Szolnok Megyei Néplap, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-26 / 121. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZOLNOK A s » m =wc/l/fln A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIV. évfolyam, 121. szám. Ara 60 fillér 1963. május 26., vasárnap Befejezték a jászsági árvízsújtotta területek fertőtlenítését Kétezer kút Tizét vizsgálták felül A Szolnoki Közegészség­ügyi és Járványügyi Állo­más orvosai, egészségügyi szakemberei befejezték a jászsági árvízsújtotta terü­letek teljes fertőtlenítését. Jászdózsán, ahol legna­gyobb volt a pusztítás, minden talpalatnyi terüle­tet fertőtlenítettek. Leg­utóbb a legyek és szúnyo­gok ellen több mint hét mázsa DDT port használ­tak fel. Szászberken, János­­hidán. Jászdózsán, Jász­­boldogházán és a jászberé­nyi tanyavilágban a fer­tőtlenítés után kétezer kút ivóvizét vizsgálták felül. A szántóföldek laposabb területein megrekedt vize­ket is fertőtlenítették, majd elvezették. A gyors és alapos fertőtlenítő mun­kának köszönhető, hogy fertőző betegség nem tör­tént az árvízsújtotta te­rületeiken. Ma: A MEGYE SZOCIALISTA MEZÖ­­GAZDASÄGÄNAK TOVÁBBI FEJLESZTÉSÉÉRT MIKOR KEZDIK ÉS FEJEZIK BE A SZOLNOKI MÁV KÓRHÁZ ÉPÍTÉSÉT? A Borsodi Vegyi­kombinát január éta a hajdúszo­­boszlói földgázt dolgozza fel. A földgázbontó be­rendezés második rendszere is rövi­desen bekapcsoló­dik a termelésbe. Ha mindkét rend­szer dolgozik, el­érik, sőt fokozato­san túlhaladják a napi 200 tonna műtrágya terme­lést. A földgázt a szolnoki Nagyal­földi Kőolajterme­lő Vállalat szol­­gáltatja. Vasgyúrók Mentem a hatalmas moz­donyjavító csarnok mellett a Szolnoki Fűtőházban, ahol a szabad ég alatt ja­vítják a beteg vagonokat. A munka sokszínű, érccsen­gésű hangfolyamát itt csak néha szeli át az asztalosok fűrészének rekedt vijjogása és az emberek figyelmezte­tő. vagy nógató felkiáltása. Valahonnan, valamelyik műhelyből azonban olyan hangok, törtek elő, mintha teli benzineshordót ütné­nek nagykalapáccsal. Ki­tartóan pufogtak az ütések, megzavarva a kinti össz­hangot, fittyethányva a ko­csijavítók friss tavaszi munkadalára. A kíváncsiság kalauzolt a nyitott mühelyajtó elé. Kovácsmühely és rend. E kettő volt amit először megláttam. Az üllő rozsda­­hártyás hátán látszott, ré­gen táncolt rajta a kala­pács. A falak mentén, a pironkodó vasidomok for­málására szolgáló számta­lan szerszám, a különös agresszív hangokat adó ex­centeres, másfél mázsás gépkalapács, mely hatalmas füstösszürke vasharkály­hoz hasonlított, amint lapos csőrével kíméletlenül kopá­­csolja a tüzes szikrát síró, vörösen izzó lágy vasrudat. Meg a két ember. Hatal­mas termetűek. Kovácsok. Koszos ingük ujja feltűrve. Izzadtságtól fénylő bőrük alatt fáradtan táncoltak a műszakvégét óhajtó ke­mény, csomós izmok. Még egy óra és letelik. Két ku­pac parázs füstölög a közös kür 5 alatt. Meleg van bent. Míg Török János biz­tos kézzel formálja a ha­talmas csavart, társa Tar­jányi János, a fiatalabb herkules kifújja magát, egy beidegzett mozdulattal le­csapja az izzadságot hom­lokáról, az ajtóhoz jön, friss levegőre. A vasharkály megállás nélkül püföl. — Meleg van — mon­dom. — Semmi. — Na azért... — Magának igen. — Meg füst — szienato­­lók a műhely levegőjébe. — Ez füst? — Jöhetsz — szólt Török János és most ő jön pihen­ni. Újra feldübörög a gép­kalapács. — Akkor látná, amikor déli szél van. Meg lehet fulladni. Visszajön a mű­helybe az egész. — Elszívó? — Nincs. Kértünk, de még nem kaptuk meg. Kilép az ajtón, hatalma­sat szív a jó levegőből. — Itt jó. Dzima, dzumm. Aprókat remeg a föld. ‘ Gyúrják, gyömöszölik, alakítják az engedelmes anyagot és iz­zadnak, nagyon sokat iz­zadnak.