Szolnok Megyei Néplap, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-25 / 120. szám

1963. május 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Oy _________ „L 7//////»///r//rtf////A///////////////A/w’////////^ £lywm£knafLL fogadalom Édesanyám, édesapám, most ezen a szép napon kis szívemből mondom néktek, és még meg is fogadom, nem lesz nálam jobb kisgyerek, sehol a nagy világon, az arcotok mosolyogjon, mindig csak azt kívánom! Amit értem tesztek, máris előre megköszönöm, gyermeknapon csak ez lehet legeslegszebb örömöm!... SASS ERVIN A nagyravágyó béka Tanulságul, hogy a kicsi sohase majmolja a nagyot, Aiszóposz a következő me­sét mesélte egyszer: „Künn a széles mezőn egy diónyi béka megpillan­tott egy ökröt, amint le­gelt. Ahogy hatalmas tes­tére nézett, s látta, meny­nyit tud enni, nyomban irigykedett: — Ó, be jó is ennek az ökörnek! Mily nagyra nőtt! Alig kell öt-hat lépést tennie, és a rét legszebb füvét legelheti. Én, szegény, meg órák hosszat ugrálha­tok minden izes falatka kedvéért. És egy falással mennyit tud lenyelni!... Zeusz atyám, ha ekkora lehetnék! így sopánkodott, s hogy nagyra nőjjön, egyre nyelte a levegőt, míg bőre meg nem dagadt jócskán. ■— Nagyobb vagyok-e már az ökörnél? — kérdez­te ekkor szomszédjától, ki udvarán a békalencsét tisz­tította, és hallotta a nagy sopánkodást. — Még nem — felelte az, és dolgozott tovább. Békánk megint szippan­tott egy nagyot. — Hát most? Most na­gyobb vagyok? — Még most se szomszéd. A béka mérges lett, még jobban megszívta tehát magát. — Ki a nagyobb most? — Még mindig az ökör! A béka már nagyon dü­hösen fohászkodott, nagy lélegzetet vett, de egyszer csak. egy pukkanás: a bőre szétrepedt. — így jár az, aki béka létére túl nagyra vágyik, és ökör szeretne lenni — oktatta ekkor jajveszékelő szomszédját a bölcs va­rangy.” Vízszintes: 1, Kiránduló­hely a festői szépségű Duna­­kanyraban. 7. Autó Club. 8. Gyapjút sodor. — 9. Maró anyag. 11. Betű kiejtve. 12. Kerti munkát végez. — 14. Sportfogadás. — 16. Szép kis falu a vízsz. 1. közelében. Függőleges: 1. Nehézipar fontos nyersanyaga. 2. Ilona becézve. 3. Betű kiejtve 4. Meccseken születik. 5. RN. 6. Lankás. 10. Erődítmény. 13. Az ilyen épület lakhatat­lan. — 14. Növény része. 15. Mint a 14. sz. Megfejtésül küldjétek be a vízszintes 1-est, 16-ost és a függőleges 6-ost. Beküldési határidő május 30. Múltheti keresztrejtvényünk helyes megfejtése: Ballagás, sonka, saláta. Könyvjutalmat kap­tak: Falusi Ágika Szolnok, Szúnyog István Tiszaug. (A könyvet postán küldjük el.) Fecske-hívogató Szép tavasz van, újra száll már a dalunk; vissza vár régi eresz, régi ház, Füsti fecske ott tanyázz! Déli szél fú, virág pattan, fecske-szárnyon jön a nyár, Csivitelő kisbarátunk, egész házunk vissza vár! Kátay Antal A vadkörtefa titka Volt egyszer egy nagyon szorgalmas, becsületes parasztlegény. Mindenkivel jót tett, mindenkinek segített, — szerette is az egész falu. Egyszer a legény füvet kaszált a határ­ban. Hirtelen vihar kerekedett, de olyan, amilyet még világéletében nem látott. Egy vadkörtefa lombjai alá húzódott, hogy ott várja meg, míg véget ér az ítéletidő. Hát