Szolnok Megyei Néplap, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-23 / 118. szám

IMS. május 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Cigány klub Karcagon A karcagi Lenin Termelő­­szövetkezei közgyűlésén eb­ben az évben több cigányt veitek fel tagnak. Ezek az emberek — negyvenhárom tag és tizenöl családtag — szorgalmasan és rendszere­sen dolgozik a gazdaság üzemegységeiben. Részükre most klubot alakítottak, ahol ismeretterjesztő és szakmai előadásokat hallgatnak azok­ról a témákról, amelyek a közös gazdálkodással össze­függnek, s amelyeket a régi tagok már ismernek. így pél­dául megismertetik velük a különböző felszerelési tár­gyak használatát. A klub keretén belül az ősszel kihelyezett általános­­iskolai osztályok indulnak, hogy minden cigánytag és esaládja elvégezhesse a nyolc általános iskolát. A klub tagjai a hét meg­határozott napján találkoz­nak. Emellett természetesen rendszeresen látogatják s a többi taggal együtt nézik meg a televízió adásait. Egy bíró, egy orvos és egy tanárnő beszél önma­gáról ebben az írásban. Eddigi életútjuk megegye­zik a mai fiatal értelmiség szokásos, tipikus útjával. Az egyetem padjaiból, a diploma megszerzése után bírósághoz, kórházba, isko­lába kerültek, — dolgoznak. Az újságíró ezúttal arra volt kíváncsi, megtalálták e számításukat, elégedet­tek-e, mik a problémáik? 7~ ' j Energikus blro I fiatalember. Elégedett. Azt mondja, ide Mezőtúrra vágyott, szereli ezt a kisvárost, felesége is itt dolgozik, gyógyszerész. — Lakásunk is van — újságolja Dr. Lipták Ernő, — egyszobás. Szeretnénk egy nagyobbra elcserélni. — Ennyi az összes gond­ja? — Mi lehetne más? Mostmár bíró vagyok, s hogy jó bíróvá váljak, csak rajtam múliK. Sokat kell tanulni, tapasztalni, dehát ez természetes! Sokat for­gatom az új Büntető és Polgári Törvénykönyvet, az újonnan megjelenő jogsza­bályokat. Szükséges is, mert Magyarországon igen sok új jogszabály készül. így folytatja: — Munkatársaim sokat segítenek, s minden tekin­tetben jó nálunk a kollek­tív szellem. Dr. Lipták Ernő Mező­túron akar gyökeret eresz­teni. Van társasága is már a városban. Eljár sakkozni, a helyi sportkör vezetősé­gének tagja, ultipartnerben sincs hiány ... — Vágya? — Mindig vonzódtam a pedagógus pálya iránt. Szí­vesen tartanék előadásokat, elsősorban fiataloknak, olyan témákról, amihez ér­tek. S habár lassan kiöreg­szem a KISZ-korosztályból, az ifjúsági szervezet poli­tikai oktatásában vállalnék előadásokat... . i Mindössze 25 Az orvos | ^ves, ősz óta Sok újat, a jövőt szolgálót tapasztaltunk Gondolatok, emlékek a szakszervezeti kongresszu?ról Igazgatói irodájában ülünk Hack Már­tonnal és a napokban lezajlott szakszer­vezeti kongresszuson szerzett élményeiről beszélgetünk, ahol mint a megye egyik küldötte vett részt. — Most valóban illetékes vagyok a válaszra — mond­ta —, hiszen ahogy a kong­resszuson tapasztaltam, a szakszervezet lényegében a szervezett dolgozók peda­gógusa. Találó volt az ott elhangzott mondás, hogy nálunk kétfajta ember van: az egyik tanul, a másik pe­dig tanít. — Milyen újszerű jelen­ségeket tapasztalt az előb­bieken kívül? — Ügy érzem, egyre jobb kapcsolat alakul ki a köz­vetlen termelők — tehát a munkások — és az értelmi­ségiek —' műszakiak, peda­gógusok, művészek, írók — között. A tanácskozás szü­neteiben több fizikai dolgo­zóval