- bj -EGYEDÜL A NAGY HAZBAN BALESET? LESZÁMOLÁS? MERÉNYLET? A VEZIR ELEFÁNTJA JÁSZ-KÜN KAKAS GYERMEKNAP 1963. A Körös-parti „diákvárosban44 Mozaik a gyulai Erkel diákünnepségekről Azt mondják a gyulai lokálpatrióták, a Körös­parti városok, települések közül a legszebb fekvésű, legnagyobb hagyományok­kal rendelkező város Gyula. S talán van is ebben igaz­ság, mert aki elvetődik Gyulára, szinte minden lé­pésnél valami érdekesség­be, egyéni sajátosságba, szépségbe ütközik. A város idegenforgalma egyébként is jelentős, de talán még soha nem fogadott falai közé annyi vendéget mint most, az Erkel diákünnep­ségek alkalmából. Bács— Kiskun-, Csongrád-, Pest-, Békés- és Szolnok megye diákjai gyűltek össze, hogy csütörtöktől vasárnapig ösz­­szemérjék tudásukat a kü­lönböző művészeti ágakban. Mi az első napon, csü­törtökön látogattunk el Gyulára, ekkor rendezték meg az eső ellenére jól sikerült ünnepélyes meg­nyitót, s ekkor került sor a vers- és prózamondók, szólóénekesek, a szólóhang­szeresek, az irodalmi szín­padok. énekkarok első be­mutatkozására, s a külön­böző kiállítások megnyi­tására. * Az öt megyéből három­ezer diák, 63 iskola KISZ- szervezete verseng külön­böző művészeti ágakban az Baráti találkozó Bensőséges kis ünnepsé­gen találkoztak a Szolnok ób Vidéke Vendéglátóipari Vállalat vezetői, munka­társai a tavaly nyugdíjba ment dolgozóikkal. Barta László igazgató meleg szavakkal üdvözölte őket. A KISZ szervezet tagjai rövid kis műsorral és ajándéktárgyakkal ked­veskedtek volt mestereik­nek. A vendégek nevében Debreczeni Béla, a Nemze­ti Étterem volt hentese kö­szönte meg a baráti fogad­tatást. Az ünnepség hiva­talos része után még soká­ig ott maradtak a nyugdí­jasok, s jókedvű beszélge­téssel, tánccal töltötték el az időt. ABÁDSZALCKON, A SZIGLIGETI UTCÁBAN TÁRSADALMI MUNKÁBAN JÁRDÁT KÉSZÍTENEK. arany-, ezüst- és bronz fokozat elnyeréséért. A me­zőny igen erős, helyezést, vagy elsőséget elérni nagy dicsőségnek számít. Öröm­mel állapíthatjuk meg már most, hogy jól sike­rült a Szolnok megyei di­ákok bemutatkozása. Kezdjük talán a képző­­művészeti pályázattal. A befutott száznyolcvan foto^ ból nyolcvanötöt mutatnak be az Erkel diákünnepsé­gek keretében, s az arany­érmes fotók között láthat­juk Csák Péter jászberényi gimnazista két fényképét is, valamint Tömösközi Sándor mezőtúri diák „Hol a hiba?” című fotóját. A képzőművészeti pályázók­nak sincs okuk szégyenkez­ni. A száztíz festmény, gra­fika, dombormű, váza, stb. (között ott láthatók két szol­noki gimnazista lány: Ko­vács Jolán és Mihályi Má­ria ezüstérmes festményei is. * Egy nap után természe­tesen a művészeti csopor­tok és szólisták eredmé­nyeit lehetetlen megjósolni.' Ám, már az első napon bebizonyosodott: a jászbe­rényi Kállai Éva gimná­zium leánykórusa (Tardos: A békéért és emberi jogért« Bárdos: Magas a rutafa, és Kodály: Väjnemöjnen muzsikál című művét ad­ták elő Bakki József, a jászberényi zeneiskola igaz­gatójának vezényletével) kiemelkedett a mezőnyből. Sajnos, a törökszentmiklósi Mezőgazdasági Technikum női kamarakórusa már nem szerepelt ilyen siker­rel az Erkel Művelődési Otthon impozáns termében. A városi tanács díszter­mében az első napon ösz­­szesen harmincnyolc diák versenyzett a szólóhang­szerek díjaiért. Köztük volt három szolnoki és egy kis­újszállási gimnazista lány: Rigó Éva, Szentistvány Éva Vermes Zsuzsa és Lévay Ilona. Valamennyien szép sikert arattak. Megyénk vers- és prózamondói kö­zül az első napon hárman mutatkoztak be a Petőfi filmszínházban megrende­zett vers- és prózamondó versenyen. A mezőtúri« Lénárt Erzsébet, Tömöskö­zi Sándor, és Cs. Farkas Mihály lépett a zsűri elé, egy Kónya Lajos, egy Vaj« da János verset és egy Gá« dór Béla művet mondtak el

Next

/
Oldalképek
Tartalom