amint ott álldogál magában, látja ám, hogy madárfészek hever a lába alatt. Hat apró fióka csipog rémülten a fészekben, az anyamadár meg kétségbeesetten rep­ked felette. No a legény egyet sem gon­cárt kitől kaptad! — Ezzel megint eltűnt. A legény pedig megkereste a kaszá­ját és elindult hazafelé. S közben az jutott eszébe, hogy bizony zsugori volt a törpe, mert, akinek ilyen töméntelen sok kincse van, bizony többet adhatott volna. S bosszúsan forgatta meg a rézkrajcárt. Hát, amint forgatta, egy tallér is csillo­gott a tenyerében.. S akárhányszor fordí­totta meg a krajcárt, annyi tallér ter­mett belőle. Leült egy útszéli kőre, úgy forgatta a csudapénzt. A tallérokkal meg telitömte valamennyi zsebét, de még a kalapját is. Vidáman fütyörészve ment dolkozott, szépen óvatosan felvette a ma­darak lakását, s betette a fa girbe-gurba ágai hajtásába, jól védett helyre, hogy szél ne érje, eső ne vér jé ... — No ezt jól elvégeztem, — gondolta magában, s visszaállt z előbbi helyére. Hanem akkor valaki meghúzta a kabátja csücskét. Hát, azon a helyen, ahol az imént a madárfészek hevert, ott állt egy pici törpe. Nem mondom, megijedt a legény, mert eleven manót még sohasem látott. De akkor ijedt meg igazán, mikor a törpe befelé húzta a fa odvába, de akkora erővel ám, hogy akárhogy pró­bálkozott is, bizony nem tudott megsza­badulni tőle. A vadkörtefa odva pedig egyszeriben kitágult, s a legény kényel­mesen befért rajta. Amikor bent volt, körülnézett. Nagy, fényes terem küszöbén állott. A falak színaranyból, a padló csillogó gyémánt­ból, az oszlopok piros rubinkőböl. Pont a legény orra előtt óriási hordó állott; csupa színarany tallér púposodott abban. A teremben egy teremtett lelket sem lá­tott, de még a kis törpe is úgy eltűnt, mintha ott sem lett volna. Már azon volt, hogy merít a temérdek sok pénzből, ha­nem akkor eszébe jutott, micsoda nagy bűn a lopás, hát elfordult a hordótól, s úgy bámészkodott tovább. Egyszeresek elébe toppant megint a kis manó. Most sem szólt hozzá egy szót sem, csak megfogta, s ahogy jöttek, úgy cibálta kifelé. Mikor megint a fa alatt álltak, kezébe nyomott egy lyukas réz­krajcárt, de most az egyszer meg is szó­lalt: — Akárhogy faggatnak, senkinek ne mondd el, hol voltál, és, hogy ezt a kraj­most már az úton. Egyszeresek szembe­találkozott egy falubéli vénasszonnyal. Az megállt; összecsapta a kezét, amint meg­látta az arannyal telt kalapot: — Jaj, fiam, csak tán nem loptad? Megijedt most a legény, hogy utóbb tolvajnak nézik, s mindent elmondott az asszonynak. De megkérte, hogy ne adja tovább a világért sem. A néne nagy titokban mégis elmondta a lányának, az meg ugyanolyan titokban a mátkájának, aki viszont a szomszédjá­nak fecsegte el. Mire hazaért a legény, bizony már a verebek is csipogták a csu­dakrajcár történetét. De, ha csak ez tör­tént volna! Mert az egyik nagygazda kapta ma­gát, ásóval-kapávál, mindenféle szerszám­mal felszerelve, kifutott a vadkörtefához. Hanem a többi falusinak is volt ám any­­nyi esze! Valóságos népvándorlás indult meg a fa felé; vágták, ásták cibálták a fát; mind azt a bizonyos odút akarták megtalálni. Mikor