beszéltem, ök őszin­tén elmondták, hogy azelőtt bizony nem nagyon érde­kelte őket az értelmiség gondja, baja. Mostanában, hogy egyre inkább közös üggyé válnak a nagy fel­adatok, közelebb kerültünk mi magunk is a munkások­hoz. Vagy inkább ők kerül­nek közelebb hozzánk, hi­szen képzettségük emelke­désével lassan a műszaki­elméleti problémák közvet­lenül őket érintik. — Tehát teljes volt az egyetértés? — Nem mindenben. Ilyen országos méretű összejöve­telen ezideig nem vettem részt, csupán újságból, rá­dióból olvastam az ott tör­ténteket. Most meglepetés­sel tapasztaltam, hogy so­kan vitába szálltak egy-egy felszólalóval. — Mi tette a legnagyobb benyomást önre a kong­resszuson? — Most volt először al­kalmam közvetlenül hall­gatni Kádár elvtársat. Az őszinte hangnem, a közvet­len, szellemes és fordulatos beszéde nagyon tetszett. El­mesélte például, hogy ami­kor Csehszlovákiában járt, az ottani vezetők termelő­­szövetkezetekbe is meghív­ták őt. Két jó szövetkezetei látott már, amikor az egyik vendéglátó szólt a helyiek­nek, hogy most mutassanak meg egy gyengébb tsz-t is. Erre Kádár elvtárs közbe­szólt, hogy köszöni az igye­kezetei, de gyenge tsz-t ott­hon is láthat egy néhányat. Persze, nagy nevetéssel fo­gadták a történetet a kong­resszus résztvevői és ez is az őszinte hangnemet jelle­mezte. A kongresszuson negyven ország küldöttei vettek részt. Ügy érzem, ők az egész világon hírül adhat­ják, hogy milyen egységes a magyar nép, munkások, parasztok, értelmiségiek egyaránt. * A másik nyilatkozó — Zsák István, a Járműjavító Vállalat munkásainak kül­dötte — sok értekezletet, kongresszust megjárt már, mégis nagyon lelkesen be­szél a közelmúltban lezaj­lott kongresszuson tapasz­taltakról. — Olyan sok mindenről esett szó — mondotta —, hogy reménytelen vállalko­zás lenne röviden összefog­lalni mindent. Inkább ehe­lyett egy dolgot mondanék el, ami engem, és remélem, még sok résztvevőt, megra­gadott. Az újszerű gondo­lat, vagyis inkább már tö­rekvés az „egészségügyi re­habilitáció” nevet viseli. — Tulajdonképpen arról van szó, hogy a nagyobb üzemekben egy helyre — műhelybe, üzemrészbe — tömörítik az egészségileg gyengébb és rokkant mun­kásokat. Itt olyan munká­val látják el őket, amit gyengébb állapotuk ellené­re is jól elvégezhetnek. En­nek a széleskörű elterjesz­téséről beszéltek a kong­resszuson és nálunk máris belekezdtünk. Felmértük üzemorvosunk segítségével, hogy hány munkásról van szó és részükre egy mű­helyrészt fogunk berendez­ni ideális munkafeltételek­kel. — Hangzott-e el a kong­resszuson olyan, amit szin­tén mielőbb meg kívánnak valósítani ? — A társadalmi aktíva­hálózat bővítése is ilyen. A szociális feladatok megol­dását, a nyugdíjasokkal va­ló foglalkozást, az üdülések intézését is társadalmi munkásokkal kívánjuk megoldani. Reméljük, segí­tenek ebben a nem könnyű feladatban szakszervezeti tagjaink. Ha tömören fogalmaz­nám, így fejezhetném ki véleményünket, hogy sok újat, a jövőt szolgálót ta­pasztaltunk a szervezett dolgozók országos kong­resszusán. (EGy.) dolgozik a karcagi kórház sebészeti osztályán. Sebész szakorvos akar lenni. Min­den második nap ügyeletet tart, mert kevés az orvos az osztályon. — Elég a három szabad délután hetenként? — Nem mondhatnám, dehát mit csináljak? A munkát el kell végezni. Ebben pedig nincs hiány. Itt annyit tanultam, annyi