra, melyeket rövidebb vagy hosszabb távon meg kell oldani — a még eredmé­nyesebb, még korszerűbb iskolai zeneok­tatás érdekében. A zenepedagógusok egyéni tapaszta­latain kívül, mint már említettük, a zene­iskolákba járó gyerekek bemutatói jelen­tették a vitaalapot, a vitatémát. Halovács Jutkán kívül a második napon szere­peltek még a jászberényi zeneiskola nö­vendékei, akik Tukora Jánosné szolfézs­­tanár vezetésével szolfézs-órát mutattak be; majd egy berényi leány-zongorista is szerepelt. Mi volt az első nap programja? Szath­­mári Judit, a szolnoki zeneiskola szolfézs­­tanára az iskola VII-es növendékeivel va­lósított meg egy bemutató tanítást, majd szolnoki, jászberényi, karcagi zeneiskolai növendékek hegedűszólói következtek. Ebből is kitűnik: igen zsúfolt volt mindkét napi prográm. Az egyes produk­ciók, vagy órák elemzésekor legtöbb szó a szolfézs és a hangszeres oktatás kap­csolatáról esett. Ez érthető, hiszen igen sok téves, helytelen nézet rögződött ezzel kapcsolatban a zenepedagógusok tudatá­ban az elmúlt időkben. Ennek aztán a gyerekek látják kárát, mert ha a kettő nincs egységben, nem egészíti ki egymást, akkor már nehezebben érhető el az alap­vető célkitűzés, nevezetesen az, hogy ki­bontakozzék a 'tehetség, ,s a muzsika, a -zenélés élményszerűvé, élménnyé váljék. — Minél több hasonló, ilyen őszinte hangú, segítő és tanulságos tapasztalat­­cserére van szükség a jövőben — mon­dotta az egyik jászberényi zenetanár —, mert itt nemcsak vitáztunk, hanem sokat tanultunk is. Ezért örülök, hogy a me­gyei tanács művelődési osztálya a. jövő­ben félévenként rendez hasonló tapaszta­latcserét .a megye zenepedagógusai szá­mára. — bubor — CS ÁCSI FOQ AT f Uj magyar vígjátékot mutatott be a Szigligeti Színház Mezőtúron Szülők, nevelők fóruma A játéktól a munkáig Könnyű, kedves vígjáték­kal gazdagodott az új . ma­gyar színműirodalom. Nem nagyigényű (hol van a nagyigényű magyar víg­játék?), mégis elgondolkoz­tató, hiszen a témája köz­érdekű. A Kertész Imre ál­tal megírt „Csacsifogat” Ács Zoltán történelemtanár és a felesége, és mi is le­hetne más a konfliktus, mint az. hogy a fogat két tagja kétfelé próbálja húz­ni a járművet. És amig rá­jönnek, hogy együtt és egy­­irányhan jobb, addig két és fél órás kellemes szórako­zást szereznek a közön­ségnek! A darab tartalma: Ács Zoltán két hete külön él feleségétől, mert összevesz­tek. Társbérlőjük, az öreg Guszti bácsi egyengetné a kibékülés útját, ezért táv­iratot küld a férj anyjának, hogy jöjjön azonnal Pestre. A mama megérkezik és sen­ki nem meri megmondani neki a szomorú valóságot, így a mama azt hiszi, — némi félreértés folytán, — hogy azért hívták, mert a fiatalok gyereket várnak. Az asszony nagyon szeretné a gyereket, de a férj, aki kényelmét és függetlenségét félti hallani sem akar róla. Mindenesetre komédiázní kényszerülnek, de mire a mama megtudja a valósá­got. addigra a szerelmesek kibékültek és az asszonyka büszkén és boldogan vall­ja be. hogy a kegyes hazug­ság igaz, tényleg gyereket vár; A témában több rejlik, mint amit egy hasonló jel­legű, könnyed zenés vígjá­ték ki tud hozni belőle. A „legyen gyerek, vagy ne legyen’1 napjainkban álta­lános társadalmi probléma. A vígjáték arra vigyáz, hogy csak egy leheletnyit gondolkoztasson el, inkább szórakozzunk és jóízű ne­vetés