a legény megtudta, mi történik a vadkörtefánál, nagyon meg­ijedt. Kapta magát, ő is odafutott. Hát a falusiak már messziről kiáltozták feléje: — Tolvaj, hazug vagy! Becsaptál bennünket! A legény éppen felelni akart, hanem akkor a krajcár kiugrott a kezéből, per­dült egyet a levegőben, s úgy eltűnt a fa gyökerei között, mintha soha ott nem lett volna! A falusiak abbahagyták a ku­tatást, a legény pedig összecsomagolta a motyóját, elvándorolt a hetedik faluba. Hapem azt haláláig nem feledte el, hogy aki nem tud titkot tartani, maga vallja kárát! Szekeres Ilona Ki tudja... ...hogy a Veszprém megyei Balácapusztán a század ele­jén feltártak egy összefüggő épületekből álló római tele­pülést. Legnevezetesebb az épületek között egy római villa, mely több mint har­minc helyiségből állott. A szobák falait és padlóját fű­tötték. Négy helyiségét nagyméretű mozaikpadló díszített. Innen került a Nemzeti Múzeum előcsar­nokába az a gyönyörű mo­zaik is, melyet a látogatók gyakran megcsodálnak; ...hogy a Hajdú megyei Nagykereki községben ma is áll Bocskai István haj­dani vára. 1604-bén kezdő­dött meg Bocskai szabad­ságharca, az első nagy ma­gyar megmozdulás a Habs­­burg-elnyomás ellen. A nagykereki vár a függet­lenségi harc szervezője és vezetője, Bocskai István tu­lajdona volt. Az érdekes, négyszögletes földszintes vár hengeres saroktomyá­­val még ma is áll a me­gyében, amely most is büsz­kén viseli nevében Bocskai hős hajdúinak nevét. ...hogy a Bükk egyik leg­szebb pontján, a Garadna patak völgye és a Száraz­völgy találkozásánál, épült Üj mássá községben Ma­gyarország legrégibb vas­olvasztója. A régi magyar szóhasználatban a vasol­vasztót „massá”-nak nevez­ték, s bizonyára ettől nyerte a község is a nevét. Az ős­kohót helyreállították, s ipari műemlékké nyilvání­tották; . ...hogy gyorsan fejlődő új ipari városunk. Várpalota ősi várát 1445-ben említik először. Az épület tornyai, csúcsíves kapuja s hatal­mas termei csaknem teljes épségben maradtak meg. A vár történetének legszebb fejezete, mikor a legendás hírű Thury György védte a török ellen. Most helyreál­lítják4 a sok vihart látott műemléket, s így nagyszerű új ipari központunk főterét továbbra is uralni fogja a múltunk hagyományait őrző szép várépület. GYERMEKVENDÉGLÖ A BERLINI ÜTTÖRÖVASŰT MENTÉN A berlini úttörővasút egyik állomásán nagysza­bású gyermekvendéglő nyílt, ahol az úttörők né­hány felnőtt vezetése alatt teljesen egyedül látják el az egész üzemet. Csinosan öltözött úttörő-pincérek szolgálnak fel a modernül berendezett étteremben, amely a vasúti étkezőko­csik mintájára épült. Feri és Fifi újabb kalandja Patak partján Csobban a. csurran a tiszta patak, sodrában cikáznak a fürge halak. Kandi lány nézi a vízbe magát — hűs szellő borzolja szőke bajái. Patakban ne keresd te kis bohó, képedet tükrözni itt van a tó. Csobogja sietve a gyors patak. s kergeti, űzi a hullámokat. Kuncogna^ surranó furcsa halak, gyíkok kacagják a kővek alatt. Már futna a parttól messze a lány, de köti az illat, a szín, az arány... Vállára hajlik egy orgona ág. Karton ruhája csupa virág. Várkonyi Katalin

Next

/
Oldalképek
Tartalom