lehetőséget kaptam, amire nagyon kevés kórházban lett volna módom. — Tehát elégedett? — Nem. Ahogy mond­tam kevés az orvos az osz­tályon. Ezt a betegeknek természetesen nem szabad megérezniök. Én viszont érzem. Kevés idő és ener­gia jut a szakirodalom ol­vasására, hogy felkészüljek a szakvizsgára. — Mikor lesz a szak­vizsga? — Négy év múlva, — válaszolja Dr. Grmela Jó­zsef, — s mikor látja cso­dálkozásomat, magyarázó­­lag hozzáteszi: nekünk or­vosoknak, különösen, ha kezdők vagyunk, állandó intenzitással kell tanulni. De jó lenne sűrűbben szín­házba, moziba menni, tv-t nézni, vagy néha motorral kirándulni, mert a motoro­zás a szenvedélyem ... Először til-A tanárnő takozott. második f FOTOKIALLTAS KISÚJSZÁLLÁSON Kisújszálláson két kiállí­tást is rendezett május első felében a művelődési ház A nagyteremben a magyar festészet legjobb alkotásai­ból nyílt reprodukciós kiál­lítás. Ezenkívül fotókiállí­tást is rendeztek. A fotoszakkör kiállítását A SZOLNOKI SZAKÉRTŐK szigorúan megbírálták, pe­dig nem tanulságok nélkül való. Ugyan gyakran még a technikai kivitelezésben is találkozunk durva hibák­kal, akadnak mégis olyan megnyilvánulások a képe­ken, amelyekből szép ered­mények fejlődhetnek ki. A tematikailag csoportosított tablók közül leggyengébb­nek A MUNKA ÁBRÁZOLÁSÁNAK SZÁNT ÖSSZEÁLLÍTÁS hatott. Utána mindjárt a n­­portképe* 1: következtek, oi szont az életképek és a táj­­ábrázoiás területén egészet sikerült munkákkal talál­kozhattunk. A legnagyobb hibaforrás a nerev beállí­tás, amelyik úgy tartózko­dik az egyéni látásmódtól, hogy néha a riportképből lesz a legsikerültebb tájké­pek egyike (Belvíz Kisúj­szálláson). Amikor végre közel merészkedik a fény­képész a témájához lencsé­jével, akkor már egészen modern szemléletű fotok is kikerülnek a keze alól j , (Vasbeton elemek). Az élet- | képeknél persze elsősorban a gyermekek önmagukban való kedvességére épülnek a felvételek — ezek közül AZ ÉN VIRÁGOM keresetlensége emelkedik ki —, de a Fotós című beállí­tás némi nehézkessége mel­lett is már eredeti. Ez a kiállítás nemcsak azért hasznos, mert a nyil­vánosság elé lépett szakkör nyilván okul rajta, hanem ami többször is szóján van: a fotózásnak lassan egyfa; ta népművészetté kell vá1- nia, mégpedig olyanná, amely realisztikus hajlan­dóságai révén igen komoly ízlésnevelő erőt jelent. 'TLj . ■— Igaz, ez a évem a Karcagi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum­ban, de még korai rólam, mint tanárról írni. — Miért? — Mert még nincs meg a tanári képesítésem. Ag­ráregyetemet végeztem, évekig dolgoztam, mint mezőgazdasági mérnök. Kátai Kálmánné heti 20 órában tanít kémiát, álta­lános állattenyésztést és gyakorlatot diákjainak. Je­lenleg az agráregyetem ta­nárképző intézetébe jár. Levelező hallgató, s ahogy mondja, szeretné a két éves intézetet jó eredménnyel elvégezni. — Van erre mód? — Úgy érzem. igen. Pe­dig nem könnyű. Tanítani, az órákra készülni, tanulni az újabb diplomáért, s ezenkívül háziasszony, anya és feleség is vagyok. Fér­jem ugyanitt tanít a tecni­­kumban. — De ő is segít. Nemcsak a tanulásban, hanem az otthoni munkában is. S persze, a kollégák. Még drukkolnak is értem, ami­kor vizsgázom, biztatnak, aminek nagyon örülök. Akármilyen hihetetlennek így van időm a ! rendszeres tanulásra, de a tanulmányi szabadságok minden percét is ki kell