közepette találjuk meg a megoldást. A darab erőssége va­lami meghatározhatat­lan üde báj, szellemes dialógusok/ jó humor. Fé­nyes Szabolcs zenéjéből egy­két szám nagyon tetszett. Pós Sándor rendező jó érzékkel próbálta meg el­simítani a darab egyenet­lenségeit és a harmadik felvonást az ő munkájának sikerült a megírtnál jobbá tennie. A mezőtúri premie­ren majdnem telt ház volt, a közönség nagyszerűen szóra­kozott. Ennek pedig az a titka, hogy a kevés szereplő jól játszik; A vígjátéknak parádés a szereposztása. A négy szereplő közül egy Kossuth díjas és két Jászai díjas művész. Solti Bertalan Guszti bácsi szerepében a sajátos vígjátéki humort kitűnően érvényesítette. Olyan alakot formált, akit habozás nélkül el tudunk hinni, mert minden mozdu­lata, minden gesztusa élet­teli, ezt a típust igen gyak­ran látjuk életünkben. Mensáros László különösen arcjátékával, egy-egy rend­kívül jellemző gesztusával teremtett ellenállhatatlan Győri Ilona szerepköré­től eltérően, mint komika mutatkozott be. Ez a kirán­dulás mind neki, mind az előadásnak nagy hasznára volt. Bebizonyította, hogy nem érdemes skatulyát te­remteni egy színész számá­ra, aki érti és szereti hiva­tását. Vaszy Bori fiatal színésze nő. A feleség szerepében mutatkozott be. Kedves, te­hetséges jelenség, bár a kezdeti elfogódottság hatá­rozottan érezhető volt nála. Fehér Miklós modem, illúziót keltő díszletei és jelzései jól szolgálták az előadást. A zenekíséret elfogadható volt, de a színháznak egyál­talán nem dicsőségére váló ütött-kopott és rossz hangú ,,táj”-pianinót már bízvást újra cserélhetné ki a szín­ház. Mindent összevéve, szív­ből derült, kellemesen szó­rakozott és talán egy kicsit el is gondolkozott a közön­ség. Hernádi Tibor Befejeződlek a legdőszemlék Megkezdődött a szarvasmarhák kihajtása a legelőre A termelőszövetkezetek többségében befejeződött a tavaszi legelőszemle. A tar­tós, takarmányszűk tél után — szórványosan — megkez­dődött a csaknem 28 000 szarvasmarha kihajtása. A termelőszövetkezetek ég legeltetési bizottságok szakaszos rendszerűre ala­kították ki a legelőket és 12 500 holdat, a tavalyinál ezer holddal többet öntöz­nek. Kunhegyesen, Kunma­darason. Besenyszögön, Kis­újszálláson és Mezőtúron már megkezdték a legelőik öntözését. Ezekre a helyek­re május 10 és 20-a között hajtják ki a jószágokat. Szolnok határában közös üszőlegelőt, Kisújszálláson közös csikólegelőt jelöltek ki. A legeltetés első idősza­kában a szakemberek rend­szeres ellenőrzést végeznek, s ügyelnek a zöldetetésre való fokozatos áttérésre. Köszönet a mézelő fákért A szolnoki méhészek ta­valy 190 métermázsa szer­ződött mézet adtak át a fel­vásárlóknak, A következő években sem kívánnak ennél kevesebbet értékesí­teni. így őszinte örömükre szolgált hogy a tavaszi fá­sítás során sok-sok fiatal juhar, hárs, gesztenye — megannyi mézelő növény — került a földbe. Sándor János, a méhész szakcso­port elnöke arra kért ben­nünket, hogy az ültetésért mondjunk az ő és méhész­társai nevében köszönetét az illetékeseknek. A köszönetét szívesen to­vábbítjuk. A „Tavaszi keringő“ Jászboldogházán Szépszámú közönség te­kintette meg .Jászboldoghá­­zán a jánoshidai művelő­dési otthon színjátszóinak előadását. Az ismert ope­rettet színvonalasan adták elő. A kollektívából Répási Ferenc, Hevér Erzsébet 