használni. — Olvasás, szórakozás? — Néha még erre is jut idő, ha nem is annyi, amennyit szeretnék. Dehát J valamit áldozni is kell, ha I az ember el akar érni va­lamit, — ezt már eddig is megtanultam. Tudja, aka­rat, önfegyelem kérdése az egész ... Három pályakezdetet vil­lantottunk fel. Valamennyi­nél találkozhatunk kisebb­­nagyobb gonddal. nehéz­séggel. de a végső kicsen­gés mégis valami más. Az, hogy ezek a fiatal értelmi­ségiek. sok száz és ezer társukhoz hasonlóan, nap­­mint nap többet akarnak elérni, hogy helytálljan»' választott pálya' rukon. — bubor — i Szülők, nevelők fóruma A legtermészetesebb összetartozás — és ami belőle következik Szánjunk most a „fő­­idényben” néhány percet a szülőknek arra a tevékeny­ségére, amely a legtermé­szetesebb kapcsolatból, ti. a szülő és a gyermek közti kapcsolatból ered. Azok a nevelő hatások, amelyek a családon belül, időben is elsőként érik a gyermeket, lényegében egész életére megszabják elsősorban érzelmi és er­kölcsi vonásait. Az első 6— 7 esztendőben úgyszólván teljesen a szülő felelős azért, hogy a gyermeket milyen benyomások érik és gondolkodtatják el. így van ez mindaddig, amíg az iskola nem osztozik a szü­lőkkel a nevelésben, vállal­va az alapvető értelmi készségek és ismeretek ki­alakítását a gyermekben. Még később, felzárkózva az iskola mellé, majd a tár­sadalom széles egésze, a külvilágból érkező számta­lan behatás és tapasztalat is mind jobban és jobban beleszól a gyermek további, már világnézetének nevez­hető fejlődésébe. A három tényező — vagy­is a szülők, iskola, társada­lom — közül mindig is leg­szükségesebb a szülők ne­velő tevékenységéről szól­nunk. Miért? Az iskolai ne­velés szakemberek kezében van, tudományos kutatás tárgya és állandó téma kon­ferenciákon, ankétokon. A társadalom felől, a külvilág minden irányából érkező nevelő hatások minőségén pedig — pl. a társadalom kulturális színvonalának emelésén, vagy olyan prob­léma megoldásán is, mint a gyermek védelme az alko­hol káros hatásával szem­ben — az állam munkál­kodik számtalan intézkedé­sével. Az otthoni nevelés viszont sokszor a szülő spontán, ösztönös megnyil­vánulása csupán és nem szilárd következetes elvek­re épült tevékenység. Ehhez kell tehát a legtöbb tanács. A legtöbb? Talán csak egy. Hogy gondoljuk át, mi a szülők és a gyermek kap­csolatának fő vonása. Hosz­­szas fejtegetés helyett egy mondattal fejezhetjük ki: a a szülő szereti a gyermekét, a gyermek megérti a szü­leit, s kctt j üknek ez a ma­gatartása nem képzelhető el felcserélve. A tétel igaz­ságát mindenki belátja, ha őszintén elgondolkodik raj­ta. Mi következik ebből a nevelésre? Az, hogy nem természetes, tehát nem is helyes az, ha a szülő egy­szerűen hagyja, hogy nőj­­jék a gyermek, mint vadon a cserje. Az olyan liberális felfogás, hogy ti. „belőlem is ember lett, pedig velem sem törődött senki”, meg hogy „majd megneveli az élet” — a nemtörődömség­gel, a dolog könnyebb vé­gét választó kényelmesség­gel határos, és nincs benne áldozatvállalás. Gyermeket pedig nem lehet nevelni úgy, hogv a szülő áldozatot ne hozzon. — De van má­sik rossz is, a másik vég­let. Az, hogy a gyerek min­den lépését megszabjuk, madzagon rángatjuk őt, mindenbe beleszólunk, amit csinál. Terrorizáljuk a fél­téssel. így aztán semmi ön­állóság nem alakul ki ben­ne, és lehet, hogy az első alkalommal, amint