'és Tóth Sándor alakítását említhetjük meg elsőként. A zenekar Eszes Ferenc vezetésével jól működött, egyes dalok kíséreténél azonban többet kellett vol­na építeni a vonósokra. A játék | a gyermekkor legjellemzőbb tevéknységi formája. Sok szülő talán azért nem tulajdonít kellő jelentőséget a játéknak, mert nem tudja, hogy az milyen fontos nevelési le­hetőségeket rejt magában. A különféle játékok nagy­mértékben fejlesztik a gyermek szellemi képessé­geit, esztétikai érzékét, kézügyességét, testi erejét. Tapasztalatok bizonyítják, hogy az olyan gyerekek, akiknek kevés lehetőségük volt játszásra, szellemi és testi fejlődés tekintetében egyaránt lemaradtak velük azonos korú társaiktól. Az életkori sajátosságok természetesen a játék vo­natkozásában is megfigyel­hetők. Tekintsük át ilyen szempontból a gyermek fej­lődésének különböző szaka­szait, megfigyelve, hogy mi­ként válik a játék egyre tu­datosabb és komolyabb te­vékenységgé, később játé­kos formában végzett, vi­dám, örömteli munkává. 0A csecsemő játéka még egészen kezdet­leges; tagjainak mozgatásá­ból, a tárgyak ütögetéséből és rázogatásából áll. Ezt a játékot a mozgásvágy jel­lemzi, a mozdulatok azon­ban még egyáltalán nem, vagy csak nagyon csekély mértékben tudatosak. Csak a szellemileg igen fejlett csecsemőknél tapasz­talhatjuk, hogy egyéves ko­rukban már építőkockákat egymásra raknak, a vizet egyik kis edényből a má­sikba átöntik, vagyis vala­milyen kimutatható cél ér­dekében tevékenykednek. 0Az egy és három év közötti kis gyerme­kekre az úgynevezett „sze­repjáték” jellemző. Ennek lényege az utánzás. Utánoz­zák a körülöttük lévő sze­mélyek cselekedeteit, má­sok szerepébe képzelik ma­gukat, s általában olyan dolgokat akarnak művelni, mint a felnőttek. Az ilyen korú gyerme­keknek igen nagy örömük telik az utánzásban, mivel azonban az általuk tapasz­talt cselekedetekről helyes ítéletet alkotni nem képe­sek, ezért sokszor olyasmit is utánoznak, ami a szülők rosszallását váltja ki. Sem-' mi esetre sem szabad a fel­nőttet utánzó gyereket túl­ságos szigorral kezelni, in­kább próbáljuk ügyesen el­terelni a figyelmét, s vala­mi másféle játék iránt fel­kelteni az érdeklődését. A szerepjáték már bizo­nyos fokig „alkotó” tevé­kenység, s kétségtelen bizo­nyítéka a gyermek fejlett képzeletvilágának, ötletes­ségének, találékonyságának. 0 Az óvodáskorú (há­rom és hat év kö­zötti) gyerekek egyrészt a szerepjátékot fejlesztik to­vább, igen sok leleménnyel és ötletességgel, másrészt a munkához már igen közel álló konstruktív játékfor­mákat is kezdik megked­velni. Szívesen játszanak építőkockával, a strandon egész nap nem unják meg a homokvár-építést, szere­tik a szétszedhető és össze­rakható játékszereket. Az ilyen korú gyerekek sokszor kárt is okozhatnak a lakásban,, ha nem bizto­sítunk számukra megfelelő lehetőségeket hajlamaik ki-, élésére. A még nem céltudatos, ide-oda csapongó kíváncsi­ság, a cselekvésvágy és az alkotó képzelet kibontako­zása jellemzi ezeknek a gyerekeknek egész maga­tartását, s ezek a tényezők határozzák meg a kedvelt játékmódokat is. A szülőknek játékvásár­láskor messzemenően alkal­­mazkodniok kell a gyermek életkori sajátosságaihoz, mert csak így lesznek a játékszerek valóban hasz­nosak és örömet okozók. (Nagyon ajánlom az építő­kockát, a gyurmát, a