kikerül a szülői „parancsuralom” alól, kipróbálja — vissza­hatásként — mindannak az ellenkezőjét, amire dresszf­­roztuk. — Harmadik rossz irány r. prédikálós nevelés, hogy ti. folytonosan lec­kéztetjük a gyermeket, zá­poroznak fejére a szebbnél szebb elvek, az ilyenféle hivatkozások: „bezzeg, ami­kor én a te korodban ...” A sok-sok leckéztetés falra hányt borsó, Mi hát a helyes út? 1. Ahelyett, hogy sokat prédikálunk neki, magatar­tásunkkal adunk példát. A gyermek semmi olyat ne lásson a szüleinél, aminek az ellenkezőjét hangoztat­juk előtte. Tőlünk lássa a családban a kölcsönös se­gítséget, a többikért vállalt, áldozatot, a közösségért végzett munkát. A gyermek olyan tiszteletben tartja a család védelmezőjét, erejét — az apját, hogy ha pl. kártyázni látja, azt hiszi, az a legszebb a világon, ha kártyázik az ember. Nincs elejtett szó, véletlen moz­dulat, amit a gyerek észre ne venne és el ne raktá­rozna emlékezetében. Ilyen értelemben is kell vennünk azt, hogy a gyermek „érti” a szüleit: magáévá teszi a tanításukat. Ha példa az. a példát. Az élettel, a való­sággal nevelünk, nem a puszta szóval, s a valóság, a lét kézzelfogható példáin keresztül alakul a gyermek tudata. 2. Előre kell eligazítani a házi szokásokat (beleértve a családtagok egymás iránt tanúsított kölcsönös tiszte­letét), a gyermek életrend­jét (az étkezési időktől a kis zsebpénzecske beosztá­sig), hogy azokba a gyer­mek következetesen bele­szokhasson, így aztán nem lesz alkalma olyasféle ki­siklásokhoz, amiket egyes szülők nem megelőzni, ha­nem csak megtorolni tud­nak. A megszokott életren­den kívül eső alkalmakat, amelyekből — a gyermek gyámoltalansága folytán — hibák származhatnak, a szü­lő előre megbeszéli a gyer­mekkel. így szoktatjuk elő­relátó tervszerűséghez az életben. 3. Vannak elemi dolgok, amikre sok magyarázat nélkül, egyszerűen rá kell szoktatnunk a gyermeket. De vannak dolgok, amiket meg kell beszélnünk velük, a szülő és a gyermek kö­zött alakult bensőséges bi­zalom és becsülés hangján. Azért, hogy önálló ítéletre, elhatározásokra is nevel­jük. Ez a nevelésünk de­mokratizmusból fakad és emberségre nevel. 4. Nem hagyunk mindent a gyermekre, de alkalmat adunk neki arra, „a maga kárán tanulhasson”. Miért? Mert folytonosan nem lehe­tünk vele, tehát gondolnunk kell arra, hogy képes legyen a külvilágból, a társadalom­ból kapott hatásokra helye­sen reagálni. Ezzel elindít­juk őt a megismerés klasz­­szikus útján: hagyjuk, ta­pasztaljon, tanulja megfi­gyelni azt, amit lát, azután vonja le belőle a tanulsá­got, végül a szerint éljen tovább, amit ellesett az életből. Látjuk: a szülők a neve­lés művészei lehetnek, ha egyszerűen okos szeretettel gondoskodnak a gyermek­ről. A gyermek ilyen vagy olyan fokon, de mindig érr telmesen reagál a szülői gondoskodásra. Ez a dia­lektikusán kibontakozó fo­lyamat alakítja jelleme er­kölcsi és érzelmi vonásait, de megalapozza gondolko­dásának és világnézetének jövő alakulását is. Körmöczi László A Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gép­gyár azonnali felvé­telre géplakatos szakmunkásokat keres. Vidékiek ré­szére munkásszállást biztosítunk. Jelent­kezni lehet a válla­lat munkaügyi osz­tályán. A pályakezdés |SS=l: Zl • * It de több szabadidő kellene — 0^1.SO 0V01 Mindenben segítenek || a kollégák —

Next

/
Oldalképek
Tartalom