fel­húzható autót, a fémépítő egyszerűbb változatát, a ki­festhető képeskönyvet, a kislapátot, ásót, kistalics­­kát, valamint a kartonra nyomott, kivágható játéko­kat.) Az öt-hat év körüli gye­rekek — különösen a fiúk — szívesen végeznek „fel­nőtt-munkát” is. (Kis kan­nában vizet hoznak, a kert­ben gyomlálnak, megetetik a tyúkokat, locsolnak, mo­torkerékpárjavításkor édes­apjuknak „segítenek” stb.) A munkának ezeket a könnyű, játékos, a gyermek számára szórakoztató for­máit ügyesen fel. kell hasz­nálnunk a munkáranevelés érdekében. . Fontos, hogy az újszerű játékszerek használatára, a még sosem végzett munka­feladatok legcélszerűbb módjára feltétlenül tanít­suk meg a gyereket. Ezt olyan módon kell megolda­nunk, hogy a gyermek megértse és belássa annak a bizonyos módszernek, el­járásnak az ésszerűségét. A gyerekek ezt általában igénylik is, erre vall pél­dául a sok „miért?” kérdés. Az öt-hat évesek már kez­dik keresni az okozati ösz­­szefüggéseket a jelenségek között, s gondolkodásuk egyre logikusabbá, követ­kezetesebbé válük. Éppen ezt a szükségszerű, helyes folyamatot lehet gyorsítani a játék és a munka »meg­felelő formáinak, módoza­tainak segítségével. 0 A hat-tíz éves gyer­mekeknél már fel­tűnő különbözőségek ta­pasztalhatók a két nem között. A lányok ruhát terveznek és varrnak a ba­bájuk részére (s ez kitűnő lehetőség a munkára neve­lés szempontjából!), szíve­sen énekelnek, táncolnak, leveleznek, s általában igyekeznek elkülönülni a fiúktól. A fiúk egyre fokozottab­ban .érdeklődnek' a termé­szet és a technika iránt, s ez játékukra is kihatással van. Rovarokat és növé­nyeket gyűjtenek, kertész­kednek, műhelyt- rendeznek be maguknak, pilóták és feltalálók szeretnének lenni. A nyolc kilenc éves fiúk már kezdenek büszkék lenni testi erejükre, ügyes­ségükre, ha tehát oly mó­don bízzuk rájuk bizonyos munka elvégzését, hogy az kielégíti önérzetüket, akkor szinte hihetetlen lelkese­déssel és ambícióval végzik el azt. mA . tíz éven felüliek yátéka és munkája fokozatosan különválik, s a munka már nem játékos tevékenység számukra, ha­nem egy-egy meghatározott, előre kitűzött cél érdeké­ben végzett, komoly erő­feszítést igénylő feladat. Az ilyen korú gyerme­kekben ezt a különbséget tudatosítani is kell. Az isko­lai oktatás játékos jellege is megszűnik a felső tago­zatban, s a gyereknek mind gyakrabban kell olyan (szellemi vagy testi) mun­kát végeznie, mely nem szórkoztató, de hozzátarto­zik kötelességeihez. A gyermek tudatában ekkor kezd helyére kerülni a munka fogálma. Ehhez a szülőiknek is segítséget kell nyújtaniok, mert, nagyon helytelen, ha a munka szükségességét csak a pe­dagógusoktól hallja a gye­rek. míg otthon állandó kényeztetésben és kénye­lemben részesül. A következetes | oéltu. datos . munkára nevelés alól a jómódú szülőknek sem szabad kivonniok gyer­mekeiket, mert ez súlyos jellembeli fogyatékosságok­hoz vezet. A gyermek dol­goztatására tehát nem első­sorban annak a bizonyos munkafolyamatnak az el­végzése. hanem a gyerek helyes nevelése érdekében van szükség. Kópiás Sánd« derűt. A korszerű készruha DIVATOS. VÁLTOZATOS. MINDEN IGÉN VT KIELÉGÍT! DIVATOS SPORTZAKÓK sokféle anyagból, több szín­ben és fazonban 320.— Ft­­tól 560.— Ft-ig. \ ÜGYEN MINŐIG JÓlölTÖZOW Velkei Árpád J ás zbol dogh áza

Next

/
Oldalképek
Tartalom